A magyar választók körében egyértelmű többségben vannak azok, akik szerint az állam feladata a társadalmon belüli egyenlőtlenségek csökkentése. Az állítással a megkérdezettek több mint 80 százaléka, még a fideszesek háromnegyede is egyetért – derül ki a Policy Solutions és a német Friedrich Ebert Stiftung (Alapítvány) közös kiadványából.
Az elemzéshez a muníciót az a reprezentatív felmérés szolgáltatta, amely a Závecz Research közreműködésével a parlamenti választás előtt, a kampány finisében készült. A kutatás során – a pártszimpátiákra is tekintettel – azt vizsgálták, hogy a baloldalhoz köthető értékek, közpolitikai javaslatok milyen népszerűségnek örvendenek a magyar társadalomban.
A felmérés adatai alapján jelentős az elutasítottsága annak, hogy az Orbán-kormány bevezette az egykulcsos személyi jövedelemadót. A választók háromnegyede, a fideszesek 70 százaléka is a progresszív adórendszert támogatja, és csupán minden ötödik magyar gondolja helyesnek, hogy mindenki ugyanakkora adókulccsal adózzon – függetlenül attól, hogy mennyit keres. A Nyugat-Dunántúlon az átlagosnál kevésbé lelkesednek a többkulcsos adózásért, az egyik legszegényebb régióban, Észak-Alföldön viszont szinte mindenki egyetért azzal, hogy aki többet keres, az többet is tegyen be a közösbe.
Az „óriási vagyonok” megadóztatásának ötlete kiemelkedően magas, 90 százalékhoz közelítő elfogadottsággal bír. (Emlékezhetünk rá: a szocialisták volt kormányfő-jelöltje, Botka László állt elő hasonlóval.) A magyarok több mint háromnegyede szerint az államnak – a multinacionális cégekkel szemben – inkább a hazai kis- és középvállalkozásokat kellene helyzetbe hoznia.
A megkérdezettek 61 százaléka megerősítené a sztrájkjogot a Munka törvénykönyvében, több mint fele a szakszervezetekre is kiterjesztené az egyszázalékos adófelajánlások lehetőségét. A kutatás alapján nincs vita arról, hogy az államnak meg kell szüntetnie a nemek közötti bérszakadékot: a válaszadók 86 százalékának meggyőződése, hogy nőknek és férfiaknak egyenlő munkáért egyenlő bért kell kapniuk.
Több mint kétszer annyian vannak azok, akik szerint az államnak csak azok számára kellene támogatást biztosítania lakásvásárlásra, akik saját erőből nem tudnak lakást venni (64 százalék), mint azok, akik azt az elképzelést részesítik előnyben, hogy az állam egyformán támogasson minden magyar állampolgárt, anyagi helyzettől függetlenül (29 százalék). A magyarok több mint kétharmada ellenzi, hogy kilakoltassanak olyan családokat, amelyeknek nincsen hova menniük.
A 2008-as „vizitdíjas” népszavazás eredményének ismeretében aligha okoz meglepetést: a magyar társadalom elsöprő erővel utasítja el a fizetős egészségügyet. Mindössze a megkérdezettek 7 százaléka gondolja úgy, hogy fizetni kellene a jó színvonalú egészségügyért (mármint azon túl, amit járulékként amúgy is fizetünk).
A munkanélküli segély idejének hosszát illetően erősen megosztott a társadalom. A megkérdezettek 54 százaléka úgy vélte, hogy nem elég a jelenlegi 3 hónapos időszak, 39 százalék nem lát okot a szabályok módosítására. Sajátos módon minél kevésbé érint egy régiót a munkanélküliség, annál inkább támogatja a munkanélküli segély időtartamának meghosszabbítását. Ezt Észak-Magyarországon és az Észak-Alföldön akarják a legkevésbé. Annak viszont 73 százalékos támogatottsága van, hogy a munkanélküli segélyt emeljék a létminimumnak megfelelő összegre. A választók bő kétharmada szerint a megélhetéshez szükséges minimum biztosítása az állam feladata.
Egyértelmű többsége van: az állam feladata a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése. FOTÓ: NÉMETH ANDRÁS PÉTER
Egyedül a romák integrációja esetében nincs többsége a szociáldemokrata álláspontnak. A megkérdezetteknek csak 36 százaléka gondolja úgy, hogy a romák felzárkóztatását kiemelten kell támogatnia a kormánynak. Ezzel szemben a válaszadók több mint fele, 56 százaléka szerint erre nincs szükség. Az adatokból úgy tűnik, a roma integráció a következő évtizedekben sem lesz népszerűbb téma: a fiatalabb korosztályokban sem nagyobb a roma felzárkóztatás támogatottsága, mint az idősebbek körében.
Ezzel együtt is kijelenthető, hogy alapvetően nem a szociáldemokrata irányultságú programelemek hazai támogatottságával van probléma, hanem az elviekben ezeket képviselő, a magyar pártrendszer baloldalán helyet foglaló pártok hitelességével – hangsúlyozza elemzésében Bíró-Nagy András (Policy Solutions, MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézet) és Laki Gergely (Policy Solutions).
Miközben ugyanis a szociáldemokrata álláspontok – a roma integráció kivételével – rendre a társadalom többségét tudhatják maguk mögött, addig egyetlen téma sem akadt, amelyben a baloldali (és liberális) pártokat összesen 37 százaléknál többen tartották volna a leghitelesebb politikai erőknek.
A cikkünkben idézett kiadványt az Új Egyenlőség magazin és a Friedrich Ebert Stiftung együttműködésében megvalósuló sorozat következő rendezvényén mutatják be és vitatják meg. Az esemény május 29-én, kedden 18 órakor kezdődik a Benczúr Hotelben (VI. kerület, Benczúr utca 35.). A baloldal jövőjéről szóló pódiumbeszélgetésen – az írásunkban említett Bíró-Nagy András mellett – Lakner Zoltán (ELTE Társadalomtudományi Kar, a 168 óra hetilap főszerkesztő-helyettese), Kiss Ambrus (Policy Agenda, az Új Egyenlőség szerkesztője) és Pogátsa Zoltán (Nyugat-Magyarországi Egyetem, az Új Egyenlőség főszerkesztője) vesz részt. A szervezők kérik, hogy az érdeklődők jelezzék részvételi szándékukat a Facebook-oldalukon.
Fideszes és jobbikos szavazók meggyőzése nélkül nem megy
A pártpreferencia mindent felülír. Annak ellenére, hogy a Fidesz-KDNP számos kérdésben teljesen egyértelműen a szociáldemokrata értékrenddel szembeni politikát folytat, támogatói még ezekben az ügyekben is a kormánypártokat tartják a leghitelesebb politikai szereplőknek.
Az iskolázottság – állapítják meg a kiadvány szerzői – szorosan összefügg a Fidesz hitelességének alakulásával. Minél magasabb a végzettsége valakinek, annál kisebb eséllyel bízik abban, hogy a kormánypártok elérhetővé teszik mindenki számára a megélhetéshez szükséges minimumot, csökkentik az egyenlőtlenségeket vagy segítik a szegényebbeket a lakáshoz jutásban.
Bíró-Nagy András és Laki Gergely felhívja rá a figyelmet: amíg a fideszes szavazók legalább egy része nem ismeri fel vagy nem tartja elég fontosnak, hogy kedvenc pártja éppen ezen folyamatok ellen dolgozik, addig nagyon nehéz lesz politikai többséget teremteni a baloldal számára Magyarországon.
A baloldali ellenzék számára ezért a következő évek egyik legfontosabb stratégiai feladata az, hogy az egyébként népszerű szociáldemokrata témákat magukhoz is tudják kötni, és meggyőzzék a választókat arról, hogy ezeket az ügyeket ők képviselik a legjobban. Mindez nem fog menni anélkül, hogy a baloldali pártok olyan választókat is meggyőzzenek, akik 2018-ban a Fideszre vagy a Jobbikra szavaztak, sőt ezeket a pártokat tartják a baloldali értékek hiteles képviselőinek is.
Az elemzés készítői hozzáteszik: olyan politikai környezetben, amelyben az idegenellenesség, a nacionalizmus és a külföldi szereplőkről felállított összeesküvés-elméletek nagy mozgósító erővel bírnak, a gazdasági és társadalompolitikai kérdéseket érintő baloldali hitelesség visszaszerzése önmagában még közel sem garancia a jövőbeli kormányváltásra. Annyi azonban biztosra vehető, hogy a baloldali pártoknak, ha még a saját identitásuk szempontjából legfontosabb kérdésekben sem sikerül visszanyerni hitelességüket, akkor a Fidesz kormányzásával szembeni versenyképes alternatíva állításának esélye sem látszik.
