Munkahely - Nem vész el, csak átalakul

Publikálás dátuma
2018.05.29. 07:05
EMBER NÉLKÜL A robotok kiszolgálásához, karbantartásához is kell munkavállaló, csak más képzettségű, mint akik most a soron dol
A magyar munkavállalók több mint felét, közülük is elsősorban az alacsonyabb keresetűeket fogja érinteni bő egy évtizeden belül az automatizáció.

A munkaórák csaknem fele automatizálható lenne Magyarországon, ami 2,2 millió munkahelyet érint. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a dolgozók fele búcsút mondhat munkahelyének – sőt, a visszafogottabb forgatókönyv szerint 2030-ig a munkaóráknak csak a 24 százalékát fogják hazánkban automatizálni. Az azonban szinte bizonyosra vehető, hogy a munkahelyek átalakulnak, így azok betöltéséhez egészen más tudásra és képességekre lesz szükség, mint most. Mindez különösen a vidéki, alacsonyabb keresetű, monoton rutinfeladatokat végző munkavállalók számára lesz fájdalmas, ha a magyar kormány és a hazai vállalatok nem kapnak észbe, és nem kezdik el képzésekkel és átképzésekkel felkészíteni a jövő kihívásaira a jelenlegi és a jövő munkavállalóit – nagyjából így foglalható össze a McKinsey tanácsadó cég tanulmánya, amely azt vizsgálta, milyen hatással lehet az automatizáció a magyar gazdaságra és a munkaerőpiacra az elkövetkező bő egy évtizedben.

A jelenlegi helyzetről nem festenek éppen rózsás képet. Mint írják: Magyarországon hét év alatt 3,73 millióról 4,35 millióra nőtt ugyan a foglalkoztatottak száma, de a legtöbb új munkahely az alacsony vagy közepes hozzáadott értéket előállító szektorokban keletkezett - a közmunkában, a gépgyártásban és a feldolgozóiparban. A munkaalapú növekedés időszakában a termelékenységben rejlő növekedési potenciál javarészt kihasználatlan maradt, kevés szektorban javult a produktivitás, több iparágban – köztük a telekommunikációban – pedig csökkenést mértek. A foglalkoztatás javulása így mind kisebb hatást gyakorol a GDP növekedésére, miközben a jövőben növekvő szerepet kell kapnia a termelékenység növekedésének. A tanulmány szerzői szerint itt jön a képbe az automatizáció, amely kiutat jelenthet a munkaerőhiányból, valamint évente 0,8-1,4 százalékkal javíthatja a magyar gazdaság produktivitását. Ehhez persze a foglalkoztatás bővülésének mostantól kéz a kézben kell járnia az automatizációval: ez akár 30 százalékos javulást is eredményezhet egyes vállalatok termelékenységében.

A kutatók pozitív jövőképe ellenére a magyarok inkább félelemmel, mint örömmel tekintenek az automatizációra. Az unión belül Magyarországon a legerősebb az elutasítás: a megkérdezettek 38 százaléka értékeli negatívan az robotok és a mesterséges intelligencia terjedését. Ez azonban nem is olyan meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a munka világát jelentősen átalakítja majd a digitalizáció és a robotizáció, és az új technológiák egészen más képességeket követelnek meg. Erre pedig a magyar munkavállalók nem feltétlenül vannak felkészülve. Mint arra a tanulmány szerzői is rámutatnak: a megszűnő munkahelyek helyett lesznek ugyan újak, ezek viszont jellemzően technikai képességeket, kreativitást, komplex problémamegoldó készségeket, jó vezetői és szociális készségeket igényelnek.

Vidéken jobban megérzik majd

Magyarország automatizációs potenciálja megegyezik a világátlaggal, és hasonló a visegrádi országokéhoz, azonban magasabb, mint az Európai Unió átlaga. Ennek oka, hogy nálunk a foglalkoztatásban a jól automatizálható ipar részaránya magas - 31 százalék -, ami meghaladja az EU 25 százalékos átlagát.

Leginkább az ismétlődő és jól kiszámítható feladatok válthatók ki a robotizációval. Az automatizálható tevékenységek aránya így a gyáriparban (64 százalék) valamint a bányászat és kőfejtésben (62 százalék) a legmagasabb. A kreatív gondolkodást, a bonyolult problémák megoldását vagy szociális készségeket igénylő foglalkozásokban lényegesen kisebb a várható automatizáció mértéke. Az építészeknél, jogászoknál és pedagógusoknál például csak 12-19 százalékos az arány.

A foglalkoztatottak száma szerint az automatizálás leginkább a gyáripart, a kereskedelmet és a szállítást fogja érinteni. Földrajzi szempontból az egész ország megérzi majd a változást, de a budapesti munkavállalók kevésbé. Azokat a megyéket viszont, amelyekben a munkaerő több mint 30 százaléka dolgozik a gyáriparban – például Komárom-Esztergom vagy Fejér megye - erőteljesebben fogja érinteni a változás.

A McKinsey tanulmánya szerint az automatizálás ugyan megszüntet bizonyos munkahelyeket, a legtöbb foglalkozásban azonban a technológia valószínűleg csak kiegészítő szerepet játszik majd. A magyarországi munkahelyek mintegy 60 százaléka legalább részben robotizálható, de a foglalkozásoknak csak kevesebb mint 3 százalékát lehetne teljes körűen automatizálni.


Az automatizáció vesztesei ráadásul éppen azok lehetnek, akik most is nehezebb helyzetben vannak. A tanulmány szerzői figyelmeztetnek: az automatizáció erősítheti a társadalom kettészakadását, hiszen az alacsony képzettséget igénylő munkakörök alakulhatnak át a legnagyobb mértékben, miközben magasabb képzettséget igénylő új állások jöhetnek létre. Az automatizálható tevékenységek aránya ugyanis az alsó-középszintű jövedelmi kategóriájú foglalkozásokban a legmagasabb, mivel ezek a munkák nagyrészt rutinszerű feladatokból állnak.

A várhatóan mélyülő társadalmi szakadék ellen az államnak és a vállalatoknak kell aktívan tenniük, leginkább a képzések megfelelő átalakításával – hívják fel a figyelmet a tanulmány készítői. A gyerekeknek már az általános iskolában lehetőséget kell kapniuk a programozás, az adatelemzés elsajátítására, a számítástechnikai ismeretek fejlesztésére, valamint a csapatmunka- és az alkalmazkodó képesség, a kreatív, döntéshozatali, érvelési készségek erősítésére. Az oktatásban és a képzésben – a felnőttképzést is beleérve – a vállalati szféra aktív részvételére is szükség van. A felnőttoktatásban azonnali nagyszabású átképzési programok szükségesek, amelyek segítik a jelenlegi és a jövőbeni munkaerőt az automatizált gazdasághoz való alkalmazkodásban.

A munkavállaló nem legódarabka

Több munkahely fog megszűnni Magyarországon a digitalizáció és a robotizáció miatt, mint amennyi létrejön. Ennél is nagyobb kihívást jelent azonban a magyar munkavállalók számára, hogy teljesen más szakmákban keletkeznek majd az új munkahelyek. Erre a magyar munkavállalók nincsenek felkészülve és megfelelő képzés hiányában nem is lesznek - véli Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke. Szerinte egy olyan munkaerőpiaci stratégia kidolgozására lenne ezért szükség, amely számba veszi, mely területeken várhatók a legnagyobb változások, és azokhoz milyen képzettségű munkaerőre lesz szükség. Megjegyezte: kérdés, hogy az átképzést milyen forrásból és mikor kell „megoldania” a munkavállalónak, szerinte ezt a Munka törvénykönyvében kellene szabályozni.

Jelenleg a munkaügyi központok csak akkor kezdenek el foglalkozni a munkavállalókkal, amikor már elveszették az állásukat. Márpedig az automatizáció előbb utóbb minden munkavállalót utolér, ezért nem kellene addig várni, amíg valakinek megszűnik a munkahelye, elébe kell menni a változásoknak – fogalmazott. Javaslatuk szerint például a Nemzeti Foglalkoztatási Alapba a munkavállalók által befizetett összegeket egyéni számlákon kellene vezetni, és ebből a vállalatok és az állam közreműködésével kellene finanszírozni a dolgozók átképzését. Ez a munkaadóknak is inkább érdeke volna, mint hogy elküldje a dolgozóit, igaz, ehhez a munkavállalóknak is rugalmasabbnak kell lenniük. A szemléletváltásra az oktatásban is szükség van. Miközben ugyanis az informatikában vagy a közlekedésben az elmúlt 50 évben óriási változások zajlottak le, a magyar iskolákban lényegében ugyanazt tanítják ma is, mint 50 évvel ezelőtt – mutatott rá a szakszervezeti vezető. Ha ezeken a területeken nem lesz változás - márpedig a szakszervezeti szövetség legfeljebb a kommunikációban, de tettekben nem érzékel ilyen törekvéseket - nagy baj lesz. Strukturális munkanélküliség fog előállni, azaz egyszerre lesz jelen a munkaerőpiacon a munkanélküliség és a munkaerőkereslet.

Hasonló forgatókönyvet vázolt fel László Zoltán, a Vasas Szakszervezet alelnöke is. Mint mondta: területükön az elmúlt egy évben mintegy 2000 munkahelyet számolt fel az automatizáció, és egyelőre nem nagyon látszik, mi jön helyette. Ráadásul a másik oldalról a képzett munkaerő hiánya miatt is szűnnek meg állások: nemrég egy, a hazainál drágább munkaerőköltségű országba vittek el tőlünk egy beruházást, mert a cég Magyarországon nem látta biztosítottnak a megfelelő képzettségű munkavállalói bázist. Megjegyezte: a munkavállalókat nem lehet úgy rakosgatni, mint a legódarabkákat, egy fémipari munkást nem lehet csak úgy átirányítani a vendéglátásba. László Zoltán ezért úgy látja: az automatizáció a tanulmányokban jelzetteknél bonyolultabb probléma - rövidtávon mindenképp. Hosszú távon lehet, hogy az automatizáció nem csak megszűntet, hanem teremt is új munkahelyeket, és minden bizonnyal alkalmazkodik is majd hozzá a magyar munkaerőpiac, rövidtávon azonban inkább az látszik, hogy egy-egy megszűnő munkahely több másikat is magával ránt. Ha megszűnik a gyári munkások állása, akkor azokra a buszsofőrökre sem lesz szükség, akik a munkásokat szállították a gyárba, és azokra sem, akik az étkezdében kiszolgálták őket, vagy akik a munkaruhájukat, eszközeiket elkészítették - sorolja László Zoltán a járulékos hatásokat, amelyekkel szerinte az automatizáció hatásait vizsgáló tanulmányok nem számolnak. Éppen ezért a munkaügyi döntéshozóknak sürgősen el kellene kezdeniük tárgyalni a munkaerőpiac szereplőivel ezekről a kérdésekről: ilyen irányú törekvéseket azonban a jelenlegi kormány részéről nem igazán tapasztalnak.



Szerző

Igény lenne a baloldalra

Publikálás dátuma
2018.05.28. 07:00
Egyértelmű többsége van: az állam feladata a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése. FOTÓ: NÉMETH ANDRÁS PÉTER
A romák integrációja kivételével nagy, esetenként elsöprő támogatottságot élveznek Magyarországon a szociáldemokrata értékek. A gond a baloldali pártok hitelességével van.

A magyar választók körében egyértelmű többségben vannak azok, akik szerint az állam feladata a társadalmon belüli egyenlőtlenségek csökkentése. Az állítással a megkérdezettek több mint 80 százaléka, még a fideszesek háromnegyede is egyetért – derül ki a Policy Solutions és a német Friedrich Ebert Stiftung (Alapítvány) közös kiadványából.

Az elemzéshez a muníciót az a reprezentatív felmérés szolgáltatta, amely a Závecz Research közreműködésével a parlamenti választás előtt, a kampány finisében készült. A kutatás során – a pártszimpátiákra is tekintettel – azt vizsgálták, hogy a baloldalhoz köthető értékek, közpolitikai javaslatok milyen népszerűségnek örvendenek a magyar társadalomban.

A felmérés adatai alapján jelentős az elutasítottsága annak, hogy az Orbán-kormány bevezette az egykulcsos személyi jövedelemadót. A választók háromnegyede, a fideszesek 70 százaléka is a progresszív adórendszert támogatja, és csupán minden ötödik magyar gondolja helyesnek, hogy mindenki ugyanakkora adókulccsal adózzon – függetlenül attól, hogy mennyit keres. A Nyugat-Dunántúlon az átlagosnál kevésbé lelkesednek a többkulcsos adózásért, az egyik legszegényebb régióban, Észak-Alföldön viszont szinte mindenki egyetért azzal, hogy aki többet keres, az többet is tegyen be a közösbe.

Az „óriási vagyonok” megadóztatásának ötlete kiemelkedően magas, 90 százalékhoz közelítő elfogadottsággal bír. (Emlékezhetünk rá: a szocialisták volt kormányfő-jelöltje, Botka László állt elő hasonlóval.) A magyarok több mint háromnegyede szerint az államnak – a multinacionális cégekkel szemben – inkább a hazai kis- és középvállalkozásokat kellene helyzetbe hoznia.

A megkérdezettek 61 százaléka megerősítené a sztrájkjogot a Munka törvénykönyvében, több mint fele a szakszervezetekre is kiterjesztené az egyszázalékos adófelajánlások lehetőségét. A kutatás alapján nincs vita arról, hogy az államnak meg kell szüntetnie a nemek közötti bérszakadékot: a válaszadók 86 százalékának meggyőződése, hogy nőknek és férfiaknak egyenlő munkáért egyenlő bért kell kapniuk.

Több mint kétszer annyian vannak azok, akik szerint az államnak csak azok számára kellene támogatást biztosítania lakásvásárlásra, akik saját erőből nem tudnak lakást venni (64 százalék), mint azok, akik azt az elképzelést részesítik előnyben, hogy az állam egyformán támogasson minden magyar állampolgárt, anyagi helyzettől függetlenül (29 százalék). A magyarok több mint kétharmada ellenzi, hogy kilakoltassanak olyan családokat, amelyeknek nincsen hova menniük.

A 2008-as „vizitdíjas” népszavazás eredményének ismeretében aligha okoz meglepetést: a magyar társadalom elsöprő erővel utasítja el a fizetős egészségügyet. Mindössze a megkérdezettek 7 százaléka gondolja úgy, hogy fizetni kellene a jó színvonalú egészségügyért (mármint azon túl, amit járulékként amúgy is fizetünk).

A munkanélküli segély idejének hosszát illetően erősen megosztott a társadalom. A megkérdezettek 54 százaléka úgy vélte, hogy nem elég a jelenlegi 3 hónapos időszak, 39 százalék nem lát okot a szabályok módosítására. Sajátos módon minél kevésbé érint egy régiót a munkanélküliség, annál inkább támogatja a munkanélküli segély időtartamának meghosszabbítását. Ezt Észak-Magyarországon és az Észak-Alföldön akarják a legkevésbé. Annak viszont 73 százalékos támogatottsága van, hogy a munkanélküli segélyt emeljék a létminimumnak megfelelő összegre. A választók bő kétharmada szerint a megélhetéshez szükséges minimum biztosítása az állam feladata.

Egyértelmű többsége van: az állam feladata a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése. FOTÓ: NÉMETH ANDRÁS PÉTER

Egyértelmű többsége van: az állam feladata a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése. FOTÓ: NÉMETH ANDRÁS PÉTER

Egyedül a romák integrációja esetében nincs többsége a szociáldemokrata álláspontnak. A megkérdezetteknek csak 36 százaléka gondolja úgy, hogy a romák felzárkóztatását kiemelten kell támogatnia a kormánynak. Ezzel szemben a válaszadók több mint fele, 56 százaléka szerint erre nincs szükség. Az adatokból úgy tűnik, a roma integráció a következő évtizedekben sem lesz népszerűbb téma: a fiatalabb korosztályokban sem nagyobb a roma felzárkóztatás támogatottsága, mint az idősebbek körében.

Ezzel együtt is kijelenthető, hogy alapvetően nem a szociáldemokrata irányultságú programelemek hazai támogatottságával van probléma, hanem az elviekben ezeket képviselő, a magyar pártrendszer baloldalán helyet foglaló pártok hitelességével – hangsúlyozza elemzésében Bíró-Nagy András (Policy Solutions, MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézet) és Laki Gergely (Policy Solutions).

Miközben ugyanis a szociáldemokrata álláspontok – a roma integráció kivételével – rendre a társadalom többségét tudhatják maguk mögött, addig egyetlen téma sem akadt, amelyben a baloldali (és liberális) pártokat összesen 37 százaléknál többen tartották volna a leghitelesebb politikai erőknek.

Fórum a Benczúr Hotelben
A cikkünkben idézett kiadványt az Új Egyenlőség magazin és a Friedrich Ebert Stiftung együttműködésében megvalósuló sorozat következő rendezvényén mutatják be és vitatják meg. Az esemény május 29-én, kedden 18 órakor kezdődik a Benczúr Hotelben (VI. kerület, Benczúr utca 35.). A baloldal jövőjéről szóló pódiumbeszélgetésen – az írásunkban említett Bíró-Nagy András mellett – Lakner Zoltán (ELTE Társadalomtudományi Kar, a 168 óra hetilap főszerkesztő-helyettese), Kiss Ambrus (Policy Agenda, az Új Egyenlőség szerkesztője) és Pogátsa Zoltán (Nyugat-Magyarországi Egyetem, az Új Egyenlőség főszerkesztője) vesz részt. A szervezők kérik, hogy az érdeklődők jelezzék részvételi szándékukat a Facebook-oldalukon.

Fideszes és jobbikos szavazók meggyőzése nélkül nem megy

A pártpreferencia mindent felülír. Annak ellenére, hogy a Fidesz-KDNP számos kérdésben teljesen egyértelműen a szociáldemokrata értékrenddel szembeni politikát folytat, támogatói még ezekben az ügyekben is a kormánypártokat tartják a leghitelesebb politikai szereplőknek.

Az iskolázottság – állapítják meg a kiadvány szerzői – szorosan összefügg a Fidesz hitelességének alakulásával. Minél magasabb a végzettsége valakinek, annál kisebb eséllyel bízik abban, hogy a kormánypártok elérhetővé teszik mindenki számára a megélhetéshez szükséges minimumot, csökkentik az egyenlőtlenségeket vagy segítik a szegényebbeket a lakáshoz jutásban.

Bíró-Nagy András és Laki Gergely felhívja rá a figyelmet: amíg a fideszes szavazók legalább egy része nem ismeri fel vagy nem tartja elég fontosnak, hogy kedvenc pártja éppen ezen folyamatok ellen dolgozik, addig nagyon nehéz lesz politikai többséget teremteni a baloldal számára Magyarországon.

A baloldali ellenzék számára ezért a következő évek egyik legfontosabb stratégiai feladata az, hogy az egyébként népszerű szociáldemokrata témákat magukhoz is tudják kötni, és meggyőzzék a választókat arról, hogy ezeket az ügyeket ők képviselik a legjobban. Mindez nem fog menni anélkül, hogy a baloldali pártok olyan választókat is meggyőzzenek, akik 2018-ban a Fideszre vagy a Jobbikra szavaztak, sőt ezeket a pártokat tartják a baloldali értékek hiteles képviselőinek is.

Az elemzés készítői hozzáteszik: olyan politikai környezetben, amelyben az idegenellenesség, a nacionalizmus és a külföldi szereplőkről felállított összeesküvés-elméletek nagy mozgósító erővel bírnak, a gazdasági és társadalompolitikai kérdéseket érintő baloldali hitelesség visszaszerzése önmagában még közel sem garancia a jövőbeli kormányváltásra. Annyi azonban biztosra vehető, hogy a baloldali pártoknak, ha még a saját identitásuk szempontjából legfontosabb kérdésekben sem sikerül visszanyerni hitelességüket, akkor a Fidesz kormányzásával szembeni versenyképes alternatíva állításának esélye sem látszik.

Szerző

Egyre fogynak a civilek

Publikálás dátuma
2018.05.26. 07:00
2017. MÁJUS 17., KOSSUTH TÉR - Civilek demonstrációja Fotó: Molnár Ádám
A hazai civil szektor pénzeinek tizede sem jön külföldről, a szektor alig 1,6 százaléka foglalkozik politikával, de ezeket össztűz alatt tartja a kormány.

Nem csak a „Stop, Soros!” néven ismertté vált jogszabálycsomag jelzi, hogy Magyarországon egyre nehezebb a civilek helyzete: a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) nonprofit szervezetekről szóló kiadványa szerint ugyanis 2011 óta összesen négyezerrel csökkent a működő szervezetek száma. Pedig hét évvel ezelőttig még fejlődés jellemezte a szektort és az 1990-es 15 ezer helyett 65 ezer nonprofit egyesület volt bejegyezve. A trend a második Orbán-kormány hivatalba lépése után egy évvel fordult meg, ennek következtében a 2016-os adatfelvétel idején már csak 61 ezer szervezetet tudtak összeszámolni.

A rendszerváltás előtt egyébként szintén nem kedveztek az állami ellensúly szerepét is betöltő civileknek, hiszen míg 1932-ben több mint 14 ezer egyesület végzett valamilyen tevékenységet, addig az 1970-es és 1980-as években már csak 6-8 ezer.

A 2011 óta tapasztalható megszűnési hullám mindenesetre tovább folytatódhat, a kormány tervei szerint ugyanis az új parlament elsőként a "Stop, Soros!" néven ismertté vált törvénycsomagot fogadja el. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a csütörtöki kormányinfón azt mondta, hogy kedden már benyújtják a parlamentnek a javaslatokat, a csomag alaptörvénymódosítást igénylő részeit pedig egy héttel később tárgyalják.

A korábban közzétett változathoz képest azonban jelentősen módosul majd a törvényjavaslat. Gulyás Gergely elmondása szerint például kiveszik belőle azokat a passzusokat, amelyek a bevándorlásszervezési illetéket írták volna elő, amit a „migrációt támogató szervezeteknek” kellett volna fizetniük külföldről származó juttatásaik után. Mértéke 25 százalékos lett volna, ám Gulyás Gergely szerint ez indokolatlanná vált, mert az új változat szerint bűncselekménynek számít majd az „illegális migráció szervezése”. Ennek megfelelően azt is megpróbálják majd meghatározni, hogy mely egyesületek minősülnek „illegális migrációt támogató szervezetnek”, azonban – mint ahogyan arról lapunk több alkalommal is beszámolt – ez várhatóan számos jogvitát eredményez majd. Ennek egyik oka, hogy – mint ahogyan a neve is mutatja – ez a tevékenység eddig is büntetendő volt. Gulyás Gergely szerint olyan csomagot hoznak létre, amely öt törvényt módosít: a Btk.-t, a rendőrségi törvényt, a menedékjogról szóló törvényt, az államhatárról szóló törvényt, és a szabálysértési törvényt.

A kormány célkeresztjében lévő szervezetek - így például a Helsinki Bizottság, a TASZ, valamint az Amnesty International -, lapunk megkeresésére azt közölték, hogy kommentárjukkal megvárják a törvényjavaslat végleges szövegét.

A KSH kiadványa egyébként részletesen kitér a nonprofit szervezetek típusaira és bevételi forrásaira is. Ennek alapján a legtöbb szervezet valamilyen hobbitevékenységhez, kultúrához, sporthoz, vagy oktatáshoz kapcsolódik, ezek teszik ki az összes egyesület nagyjából 60 százalékát. Politikai vagy jogvédő tevékenységet viszont a szervezetek elenyésző része (összesen mindössze 1,6 százaléka) végez. A civil szektor egyébként összesen több mint 1600 milliárd forintos bevétel mellett működött 2016-ban, ebből a külföldről származó összeg – benne az uniós támogatásokkal - mindössze 118 milliárd forint volt.

Eddig ismertté vált részek az új "Stop, Soros!"-ban
  • Büntető törvénykönyvi (Btk.) tényállás lesz a törvénytelen bevándorlás szervezése
  • Kikerül belőle a bevándorlásszervezési illeték
  • Az Alaptörvénybe bekerül, Magyarország csak első biztonságos országként hajlandó menedékjogot biztosítani

Szerző