Korszakos lehetőségek

Már annyiszor idéztem, hogy azt gondoltam, nem fogom többször elővenni, no, nem a Nagy Októberit, hanem Esterházy KMP(ornográfiá)-jának hentes és mészárosát - akinek a hangja a legerősebb volt, s ezért a Nemzeti Múzeum lépcsejéről kockás ingében ő mennydörögte a spontánul összegyűlt tömegnek: "Akartok-e rabok lenni? A tömeg nem várta be a mondat végét, hanem egyhangúlag rázúgta: Akarunk! Akarunk!" -, most meg épp azon kapom magam, olvasva a bírósági vezetők keddi, az Országos Bírói Tanácshoz írott nyílt levelét, hogy már elő is vettem. Vagyis, hogy újra idéztem a csaknem két éve halott írót (sokáig éljen!).

Persze, az első asszociáció nem feltétlenül pontos. A bírósági vezetők azt írják - és esküszöm, most nem a Termelési-regényből idézek -: "Magyarország bírósági szervezete az Alaptörvény szelleméhez méltó valós hatalmi ág. Bíráink szakmai tudása kiemelkedő, az ügyhátralék folyamatosan csökken, az ítélkezés egyre időszerűbb, az oktatást megújítottuk, a tárgyi feltételek jelentősen javultak és nem utolsó sorban a bírói önkormányzatiság kiteljesedett az elmúlt hat évben." Szóval minden szupi, csak a 19-es busz közlekedik ritkán: a fránya OBT tagjai "személyes érdekeik, illetve egyéni sértettségük okán" kockára teszik ezeket az eredményeket és ezáltal "veszélyeztetik közösségünk napirenden lévő korszakos lehetőségeit". S ez a fényes jövő is még szebb lesz, föltéve, hogy a 19-es busz járatait sűrítik, vagyis ha az OBT kussol.

A bírói kar vezetői tehát nemcsak önként és dalolva hajtják fejüket – mint akarom, s mint a barom - igába, hanem előbb renitens társaikat is megfegyelmeznék. Az OBT bűne, hogy kilátásba helyezte Handó Tünde menesztésének kezdeményezését, ha az Országos Bírósági Hivatal elnöke nem tesz eleget az OBT felé fennálló törvényi kötelezettségének. Az OBT dolga lenne az OBH-elnök ellenőrzése, de mivel az év elején, a fenti bírósági vezetők által is választott elektorok által választott OBT-tagok és póttagok csaknem fele két-három hónap után – minden bizonnyal Handó nyomására – lemondott, az OBH-elnök nem tartja legitimnek a tanácsot. Vagyis jogászkodásba fojtja a vitát, hogy elterelje a figyelmet az OBT lényegi megállapításáról: Handó kinevezési gyakorlata törvénysértő. (A bírói vezetők nyílt levelét az összes – öt – ítélőtáblai és 19 törvényszéki elnök írta alá. Az egyetlen hiányzó: Hilbert Edit, a Budapest Környéki Törvényszék elnöke, aki épp az OBT soros elnöke.)

S hogy a bírók előtt valóban korszakos lehetőségek állnak, arra álljon itt egy Trócsányi László idézet az alaptörvény ugyancsak kedden beadott módosításából: "A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni." Így például ugyanezen alaptörvény-módosítás egy másik pontja sem a gyülekezési jogot korlátozná, csak - indoklása szerint - a digitális kor kihívásaira reagálna.

Szerző

Szakadás

Miközben a Fidesz jó étvággyal felzabálta szövetségeseit – beleértve a látszat kedvéért meghagyott KDNP-t is –, az ellenzék az osztódással gyengülés stratégiáját követi. Az MSZP és az LMP után most a Jobbik következik.

Vona Gábor lemondott pártelnök után nem csupán űr maradt, hanem néhány időzített bomba is. Két évvel ezelőtt, amikor a kezelhetetlennek tartott, parlamenti mandátumától megfosztott Novák Elődöt perifériára szorította, Vona Gábor volt az, aki „helyben már bizonyított, sikeres politikusként” bevette a párt vezetésébe Toroczkai Lászlót, Ásotthalom polgármesterét. Szintén Vona volt az, aki külső szem számára láthatatlan, rejtélyes koncepció alapján meggyőzte Novák Előd feleségét, Dúró Dórát, hogy maradjon az országgyűlési frakció tagja. Sőt. Dúró a jobbikos választási kampány egyik arca lett.

A közelmúltban rendezett tisztújításon aztán majdnem borult a papírforma. A pártelnökség által preferált Sneider Tamás csak hajszálnyival előzte meg Toroczkait, akinek oldalán – elnökhelyettesi ambíciókkal – Dúró Dóra is ringbe szállt. A szoros eredménytől Toroczkai vérszemet kapott. Úgy gondolta, addig kell ütni a vasat, amíg meleg: bejelentette, hogy platformot hoz létre a Jobbikon belül. A parlamenti képviselők közül azonban egyedül Dúró Dóra csatlakozott hozzá.

Toroczkai ellen fegyelmi indult, Dúrót kizárták a frakcióból. A Jobbik vezetői mintha szeretnének minél előbb túlesni a pártszakadáson, amit nyilatkozataik szerint mindenképpen elkerülni igyekeztek.

Ha a Jobbik valóban folytatni akarja az úgynevezett néppártosodást, akkor – minden rosszban van valami jó – még a maga javára is fordíthatja a Toroczkai-féle keményvonalas irányzat kiválását. Feltéve, ha a veszteség mértéke nem viszi padlóra az anyapártot. Megtörténhet az is, hogy végül két szélsőjobbos formáció fog küzdeni ugyanazért a szavazótáborért: az egyik Sneider, a másik Toroczkai vezetésével.

Bárhogyan lesz, ne feledjük, hogy a Jobbik a legerősebb ellenzéki párt. Képzeljük el a többit.

Szerző
Czene Gábor

A Brexit a „soros”

Lassan szervezhetik a magyarországi tanulmányutat azok a brit politikai aktivisták, akik szerint hazájuk boldogságához az Európai Unióból való kilépésen, a Brexiten keresztül vezet az út. Csodájára járhatnának, miként lehet olyan feketére festeni Soros Györgyöt, hogy az automatikus választási győzelmet biztosítson mindazoknak a gondolatoknak, amelyeket Soros állítólagos nézeteivel szemben fogalmaznak meg. Talán van még a raktáron néhány plakát, ami jól illusztrálhatná a brit látogatóknak a kozmopolita kalmárszellem elleni nemzeti küzdelem távlatait.

Soros György ugyanis bejelentette, hogy napokon belül kampányba kezd, írjanak ki népszavazást a Brexit visszacsinálásáról. Az előző, 2016. június 23-iki referendum vége az lett, hogy megkezdődtek az EU-ból való kilépési tárgyalások, ám sokak szerint óriási károkat okozna, ha ténylegesen megtörténne a kilépés.

Ha a briteket ezért most bárki Soros ellen akarná hangolni, voltaképpen nem is lenne olyan nagyon nehéz dolga, hiszen az üzletember a kilencvenes évek elején hatalmas nyereségre tett szert az angol font gyengülésére és a német márka erősödésére alapozott, spekulatív pénzügyi műveleteinek eredményeként. Magyarország ennél sokkal nehezebb feladatot oldott meg, teljes sikerrel: abból a bőkezű adakozóból sikerült első számú közellenséget varázsolni, aki a ma kormányon levőket is támogatta annak idején, bimbózó, liberális ifjúkoruk hajnalán.

Az viszont felettébb kérdéses, hogy lehet-e brit földön – pontosabban a brit demokrácia közismert módon évszázadok óta locsolt gyepén – „visszavágót” rendezni kilépési referendumból. Összefér-e a demokráciával, hogy addig népszavaztassunk, amíg ki nem jön a kívánt eredmény? Elvben igen, ha időközben alapvetően megváltoztak a körülmények. Csakhogy nem változtak meg.

Szerző