A honfoglaló magyarokról nehéz volt megállapítani, menekülnek-e vagy támadnak. Hátra felé nyilaztak a lóról. Ezt nem is illene emlegetni, mert még migráns korunkban történt. Szvatopluk tiltakozott ugyan a kvóta ellen, de mi szerencsére egy fehér lóért vásároltunk letelepedési kötvényt.
Hogy virtigli nemzeti kormányunk van, az onnan is látszik, hogy az ősmagyar harcmodort alkalmazza. Meghátrált ugyan a civil szervezetek elleni hadjáratban, a nagy garral meghirdetett Stop Sorosból épp a civilellenes intézkedések java maradt ki, viszont az Alaptörvény-módosításban dühödten nyilaz mindenre, ami mozog: tüntetőre, aktivistára, renitens bíróra.
Érdemes figyelnünk, hiszen most teszi az első lépéseket. Azt mondják: az első lépésnek soha nem a hossza fontos, hanem az iránya. És éppen ezen lepődhet meg az egyszeri választó. Hiszen eddig leginkább arról volt szó, hogy rohamléptekben jő a demográfiai fordulat. Erre tessék – beterjesztették az első törvényjavaslatokat, és egy árva szó sincs bennük népszaporulatról. Kiment a fejükből. A kórházakat megint eltemeti az adósság, de nem ez zavarja őket. Gyerekek elleni, elborzasztó bűncselekmények töltik meg a híradókat, de az első tervek nem a gyermekvédelemről vagy családsegítésről szólnak. Bedől a forint – kit érdekel? Elő kellene készíteni a következő tanévet, már az akadémikusok is a lebutított szakképzés csődjéről beszélnek – ráér. A Kúria egy szívós és bátor panaszos javára ítélt, akinek rokkantnyugdíját az állam kevesebb mint a felére: 41 ezer forintra csökkentette. Perek áradata indulhat meg, többszázezren igényelhetik vissza a jussukat, sürgősen kezdeni kellene valamit a helyzettel, de fütyülnek rá. Illetve mégsem: úgy alakítják át a bírósági rendszert, hogy ilyesmi soha többé elő ne fordulhasson.
Van logika abban, hogy miért mindennél sürgősebb visszavonulni a felvizezett Stop Sorossal, és közben nyílzáporral támadni a gyülekezési jogra és a bírói függetlenségre. A kormány az ősmagyar harcmodorral az ősökhöz hasonlóan honfoglalásra készül. Csak éppen tőlünk akarja elfoglalni, megsemmisítve a teljhatalma útjában álló korlátokat. Amelyiket tudja, azt széttöri, amelyiket nem, az alatt inkább átbújik. Az ideológus Fricz Tamás szép szavakba önti – talán hiszi is - a hatalom kiteljesítésének programját: az ú.n. „nemzeti, polgári és konzervatív értékek” (bár azok volnának!) dominanciáját, újabb területekre való kiterjesztését. A cél, hogy „a politikai és a gazdasági után a szellemi irányvonal is megújuljon”. Értsd: a politika és a gazdaság fölött már az előző ciklusokban megszerezték az uralmat (ez volt a „megújulás” első és második felvonása), most az összes többi következik, ami eddig kimaradt. Média, kultúra, bíróság, maradék szabadságjogok.
Sima ügynek látszott az újabb kétharmad után. De jöttek a zavaró repülések. Itthon váratlan erejű tömegtüntetések, amelyek ha ellankadtak is, megmutatták: ugyanúgy újjá is éledhetnek, a hamu alatt nem aludt ki a parázs. Kintről a legtekintélyesebb testvérpárt, a CDU ultimátuma, erősödő uniós hátszéllel: hátrább az agarakkal, a Stop Soros így nem maradhat. Orbánék a két fenyegetésre kétféle módon válaszoltak. Visszakoztak is, támadtak is. Kifelé ártatlanul rebegtetik a szempillájukat: tessék nézni, ez a törvény már nem ugyanaz a törvény. Nem kell mindjárt felkapni a vizet, minek ide Velencei Bizottság, értünk mi a szóból: már ki is vettük a három legnagyobb disznóságot, amit a bizottság is elutált volna. Nem kell regisztrálni a kilövésre ítélt civil szervezeteknek azon a címen, hogy valamelyik szociális, karitatív vagy jogvédő akciójukra kaptak már külföldről is támogatást. Nem kell további működésüket külön belügyminiszteri engedélyhez kötni. Nem kell 25 százalékos büntetőadót fizetniük a támogatás után.
Persze azért néhány szemétkedésre alkalmas gumiparagrafust az előterjesztő bennhagy, és közben tovább rázza az öklét Soros és a civilek felé. Már VI. Bölcs Leó is feljegyezte az ősmagyar harcmodorról, hogy annak részei az „idegtépő haj!-haj! csatakiáltások”. Meg azt is, hogy a magyarok „nem mindig harcolnak nyílt erővel, legtöbbször cselben és titkos lesállásban áll játékuk”. A kormány is cselez. Egyben s másban visszavonul, ott nem tör-zúz, inkább csendben átbújik a korlát alatt: legyen csak meg a törvény úgy, ahogy, ha jövőre az Európai Parlamentben megszaporodnak a hozzá hasonló erők, majd lopakodva visszaszigorítja. Minél kevesebben hisznek majd ott a humánus, demokratikus, európai normákban, annál hamarább.
De hátrálás közben nyilaz is. Elege volt a tüntetésekből. Kicsit meg is riadt tőlük, hát úgy módosítja az Alaptörvényt, hogy a magánlakások nyugalmára hivatkozva az engedélyt gyakorlatilag bárhol meg lehessen tőlük tagadni. Hogy nem baj, hiszen akkor a bírósághoz lehet fordulni? Eddig. De az új törvény szerint ebben már nem az engedetlen Kúriáé a végső szó. Bölcs Leó is megírta: „A magyarok egy fejedelem alatt élnek, ki kemény fegyelemben tartja őket”. Független bíróságról említést sem tett, az valami nemzetidegen dolog lehet.