Nagyon titkolják Orbán utazásait

Publikálás dátuma
2018.05.28. 07:03
Fotó készült, elszámolás nem. Forrás: Facebook

Miniszterelnökség és a Miniszterelnöki Kabinetiroda (MK) sem árulta el lapunk közérdekű adatigénylésére azt, hogy hol, mennyiért volt hivatalos úton külföldön Orbán Viktor kormányfő 2017-ben. Lapunk kérdéseit mindkét tárca azzal utasította el, hogy nem minősülnek adatkezelőnek, vagyis ezeknek az információknak a gyűjtése nem hozzájuk tartozik. Arra viszont már nem tértek ki, hogy kihez tartoznak ezek az adatok. Megkerestük a Terrorelhárítási Központot, hátha a kormányfő biztonságának garantálása miatt ok az illetékesek. Hivatalos válaszukban azt közölték: megkeresésünket az MK-hoz, „a közérdekű adatigénylésben érintett valamennyi adat adatkezelőjéhez” továbbították. Ennek ellenére az MK három hónap alatt sem adta ki lapunknak és a terrorelhárítóknak az adatokat. Orbánhoz hasonlóan a leköszönt kormány két minisztere is titkolja, hogy hová és mennyiért látogatott el tavaly, de annyi tudható: legalább 124 millió forintot utaztak el a tárcavezetők egy év alatt.

A Varga Mihály vezette, tavaly még létező Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) és az akkor még Fazekas Sándorhoz tartozó Földművelésügyi Minisztérium (FM) nem válaszolt arra a kérdésünkre, hogy összesen hányszor és mennyiért utaztak külföldre. A Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) pedig csak annyit árult el: a tárca vezetőjének és államtitkárainak utazásai összesen 143 millió forintba kerültek. Azt viszont nem közölték, hogy összesen mennyit költött erre az apparátus.

Tudható ugyanakkor, hogy a Seszták Miklós által vezetett Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) 246 milliót áldozott erre. Az Igazságügyi Minisztériumban is számos feladat adódhatott külföldön, a harmadik legtöbbet, 125 millió forintot fordítottak utazásra Trócsányi László tárcájánál. A legkevesebbet a Belügyminisztériumban és a Miniszterelnöki Kabinetirodánál mentek külföldre, a két tárcánál ugyanis tavaly mindössze 4 millió forintot költöttek erre. A legtöbbet más országban tartózkodó miniszterek sorrendjét értelemszerűen Szijjártó Péter külügyminiszter vezeti, aki az év felét külföldön töltötte, ez összesen 73
millió forintba került.

Trócsányi László és Balog Zoltán, aki akkor még az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) vezetőjeként utazott, több mint 70 napot volt Magyarországon kívül, munkaútjaik pedig összesen 14 millió forintba kerültek az adófizetőknek. Az Emmi vezetője egyébként feltehetően a pontos elszámolások híve, volt olyan beregszászi útja ugyanis, amiért mindössze 459 forintot számolt el. Néhány miniszter – legalábbis a tárcák adatai szerint – irtózik a hivatalos külföldi utaktól. Lázár János, aki egyebek mellett az uniós pénzek lehívásáért is felelős Miniszterelnökséget vezette, mindössze öt napot volt hivatalos külföldi úton, 280 ezer forintért. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nála is kevesebbet, csak két napot volt más országban, míg Rogán Antal mindössze másfél napot töltött Berlinben, 380 ezer forintért.

Szerző

Ítéletidő Debrecenben - Fotók

Publikálás dátuma
2018.05.28. 01:46

Több fotóért kattintson a fő képre! Fotók: Czeglédi Zsolt, MTI.

Vasárnap délután szinte özönvíz zúdult Debrecenre. Még a futballmérkőzés kezdését is el kellett csúsztatni, sok úton alig lehetett közlekedni és a tűzoltóknak is akadt dolguk bőven.

Szerző
Témák
esőzés Debrecen

Telt ház és gyanakvás Alföldi betiltott előadásán

Publikálás dátuma
2018.05.27. 20:52
Fotó: Mészáros Csaba
Elnyomta a színész szavát a nagy, tüntetésszerű taps vasárnap délután abban a színdarabban, amit a fideszes vezetésű Pécsen levetettek a műsorról.

Reklámot csinált a politika a Pécsről elüldözött Igenis, miniszterelnök úr! című angol komédiának – legalább is ez derült ki a darab szigetvári előadására jegyet váltó nézők szavaiból. A megszólalók közül sokan azt jósolják, hogy „lesz ez még rosszabb is”.

Nagy társadalmi visszhangja volt annak, hogy áprilisban a pécsi Zsolnay Kulturális Központ vezetője, Vincze Balázs – noha a jegyek java már elkelt – minden indok nélkül lemondta a Kultúrbrigád és az Átrium közös produkcióját. A pécsiek közül sokan arra gyanakodtak, hogy a Fidesz által irányított városi önkormányzat intézményének első embere azért döntött így, mert a darabban az ellenzéki véleményét nyíltan vállaló Alföldi Róbert az egyik főszereplő. Vincze később lapunknak azt nyilatkozta, hogy azért nem indokolja meg a lemondást, mert úgy se hinne neki senki. Biztattuk, próbálja meg, hátha mégis hihető lesz az indoka, de a Harangozó-díjas táncművész hajthatatlan maradt.

Mindeközben a Szigetvári Vigadó meghívta a Pécsről kiebrudalt előadást, s a jegyek 24 óra alatt elfogytak, pedig az itt megszokottnál drágábban, 3-4 ezer forintért kínálták azokat. Zrínyi városában vasárnap kétszer játszották el az angol komédiát, összesen mintegy 700 néző előtt. A délutáni előadásra érkezőket arról faggattuk, hogy miért voltak kíváncsiak a produkcióra.

– Jegyünk volt a pécsi előadásra – mondta egy hölgy, aki egy hattagú baráti társasággal Pécsről érkezett. – Miután Pécsett nem tarthatták meg, még inkább kíváncsiak lettünk.

Arra a kérdésre, hogy mi volt az oka az előadás elüldözésének Pécsről, az értelmiségi csapat mosolygott és két szót ismételgetett: szervilizmus és Alföldi.

Nevét senki sem vállalta a pécsi csapatból, s ezzel a később megszólalók is hasonlóan voltak, legfeljebb a keresztnevüket árulták el. András, aki 36 éves, pécsi és egy ipari cégnél dolgozik, a saját városában lecsúszott az előadásról, de mikor értesült a szigetvári lehetőségről, azonnal „lőtt” a neten jegyet magának és élettársának.

– Ritkán járok színházba, ám ez a betiltás felkeltette az érdeklődésemet – mondta a férfi. – Szerintem a betiltás nagy reklámot adott az előadásnak.

A Szigetvárról Budapestre elszármazott Erika, értesülve arról, hogy Pécs helyett a városban lesz az előadás, jegyet foglalt magának és édesanyjának, valamint nővérének. Erika így beszélt:

– Pesten már láttam az előadást, és tetszett. Gondoltam, megnézem újra, és szerettem volna, ha anyámék is látják. Nagyon szomorú, ami Pécsen történt, hogy a politika így rátelepszik a kultúrára. Az is szomorú, hogy nem merem a nevemet a lapnak elárulni, mert féltem a magam és rokonaim munkahelyét.

Egy ötvenes házaspár – bár bemutatkozott – a nevét azért nem engedte leírni, mert a férfi az egyetemen tanítva, az asszony pedig a közszférában dolgozva keresi a kenyeret, s egy családtagját a politikai hovatartozása miatt már kirúgták az egyik kormányhivatalból. Jegyük volt a pécsi előadásra, a férfi a komédia alapjául szolgáló könyvet is olvasta, ám nem tagadták, a kultúrpolitikai botrány miatt is ragaszkodtak ahhoz, hogy mindenképp megnézik az előadást.

– Kisstílű banda – legyintett a férfi a pécsi vezetésre.

– Ami ma megtörténhet Magyarországon, az szörnyű – tette hozzá felesége.

Az 53 esztendős Géza Kaposvárról utazott át. Városa színházába 40 éve bérlete van, erre az előadásra csak részben Alföldi, inkább a politikai körítés miatt jött át. Szerinte a politikai vezetés tanul az esetből, s mivel láthatóan nincs jó hatása egy előadás betiltásának, többé talán nem mernek ehhez az eszközhöz nyúlni.

– Francot nem! Ez csak durvulni fog – morgolódott a 47 éves László, aki Pécsen élő mérnök. – Nem csodálnám, ha felvennének minket kamerára, hogy aztán egyenként kirúgjanak a munkahelyünkről, merthogy dafkéből Alföldit nézünk. Idefelé, Kacsótánál traffiztak a rendőrök. Szerintem kivezényelték őket, hátha egy-két színházba igyekvőt meg lehet büntetni.

Mikor jeleztem neki, hogy ez már üldözési mánia, akkor rázta a fejét:

– Csak nehogy nagyon meglepődjön…

Fél négykor elkezdődött a délutáni komédia. A miniszterelnök kabinetfőnökét játszó Alföldi az előadás harmadik percében lépett színpadra. Nagy taps fogadta, tüntetésszerű. Ő kivárt, aztán beszélni kezdett, de a taps elnyomta a szavát egy ideig. Pécsett más nyomta el.

Szerző