Dafke történelem

Mindazok, akiket akár a leghalványabban is érdekelt, Dózsa László (1942-) vagy Pruck Pál terítette-e be a pesti házfalakat az 1956-os harcok hatvanadik évfordulóján, a legkevésbé sem lepődtek meg a bíróság minapi elsőfokú ítéletén. Ők ugyanis pontosan tudták eddig is, hogy Pruck volt a sapkás, koravén gyerek, vállán a fegyverrel. Elvégre a korabeli fotóriporter is az ő nevét írta a kép alá a Life magazinban.

A történet tehát nem azért tanulságos, mert pont (félő: pontosvessző) került egy eldöntetlen vita végére. Hanem azért, mert egyáltalán bíróságra juthatott egy ilyen ügy. Hiszen Schmidt Máriát és körét leszámítva senki sem hitte el a nagyotmondásáról ismert Dózsa önfényező legendáját, és "kutatni" sem kellett volna a kép pontos datálása érdekében, legfeljebb fellapozni a megfelelő dokumentumokat.

De a lényeg éppen az, hogy Schmidt Mária az a fajta történész, akit nem a tények érdekelnek, hanem amit ő a magyar néppel általuk közölni óhajt. Ha azt, hogy 1945 és 1989 között változások nélküli diktatúra és terror volt Magyarországon, akkor felépíti a Terror Házát. Ha azt, hogy a magyar önrendelkezés és szuverenitás az 1944-es német megszállás és a rendszerváltás között szünetelt, akkor fazont vált a Kossuth tér és Gábriel angyal leszáll a Szabadság térre. Ha pedig azt, hogy a vérjobbos Dózsa László (1942-) látható egy képen, akkor tök mindegy, mit mond a család és mit mondanak a szakértők, ő van ott, és kész.

Mindez csak azért érdekes, mert noha Schmidt Mária negyedik éve viszonylagos csendben bonyolítja a száz éve lezajlott első világháború emlékünnepségeit, közelednek azok az idők, amelyekért az egész centenáriumba belefogtak. Az őszirózsás forradalom, a Tanácsköztársaság, majd Trianon századik évfordulója.

Vajon a történelmi konszenzus megteremtése vagy a múltat átíró kormánypropaganda lesz ezzel is a céljuk?

Szerző
2018.06.02 08:06

Blöffország

Blöff az egész világ – már ahogy Shakespeare Vilmost kiforgatva a kormány el akarja hitetni velünk. Mindenki át akar itt verni mindenkit, csak a magyar hatalom lát tisztán, amikor ezt közli a hazai és nemzetközi közönséggel. Soros-féle politikai blöff volt Kovács Zoltán (egykori CEU-s hallgató) kormányszóvivő szerint a Közép-európai Egyetem Bécsbe költözésének terve, aztán kiderült, hogy Orbán Viktor remélt "menekültügyi” szövetségese, Sebastian Kurz kancellár nem blöfföl, hanem tárt karokkal várja Bécsbe a Budapestről szánalmas trükkökkel elüldözött egyetemet. Blöff a magyar kormány szerint a "menekültbarát" Brüsszel és az Unió, az Európai Parlament Sargentini-jelentése, blöff az egész ENSZ, blöff az Európai Néppárt Fidesz elleni morgása (ebben azért van némi igazság) , blöff, hogy bármilyen normát is megsértene, ha a köztörvényes volt macedón miniszterelnököt magyar diplomáciai segédlettel átsegítik a gyodával lezárt határon. Amikor 2010-ben Orbán hatalomra került nem minden ok nélkül a baloldali hatalomgyakorlás blöffjéről beszélt. Azóta megtapasztaljuk, folyamatos szemfényvesztés a saját kormányzóképessége. Pakstól, a szemétszállításig, a hajléktalanok eltüntetéséig, az egészségügyig és a kulturális tao beszántásáig egyetlen hatalmas kormányzati blöffben élünk, amellyel el akarják velünk hitetni, hogy rendes kormányzás. A legszörnyűbb, hogy ebben a blöffországban az ellenzék sem csinál többnyire mást, mint a perifériára szorítva, a blöffparlamentben ágaskodik. Aztán nem találva fogást a kormányzaton folyamatosan összefogásról blöfföl.  Van, akit vigasztal, hogy mondjuk hat év után az Alkotmánybíróság kimondja: az emberi jogok európai egyezményét sérti a fogyatékosok állapotát felülvizsgáló 2012-es törvény. Sovány vigasz, mert mit kezdjenek most határozattal a kezükben életük utóbbi hat évével az érintettek? Mit fogunk kezdeni elmúlt akárhány évünkkel, ha egyszer, akárhány év múlva az Alkotmánybíróság kimondja majd: blöff volt ez a korszaknak tervezett undorító világ?
2018.11.21 09:59

A Fenevad árnyékában

Viszonylag ritkán idézik a Biblia Jelenések könyvéből a Fenevadról szóló proféciát.  Az itt olvasható jövendölés szerint, amikor hosszú ideje élnek emberek a Földön, akkor egyszer csak megjelenik a kétszarvú Fenevad - akiben könnyű felfedezni a mindenkori diktátorok képmását - és gonosz módon azt cselekszi, hogy mindazok, akik nem lesznek hűséges szolgái az új diktatúrának, hogy ne legyenek képesek se venni, se eladni. Így hiába halmozódik fel tekintélyes mennyiségű pénz mindazoknál, akik vásárolni szeretnének, addig nem költhetnek el belőle, amíg maguk is vazallussá nem válnak. A hűséget pedig egy-egy szalaggal jelölik meg a kézen és homlokon. A Fenevad aligha lehetett volna igazi diktátor, ha ezt a - végeredményben pozitív - jelölést nem tette volna kötelezővé. Szinte a bibliai idők szellemét idézi, hogy élnek közöttünk szép számmal olyanok, akiknek ugyan tőkéjük volna - nem is kevés -, de nem váltak talpnyaló udvaronccá, így pénzük kihasználatlanul hever. Így ragadható meg annak a látszólag rejtélyes folyamatnak az oka,  hogy 2018 harmadik negyedévének a végére 52,5 ezer milliárd forintra nőtt a háztartások pénzügyi vagyona, sőt az év eleje óta az átmenetileg szabad pénzeszközök 4,5 ezer milliárd forinttal gyarapodtak. Ezek hatalmas számok, a jelzett összeg tényleges vásárlóértékének reális számbavétele meghaladja a lakosság elsöprő többségének a képelőerejét. Könnyű belátni - ha csak az idei növekményre tekintünk is, - hogy jelentős pangó tőkéről van szó, amely keresi, de nem találja a helyét abban a "hozamsivatagban", amely csak méltatlanul alacsony kamatot kínál a fölös pénzek gazdáinak. A fantáziatlanok, a gyávák és a minden bajok forrását a pénzintézetekben kereső bankellenesek természetesen rendületlenül gyűjtögetik otthon a készpénzt, 130 milliárddal gyarapodott az állomány egyetlen negyedév alatt. A magyarok pénzügyi kultúrájáról szemléletes képet nyújt az az adat, hogy a szinte láthatatlan mértékű kamatot termelő látra szóló betétek állománya ugyan valamivel meghaladta a pénzüket készpénzben otthon "spájzolókét", viszont az inflációhoz közelítő hozamot produkáló, vagyis kifizetődőbb betétekből milliárdok távoztak. Bár a nagy számok törvénye aligha igazolja, hogy a lóversenyen  a szűz kéz mellé szegődne a szerencse, tőzsdei részvény-befektetéseknél még feltételezni sem érdemes ilyesmit. Akik az elmúlt negyedévben 28 milliárd forintot áldoztak részvényvásárlásra, ma főhet a fejük, tőkéjük 13 milliárd forinttal apadt. A magyar háztartások pénzügyi vagyona valamivel meghaladja az éves GDP-t. A németeké és osztrákoké harmadával haladja meg a mienkét. A háztartások vagyona ott csak arra vár, hogy értelmesen felhasználják, majd ismét feltöltsék a kasszát. A magyar háztartások felduzzadt tőkéje is hasznosulásra vágyik, az  újabb feltöltés reménye nélkül. Inkább elköltik - nem kevesen elszórják - a pluszpénzt, minthogy befektessék azt. Fölöttük, bár sokan aligha sejtik, a Fenevad árnyéka lebeg.
2018.11.21 09:58