Meghalt Sas István

Publikálás dátuma
2018.05.28 17:34
Kép: Shutterstock
Tragikus hirtelenséggel elhunyt Sas István, a magyar reklámfilm-gyártás kultikus alakja, leglátványosabb, annak legeredményesebb, bel- és külföldön egyaránt legismertebb magyar képviselője, ismert médiaszemélyiség.

Mint ahogy a Rádió Bézs – ahol jelenleg műsorvezető volt – által közzétettet nekrológjában kihangsúlyozták: elegánsan ment el. Minden előzmény nélkül, egy rosszullét következtében. Hetvenkét éves volt.

Sas István 80-as évek legendás reklámfilmjeinek alkotója, Balázs Béla díjas (1985), Érdemes művész (1988), a Magyar Köztársaság Érdemérem Lovagkereszt (2006) tulajdonosa volt – ahogy a honlapján fogalmazott, azért nem adta vissza, mert „nem tőlük kapta”. Rendezőként pályája csúcsán több száz reklámot forgatott, amelyek több mint fülbemászóak, megjegyezhetőek, ennek megfelelően pedig hatásosak és szerethetőek voltak. Ebben az időszakban a reklám sokkal önállóbb műfaj volt, mint manapság, amikor nyugati mintákat forgatunk újra. Sas reklámművész volt, akinek nem egy műve örök darab: gondoljunk csak a Skála Kópéra, akinek a szíve a vásárlóké volt, vagy a termelési értekezleten elalvó bajuszos Lada-sofőrre, aki csak akkor akart cascót kötni, amikor a kocsija már legurult a helyszínről, ő meg egy ágba kapaszkodva sikoltozott az alkusz után. De biztosan vannak olyanok, akinek a Traubi-, a Hurka Gyurka- vagy a Pécsi kesztyű ma már legendás dallamai csendülnek fel emlékezetükben. Sas alkotásait nyolc alkalommal díjazták Cannes-i Reklámfilm Fesztiválon.

Sas Istvánt a reklámszakma doyenének is szokták nevezni, hiszen volt már ügynökségi és televíziós vezető, nagyvállalati tanácsadó. Érdemei elismeréseképpen a Magyar Reklámszövetség Örökös Tagjának választották. Több évtizede oktatással foglalkozott, számos hazai és külföldi egyetemen tanított reklámmal kapcsolatos tárgyakat: jelesül reklámpszichológiát, kreatív tervezést, médiaismereteket. Jelentősebb könyvei: Az ötletes reklám, Reklám és pszichológia a webkorszakban, Reklám a Jóért, és a Ezt nem adom, ez disznósajt című szakmai-önéletrajzi könyv.

Sas több mint 2000 reklámfilmet írt és rendezett, ezek közül néhány példa:

Szerző
Frissítve: 2018.05.28 20:15

Behódolók és hódoltatók

Publikálás dátuma
2019.02.21 21:03

Fotó: Népszava/ Szalmás Péter
Ritka szerencse, hogy olyan könyv kerül a kezükbe, amely olvastatja magát. Még ritkább, ha a könyv annyira fellelkesíti az olvasót, hogy az a befejezése után elölről kezdi az egészet. Spiró György a saját bevallása szerint ritkán dicsér, pláne a szerző jelenlétében, ám szerda este az Írók Boltjában ezt tette: már másodszorra jár Murányi Gábor újságíró, történész könyvének a végén. A sajtó szövedéke című, a Kronosz Kiadó gondozásában megjelent kötet huszadik századi sajtóhistóriákat idéz meg az 1920-as évektől napjainkig, Murányi Gábor harmincéves munkájának a gyümölcse. – Részben annak a története, hogy minden korszakban önként, dalolva vagy kényszerből bőven akadtak olyan újságírók, akik behódoltak az aktuális rendszernek – mondta Murányi Gábor a könyvbemutatón. Murányi nemcsak a sajtóarchívumok aranybányáit kutatta, hanem a levéltárakban annak is utáni járt, kik voltak a hódoltatók, és a sajtó olykor kevésbé ismert hőseit, szemtanúit, a sorok közötti írás gyakran álneves szerzőit is felkereste. A történészi szemléletet, a tények szenvedélyes szeretetét helyezte előtérbe – méltatta Spiró a szerzőt. A sajtó szövedéke rendkívül csábítóan kezdődik: megidézi a Horthy-rendszer sajtóját, mit és hogyan írtak Sztálin születésnapjáról, halálának „megünnepléséről” vagy Rákosi Mátyás hatvanadik születésnapjáról. – Az ember hajlamos arra, hogy elődei disznóságait iróniával, gúnnyal szemlélje, de ennek a könyvek a közepe táján elkezdenek sorjázni a pozitív hősök, szerethető figurák – tette hozzá Spiró György. Murányi Gábor tizenhat és fél évig volt a Magyar Nemzet újságírója, hőseinek, történeteinek egy részét ennek a viharos sorsú lapnak a múltjából idézi meg. Ilyen például Sibelka-Perleberg Arthur, aki inkognitóját mindvégig megőrizve, Tempefői, illetve Lénárd János álnéven publikált az 1940-es években. II. Bajor Lajosról írt egész oldalas cikket Őrült vagy cézár? címmel úgy, hogy abban bárki ráismertetett Hitlerre. A náci diktátort Weninger Antal (aki legtöbb írását Bánfalvy Szilárd néven jegyezte) is a tollhegyére tűzte: „A paranoiás sokszor éveken, évtizedeken át vezető szerepet játszhat (…), mindenkor logikus, olyakor imponálón éles gondolkodásúnak látszik” – olvasható a paranoiásokról írt orvosi szakcikkében. A sajtó szövedékében olvashatunk a „leülő emberekről” is, akik sajtóperek idején vállalták a börtönt a beperelt cikkek szerzőit óvva, továbbá a Népszava legendás cikkéről, amely „mélységes megrendeléssel” tudósított Sztálin betegségéről, újságok megpuccsolásáról, megszüntetéséről és összevonásáról, előfizetői listák ellopásáról, is. Spiró György szerint akár az 1930-as, akár az 1960-as évek újságait lapozzuk fel, ugyanolyan mondatokra bukkanhatunk, mint a mai magyar sajtóban. − Ez annyira nem jó, de mindenesetre azt mutatja, hogy Magyarország folytonos, nem megy sehová – mondta az író.  

Lehet jelentkezni a tao-pénzekért

Publikálás dátuma
2019.02.21 19:26
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
Mától lehet beadni az előadó-művészeti szervezetek többlettámogatásra vonatkozó igénybejelentést - jelent meg az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) weboldalán. A tao január 1-i megszüntetése után a tavalyi adóösszegnek megfelelő 37,5 milliárd forint elosztásáról a minisztérium által kijelölt kulturális grémium dönt. Az igénybejelentéseket a színház- és táncművészeti kategóriákban a beérkezéstől számított 30 napon belül, a zeneművészeti kategóriában a Nemzeti Komolyzenei Stratégia elfogadását követően bírálják el.
Szerző
Témák
TAO