Rédei Judit: Kortárs pezsgés New Yorkban

Magángyűjteményekben hosszabb ideje őrzött, "friss" művekre éhesek a vásárlók, a piacon gyakran megforduló, spekulációs célokra használt alkotások kevéssé keltik fel mostanában az érdeklődést. Talán ez a májusban lezajlott New York-i aukciós maraton legfőbb tanulsága az elemzők szerint. Csak a kiemelkedő kvalitású műtárgyaknak van esélye, közepes anyagot lehetetlen eladni manapság. Az előző években tapasztalt pezsgés mérséklődése miatt egyre többen az előzetes garanciavállalás gyakorlatát hibáztatják, amely miatt egyre gyakrabban unalomba fullad a licit, hiszen az üzletet már előre lezsírozták.

Bágyadt kezdés

Álmosan indultak New York-ban a hagyományos tavaszi árverések, a publikum nehezen ocsúdott a Rockefeller-aukciót követően, amelyet az évszázad legsikeresebb kiárusításaként értékeltek. A bágyadtságnak Modigliani, a Sotheby’snél nagy reményekkel áruba bocsátott fekvő aktja látta leginkább a kárát. Soha olyan magas becsértékkel nem kínáltak fel aukción képet, mint ezt a Modiglianit. A 150 millió dollárra taksált mű végül nem váltotta be a reményeket, a közönség közönyös maradt, az 1917-ben készült alkotás 157,2 milliós eladási ára csalódás a rekordra éhezők számára. Az aktot egyébként az eladó, egy ír lótenyésztő 2003-ban 26,9 millióért vásárolta. Miután a 150 milliós árat harmadik fél garantálta, a leütés tulajdonképpen formalitás volt, hiszen más vételi szándék híján a garanciavállaló tulajdonába került a kép. Telefonon licitáló ázsiai vevő szerezte meg Picasso Le Repos (A pihenés) című képét 36,9 millió dollárért, 11,6 milliót ért egy másik Picasso, a Famille d’Arlequin, vevője, ahogy a tételek mintegy negyedének, ázsiai telefonáló volt. Az összesen 318 millió dollárért értékesített, 32 eladásra kínált tételből 15 garantált volt, és gyakorlatilag licit nélkül került új tulajdonoshoz.

Malevics képe 85,8 millióért kelt el

A Christie’s impresszionista és modern válogatása, összesen 33 mű, 416 millió dollárt fialt, az aukciós ház jutaléka ebből 53 milliót tett ki. A sztár Kazimir Malevics "Suprematist Composition" című alkotása volt, amely az árverező prémiumával együtt ez 85,8 millió dollárral könnyítette meg a vevő pénztárcáját. Malevics képének sorsa meglehetősen hányattatott: 1919 és 1927 között Moszkvában és Berlinben is láthatta kiállításon a közönség, majd a 30-as években hosszú időre rejtőzködött. 2008-ban visszakerült a Malevics családhoz az amsterdami Stedelijk Museum őrizetéből, hogy azután rögtön értékesítsék, a Sotheby’s aukción akkor 60 millió dollárt ért a kép.

Lelkesedés a kortársakért

A kortárs képek árverezésekor megváltozott a hangulat New York-ban, és az előző napok fáradtsága egycsapásra lelkesedésbe váltott át. A Christie’s-nél csaknem 50 millió dollárért kelt el Bacon 1977-es "Study for Portrait" című alkotása. A művész barátja, Magnus Konow gyakorlatilag elkészülte óta őrizte az alkotó szerelmét, az 1971-ben öngyilkos lett George Dyer-t ábrázoló festményt, amely eddig soha nem került nyilvános aukcióra. Andy Warhol 1963-as fekete-fehér "Double Elvis" című alkotása viszont már megfordult a piacon, Steve Wynn 2012-ben 37 millió dollárért vásárolta meg, és most az erős marketing ellenére is csak ugyanannyit adtak érte. Egy Rothko 2007-ben 21 milliót ért a nyilvános piacon, most egyetlen ajánlattal a képet garantáló pénzember szerezte meg 31,1 millióért. Csaknem két évtizedet dolgozott Jeff Koons monumentális, Play-Doh (1994—2012) című szobrán, amely végül Koons díleréé, az árverési terem hátsó részén meghúzódó Larry Gagosiané lett 22,8 millióért. Meg kell említeni egy sokáig második vonalbelinek tartott alkotó, Richard Diebenkorn műveit, amelyekből egyszerre 12-t dobott a piacra a New York-i ingatlanfejlesztő Donald Zucker, az 1984-es absztrakt (Ocean Park) 23,9 milliós csúcson talált vevőt. Bár a 392 millió dolláros összbevétel mintegy százmillióval maradt el a tavalyitól, elégedetten kommentálták a Christie’snél a rendezvényt.

Jeff Koons Play-Dohja 22,8 millió dollárt ért

A Phillips is tisztesen, 113 millió dollárral járult hozzá a kortárs aukciók összbevételéhez, a sztár egy Basquiat volt, a fára festett Flexible (1984) című alkotás 45,3 millió dollárért kelt el. Felszabadultan alkudoztak a kortársakért Sotheby‘s rendezvényén a teremben és az izzó telefonvonalakon egyaránt. A közönség színes, fiatalos volt, sportolók, művészek ültek a széksorokban és nem csak lelkesedtek, vásároltak is. Az aukciósház mérlegébe összesen 392 millió dollár került, amihez 107 millió dollárral járultak hozzá Morton és Barbara Mandel, a piac számára újdonságokat jelentő gyűjteménye. Egy Rothko volt köztük a legértékesebb, 16 millónál ütötték le, így a vevőnek 18,8 millióért kellett a zsebébe nyúlnia. 16,4 millió dollárt hozott a kortárs amerikai művészek által felajánlott öt kép, amelyek bevételét egy harlemi múzeum építését szolgáló alapnak ajánlották fel. Az est legmagasabb árát, 34,1 milliót, Jackson Pollock Number 32 című képe hozta, míg Jean-Michel Basquiat Flesh and Spirit (1982-83) című alkotására egy jelentkező volt, aki megadta érte a várt 30 millió dollárt. Összesen 15 kortárs rekord lett a múlté, ezek között az egyik leginkább figyelemre méltó egy afroamerikai művészé, Kerry James Marshall Past Times (1997) című képe 21,1 millió dollárt ért, az alkotó eddigi csúcsa 5 millió volt. A most elkelt képet a McCormick gyűjtemény számára 1997-ben 25 ezer dollárért szerezte meg a művésztől. Mint utóbb kiderült, Marshall monumentális képére a Grammy-díjas, hip-hop producer, rapper Sean "Diddy" Combs volt a győztes licitáló.

Az évszázad árverése

Nem izgultak a Rockefeller család tagjai a májusi óriás kiárusításon, a Christie’s ugyanis 650 millió dollárig garanciát vállalt a piacra dobott kollekcióra. Előzetesen néhányan megkockáztatták, hogy elérheti az egymilliárd dollárt is a bevétel, ami végül 830 millió lett, az eredmény azonban így is az évszázad legsikeresebbjeként vonul be a magángyűjtemények árverését jegyző krónikákba. Előzetesen a legszebb darabok beutazták a világot, Londonban, Hongkongban, Los Angelesben hatalmas sorok vártak arra, hogy megcsodálhassák a műtárgyakat. New York-ban a Christie’s tíz napon át fogadta az érdeklődőket a Rockefeller Plaza emeletein, a 10 nap alatt óránként 300-an regisztráltak. Eközben online értékesítés is folyt, amelynek eredménye még nem ismert.

A Rockefeller-kollekció építését 1870-ben kezdte az akkor 30 esztendős John D. Rockefeller, a Standard Oil alapítója, akinek vagyona a 20. század elejére már egymilliárd dollárra rúgott. Leszármazottai folytatták a gyűjtést, finom ízléssel, jó tanácsadók, segítségével válogattak a piacon. John D. Rockefeller Junior inkább konzervatív gyűjtő volt, szívesen áldozott porcelánokra, így 1915-ben nem sajnált 1,8 millió dollárt egy kínai készletre, míg felesége Abby Aldrich Rockefeller a kortársak, Monet, Cézanne, Picasso, Braque, Klee, Kirchner művei iránt érdeklődött. Fia David Rockefeller és felesége Peggy 1940-ben vette át a stafétát, tanácsadójuk ugyanaz az Alfred H. Barr volt, aki Abbyt kalauzolta a kortársak között a 20-as évektől. Összeismertette őket olyan neves európai műkereskedőkkel, mint Daniel Wildenstein, vagy Paul Rosenberg, akik közreműködtek vásárlásaikban. Bár a háború utáni alkotók nem igazán álltak közel ízlésvilágukhoz, műveikből azért elvétve vásároltak. David 1960-ban vett egy korai Rothkót 9000 dollárért, amit 2007-ben 72,8 millió dollárért adott el aukción. Mint mondta, élete legjobb üzlete volt a kép.

A 2017-ben 101 esztendősen elhunyt Rockefeller úgy rendelkezett, hogy a gyűjtemény kiárusításának bevételét tucatnyi intézmény, múzeum, egyetem között kell felosztani. A családtagoknak meg kellett elégedniük azzal, hogy az árverés előtt választhattak maguknak egy-egy apróságot, maximum 1 millió dollár értékben. A család ha nyugodtan is, de nem érzelemmentesen várta a fejleményeket. Talán szentimentális, de szomorú érzés, látni, hogy az eddig szorosan összetartozó értékek, köztük Matisse csodás képe, amely mindig apám szeme előtt volt, ha a karosszékében ült, egyszer csak szétszóródnak - nyilatkozta David Rockefeller Jr.

Ami maradt, az mind elkelt, különösen sok dolga volt a Christie’s ázsiai szekcióját irányító Xin Li Cohennek, aki a keleti vevőkkel tartotta a kapcsolatot telefonon. Szinte bizonyosan Kínába került Monet képe (Nymphéas en fleur - Virágzó vízililiomok), amelyért 84,7 millió dollárt adott a vevő. Taroltak az amerikai alkotók művei, összesen 107 millióval gyarapították a bevételt, köztük 14 milliót ért egy De Kooning, 8,4 milliót Georgia O'Keeffe egy tájképe, míg George Washington híres arcképe, Gilbert Stuart műve, amely a Rockefellerek ebédlőjének falán lógott, 11,5 millió dollárért kelt el. Nagy a valószínűsége annak, hogy az angolszász műkereskedő, David Nahmad volt a telefon másik végén, amikor a teremben Loic Gouzer, a Christie’s társelnöke kimondta a 102 millió dollárt, amin gyakorlatilag alku nélkül leütötték a sztárdarabot, Picasso Fillette à la corbeille fleurie című képét, amelynek teljes ára a jutalékkal 115 millió dollár lett. A kép némi szerencsével került David Rockefellerhez, aki 1968-ban, testvérével, Nelsonnal, hattagú konzorciumot gründolt Gertrude Stein 6 millió dollárra taksált, 47 Picasso-t tartalmazó gyűjteménye megszerzésére. Mindenki egymillió dollárt tett a kosárba. A festményt akkor 845 ezer dollárra értékelték. "Sorsoltunk, hogy ki választhat elsőnek, nyertem és a virágkosaras lányt választottam" - emlékezett vissza később David Rockefeller.

A Rockefeller-show hamarosan folytatódik, ezúttal a laposabb pénztárcájú gyűjtők számára nyílik lehetőség, ugyanis a Windsor-i Auction Gallery a család használati tárgyaiból, kevéssé értékes csecsebecséiből tart kiárusítást. Mintegy 620 tárgyra lehet alkudni, összértéküket 200-400 ezer dollár közé teszik az előzetes becslések. Bekerült az anyagba három Picasso print, értékük 5-10 ezer dollár, de a tárgyak között szerepel például egy fém ajtókitámasztó 30-80 dolláros értékben, három, 50-100 dollárt érő kávéfőző, de David három golfütő-készlete is megszerezhető.

Picasso visszavonva

Steve Wynn-re rájár a rúd. A szexuális zaklatással vádolt kaszinómogul 150 millió dollárt remélt a Christie'snél áruba bocsátott képeiért, köztük Warhol és Picasso műveiért, ám az utóbbi Tengerész című, 70 millióra becsült alkotása megsérült a kiállításon, és az utolsó pillanatban vissza kellett vonni az árverésről. Az 1943-ban készült festmény - valójában önarckép - restaurálásra szorul, nyilatkozott szűkszavúan az aukciósház. Eredetileg a Picasso legnagyobb gyűjtőjeként nyilvántartott Victor és Sally Ganz kollekcióját gazdagította, ha igazak a hírek, Wynn 1997-ben nem egész 10 millió dollárt adott érte.

A Ganz házaspár 11 ezer dollárért jutott a képhez 1952-ben, az eladó a kiadóvállalatot irányító Harry Abrams volt. A mostani eset némileg pikáns annak fényében, hogy egy évtizeddel ezelőtt Wynn saját könyökével sértett meg egy másik Picasso-t, Az álom címűt, amelyet restaurálás után 2013-ban Steve Cohen hedge found menedzser 155 millió dollárért vett meg tőle. És bármennyire is hihetetlen a Christie’s egy másik Picasso-t is kivett az árverési tételek közül, amely ugyancsak Wynn kollekciójából került ki a Blouin Artinfo értesülése szerint.

Meghökkentően magas árak

Budapesten kiéhezett közönség várta nagyobb aukciós házak fellépését. Előbb Kieselbach Tamás válogatására licitálhatott a nagyérdemű, majd Virág Judit következett és azután a BÁV. Érdeklődőkben nem volt hiány, az árverési termek zsúfolásig megteltek, a Kieselbach rendezvényen megdöbbentő volt látni, hallani, hogy elegáns hölgyek szabályos közelharcot folytattak a székekért, komikus szóváltásokkal kísérve akciókat. Sok új vevő jelent meg - mondták a galériások, akik szerint néhány esetben már-már meghökkentően magas árak születtek az alkudozások végén.

Kieselbachéknál a rekordot Czigány Dezső avantgárd műve, a Cézanne műveit idéző Csendélet szoborral, almákkal és virágokkal című olajkép hozta, a 34 millió forintért kikiáltott képre 50 milliónál csapott le a kalapács. Kevéssé ismert alkotó, Galimberti Sándor Kilátás Nagybányára (Elégett fák Nagybányán) című, 1908-ban készült olajfestménye 28 millió forintról indult, és végül 48 millió forintért kelt el. Nagy István Téli táj című képe, megsokszorozva 7,5 milliós indulási árát 26 millió forintért talált vevőre, míg Kontuly Béla Kék íriszek a festő teraszán című alkotása 28 millió forintért kelt el. 110 éve először került a piacra Ziffer Sándor Napsütötte nagybányai tája, amely 30 millió forintot ért meg valakinek.

Pestre is jutott egy amerikai olajmágnás gyűjteményéből, egy szívünkhöz közelálló alkotás, amely Virág Judit aukcióján várt a megmérettetésre. Kádár Béla Zenészek című festménye J. Paul Getty harmadik feleségének, Ann Rork Gettynek a tulajdonában volt. Kádár az 1920-as évek végén New Yorkban festette a művet, amely több alkalommal is kiállításra került a tengerentúlon. A 40 millióért kínált mű árát a licitálók megduplázták, Virág Judit kalapácsa 80 milliónál koppant, így az új tulajdonosnak a jutalékkal együtt 96 millióba került. Az összesen 217 alkotást felvonultató árverésen 655 millió forint volt az összértékesítés, ehhez jön még a galéria költségeit fedező jutalék, mintegy 20 százalék. A legek között feltétlenül említésre méltó Boromisza Tibor Nyíres ősszel című, Nagybánya határában készült 1910-es festménye, amely 20 millió forintos kezdő árról indult és végül hosszas telefonos és terembeli harc után 36 millió forintért értékesítették. Borsos József A festő álma című, több csendéletből megkomponált műve 14 millióért talált gazdára. Ernster Dezső, a világhírű operaénekes gyűjteményéből aukcióra bocsátott Vaszary János Mezei Virágok c. műve 42 millió forintért cserélt gazdát. Perlott Csaba Vilmos 1909-es Őszi utca Nagybányán című vásznának 20 millió forintos kezdő árát végül 52 millió forintra tornászták fel az alkudozók. Czigány Dezső Fehér csendélet című műve is 20 millióról indult, végül 42 milliónál állt meg a licit. Sikeresek voltak a galéria kínálatában megszokott Zsolnay tárgyak, a rekorder egy Mack Lajoshoz köthető padlóváza volt, amely 1,6 millió forintos kezdő árról 4,4 millióért cserélt gazdát.

A BÁV árverésén is ász volt egy Boromisza mű, az Út a Nagybányai kis piacra című alkotás, amely 48 millió forintért kelt el. Paál László Vihar után című festménye, 28 millió forintért, Vaszary János Don Quijote című képe pedig 20,4 millióért talált vevőt. Kimagasló áron, 7,6 millió forinton értékesítettek egy Tiffany technikával készült Zsolnay vázát. És sikerként lehet elkönyvelni a kortárs Fehér László Kilátónál című képének 4 milliós leütési árát is.