Miközben a Fidesz jó étvággyal felzabálta szövetségeseit – beleértve a látszat kedvéért meghagyott KDNP-t is –, az ellenzék az osztódással gyengülés stratégiáját követi. Az MSZP és az LMP után most a Jobbik következik.
Vona Gábor lemondott pártelnök után nem csupán űr maradt, hanem néhány időzített bomba is. Két évvel ezelőtt, amikor a kezelhetetlennek tartott, parlamenti mandátumától megfosztott Novák Elődöt perifériára szorította, Vona Gábor volt az, aki „helyben már bizonyított, sikeres politikusként” bevette a párt vezetésébe Toroczkai Lászlót, Ásotthalom polgármesterét. Szintén Vona volt az, aki külső szem számára láthatatlan, rejtélyes koncepció alapján meggyőzte Novák Előd feleségét, Dúró Dórát, hogy maradjon az országgyűlési frakció tagja. Sőt. Dúró a jobbikos választási kampány egyik arca lett.
A közelmúltban rendezett tisztújításon aztán majdnem borult a papírforma. A pártelnökség által preferált Sneider Tamás csak hajszálnyival előzte meg Toroczkait, akinek oldalán – elnökhelyettesi ambíciókkal – Dúró Dóra is ringbe szállt. A szoros eredménytől Toroczkai vérszemet kapott. Úgy gondolta, addig kell ütni a vasat, amíg meleg: bejelentette, hogy platformot hoz létre a Jobbikon belül. A parlamenti képviselők közül azonban egyedül Dúró Dóra csatlakozott hozzá.
Toroczkai ellen fegyelmi indult, Dúrót kizárták a frakcióból. A Jobbik vezetői mintha szeretnének minél előbb túlesni a pártszakadáson, amit nyilatkozataik szerint mindenképpen elkerülni igyekeztek.
Ha a Jobbik valóban folytatni akarja az úgynevezett néppártosodást, akkor – minden rosszban van valami jó – még a maga javára is fordíthatja a Toroczkai-féle keményvonalas irányzat kiválását. Feltéve, ha a veszteség mértéke nem viszi padlóra az anyapártot. Megtörténhet az is, hogy végül két szélsőjobbos formáció fog küzdeni ugyanazért a szavazótáborért: az egyik Sneider, a másik Toroczkai vezetésével.
Bárhogyan lesz, ne feledjük, hogy a Jobbik a legerősebb ellenzéki párt. Képzeljük el a többit.
