- Egy éve, a megválasztása előtt tüntetők várták a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) közgyűlésére érkező küldötteket, idén minden nyugodtan zajlott. Elégedett az elért eredményekkel?
- Soha nem fogok nyugodtan hátradőlni, de azt mondom, hogy jó úton haladunk. Rengeteg változás történt a MOB életében, a működésünkben, feladataink ellátásában és ezzel összefüggésben a MOB személyi állományában is.
- Tavaly egy romhalmazt vett át.
- Ezzel az állítással nem értek egyet. Az mindenesetre igaz, hogy a MOB-tól a 2016-os nyári olimpiai játékokat követően feladatokat vontak el, amit nem lehet a szervezet sikereként elkönyvelni. Ugyanakkor szó sem volt az olimpiai mozgalom általános válságáról, még akkor sem, ha voltak ilyen hangok. Egyszerűen arról volt szó, hogy a politikai döntéshozók úgy döntöttek, hogy az állami sportirányítás korábbi struktúráját megváltoztatják.
- Az előző év végén lejárt a MOB bérleti szerződése a jelenlegi székhelyén, a Csörsz utcában, a költözés is felmerült lehetőségként, mi döntött a maradás mellett?
- Piaci alapon működünk, és itt tudtunk a legkedvezőbb feltételekkel szerződést hosszabbítani. Több sportági szövetség szerette volna, ha a Magyar Sport Házába költözünk, de ott nem volt szabad kapacitás, bár a MOB apparátusa kisebb lett. Tulajdonképpen szeretünk itt lenni, elégedettek vagyunk a körülményeinkkel, csakúgy, mint az új megállapodásunk feltételrendszerével.
- Szintén megoldandó feladat volt az Ön két megbízatásának összehangolása a MOB elnöki székében és a Nemzetközi Vívószövetség sportigazgatójaként.
- Már csak egy feladatom van, a vívóktól formálisan tavaly ősszel búcsúztam el végleg. Egy hosszabb folyamat volt, mert a zökkenőmentes váltás érdekében fokozatosan adtam át a feladataimat. A jó viszony és a kapcsolat megmarad és örvendetes, hogy Szabó Bence révén változatlanul jelen vagyunk a nemzetközi szövetség legfelső testületében, a végrehajtó bizottságban.
- Borkai Zsolt elnökösködése idején, 2016 végéig a MOB feladata volt a teljes magyar sportra jutó állami források felosztása, ezt vette el a szervezettől 2017-től a sporttörvény módosításával az Emberi Erőforrások Minisztériumának sportállamtitkársága.
- A kormány kiemelt figyelmet szentel a sportnak, stratégiai ágazatként kezeli, aminek egyik következménye, hogy korábban soha nem látott mértékű forrásokkal segíti az élő sport fejlődését is. Az én logikám alapján természetes, hogy a közpénz elosztásáról a kormány, vagy egy minisztériuma, és nem a civil szervezetként működő MOB dönt. A szakmai egyeztetésekben való részvétel és véleményünk figyelembe vétele ugyanakkor a részünkről elvárás. A mostani felállás megfelelő, a MOB rendelkezik minden, klasszikus értelemben vett nemzeti olimpiai bizottsági hatáskörrel.
- Megválasztása után azt mondta, hat-hét területen is változásokra van szükség a MOB-ban, hány módosítást sikerült teljesen végigvinni?
- Megyünk előre, de talán két dolgot külön is megemlítenék. Kialakítottunk egy olyan szervezeti struktúrát, amiben mindenki pontosan tudja, mi a feladata, valamint a szakmára helyezve a hangsúlyt, három kollégával erősítettük a Fábián László sportigazgató irányítása alatt működő sportigazgatóságot. A másik kiemelendő változásként én a kommunikációnk javulását nevezném meg a szövetségekkel, az állami sportirányítással és a szponzorainkkal, csakúgy, mint a nemzetközi olimpiai család tagjaival.
- Rio után rengeteg kritikát kapott a MOB azért, mert kevés fiatal magyar sportoló vett részt a játékokon, illetve három versenyzőnk szerezte az érmek többségét. Hány százalék szerepe van a MOB-nak a sportolók eredményességében, és jár-e dicséret az olimpiai bizottságnak a téli játékokat követően, ahol a rövidpályás gyorskorcsolyázók megszerezték a magyar sport történetének első téli olimpiai aranyérmét?
- Ezt nem lehet százalékban kifejezni, és nincs is értelme ebbe belemenni, ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy a MOB munkáját az olimpián elért eredmények alapján ítélik meg. Mondok egy konkrét példát Önnek. Pjongcshang előtt úgy egy hónappal rengeteget lobbiztunk - végül sikerrel - azért, hogy a magyar rövidpályás gyorskorcsolyacsapat számára kint a helyszínen több és kedvezőbb edzésidőpontunk legyen. Ez hány százaléknak felel meg? A MOB dolga, hogy a versenyzők, szakemberek, szülők, edzőpartnerek, klubok, szponzorok és a szövetségek munkáját összefogja, igyekezzen a körülményeken javítani és a maga morzsáit is beletegye a sikerbe. Ha szabad egy másik megközelítést: sportolóként négy olimpián vettem részt, kettőről éremmel jöttem haza (1992, 2004, mindkétszer ezüst a párbajtőrcsapattal – a szerk.), ilyenkor megköszöntem a MOB-nak is a segítséget, amit kaptam. Amikor viszont elmaradt az eredményem a várakozástól, akkor eszembe sem jutott ezért a MOB-ot hibáztatni.
- Rióban csak a női és férfi vízilabda-válogatott szerzett kvótát csapatsportágban, a közgyűlés elfogadta a tokiói tervet, ami már legalább három válogatott kijutását fogalmazta meg célként. Ön kitől várja, reméli a plusz kvóta megszerzését?
- Nem akarok senkit nevesíteni, úgy gondolom, a magyar sport erejét és hagyományait ismerve nem irreális az elvárás, hogy legalább három válogatott legyen ott Tokióban 2020-ban.
- A négy évvel későbbi olimpiára Budapest is pályázott, majd visszalépett. Ön sosem titkolta, hogy támogatja a budapesti olimpiarendezés gondolatát. A visszalépés ellenére épülnek olimpiai létesítmények, ez azt jelenti, hogy a kormányzat később ismét pályázna?
- A kormányzat szándékait nem ismerem, sportot szerető emberként és sportvezetőként is örülök annak, ha új létesítménnyel gazdagodunk, ami egy esetleges újabb jelentkezés elbírálásánál mindenképpen előnyt jelent majd. Én 2000 óta, amikor először felmerült a budapesti olimpia ötlete, támogatom az olimpiai játékok Budapestre hozatalának eszméjét, a házigazdákat azonban 2028-ig kijelölték, ami azt is jelenti, hogy jelenleg ez a kérdés nem időszerű.
- Épül egy tízezres gyorskorcsolya-csarnok is Budapesten, ami egy tervezett 2026-os osztrák-magyar téli olimpiai pályázat része lett volna.
- Ez a hír jelent meg több helyen, az információ azonban pontosításra szorul. Innsbruck - azóta már visszavont - kandidálásánál merült fel a magyar szerepvállalás kérdése, de az igazság az, hogy bár Ausztriának nincs olimpiai rendezésre alkalmas gyorskorcsolya-pályája, ők sohasem nálunk, hanem Bajorországban képzelték el ezeknek a számoknak megrendezését. Innsbruck visszalépése után az Osztrák Olimpiai Bizottság Graz város pályázatát juttatta el a NOB-hoz, de Graz is Németországgal közös rendezésben gondolkozik. Mindezek ellenére azt gondolom, hogy olimpiai bajnok rövidpályás gyorskorcsolyázóink megérdemlik, hogy méltó körülmények között tudjanak készülni és versenyezni itthon is.
