Lyuk a kerítésen

Ismét tömegek indultak el az Európai Unió felé. Ma már Albánián keresztül áramlanak a bevándorlók, miután a 2015-16-os nagy menekülthullám után, az akkori Balkán-útvonal mentén sikerült lezárni a határokat. Az újabb migrációs útvonal kialakulásának veszélyére Sebastian Kurz osztrák kancellár hívta fel a figyelmet kormánya hétvégi tanácskozásán.

Valójában csak idő kérdése volt az új útvonal kialakulása, és ezt a kerítéspárti európai politikusok is pontosan tudták. Nincs olyan kerítésszakasz, lehet az bármennyire intelligens, hét nyelven beszélő csoda, amely fel tudná tartóztatni a háború, a bizonytalanság, a diktatúra, az élelem- vagy vízhiány elől menekülőket. Körbe lehetne keríteni egész Európát, vagy az Unió országait külön-külön, akár a belső határokat is visszaállítani, felrúgva a schengeni szabad mozgást, de még ez is csak időszakos megoldás lenne. A kerítéseken előbb-utóbb úgyis megjelennek a lyukak, vagy alattuk az alagutak, fölöttük a repülő alkalmatosságok.

De akkor mit tehet Európa azért, hogy elkerülje az egykori Római Birodalom sorsát?

Európa a közös házunk, és hiába takarítgatja, védi mindenki a saját szobáját, a mennyezet beszakadása csak közös erőfeszítéssel előzhető meg. Az új balkáni útvonalon érkezők zöme pakisztáni útlevéllel rendelkező afganisztáni. Nem véletlen, Afganisztánt két nagyhatalom dúlta szét, majd hagyta magára. A tálibok egyre nagyobb területet hódítanak vissza, az új diktatúra a levegőben lóg, Persze, hogy menekül még időben, aki tud. Csak rá kell nézni a térképre: nincs megoldás Irán és Oroszország nélkül. Törökországgal már van megállapodás, és elsősorban ez, nem pedig a kerítésszakaszok számolták fel a másik balkáni útvonalat.

Washington most a saját, vélt vagy valós, elsősorban gazdasági érdekeit követi az Iránnal és Oroszországgal szembeni politikájával. Ami, mint ez esetben is, nem azonos Európa érdekeivel. Kerítés helyett talán tárgyalni kellene, és tiszteletben tartani a megállapodásokat. Az Európai Unió nevében, közösen, mert ez közös hazánk, házunk érdeke.

Szerző
2018.05.30 08:12

Szerintem

Ledolgozott meló Azt állította Orbán Viktor a sajtótájékoztatóján, hogy a maga részéről elég sokat dolgozott, és „amikor ledolgoztam a melómat, akkor várom a munkabéremet. És azt vagy azonnal, vagy heti bontásban, vagy a hónap végén ki kell fizetni.” A kérdés csupán az, hogy valóban sokat dolgozott-e, már a szó klasszikus, polgári értelmében, noha tudjuk, hogy anyagi ügyekben igen szerencsés volt: a Történelem főutcáján című könyvéért például 18 milliós honoráriumot kapott 2003-ban. A mindenki számára hozzáférhető életrajza szerint, ha a miniszterelnöki funkciót nem számítjuk, akkor mindössze két olyan munkahelyen fordult meg, ahol fizetést és nem tiszteletdíjat kaphatott. 1987 novembere és 1988 márciusa között (ez öt hónap) a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Vezetőképző Intézetében gyakornokoskodott. Majd 1988 áprilisa és 1989 szeptembere között a Soros Alapítvány támogatásával működő Közép-Európai Kutatócsoport munkatársa. Mindenki eldöntheti, hogy e két munkahelyen mennyi eshetősége volt annak, hogy munkabérét ne vagy késve fizessék ki. Dr. Jókai Oszkár Utánuk a vízözön Nyugati szomszédunknál a kritikus hóhelyzet több emberéletet is követelt. A néhol három-négy méteres hófalak ráadásul rövidesen olvadni kezdenek, és elindulnak Magyarország felé, ahol vélhetően újra kritikus helyzetet idéznek elő. (Mi lesz vajon az óbudai gáttal?) Persze a természet erre a helyzetre is régen megadta a választ: építs alacsony fekvésű, rossz adottságokkal rendelkező vidékeken megfelelő tározókat, melyek képesek a nagy víztömeg egy részének befogadására, alkalmat adva a mezőgazdaságnak a zöldségtermesztésre és egyéb magas vízigényű növények nevelésére. Ez egyben a vidék megtartóképességét is növelné. Ezenfelül a víztározók idegenforgalmilag is hasznosíthatók lennének, kiegészítve fás-ligetes területekkel. Mindehhez az anyagi lehetőségek is adottak, csak hát a stadionok és a rengeteg presztízsberuházás... Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy előre lássuk a jövőt, mivé lesz mindez, ha eltékozoljuk a lehetőségeket. De jó is lenne, ha valaki megnyomná az újratervezés-gombot! Lantos Péter Szupercentrum Január 11-én pénteken könyök- és kartörés miatt kontroll vizsgálaton voltam a szupercentrumkórházban. A röntgen, az orvosi vizsgálat kifogástalanul, rendben megtörtént, de írásbeli leletet, vizsgálati eredményt nem tudtak adni, mert lefagytak a számítógépek. Választhattunk: megvárjuk a javítást, vagy visszajövünk a leletért. Hazajöttünk, 80 évesen a kisebbik rosszt választottuk. A vidékiek mind maradtak: újabb buszt, vonatot, benzint nem akartak fizetni. Még egy ócska pad sem lévén, néhányan már a falat támasztották. Erdődi Zsuzsanna 
2019.01.21 16:00
Frissítve: 2019.01.21 16:00

Töretlen fejlődés

Bumfordian bájos fejlődési vonulatát tapasztalhatjuk a NER kormánya számára szokatlanná és – vélhetőleg – idegesítővé, sőt nyugtalanítóvá váló sorozatos tüntetések narrációjának. Míg az átkosban az ilyesmi még nagyjából úgy hangzott, hogy „hosszú hajú huligánok” voltak a minden lében kanalak, a NER jelenlegi csúcsminisztere legutóbb ekképp fogalmazott: „szűk kisebbség agresszív fellépése” és „Soros kitartottak” műve az egész.
De szerencsére a narráció evolúciója itt még nem rekedt meg. Kitűnő jellemzést adott a tüntetőkről a jelenlegi Paks-miniszter is, mondván: „Ami az elmúlt napok tüntetés- és felfordulás sorozatát illeti, azt mondhatom, hogy én nem munkásokat látok a Parlament előtt, vagy az utcákon, hanem fiatalokat, akik szerintem egy napot se dolgoztak eddig”. Amit egy ilyen jeles szakférfiú nyilván már a képernyőkről leolvasva is biztonságosan megállapítani képes.
A függetlennek mondott Volner János mindezt az állatvilágban is pozicionálta: „piócaként kapaszkodtak rá a munkavállalók teljesen jogos érdekvédelmi harcára: az egyesült ballib csürhe a Kossuth téren rombolt”; aztán lett ebből még magyar- és keresztényellenes patkánylázadás is. Egyszóval a magyar nyelv minden szépsége és ereje megcsillan ezekben a fennkölt nyilatkozatokban.
Ezen a ponton azonban már beszállt a narráció evolúciójába a Demokrata c. papíripari termék mozgalmas mozgalmi múltú főszerkesztője is, aki a tüntetőket illetően ezt találta kinyilatkoztatni: „elnézést, de azt kell mondjam, ettől a csürhétől ...” Ami most ily módon kiszakasztatott magasztos szövegének környezetéből, de a felelősen gondolkodó NER hírolvasók bízvást megfejtik az értelmét így is (már ha tudnak különbséget tenni konda és csürhe között).
A fejlődés itt sem állott meg. A Párt 5. tagkönyvese mindezt meg is koronázta emígy: „Azt hiszem, kezd elég lenni ezekből. Az őrjöngő, felakasztással fenyegető, törő-zúzó szar lumpenprolikból, meg az ennek örvendező médiagecikből, Soros-csicskákból, mama kedvenceiből, fröccsöntött forradalmárokból. Készüljetek!”
No, ez már világos beszéd, ezzel kellett volna kezdeni, és nem össze-vissza finomkodni a magyar nyelv ékességeivel. Itt az idő, nincs mese, tessenek készülni!
Szerencsére azonban a másik oldalon is mutatkoznak jelei a fejlődésnek. Ezen jelek némelyike már megjelent, mások még váratnak magukra. Például olyanok, hogy akik eddig kértek engedélyt felvonulásra, egyszer csak majd nem kérnek. Hanem felvonulnak. Csak úgy. Spontán. Aztán már nem kérnek engedélyt félpályás útlezárásra sem, hanem lezárnak. Csak úgy. Spontán. Aztán már nemcsak félpályás, hanem egész pályás lesz a lezárás. Azután majd egyszer csak egy egész műszak (pl. éjszakás) nem megy be a munkahelyére, és nem veszi fel a munkát. Amivel egy folyamatos üzemben működő gyár termelése azonnal leáll. Aztán egyszer csak pajkos autóvezetők körbe-körbe kergetőzgetnek a körforgalmakban, amivel pillanatok alatt megállítják a forgalmat. És még csak nem is szabálytalanok!
A fejlődés – mint látható – megállíthatatlan, a jövő meg beláthatatlan.
De azt már nem evolúciónak fogják hívni, hanem revolúciónak.
2019.01.21 09:32
Frissítve: 2019.01.21 09:35