Munkahely - Nem vész el, csak átalakul

Publikálás dátuma
2018.05.29 07:05
EMBER NÉLKÜL A robotok kiszolgálásához, karbantartásához is kell munkavállaló, csak más képzettségű, mint akik most a soron dol
A magyar munkavállalók több mint felét, közülük is elsősorban az alacsonyabb keresetűeket fogja érinteni bő egy évtizeden belül az automatizáció.

A munkaórák csaknem fele automatizálható lenne Magyarországon, ami 2,2 millió munkahelyet érint. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a dolgozók fele búcsút mondhat munkahelyének – sőt, a visszafogottabb forgatókönyv szerint 2030-ig a munkaóráknak csak a 24 százalékát fogják hazánkban automatizálni. Az azonban szinte bizonyosra vehető, hogy a munkahelyek átalakulnak, így azok betöltéséhez egészen más tudásra és képességekre lesz szükség, mint most. Mindez különösen a vidéki, alacsonyabb keresetű, monoton rutinfeladatokat végző munkavállalók számára lesz fájdalmas, ha a magyar kormány és a hazai vállalatok nem kapnak észbe, és nem kezdik el képzésekkel és átképzésekkel felkészíteni a jövő kihívásaira a jelenlegi és a jövő munkavállalóit – nagyjából így foglalható össze a McKinsey tanácsadó cég tanulmánya, amely azt vizsgálta, milyen hatással lehet az automatizáció a magyar gazdaságra és a munkaerőpiacra az elkövetkező bő egy évtizedben.

A jelenlegi helyzetről nem festenek éppen rózsás képet. Mint írják: Magyarországon hét év alatt 3,73 millióról 4,35 millióra nőtt ugyan a foglalkoztatottak száma, de a legtöbb új munkahely az alacsony vagy közepes hozzáadott értéket előállító szektorokban keletkezett - a közmunkában, a gépgyártásban és a feldolgozóiparban. A munkaalapú növekedés időszakában a termelékenységben rejlő növekedési potenciál javarészt kihasználatlan maradt, kevés szektorban javult a produktivitás, több iparágban – köztük a telekommunikációban – pedig csökkenést mértek. A foglalkoztatás javulása így mind kisebb hatást gyakorol a GDP növekedésére, miközben a jövőben növekvő szerepet kell kapnia a termelékenység növekedésének. A tanulmány szerzői szerint itt jön a képbe az automatizáció, amely kiutat jelenthet a munkaerőhiányból, valamint évente 0,8-1,4 százalékkal javíthatja a magyar gazdaság produktivitását. Ehhez persze a foglalkoztatás bővülésének mostantól kéz a kézben kell járnia az automatizációval: ez akár 30 százalékos javulást is eredményezhet egyes vállalatok termelékenységében.

A kutatók pozitív jövőképe ellenére a magyarok inkább félelemmel, mint örömmel tekintenek az automatizációra. Az unión belül Magyarországon a legerősebb az elutasítás: a megkérdezettek 38 százaléka értékeli negatívan az robotok és a mesterséges intelligencia terjedését. Ez azonban nem is olyan meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a munka világát jelentősen átalakítja majd a digitalizáció és a robotizáció, és az új technológiák egészen más képességeket követelnek meg. Erre pedig a magyar munkavállalók nem feltétlenül vannak felkészülve. Mint arra a tanulmány szerzői is rámutatnak: a megszűnő munkahelyek helyett lesznek ugyan újak, ezek viszont jellemzően technikai képességeket, kreativitást, komplex problémamegoldó készségeket, jó vezetői és szociális készségeket igényelnek.

Vidéken jobban megérzik majd

Magyarország automatizációs potenciálja megegyezik a világátlaggal, és hasonló a visegrádi országokéhoz, azonban magasabb, mint az Európai Unió átlaga. Ennek oka, hogy nálunk a foglalkoztatásban a jól automatizálható ipar részaránya magas - 31 százalék -, ami meghaladja az EU 25 százalékos átlagát.

Leginkább az ismétlődő és jól kiszámítható feladatok válthatók ki a robotizációval. Az automatizálható tevékenységek aránya így a gyáriparban (64 százalék) valamint a bányászat és kőfejtésben (62 százalék) a legmagasabb. A kreatív gondolkodást, a bonyolult problémák megoldását vagy szociális készségeket igénylő foglalkozásokban lényegesen kisebb a várható automatizáció mértéke. Az építészeknél, jogászoknál és pedagógusoknál például csak 12-19 százalékos az arány.

A foglalkoztatottak száma szerint az automatizálás leginkább a gyáripart, a kereskedelmet és a szállítást fogja érinteni. Földrajzi szempontból az egész ország megérzi majd a változást, de a budapesti munkavállalók kevésbé. Azokat a megyéket viszont, amelyekben a munkaerő több mint 30 százaléka dolgozik a gyáriparban – például Komárom-Esztergom vagy Fejér megye - erőteljesebben fogja érinteni a változás.

A McKinsey tanulmánya szerint az automatizálás ugyan megszüntet bizonyos munkahelyeket, a legtöbb foglalkozásban azonban a technológia valószínűleg csak kiegészítő szerepet játszik majd. A magyarországi munkahelyek mintegy 60 százaléka legalább részben robotizálható, de a foglalkozásoknak csak kevesebb mint 3 százalékát lehetne teljes körűen automatizálni.


Az automatizáció vesztesei ráadásul éppen azok lehetnek, akik most is nehezebb helyzetben vannak. A tanulmány szerzői figyelmeztetnek: az automatizáció erősítheti a társadalom kettészakadását, hiszen az alacsony képzettséget igénylő munkakörök alakulhatnak át a legnagyobb mértékben, miközben magasabb képzettséget igénylő új állások jöhetnek létre. Az automatizálható tevékenységek aránya ugyanis az alsó-középszintű jövedelmi kategóriájú foglalkozásokban a legmagasabb, mivel ezek a munkák nagyrészt rutinszerű feladatokból állnak.

A várhatóan mélyülő társadalmi szakadék ellen az államnak és a vállalatoknak kell aktívan tenniük, leginkább a képzések megfelelő átalakításával – hívják fel a figyelmet a tanulmány készítői. A gyerekeknek már az általános iskolában lehetőséget kell kapniuk a programozás, az adatelemzés elsajátítására, a számítástechnikai ismeretek fejlesztésére, valamint a csapatmunka- és az alkalmazkodó képesség, a kreatív, döntéshozatali, érvelési készségek erősítésére. Az oktatásban és a képzésben – a felnőttképzést is beleérve – a vállalati szféra aktív részvételére is szükség van. A felnőttoktatásban azonnali nagyszabású átképzési programok szükségesek, amelyek segítik a jelenlegi és a jövőbeni munkaerőt az automatizált gazdasághoz való alkalmazkodásban.

A munkavállaló nem legódarabka

Több munkahely fog megszűnni Magyarországon a digitalizáció és a robotizáció miatt, mint amennyi létrejön. Ennél is nagyobb kihívást jelent azonban a magyar munkavállalók számára, hogy teljesen más szakmákban keletkeznek majd az új munkahelyek. Erre a magyar munkavállalók nincsenek felkészülve és megfelelő képzés hiányában nem is lesznek - véli Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke. Szerinte egy olyan munkaerőpiaci stratégia kidolgozására lenne ezért szükség, amely számba veszi, mely területeken várhatók a legnagyobb változások, és azokhoz milyen képzettségű munkaerőre lesz szükség. Megjegyezte: kérdés, hogy az átképzést milyen forrásból és mikor kell „megoldania” a munkavállalónak, szerinte ezt a Munka törvénykönyvében kellene szabályozni.

Jelenleg a munkaügyi központok csak akkor kezdenek el foglalkozni a munkavállalókkal, amikor már elveszették az állásukat. Márpedig az automatizáció előbb utóbb minden munkavállalót utolér, ezért nem kellene addig várni, amíg valakinek megszűnik a munkahelye, elébe kell menni a változásoknak – fogalmazott. Javaslatuk szerint például a Nemzeti Foglalkoztatási Alapba a munkavállalók által befizetett összegeket egyéni számlákon kellene vezetni, és ebből a vállalatok és az állam közreműködésével kellene finanszírozni a dolgozók átképzését. Ez a munkaadóknak is inkább érdeke volna, mint hogy elküldje a dolgozóit, igaz, ehhez a munkavállalóknak is rugalmasabbnak kell lenniük. A szemléletváltásra az oktatásban is szükség van. Miközben ugyanis az informatikában vagy a közlekedésben az elmúlt 50 évben óriási változások zajlottak le, a magyar iskolákban lényegében ugyanazt tanítják ma is, mint 50 évvel ezelőtt – mutatott rá a szakszervezeti vezető. Ha ezeken a területeken nem lesz változás - márpedig a szakszervezeti szövetség legfeljebb a kommunikációban, de tettekben nem érzékel ilyen törekvéseket - nagy baj lesz. Strukturális munkanélküliség fog előállni, azaz egyszerre lesz jelen a munkaerőpiacon a munkanélküliség és a munkaerőkereslet.

Hasonló forgatókönyvet vázolt fel László Zoltán, a Vasas Szakszervezet alelnöke is. Mint mondta: területükön az elmúlt egy évben mintegy 2000 munkahelyet számolt fel az automatizáció, és egyelőre nem nagyon látszik, mi jön helyette. Ráadásul a másik oldalról a képzett munkaerő hiánya miatt is szűnnek meg állások: nemrég egy, a hazainál drágább munkaerőköltségű országba vittek el tőlünk egy beruházást, mert a cég Magyarországon nem látta biztosítottnak a megfelelő képzettségű munkavállalói bázist. Megjegyezte: a munkavállalókat nem lehet úgy rakosgatni, mint a legódarabkákat, egy fémipari munkást nem lehet csak úgy átirányítani a vendéglátásba. László Zoltán ezért úgy látja: az automatizáció a tanulmányokban jelzetteknél bonyolultabb probléma - rövidtávon mindenképp. Hosszú távon lehet, hogy az automatizáció nem csak megszűntet, hanem teremt is új munkahelyeket, és minden bizonnyal alkalmazkodik is majd hozzá a magyar munkaerőpiac, rövidtávon azonban inkább az látszik, hogy egy-egy megszűnő munkahely több másikat is magával ránt. Ha megszűnik a gyári munkások állása, akkor azokra a buszsofőrökre sem lesz szükség, akik a munkásokat szállították a gyárba, és azokra sem, akik az étkezdében kiszolgálták őket, vagy akik a munkaruhájukat, eszközeiket elkészítették - sorolja László Zoltán a járulékos hatásokat, amelyekkel szerinte az automatizáció hatásait vizsgáló tanulmányok nem számolnak. Éppen ezért a munkaügyi döntéshozóknak sürgősen el kellene kezdeniük tárgyalni a munkaerőpiac szereplőivel ezekről a kérdésekről: ilyen irányú törekvéseket azonban a jelenlegi kormány részéről nem igazán tapasztalnak.



Erőforrásból is több jut a kormánypártoknak

Publikálás dátuma
2019.04.24 08:05

Fotó: LMP Facebook-oldala
A kormánypárt több tízezer, míg az ellenzék pár ezer aktivistával kampányolt az EP-választásra. Kamupártok kamu-aláírásgyűjtőivel nem találkoztunk.
Nemcsak a plakátokból van sokkal több a Fidesznek, mint az ellenfeleinek, hanem „humán erőforrásból” is. Lapunk körkérdéséből kiderült, hogy míg a kormánypárt több tízezer aktivistával népszerűsítette Orbán Viktort az EP-választási aláírásgyűjtésben, addig az ellenzéki pártok pár száz, maximum pár ezer szimpatizánssal tudták eljuttatni üzeneteiket utcai standjaikon a választópolgárokhoz.
A kisebb településeken gyakorlatilag csak a Fidesz aktivistáival és prominenseivel találkozhatnak a választók az uniós kampányban, a fővárosban viszont az ellenzék is labdába rúghat. A vidéki, ellenzéki kampányolás nehézségeire Hajnal Miklós, a Momentum elnökségi tagja hívta fel korábban a figyelmünket: „a kisebb falvakban nincsen mondjuk egy Nyugati aluljáró, és a főterek sem túl forgalmasak, ez megnehezíti a lehetőségeinket.” Budapesten ilyen gondja nincs az ellenzéknek, sőt konkrétan adott a Nyugati pályaudvar is. A közlekedési csomópontnál lévő aluljáró pedig egész héten tele volt különböző pártok standjaival. Érdeklődök is akadtak szép számmal, bár nem tudtak nem belefutni a politikába, hiszen tíz méteren belül sorakozott reggeltől-estig, a metró bejárat előtt közvetlenül a választék. Klasszikus kamupárt kitelepülésével nem találkoztunk, de láttuk például a Munkáspárt vezérét, Thürmer Gyulát, ahogy a Toroczkai László-féle Mi Hazánk Mozgalom „katonáit” is. A valóban komolyan vehető pártok közül a Fidesz érezheti, hogy a „bűnös városban” azért nem olyan könnyű, mint olyan helyeken, ahol csak az állami média érhető el. A kormánypárt ezt próbálja is ellensúlyozni, így pár méteren belül két ugyanolyan fideszes aláírásgyűjtő pulttal is találkoztunk. Egy fiatal aktivistától megtudtuk, a VI. és a XIII. kerületi Fidesz is kivonult kampányolni. Azt viszont nem árulta el, miért nem mennek kicsit arrébb egymástól. Állítása szerint ingyen, „meggyőződésből” kampányol a kormánypárt mellett. Négy társával váltja egymást. Amikor ott voltunk, délelőtti műszakban volt, azaz 10 órától kettőig promotálta kedvenc pártját. A Fidesz egyébként – hiába függesztette fel európai pártcsaládja – az Európai Néppárt kabátjában kampányolt több helyszínen is. A Nyugati téren mi csak NER-kompatibilis kormánypárti ruhákban lévő aktivistákkal találkoztunk, akik, miután közöltük, hogy nem aláírni szeretnénk, nem voltak bőbeszédűek. Ungár Péter, az LMP országgyűlési képviselője velünk ellentétben fővárosi helyszínen is találkozott néppárti kabátba öltöztetett Fidesz-kampányolóval. Ungár kérdésére, hogy mit keres rajta ez a ruha, egy fiatal kormánypárti csupán annyit mondott, nem érti a problémát. Az ellenzéki politikus egyébként úgy látja, sokan már annak is örülnek, hogy nem csak Orbán Viktorról lehet beszélni a Nyugat aluljáróhoz hasonló kitelepüléseken, hiszen szerinte hiba a magyar kormányfő és Európa szembeállítása az ellenzéktől. Az LMP standjához – ott tartózkodásunk alatt – főképp a 40-50 éves korosztály fordult érdeklődve. Azért a beszólásokból sem volt hiány, Ungárt főképp édesanyja miatt támadták. – Elmondom nekik mindig, hogy igen, Schmidt Mária az édesanyám, és amikor a további velem való gondjaikról kérdezem őket, akkor csöndben maradnak – állította a politikus. Egy pedagógus - miután aláírt az LMP-nek - lapunknak azt mondta, az összes ellenzéki pártnak szignózza az íveit, még akkor is, ha konkrétan például az LMP nem is a „szíve csücske”. – Budapesten több az ellenzéki, ez nem is kérdés, de amíg a vidék nem veszi észre, milyen országban él, addig teljesen mindegy, kinek és mit írok alá, úgysem lesz változás – fogalmazott lemondóan. A legjobb hangulat nem túl meglepően a Magyar Kétfarkú Kutya Párt standjánál volt, ahol egy nyugdíjas aláírót kérdeztünk ennek okairól. – Én már sok mindent megéltem, de ilyen szar mentális állapotban nem volt még az ország. Orbán tragikus, az ellenzék komikus – vont mérleget az asszony, aki az egészségügyből ment nyugdíjba. Hozzáteszi azt is: ő az ellenzéken is, a kétfarkúakon is nevet. Utóbbiakkal együtt mosolyog, míg az ellenzékieket csak „kiröhögi.” A szocialisták standjánál egy középkorú asszony gyűjtötte a szignókat, és beszélgetett a választópolgárokkal. Elmondása szerint beszólásokkal nem találkozott, a szavazók főképp Orbánt és rendszerét ekézték. Kérdésünkre azt mondta, más pártok standjainál álló aktivistákkal nem igazán beszélgetett, de a köszönés legalább mindig megtörtént. Egy kivételével. – A fideszes fiatalok még a köszönésemet sem fogadták...
Frissítve: 2019.04.24 08:05

Kudarcba fulladt az elmaradott térségek felzárkóztatása

Publikálás dátuma
2019.04.20 06:30

Fotó: Draskovics Ádám
Nem csak az unió átlagánál élünk rosszabbul, a nógrádi, szabolcsi életszínvonal fényévekre van a budapestitől is.
Sorra jelennek meg a 2018-as területi statisztikai jelentések, amelyek mindegyike azt igazolja, a magyar megyék többsége az uniós átlagtól jelentősen lemaradva fut versenyt egymással. Pitti Zoltán közgazdász a nemrég tette közzé közösségi oldalán azt a számítást, amely nem pusztán az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) 2017-es értéke alapján jelöli ki a rangsort, hanem a lakosság életszínvonalát sokkal pontosabban megmutató tényleges egyéni fogyasztás szerint is. Az Eurostat a magyar megyéknek megfelelő egységek (NUTS 3) adatait néhány hete hozta nyilvánosságra, az egykori adóhivatali elnök ezek alapján számolta ki az úgynevezett fajlagos GDP értékeket. Az eredmény újabb súlyos figyelmeztetés, hiszen csak Budapest és Győr-Moson-Sopron megye lakóinak fogyasztása magasabb az uniós átlag felénél. Komárom-Esztergom és Fejér megye még közelít az 50 százalékhoz, de hét megyében olyan alacsony az életszínvonal, hogy a fajlagos GDP az EU 28 tagállama 312 hasonló területi egységében mért értékek átlagának 30 százalékát sem éri el.
Nem jobb a helyzet akkor sem, ha az egy főre jutó GDP adatokat hasonlítjuk össze: a magyar teljesítmény a 30 ezer eurós uniós átlagnak alig több mint harmada: 12 700 euró, ráadásul ez az átlag további nagy országon belüli eltéréseket takar. A megyei rangsor végén álló Nógrád megyében élőknek már csak 5 400 eurós eredmény jut fejenként, ami mindössze 42,5 százaléka az alacsony magyar átlagnak. Pitti Zoltán a már említett rövid értékelésében az adatok alapján arra figyelmeztet, „sürgető egy átfogó felzárkóztatási program kidolgozása, illetve következetes végrehajtása. A feladat kettős jellegű: egyrészt mérsékelni kell az országon belüli jelentős területi különbségeket, másrészt az országos átlagot közelítenünk kell a közösségi átlaghoz.” Az összehasonlító adatok valójában azt mutatják, hogy az utóbbi évtizedek kormányai képtelenek voltak olyan területfejlesztési stratégiákat alkotni és megvalósítani, amelyek előbbre vitték volna a legelmaradottabb hazai térségeket. A kérdéssel foglalkozó tudományos elemzések számtalan okra mutatnak rá. Ezek között szerepel olyan általános kritika, hogy az uniós és a magyar döntéshozók is túl mereven veszik az egyes térségek határait, holott a különféle feladatokat más és más települések összefogásával érdemes megoldani. Azt is sokszor említették név nélkül nyilatkozó forrásaink, hogy az utóbbi évek magyar gyakorlatát a minden területen megfigyelhető központosítás jellemzi, de a kudarchoz a csökkenő önállóság mellett az is hozzájárul, hogy a polgármesterek együttműködés helyett változatlanul versenyeznek a pénzekért. A jövőre nézve azt emelték ki, nem elég az uniós pénzekre várni, a mindenkori magyar kormányoknak saját forrásból is többet kellene költeni az elmaradott térségek felzárkóztatására. Az egy helyben toporgásra jellemző, hogy ma is érvényes a 2014-ben született Nemzeti fejlesztés 2030 elnevezésű Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció értékelése, ami ugyan főként az előző kormányokra mutogatva akarta rögzíteni a bajokat, de négy év kormányzás után azért már önkritikának is tekinthetők a kijelentések. Ezek szerint a térségek versenyképessége nem javult, a társadalmi különbségek nőttek, a gazdasági ágazatok terveiben nem jelentek meg a területfejlesztési szempontok, az egyes projektek gyakran nem igazodtak a helyi igényekhez és adottságokhoz, a területfejlesztési intézményrendszer átfedésekkel, nem hatékonyan működött. Az helyzetértékelés kimondja, hogy az egy lakosra jutó GDP alapján az unióban nálunk a legnagyobbak a területi különbségek, 3152 település közül 1580 elmaradott, a közösségi közlekedés alig fejlődött, a munkába járás megoldhatatlan, az iskola, orvos, kultúra elérési esélye a rendszerváltáskor mért helyzethez képest romlott, súlyos társadalmi teher az aprófalvak elnéptelenedése, a gettók megmaradása. A társadalomkutatók fentebb idézett véleménye azt mutatja, azóta sem javult érezhetően a leszakadt térségek helyzete. Igaz, a papírra vetett tervekben is csak annyi szerepel, „a területi különbségek nem nőnek tovább” 2030-ig.

Nincs igazi felelős

A kormány tagjainak feladatait rögzítő tavaly májusi kormányrendelet alapján a területfejlesztéssel többen is foglalkoznak, azt azonban nehéz kibogozni, hogy ki mit csinál ebben a kérdésben. A Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely felel például Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért és a településfejlesztésért, településrendezésért. Az innovációért és technológiáért felelős Palkovics László feladatlistájában a területfejlesztés is szerepel, az agrárminiszter Nagy István tartja kézben az agrár-vidékfejlesztést, és a pénzügyminiszter Varga Mihálynak is jutott egy szelet, ő a területfejlesztés stratégiai tervezéséért felel.

Még alacsony az építési kedv Magyarországon

A KSH negyedévente közreadja a megyék népesedési, gazdasági adatainak frissítését a fejlettség olyan mutatószámaival együtt, mint az épített lakások száma. A Fókuszban a megyék című legutóbbi éves összesítés gyakorlatilag minden kérdésben igazolja, hogy nincs változás: a népesség 2018-ban minimálisan nőtt a munkahelyeket kínáló gazdaságilag fejlettebb régiókban, de a gyarapodás még az első helyen álló Pest megyében is csak 1,2 százalék, a második Győr-Moson-Sopron megyében már nem éri el az egy százalékot, Fejér, Komárom-Esztergom és Vas megye lakosságszáma pedig stagnált. A többi megye, de még a főváros népessége is valamelyest csökkent, Békésben és Tolnában a legnagyobb mértékben. Budapest lakosságszáma 1 millió 750 ezer fő, az országé 9 millió 778 ezer. A folyamat véletlenül épp 2010-ben érkezett fordulóponthoz, amikor tízmillió alá került az ország lélekszáma. Miközben a regisztrált munkanélküliek aránya a KSH adatai alapján országos szinten már csak az aktív korúak 3,6 százaléka, még az állami számítás is azt mutatja, hogy 8,7 százalék Szabolcsban, 7,1 Baranyában, és 6,2 a Hajdúságban a munkát keresők tömege. Ráadásul – ahogy arra Katona Tamás közgazdász, volt KSH elnök többször is rámutatott – a kormány trükközik a statisztikával, aktív dolgozónak veszi a 130 ezernyi közfoglalkoztatottat, és az egy évnél nem régebben külföldön dolgozókat. Ha őket a szociális ellátásoknál vagy a ténylegesen nem itthon dolgozóknál számítaná be, a valós munkanélküliség mindjárt felkúszna 7 százalék fölé, csak ezzel már nem lehetne dicsekedni. Arról sem ejtenek szót a sikerbeszámolók, hogy a statisztikában csak azok szerepelnek, akik bejelentkeznek a foglalkoztatási szolgálathoz, a reményt vesztetteket sehol nem tartják nyilván. Egy térség lakosságának életszínvonalát jól mutatja, hogy mekkora az ott dolgozók nettó bére, több vagy kevesebb az országos átlagnál, lassabban vagy gyorsabban emelkedik annál. A területfejlesztés szempontját is hozzátéve érdemes megnézni, melyik megye rontott vagy javított a pozícióján 2010 óta. Tavaly a havi nettó átlagkereset országos szinten 219 412 forint volt, 2010-ben 132 628 forint. Kilenc évvel ezelőtt is a fővárosban dolgozók keresték a legtöbbet, ez nem változott. Ugyanakkor 2010-ben még Komárom-Esztergom megye állt a második helyen, azóta azonban Győr-Moson-Sopron már régen átvette ezt a pozíciót. Ennél fontosabb, hogy a sor végén nincs nagy változás: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye az utolsó helyen maradt, még tavaly sem kerestek annyit a keleti határ közelében élők, mint a fővárosiak 2010-ben. A budapestiek akkor 162 500 forintot vittek haza, de a szabolcsiak még 2018-ban is csak 153 451 forintos nettó bérekkel álltak az utolsó helyen. Nem sokkal keresnek többet a békési, nógrádi és zalai alkalmazottak sem. Egy térség fejlettségét, az ott lakók életszínvonalát az is megfelelően jellemzi, hány lakás épül egy esztendő alatt. A hosszú évekig tartó mélypont után ugyan élénkül az építési kedv, de az emberek óvatosságát mutatja, hogy az országban sokfelé még mindig kevesebb ingatlant adtak át tavaly, mint 2010-ben. A fővárosban akkor 6186 használatbavételi engedélyt adtak ki, míg 2018-ban csak 3874-et. Baranyában a kilenc évvel ezelőtti 478 lakással szemben tavaly 223, Békésben 293 helyett 111, Nógrádban pedig 146 lakással szemben mindössze 54 épült. Vannak azonban térségek, ahol a gazdaság teljesítménye az építési kedvet is meghozta. Több ingatlant vehettek birtokba a tulajdonosok a 2010-es átadásokhoz képest Bács, Hajdú-Bihar, Pest, Vas és Veszprém megyében és különösen nagy volt az ugrás Győr környékén. Jellemző az is, hogy a hátrányos térségekben kevesebb ingatlanra mondják ki, hogy lakhatásra már alkalmatlan. Épp ezekben a megyékben lenne a legnagyobb szükség arra, hogy önkormányzati lakások épüljenek, amit a piaci ár alatt bérelhetnének a rászorulók, de a Fókuszban a megyék című KSH kiadvány adatai szerint az egész országban összesen 41 ilyen ingatlan épült tavaly, 13 megyében egyetlen egy sem. Budapest vezeti a sort 23 önkormányzati lakással, aminek azonban van egy nagy szépséghibája: valamennyit a XIII. kerületi önkormányzat építtette a Kartács utca 14. szám alatti passzívházban. Más kerületek egyet sem.
Frissítve: 2019.04.20 06:30