Nem tudom, hogy csodálkozott-e az egyiptomi színésznő, amikor egy budapesti férfi indulatával találta magát szemben; illetve hogyan magyarázták el neki, hogy nem vele van a baj. Azt mondják, a hölgy hazájában a leghíresebb színészek közé tartozik, számtalan nemzetközi filmben szerepelt már, amiből persze az is következik, hogy járja a világot, és ennek megfelelően van némi fogalma arról, mi történik mostanság Európában, Afrikában, vagy éppen a Közel-Keleten.
De bármennyire tájékozott is, arra biztosan nem számított, hogy egy európai fővárosban, munkavégzés közben éri őt inzultus, mégpedig azért, mert fejkendőt visel, és ez a viselet ebben az országban a lakosság többségében indulatokat vált ki. Na jó, nem épp a többségében, bár ha a kormány kommunikációját elfogadjuk, akkor igen, hiszen – szerintük – a magyar választópolgárok kétharmada egyetért velük, vagyis azzal, hogy ide egyetlen "migráns" se tegye be a lábát. Számukra visszaigazolta ezt a teljesen pártatlan kérdésekkel operáló nemzeti konzultáció, de még inkább az idei országgyűlési választás; a szavazók kétharmada – persze korántsem annyi, de ebbe most ne menjünk bele – találta úgy, hogy az a program, amelyet a Fidesz megfogalmazott, elegendő arra, hogy bizalmat kapjon. Ez a program pedig nem volt se több, se kevesebb, mint hogy ide nem jöhetnek idegenek. Azok az idegenek, akiknek a legfőbb ismertető jelük - nők esetében – a fejkendő, pontosan olyan, mint amilyet az egyiptomi színésznő viselt, a forgatókönyv előírásának megfelelően.
Hogy mindezek után az arab művésznő miképpen gondol Magyarországra, arról lehet némi fogalmunk, de őszintén megvallva: nem különösebben érdekel. Ő ugyanis hazautazik, és vagy elfelejti a történteket, vagy nem, vagy kijelenti, hogy soha többet nem jön Magyarországra, vagy nem marad benne tüske, és hajlandó, ha kell, visszatérni. Mondom, ez szinte mindegy is. Sokkal nagyobb baj, hogy mi itt maradunk. Itt maradunk, és együtt élünk továbbra is azokkal az indulatkeltő propagandistákkal, akik mindezt elérték a magyar lakosság körében, és akik még ezzel sem elégedtek meg, hanem most még egy törvényt is alkotnak a félelmek, az indulatok és a gyűlölet növelése érdekében. Úgy hívják ezt a törvényt – ez is milyen undorító -, hogy Stop Soros, de persze nem állítja meg Sorost (nincs is miért), egyáltalán nem állít meg semmit, csak a jó érzést, a Fábry Zoltán-féle vox humanát. Nincs itt kérem helye már az emberi szónak; a régi vágású keresztény iskola tanításába ez már nem fér bele. Ugyan a miniszterelnök nem szólalt még meg, nem dicsérte meg az egyiptomi színésznőt fenyegető derék magyar polgárt, mint tette ezt annak idején, amikor kilyukasztották a menekülteken segítő autójának kerekeit, de abban bizonyosak lehetünk, elítélni sem fogja. Miért tenné, ha azt látja: tanítása célba ért, az emberek pontosan azt akarják, amit ő. Illetve nem, ő ugyanis hatalmat akar, nagy hatalmat, és ehhez az út a gyűlöletkeltésen keresztül vezet.
És még nincs is elfogadva a törvény.
