Ismét tömegek indultak el az Európai Unió felé. Ma már Albánián keresztül áramlanak a bevándorlók, miután a 2015-16-os nagy menekülthullám után, az akkori Balkán-útvonal mentén sikerült lezárni a határokat. Az újabb migrációs útvonal kialakulásának veszélyére Sebastian Kurz osztrák kancellár hívta fel a figyelmet kormánya hétvégi tanácskozásán.
Valójában csak idő kérdése volt az új útvonal kialakulása, és ezt a kerítéspárti európai politikusok is pontosan tudták. Nincs olyan kerítésszakasz, lehet az bármennyire intelligens, hét nyelven beszélő csoda, amely fel tudná tartóztatni a háború, a bizonytalanság, a diktatúra, az élelem- vagy vízhiány elől menekülőket. Körbe lehetne keríteni egész Európát, vagy az Unió országait külön-külön, akár a belső határokat is visszaállítani, felrúgva a schengeni szabad mozgást, de még ez is csak időszakos megoldás lenne. A kerítéseken előbb-utóbb úgyis megjelennek a lyukak, vagy alattuk az alagutak, fölöttük a repülő alkalmatosságok.
De akkor mit tehet Európa azért, hogy elkerülje az egykori Római Birodalom sorsát?
Európa a közös házunk, és hiába takarítgatja, védi mindenki a saját szobáját, a mennyezet beszakadása csak közös erőfeszítéssel előzhető meg. Az új balkáni útvonalon érkezők zöme pakisztáni útlevéllel rendelkező afganisztáni. Nem véletlen, Afganisztánt két nagyhatalom dúlta szét, majd hagyta magára. A tálibok egyre nagyobb területet hódítanak vissza, az új diktatúra a levegőben lóg, Persze, hogy menekül még időben, aki tud. Csak rá kell nézni a térképre: nincs megoldás Irán és Oroszország nélkül. Törökországgal már van megállapodás, és elsősorban ez, nem pedig a kerítésszakaszok számolták fel a másik balkáni útvonalat.
Washington most a saját, vélt vagy valós, elsősorban gazdasági érdekeit követi az Iránnal és Oroszországgal szembeni politikájával. Ami, mint ez esetben is, nem azonos Európa érdekeivel. Kerítés helyett talán tárgyalni kellene, és tiszteletben tartani a megállapodásokat. Az Európai Unió nevében, közösen, mert ez közös hazánk, házunk érdeke.
