Munkahely - Nem vész el, csak átalakul

Publikálás dátuma
2018.05.29 07:05
EMBER NÉLKÜL A robotok kiszolgálásához, karbantartásához is kell munkavállaló, csak más képzettségű, mint akik most a soron dol
A magyar munkavállalók több mint felét, közülük is elsősorban az alacsonyabb keresetűeket fogja érinteni bő egy évtizeden belül az automatizáció.

A munkaórák csaknem fele automatizálható lenne Magyarországon, ami 2,2 millió munkahelyet érint. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a dolgozók fele búcsút mondhat munkahelyének – sőt, a visszafogottabb forgatókönyv szerint 2030-ig a munkaóráknak csak a 24 százalékát fogják hazánkban automatizálni. Az azonban szinte bizonyosra vehető, hogy a munkahelyek átalakulnak, így azok betöltéséhez egészen más tudásra és képességekre lesz szükség, mint most. Mindez különösen a vidéki, alacsonyabb keresetű, monoton rutinfeladatokat végző munkavállalók számára lesz fájdalmas, ha a magyar kormány és a hazai vállalatok nem kapnak észbe, és nem kezdik el képzésekkel és átképzésekkel felkészíteni a jövő kihívásaira a jelenlegi és a jövő munkavállalóit – nagyjából így foglalható össze a McKinsey tanácsadó cég tanulmánya, amely azt vizsgálta, milyen hatással lehet az automatizáció a magyar gazdaságra és a munkaerőpiacra az elkövetkező bő egy évtizedben.

A jelenlegi helyzetről nem festenek éppen rózsás képet. Mint írják: Magyarországon hét év alatt 3,73 millióról 4,35 millióra nőtt ugyan a foglalkoztatottak száma, de a legtöbb új munkahely az alacsony vagy közepes hozzáadott értéket előállító szektorokban keletkezett - a közmunkában, a gépgyártásban és a feldolgozóiparban. A munkaalapú növekedés időszakában a termelékenységben rejlő növekedési potenciál javarészt kihasználatlan maradt, kevés szektorban javult a produktivitás, több iparágban – köztük a telekommunikációban – pedig csökkenést mértek. A foglalkoztatás javulása így mind kisebb hatást gyakorol a GDP növekedésére, miközben a jövőben növekvő szerepet kell kapnia a termelékenység növekedésének. A tanulmány szerzői szerint itt jön a képbe az automatizáció, amely kiutat jelenthet a munkaerőhiányból, valamint évente 0,8-1,4 százalékkal javíthatja a magyar gazdaság produktivitását. Ehhez persze a foglalkoztatás bővülésének mostantól kéz a kézben kell járnia az automatizációval: ez akár 30 százalékos javulást is eredményezhet egyes vállalatok termelékenységében.

A kutatók pozitív jövőképe ellenére a magyarok inkább félelemmel, mint örömmel tekintenek az automatizációra. Az unión belül Magyarországon a legerősebb az elutasítás: a megkérdezettek 38 százaléka értékeli negatívan az robotok és a mesterséges intelligencia terjedését. Ez azonban nem is olyan meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a munka világát jelentősen átalakítja majd a digitalizáció és a robotizáció, és az új technológiák egészen más képességeket követelnek meg. Erre pedig a magyar munkavállalók nem feltétlenül vannak felkészülve. Mint arra a tanulmány szerzői is rámutatnak: a megszűnő munkahelyek helyett lesznek ugyan újak, ezek viszont jellemzően technikai képességeket, kreativitást, komplex problémamegoldó készségeket, jó vezetői és szociális készségeket igényelnek.

Vidéken jobban megérzik majd

Magyarország automatizációs potenciálja megegyezik a világátlaggal, és hasonló a visegrádi országokéhoz, azonban magasabb, mint az Európai Unió átlaga. Ennek oka, hogy nálunk a foglalkoztatásban a jól automatizálható ipar részaránya magas - 31 százalék -, ami meghaladja az EU 25 százalékos átlagát.

Leginkább az ismétlődő és jól kiszámítható feladatok válthatók ki a robotizációval. Az automatizálható tevékenységek aránya így a gyáriparban (64 százalék) valamint a bányászat és kőfejtésben (62 százalék) a legmagasabb. A kreatív gondolkodást, a bonyolult problémák megoldását vagy szociális készségeket igénylő foglalkozásokban lényegesen kisebb a várható automatizáció mértéke. Az építészeknél, jogászoknál és pedagógusoknál például csak 12-19 százalékos az arány.

A foglalkoztatottak száma szerint az automatizálás leginkább a gyáripart, a kereskedelmet és a szállítást fogja érinteni. Földrajzi szempontból az egész ország megérzi majd a változást, de a budapesti munkavállalók kevésbé. Azokat a megyéket viszont, amelyekben a munkaerő több mint 30 százaléka dolgozik a gyáriparban – például Komárom-Esztergom vagy Fejér megye - erőteljesebben fogja érinteni a változás.

A McKinsey tanulmánya szerint az automatizálás ugyan megszüntet bizonyos munkahelyeket, a legtöbb foglalkozásban azonban a technológia valószínűleg csak kiegészítő szerepet játszik majd. A magyarországi munkahelyek mintegy 60 százaléka legalább részben robotizálható, de a foglalkozásoknak csak kevesebb mint 3 százalékát lehetne teljes körűen automatizálni.


Az automatizáció vesztesei ráadásul éppen azok lehetnek, akik most is nehezebb helyzetben vannak. A tanulmány szerzői figyelmeztetnek: az automatizáció erősítheti a társadalom kettészakadását, hiszen az alacsony képzettséget igénylő munkakörök alakulhatnak át a legnagyobb mértékben, miközben magasabb képzettséget igénylő új állások jöhetnek létre. Az automatizálható tevékenységek aránya ugyanis az alsó-középszintű jövedelmi kategóriájú foglalkozásokban a legmagasabb, mivel ezek a munkák nagyrészt rutinszerű feladatokból állnak.

A várhatóan mélyülő társadalmi szakadék ellen az államnak és a vállalatoknak kell aktívan tenniük, leginkább a képzések megfelelő átalakításával – hívják fel a figyelmet a tanulmány készítői. A gyerekeknek már az általános iskolában lehetőséget kell kapniuk a programozás, az adatelemzés elsajátítására, a számítástechnikai ismeretek fejlesztésére, valamint a csapatmunka- és az alkalmazkodó képesség, a kreatív, döntéshozatali, érvelési készségek erősítésére. Az oktatásban és a képzésben – a felnőttképzést is beleérve – a vállalati szféra aktív részvételére is szükség van. A felnőttoktatásban azonnali nagyszabású átképzési programok szükségesek, amelyek segítik a jelenlegi és a jövőbeni munkaerőt az automatizált gazdasághoz való alkalmazkodásban.

A munkavállaló nem legódarabka

Több munkahely fog megszűnni Magyarországon a digitalizáció és a robotizáció miatt, mint amennyi létrejön. Ennél is nagyobb kihívást jelent azonban a magyar munkavállalók számára, hogy teljesen más szakmákban keletkeznek majd az új munkahelyek. Erre a magyar munkavállalók nincsenek felkészülve és megfelelő képzés hiányában nem is lesznek - véli Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke. Szerinte egy olyan munkaerőpiaci stratégia kidolgozására lenne ezért szükség, amely számba veszi, mely területeken várhatók a legnagyobb változások, és azokhoz milyen képzettségű munkaerőre lesz szükség. Megjegyezte: kérdés, hogy az átképzést milyen forrásból és mikor kell „megoldania” a munkavállalónak, szerinte ezt a Munka törvénykönyvében kellene szabályozni.

Jelenleg a munkaügyi központok csak akkor kezdenek el foglalkozni a munkavállalókkal, amikor már elveszették az állásukat. Márpedig az automatizáció előbb utóbb minden munkavállalót utolér, ezért nem kellene addig várni, amíg valakinek megszűnik a munkahelye, elébe kell menni a változásoknak – fogalmazott. Javaslatuk szerint például a Nemzeti Foglalkoztatási Alapba a munkavállalók által befizetett összegeket egyéni számlákon kellene vezetni, és ebből a vállalatok és az állam közreműködésével kellene finanszírozni a dolgozók átképzését. Ez a munkaadóknak is inkább érdeke volna, mint hogy elküldje a dolgozóit, igaz, ehhez a munkavállalóknak is rugalmasabbnak kell lenniük. A szemléletváltásra az oktatásban is szükség van. Miközben ugyanis az informatikában vagy a közlekedésben az elmúlt 50 évben óriási változások zajlottak le, a magyar iskolákban lényegében ugyanazt tanítják ma is, mint 50 évvel ezelőtt – mutatott rá a szakszervezeti vezető. Ha ezeken a területeken nem lesz változás - márpedig a szakszervezeti szövetség legfeljebb a kommunikációban, de tettekben nem érzékel ilyen törekvéseket - nagy baj lesz. Strukturális munkanélküliség fog előállni, azaz egyszerre lesz jelen a munkaerőpiacon a munkanélküliség és a munkaerőkereslet.

Hasonló forgatókönyvet vázolt fel László Zoltán, a Vasas Szakszervezet alelnöke is. Mint mondta: területükön az elmúlt egy évben mintegy 2000 munkahelyet számolt fel az automatizáció, és egyelőre nem nagyon látszik, mi jön helyette. Ráadásul a másik oldalról a képzett munkaerő hiánya miatt is szűnnek meg állások: nemrég egy, a hazainál drágább munkaerőköltségű országba vittek el tőlünk egy beruházást, mert a cég Magyarországon nem látta biztosítottnak a megfelelő képzettségű munkavállalói bázist. Megjegyezte: a munkavállalókat nem lehet úgy rakosgatni, mint a legódarabkákat, egy fémipari munkást nem lehet csak úgy átirányítani a vendéglátásba. László Zoltán ezért úgy látja: az automatizáció a tanulmányokban jelzetteknél bonyolultabb probléma - rövidtávon mindenképp. Hosszú távon lehet, hogy az automatizáció nem csak megszűntet, hanem teremt is új munkahelyeket, és minden bizonnyal alkalmazkodik is majd hozzá a magyar munkaerőpiac, rövidtávon azonban inkább az látszik, hogy egy-egy megszűnő munkahely több másikat is magával ránt. Ha megszűnik a gyári munkások állása, akkor azokra a buszsofőrökre sem lesz szükség, akik a munkásokat szállították a gyárba, és azokra sem, akik az étkezdében kiszolgálták őket, vagy akik a munkaruhájukat, eszközeiket elkészítették - sorolja László Zoltán a járulékos hatásokat, amelyekkel szerinte az automatizáció hatásait vizsgáló tanulmányok nem számolnak. Éppen ezért a munkaügyi döntéshozóknak sürgősen el kellene kezdeniük tárgyalni a munkaerőpiac szereplőivel ezekről a kérdésekről: ilyen irányú törekvéseket azonban a jelenlegi kormány részéről nem igazán tapasztalnak.



Hiába költött a kormány százmilliárdokat katonai fejlesztésre, csak álom marad az önvédelem

Publikálás dátuma
2019.02.22 06:45

Fotó: AFP/ PHILIPP SCHULZE
Javítanak a magyar véderő állapotán az elmúlt hónapok katonai beszerzései, ám ettől még a magyar haderő messze nem éri el a kormánypolitikusok által emlegetett „régiós nagyhatalmi” szintet.
Nagyotmondási versenybe bocsátkozott a kormány haderőreform kapcsán: a miniszterelnöki beszédek visszatérő eleme, hogy a jelenleg zajló hadászati reform eredményeképpen Magyarország önállóan, pláne NATO segítség nélkül is ellent tud állni egy külső támadásnak. Ennél óvatosabban fogalmazott a nemrég leváltott honvédelmi miniszter Simicskó István, aki 2017-ben azzal indította el a magyar haderőreform Zrínyi 2026 programot, hogy a végére Közép Európa „legmeghatározóbb” hadserege lehet majd a magyar.  Hadászati szakértők szerint ez inkább csak a saját tábornak szóló, rendpárti ihletésű politikai üzenetek, amit legjobb esetben is csak megszorító értelemmel lehet idézni. Így Orbán Viktor minap, a Figyelő kormánylapnak adott interjújában megpendítette, hogy Magyarország a NATO segítségtől függetlenül is ellenállni képes magyar haderőt fejleszt. Ez a biztonsági szakma nyelvére lefordítva nagyjából annyit jelent, hogy Magyarország külső támadás esetén az első NATO-segítségnyújtásig úgy-ahogy ellent tudjon állni a támadásnak.  Ugyanakkor az már egyértelműen politikusi légvár, hogy az ország NATO szövetségi rendszere nélkül is meg tudná védeni az országot: Magyarország zömében síkvidéki, teljesen nyitott terület, így önmagában a most beszerzett fegyverzet, illetve a tervek szerint 2026-ig bő harmadával kibővülő honvédségi létszám többszöröse sem lenne elegendő, hogy hosszabb ideig ellenálljon egy elhúzódó, támadó műveletnek. Ráadásul a magyar hadsereg fejlesztésével sem ugrik ki a régióból, mivel az ukrajnai orosz agresszió nyomán időközben a többi térségi szomszéd is erőteljes hadseregfejlesztésbe fogott. Szerencsére még jó darabig nem lehet arra szükség, hogy a magyar haderőt tényegesen egy területvédő háborúba bevessék: a térségben középtávon nincsenek olyan katonai forgatókönyvek, amelyek szerint egy hagyományos, területvédő államközi konfliktus kirobbanásával kellene számolni. Magyarországot zömében NATO tagállamok veszik körül, illetve a nem NATO tag szomszédok – Ukrajna, Szerbia – is a nyugati szövetségi rendszer felé tartanak, így partnerségi szerződést kötöttek a NATO-val. Ugyanakkor a dél-ukrajnai orosz agresszió is azt mutatta, hogy a határ menti NATO tagállamok az eddigieknél erősebb haderőt állítsanak fel, ami elveheti az orosz fél kedvét a hasonló, hibrid háborús akciótól.  Ugyanakkor a fegyverbeszerzések kritikusai szerint a beszerzések körüli kormányzati titkolózás miatt azt sem tudja a nagyközönség megítélni, hogy ténylegesen milyen elgondolás szerint történnek ezek a beszerzések, ahogyan arról is csak jobbára találgatásra vagyunk utalva, hogy az egyes fegyverrendszerek hogyan illeszkednek be a közös NATO hadviselés rendszerébe? Így a legtöbb újonnan beszerzett nagy értékű harci járműnél ma sem tudni, hogy milyen kiszolgálói, háttérrel, kiképzői bázissal fognak üzemelni. Arról nem is beszélve, hogy a nyilvánosság teljes kizárásával lebonyolított százmilliárdos hadi beszerzések kapcsán rendre felmerül a kormányzati korrupció sanda gyanúja. A mostani haderőreform kritikusai szerint elve az sem volt soha sem letisztázva, hogy voltaképpen milyen hadsereget kellene felépíteni.   Így az egyik megközelítés szerint Magyarország lényegében a NATO szövetségi rendszerén belül kellene fejlesztenie magát, azaz: a külföldi, expedíciós műveletek támogatása mellett az eredeti NATO-felajánlások – többek között a biológiai és vegyi fegyverek elleni védekezésben, a NATO közös felderítő rendszerének tervezésében és fejlesztésében, a légi utántöltési kapacitás megteremtésében – kellene fejleszteni. Ezzel szemben az utóbbi években, az orosz agresszió miatt is egyre inkább az országvédelem került az előtérbe, ezzel párhuzamosan a Trump-adminisztráció kifejezett szándéka is volt, hogy a NATO tagállamok ne „potyautasai” legyenek a védelmi rendszernek, hanem a jelenleginél erősebb saját hadseregeket állítsanak fel. A beszerzések támogatói szerint viszont a most beszerzett eszközök – függetlenül attól, hogy milyen körülmények között történnek a fegyvervásárlások - a most beszerzett, több száz milliárd forintnyi – a pontos adatok nem nyilvánosak – fegyverek valóban XXI. századi, modern fegyverzetek, illetve sokoldalúan bevethető harci járművek, amivel a honvédség részint a honvédség törleszt a rendszerváltozás óta maga előtt görgetett modernizációs adósságaiból, másfelől egy füst alatt a magyar honvédség most leválik a zömében még a Magyar Néphadseregből megörökölt, orosz haditechnikáról. A beszerzett eszközök- például a helikopterek - egy része multifunkciós, azaz a katonai célok mellett békeidőben katasztrófavédelmi, logisztikai feladatok ellátására is szolgálnak.

Minden titok, ami haderőfejlesztés

Immáron megszokott jelenet játszódott le a napokban az Országgyűlésben: A honvédelmi feladatok 2017. évi megvalósításáról, a Magyar Honvédség felkészítéséről, állapotáról és fejlesztésérőlszóló jelentést kapásból titkosnak minősítették. A magyar haderőfejlesztési koncepció legnagyobb problémája, hogy azt legfeljebb csak a beavatott kevesek ismerhetik, már ha egyáltalán létezik ilyen - voltak ugyanis olyan vélekedések, hogy a világszinten is egyedülálló magyar titkolózás egyik lehetséges magyarázata, hogy voltaképpen nincs is, időről - időre ötletszerű döntések születnek haderőreform címén. Ami biztos: jelenleg sem tudni, hogy a kormány az idén pontosan mennyit költött, illetve mennyit fog elkölteni az adófizetők pénzéből hadiipari beszerzésekre, illetve maguk beszerzések egyéb részletei sem ismertek, például nem tudni, hogy a beszerzendő tankok, helikopterek szervizelését, karbantartását, a személyzet kiképzését hol és milyen kötelékben fogják elvégezni.

Búcsú a Kalasnyikovoktól

A leginkább átgondoltnak tűnő, távlati koncepciót felmutató fejlesztés a 2004-ben a FÉG megszűnésével leállt magyar fegyvergyártás újraélesztése Kiskunfélegyházán ahol a cseh tervezésű kézi lőfegyverekkel cserélnék le a magyar honvédség szovjet érából átörökölt, a legendás szovjet kalasnyikov-elgondolás alapján elkészült, a magyar hadseregben AK-63 (illetve a belbiztonságnál AMD -65) gépkarabélyokat, a FÉG-fejlesztésű 96 N P9RC pisztolyokat és a KGP-9 géppisztolyokat. Mivel a kiskunfélegyházi fejlesztés pénzügyi adatai megint csak titkosak, így nem tudni, hogy pontosan milyen megtérülése lehet a lényegében zöldmezős beruházásnak. Volt olyan forrásunk, aki úgy vélte: rövidtávon biztos, hogy olcsóbb lett kész lőfegyvereket vásárolni a morvaországi cseh gyártótól, ám hosszútávon, ha valóban újra akarják indítani a magyar lőfegyvergyártást úgy kifizetődő lehet az üzem létrejötte, mivel az afféle kiindulópontja lehet a jövő fegyvermérnök képzésének is. Így volt olyan vélekedés, hogy az egykori FÉG - fegyvermodellek „újraélesztése” is azért lett volna kétséges, mivel időközben az egykori magyar fegyvermérnökök zöme elhagyták a pályát. A kész cseh licencekkel viszont világszinten ismert és bizonyított fegyverrendszert vásárol a honvédség. A politikusi nyilatkozatokból annyi ismert, hogy tízéves távlatban mintegy 100 millió euró értékben 200 ezer lőfegyvert gyártanának Kiskunhalason, ami bőven elegendő a magyar honvédség és belbiztonság „önellátására” de ebből a cseh hadsereg is részesülne. Úgy tudni, hogy egyelőre a Csehországban elkészült alkatrészek összeszerelése is zajlik, ám idővel kiváltanák a kinti alkatrészgyártást.   

Jönnek a multifunkciós helikopterek

A Varsói Szerződés idejéből megörökölt Mi-8 és Mi-17 szállító, illetve Mi-24 harci helikopter, orosz helikoptereket az összesen 36 darab, francia Airbus forgószárnyasai váltják fel a tervek szerint 2023-tól. A filigránabb, H145M verziójú helikopterből 20 darabot vesz az ország. A többfunkciós, könnyű gépből a német védelmi minisztérium, Szerbia, Thaiföld is vásárolt, illetve az UH 72A Lakota-névre keresztelt verzióból több százat vett az USA hadserege. Az eredeti verziót a igen széles körben, egészségügyi, logisztikai, katasztrófavédelmi helyzetekre használták, a hadászat számára kifejlesztett verzió légvédelmi rakéták elleni önvédelmi rendszerrel, fedélzeti gépfegyverzettel, oldalpilonokra függeszthető fegyverzettel, a HForce rendszerrel van ellátva. Hadi körülmények között így futárszolgálatra, felderítései feladatokra, illetve könnyű tűztámogatói feladatokra is alkalmas.  A H145M nagyobb testvére, a robosztusabb H225M helikopterből 16 darabot rendeltünk meg. A nagy távolsági logisztikai feladatok ellátására alkalmas helikopter elődjét még az ezredfordulón a francia légierő kérésére fejlesztették ki, akik kutató-mentő alakulatok mellett használták. Az akkor még EC725 Caracal-néven repült gépet a francia légierő harci kutató-mentő helikopternek használta, ebből lett 2015-ben átnevezve a H225M. A konténerbe szerelt 20 mm-es gépágyúval vagy 12,7 mm-es nehézgéppuskával szerelt helikopterek inkább az Európán kívüli világban népszerűek, így Magyarország mellett most is a kazah és a kuvaiti légierő rendelt belőle több tucatot. Mindkét helikopterre igaz, hogy külső csörlőrendszerrel vannak ellátva, azaz harci feladatok mellett katasztrófavédelmi helyzetben is bevethetőek lesznek. 

Leginkább a tankvásárlást vitatják

A legtöbb szakmai-politikai vita a szintén ismeretlen vételárért történt német tankvásárlásokat övezik. Mint ismeretes, Benkő Tibor honvédelmi miniszter ugyanis arról állapodott meg december közepén Frank Haun KMW-vezérigazgatóval, hogy Magyarország 44 új Leopard 2A7 és 12 használt Leopard 2A4, valamint 24 PzH-2000 önjáró löveget vásárolt. Önmagában a magyar tankhaderő fejlesztése annyiban furcsán hat, hogy ha végül mind az 56 tankot is hadrendbe állítják – lecserélve ezzel a szovjet T-72-eseket- az is önmagában vajmi kevés lenne a magyar síkvidék védelmére. Nem véletlen, hogy a tankbeszerzések kapcsán felmerült, hogy a beszerzésnek inkább politikai oka volt, konkrétan az Orbán-kormányzat a német nagyiparnak adott megrendeléssel „vásárolta meg” a kormány, illetve a paksi bővítés iránt megértőbb német hozzáállást. Ugyanakkor szakmai berkekből hallottunk olyan vélekedést is, hogy a magyar nehézpáncélos erő fejlesztése beleilleszkedhet majd a NATO elképzeléseibe is. A donyecki -medencében kirobbant ukrán háború egyik komoly tanulsága volt, ahogy az orosz oldalról az orosz tüzérség órák alatt felmorzsolta a határ menti ukrán alakulatokat, aminek csak egy megfelelő mennyiségű harckocsival rendelkező erő állhatott volna ellent. Így felmerült az orosz nyomulás határterületein egy hangsúlyos nehézpáncélos NATO jelenlét szükségessége, amit egy rotációban működő, egymást váltó lengyel-amerikai-magyar alakulatok láthatnak el. Ami biztos: a megvásárolt 44 új és 12 használt Leopard gyakorlatilag az EU harckocsiipar csúcsa, XXI. századi high-tech hadigépek. A 12 használt tank megvásárlásának a magyarázata ebben az összefüggésben az lehet, hogy a magyar katonák ne a méregdrága vadonatúj gépeken gyakorolják be az új haditechnika alkalmazását, ugyanakkor később a 12 használt jármű is felhozható a vadonatúj high-tech elektronikával ellátott gépek szintjére. A hetven tonnás, NATO-kompatibilis 120 milliméteres lövedékkel tüzelő, egy tankolással 450 kilométert megtevő óriásgép a hagyományos és az aszimmetrikus hadviselésben – nem állami, hanem különféle diverzáns alakulatok elleni fellépésnél – alkalmazhatók, így nem véletlen, hogy a fegyverrendszer a „tűzkeresztségén” az afganisztáni majd iraki hadszíntéren esett át. A nehézpáncélos fejlesztés kiegészítése, hogy a honvédség három 80 tonnás, Leopard-2-es vázra szerelt „Leguan” hídvető harckocsit és három „Wisent2-es, 32 tonna megemelésére alkalmas toronydaruval és bulldózerrel szerelt műszaki harcjárművet is vett a honvédség – ez utóbbi a szintén német FlensburgerFahrzeugbau fejlesztése.  

Orbán sem bírt ellenállni a „nem kormánygépeknek”

A ködös, eltitkolt katonai beszerzések iskolapéldája lehet a gyakran kormánygépnek is használt két darab francia-német Airbus A-319 illetve a francia, Dassault Falcon 7X gép beszerzése, ez utóbbiról a sajtónak kellett utólag kinyomoznia, hogy abból kettőt is vett a honvédelem, ráadásul az egyik Falcont polgári lasjtromszámmal regisztrálták Magyarországon. A polgári lasjtromszám leginkább arra jó, ha a gépet használó miniszterelnök – legutóbb ilyennel utazott Brazíliába JairBolsonaro beiktatására – katonai géphez képest jóval kisebb feltűnéssel tud utazni vele. Bár a régi, szovjet An-26-os – katonai szlengben: Ancsa - gépet leváltó Airbusokat előszeretettel használják kormánygépként, tény, hogy a gépeket időközben már csapatszállításra is bevetették külföldi műveleti területen. A gépek jellemzően harci háttér-támogató logisztikai feladatokat látnak el, így kiépült, betonos leszállópályára tudnak leereszkedni, illetve ejtőernyős desszantos bevetésekre nem alkalmasak.   
Frissítve: 2019.02.22 06:45

Megtisztulás vagy kárhozat - a pedofília áldozatai is megszólalnak a vatikáni konferencián

Publikálás dátuma
2019.02.21 09:55
Alessandro Gisotti szerint mindenkire szükség van ahhoz, hogy szembenézzenek az ördöggel
Fotó: AFP/ Alberto Pizzoli
Valódi fordulatot akar elérni a Vatikán azon a csütörtökön kezdődő és vasárnap záruló konferencián, amelyen a főpapok arról tanácskoznak, milyen stratégiát folytassanak a szexuális bűncselekményt elkövetett papok ellen.
Történelmi esemény színhelye lesz csütörtöktől a Szentszék, hiszen az egyházi vezetés demonstrálni kívánja, rendkívül fontosnak tartja, hogy konkrét lépéseket tegyen a kiskorúakat molesztáló papok ellen. Évtizedeken át a szőnyeg alá söpörték ezeket az eseteket, pedig bíborosok, püspökök sora (többek között az Egyesült Államokban, Írországban, Ausztráliában, Németországban, Chilében) tudott róluk, s a Vatikánban is akadtak olyanok, akik nem tettek meg mindent a sötét ügyek felderítéséért. Először XVI. Benedek pápa próbált meg tiszta vizet önteni a pohárba, ám kiderült, bizonyos egyházmegyékben olyan sötét dolgok történtek, hogy az ügyek felderítésében senki sem volt érdekelt. Az eseményen 190-en vesznek részt. A helyi püspöki konferenciák vezetőin kívül áldozatokat is meghívtak. A legfontosabb beszédeket az interneten élőben lehet nyomon követni. Az már most körvonalazódik, hogy elsősorban a püspökök felelősségét firtatják majd, a cél ugyanis az, hogy ha egy egyházmegyei vezetőnek tudomására jut egy bűncselekmény, azt mielőbb jelezze. Erről lesz szó már az első napon is. Az eseményt előkészítő bizottság egyik tagja, az amerikai Blase Cupich bíboros azt közölte, a püspökök felelősséggel tartoznak mindazért, ami saját egyházmegyéjükben történik. Alessandro Gisotti szentszéki szóvivő pedig úgy foglalt állást, mindenki elkötelezettségére szükség van ahhoz, hogy szembenézzenek az Ördöggel. Stephan Ackermann trieri püspök, aki Németországban tárt fel hasonló bűncselekményeket, gyökeres változást remél a tanácskozástól. Fontosnak tartja, hogy a pápa elérje azt: a püspökök kötelességüknek tartsák foglalkozni a visszaélésekkel, s ne az egyház hírnevének mindenáron való megőrzésére törekedjenek. Ackermann elengedhetetlennek tartja, hogy változtatásokat hajtsanak végre az egyházjogban. Ha ugyanis egy püspök mégsem jelentené a bűncselekményt, lehetővé kívánják tenni a megbüntetését. Amint Charles Scicluna máltai főpap, a konferencia egyik szervezője fogalmazott, minden kiskaput be akarnak zárni. „Új napra virradunk az átláthatóságot illetően. Elszámoltathatóak lesznek a püspökök. Remélem, sokan látják majd, hogy ez fordulópont lesz” - fogalmazott. A konferencián a szexuális visszaélések áldozatainak beszámolóit játsszák le a jelenlévőknek, de felszólalnak az eseményre meghívott áldozatok is. Leginkább püspöki szinódushoz hasonlít a lebonyolítás, nyelvi csoportok szerint is tartanak tanácskozásokat. Öt bíboros, egy érsek és három nő tart referátumot. A tanácskozáson sok szót ejtenek az átláthatóságról. Szombaton Reinhard Marx német bíboros tart előadást a témáról, majd este Ferenc pápa bűnbánati liturgiát tart, már a nyilvánosság kizárásával. A vasárnapi szentmise után az egyházfő programbeszéde hangzik el. Konkrét célokat tartalmazó zárónyilatkozatot azonban nem terveznek, csakis Ferenc pápától függ, mi lesz a következő lépés. A Gregoriana Pápai Egyetem gyermekvédelmi központjának elnöke, a jezsuita Hans Zollner azt közölte, kiértékelik és nyilvánosságra hozzák annak a kérdőívnek az adatait, amelyet a konferencia résztvevőivel töltetnek ki. A tanácskozás túlmutat a papok által elkövetett bűncselekmények témakörén is. „Végső soron arról van szó, miként használja fel az egyház saját hatalmát” - fejtette ki Zollner, a konferencia egyik szervezője. Idővel az is felmerülhet, hogy minél több világi személyiséget kell bevonni az egyház munkájába. Várható-e áttörés a tanácskozáson? Valóban szembenéznek-e az Ördöggel a jelenlévő főpapok? Már természetesnek nevezhetjük, hogy a konzervatívok ezúttal sem fukarkodtak a pápa bírálatával. Gerhard Ludwig Müller bíboros, a Hittani Kongregáció egykori – épp Ferenc pápa által leváltott – prefektusa, aki nemrégiben hozott nyilvánosságra egy az egyházfőt nem is annyira burkoltan bíráló nyilatkozatot, úgy vélte, az előkészületekbe nem vonták be kellőképpen a Hittani Kongregációt. Bírálta azt is, hogy a média figyelmét nagyon felkelti az esemény, miközben a szexuális visszaélés „minden társadalmi rétegnél előfordul”. Ugyanakkor a szexuális visszaélések áldozatai is figyelmeztették Ferenc pápát, hitelessége forog kockán, ha nem sikerül jelentős eredményeket felmutatni. Már az is felbőszíti őket, hogy ennyi időt kellett várni egy ilyen eseményre. Elvégre 17 év telt el a bostoni botrány kirobbanása óta, amely egyfajta fordulópontot jelentett. Ferenc pápát azért bírálják, mert szerintük lehetővé kellett volna tennie, hogy a rendőrség is lecsapjon a bűncselekményt elkövetett lelkipásztorokra, s jogi eljárás indulhasson velük szemben. Az egyik áldozatokat segítő szervezet, az Ending Clergy Abuse munkatársa, Peter Isely kijelentette, Ferenc pápa rendre zéró toleranciáról beszélt a szexuális visszaélések kapcsán, most itt az ideje, hogy valóra váltsa ezt az ígéretét. 2016-ban Ferenc pápa ad hoc bíróságokat hozott létre a bűncselekményeket eltusoló püspökök megbüntetésére, ám ezek működését még a Vatikánban sem ismerik. Egyházügyi szakértők sem tudják, hány főpapot vontak felelősségre, mert a döntések zárt ajtók mögött történnek. Hogy a pápa igenis komolyan gondolja a rendcsinálást, az is jelzi: hétvégén kitaszították a papi rendből az amerikai katolikus egyház egykor legbefolyásosabb személyiségét, Theodore McCarrick volt washingtoni bíborost. A 88 éves érsekkel szemben 2017-ben emeltek vádat. Tavaly júniusban felmentették a papi szolgálat alól, majd Ferenc pápa július 28-án megfosztotta a bíborosi címétől. Ő az első bíboros, aki szexuális zaklatás vádja miatt távozott tisztségéből. A Vatikánban óva intenek a túlzott elbizakodottságtól. „Ha valaki azt hiszi, hogy három és fél nap alatt végérvényesen ki lehet irtani a jelenséget, az nem gondolkozik reálisan” - közölte Federico Lombardi, a Vatikán egykori szóvivője, akit a pápa arra kért, legyen a rendezvény moderátora. A Vatikánban kiemelik, hogy a konferencia egy folyamat kezdetét jelenti, s nem a végét. Ezt azonban aligha hallják szívesen azok az áldozatok, akik már évtizedek óta átláthatóságot és a tettesek megbüntetését követelik.

Széllel szemben

Hogy a pápának mennyire nincs könnyű dolga a főpapokkal, s mennyire befolyásolja azt, hogy az adott püspök miként vélekedik a kényes témáról, azt a tavaly októberi, a fiatalok témakörének szentelt püspöki szinódus is megmutatta. Ekkor ugyanis számos afrikai, ázsiai, illetve több olasz főpap is vehemensen tiltakozott az ellen, hogy a záródokumentumban záró toleranciát hirdessenek a szexuális erőszakot elkövetőkkel szemben.

Léteznek iránymutatások az apává vált papok ügyének kezelésére

Alessandro Gisotti, a Vatikán szóvivője a New York Times megkeresésére megerősítette hogy léteznek iránymutatások  a katolikus egyházban arról, mi a teendő, ha egy papnak gyereke születik. A szóvivő szerint belső dokumentumról van szó, amely a gyerekek védelme köré épül, és azt a kérést fogalmazza meg az érintett papok felé, hogy hagyják ott papi hivatásukat, és szenteljék magukat teljes egészében a gyerek felnevelésének.

Frissítve: 2019.02.21 09:55