A bombának hitt ananász

Publikálás dátuma
2018.06.04. 07:11
Tóth Ákos alapítványa nyolc éve segít.
A mélyszegénységben élő több száz gyerek semmit nem eszik péntek délutántól hétfő reggelig. Őket segíti az Age of Hope Alapítvány, adományokkal és élménytáborokkal.

Sopronban kezdett ápolóként Tóth Ákos, az Age of Hope Alapítvány kuratóriumi elnöke és szakmai vezetője, de egy súlyos gerincsérülés miatt szakmát kellett váltania. Így lett egy gyerekotthonban betegszobai ápoló, később sport- és gyógymasszőr. Több gyermekvédelmi szervezetben is dolgozott, 22 évesen pedig már táborokat szervezett. Saját alapítványa, az Age of Hope lassan nyolc éve működik. Első akciójuk a vörösiszap-katasztrófához kötődött. Mint mondja, „ekkor sikerült egy helyre koncentrálni a segítő energiákat és egységes szervezetté kovácsolódniuk”.

Az Age of Hope fő profilja a hátrányos helyzetű – bántalmazott vagy mélyszegénységben élő – gyermekek támogatása, adományokkal és élménytáborokkal. Fő szezonjuk a tavasz és a nyár, ilyenkor szervezik a legtöbb kirándulást és tábort. A következő fontos feladatuk az augusztus végi-szeptember elejei tanszergyűjtés, amit szintén a mélyszegénységben élő gyerekeknek juttatnak el.

– Nem sokkal ezután már kezdődik a téli időszak. Ilyenkor sok gyerek csak azt eszi, amit az iskolában kap, vagyis péntek délutántól hétfő reggelig éhezik. Ezért ezekre a helyekre mindig viszünk magas kalóriatartalmú kekszeket, lekvárt vagy csokikrémet. Nem szabad elfelejtenünk a minőségi éhezést és az alultápláltságot sem. Ezért a karácsonyi cipősdobozokba például mindig csempészünk vitamint is - mondja Tóth Ákos.

Az alapítvány télen jótékonysági főzéseket is szervez partnerszervezeteikkel. Ilyenkor akár 12-14 bográcsban rotyog az étel, amit aztán Budapest Bike Maffia szállít a hajléktalanoknak és a családok átmeneti otthonába. Tavaly például 800 éhes szájat etettek így.

Az Age of Hope-osok több száz gyermeket segítenek, az idén százan táborozhatnak majd velük. Állami segítséget és pályázati pénzeket nem kapnak, költségvetésük magán- és céges adományokból jön össze, sokszor pedig Ákos „összemasszírozza” a pénzt, hetente háromszor ugyanis még mindig a szakmájában dolgozik. Emellett két napot van szolgálatban egy állami gyermekotthonban. Az Age of Hope-os ügyeket szabadidejében, maga végzi, fizetett alkalmazottja nincs. Az önkéntesek többsége diák, először az ötvenórás kötelező közösségi szolgálatára jöttek, de sokan már négy-öt éve besegítenek. Fontos tudniuk az önkénteseknek, hogy minden évben kicsit többet tehetnek hozzá a gondozott gyerekek életéhez, de például nem fegyelmezhetik őket. Mivel pedig kötődészavaros gyerekekről van szó, nem ölelgethetik, puszilgathatják őket.

– Ha csak evésről beszélünk, akkor is egyértelmű, nagyon beszűkül a hátrányos helyzetű gyerekek ízlésvilága – folytatta az Age of Hope szakmai vezetője. – A zsíros vagy cukros kenyéren kívül nem sok ételt ismernek, a párizsi nekik kuriózum. Éppen ezért nem adhatunk nekik bármilyen ételt. Nem vagyok gyorsétterempárti, de néha oda is elviszem őket. Látni kéne azt az undort, ahogy az olvadt sajtot leveszik a szendvicsről, mert nem ismerik. Előfordult, hogy az egész ananászról azt hitték, bomba, és elszaladtak.

(A teljes cikk a júniusi BBC Goodfoodban olvasható.)

Herczog Mária: messze vagyunk még a változástól

Publikálás dátuma
2018.06.04. 07:09
A családi pótlék, a gyes, a minimálnyugdíj tíz éve nem változik, a házi betegápolás, a rokkantellátás csökkent. Ez világos üzene
Újabb nemzetközi gyermekjogi szervezet választotta munkatársnak Herczog Mária szociológust. A gyermekek jogainak legismertebb hazai szakértője, a Család, Gyermek és Ifjúság Egyesület vezetője korábban volt már az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának tagja, a brüsszeli központú Eurochild elnöke, most pedig a Child Rights Connect (A gyermeki jogok összekötnek) nevű, civil szervezeteket segítő világszervezet végrehajtó bizottságának tagja lett. Június 1-től az Egyesült Államokban dolgozik, Az Ohio állambeli Columbusban értük el.

- A magyar közvéleményt legfeljebb akkor érdeklik a gyermekek jogai, ha valahol nagyon szélsőségesen megsértik ezeket, vagy még akkor sem. Kilógunk a nemzetközi sorból?

- Magyarországon nagyon kevés szó esik a gyermeki jogokról, és amikor szóba kerül, akkor is inkább negatív felhanggal. Olyanokat hallani: “inkább a kötelességeiket ismernék a gyerekek”, “a felnőttek eszköztelenek a gyerekekkel szemben, mert annyira védik őket a gyermeki jogok”. Ahogyan az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága többször is megfogalmazta ajánlásaiban, sem a szakembereket, sem a gyerekeket, szülőket, sem a szélesebb közvéleményt nem segítik megfelelően a mindenkori kormányok a gyermeki jogok megismerésében, alkalmazásában. Nem lehet felállítani összehasonlító listát, hogy hol állunk, sokféle szempont van, de az bizonyos, hogy sokat lehetne és kellene tenni azért, hogy mindenki értse és el tudja fogadni, hogy a gyerekek jogainak biztosítása nem sérti senkinek az érdekeit, és arra tanítja a gyerekeket, hogy az ő jogaik elismerése egyben azt is jelenti, nekik is tiszteletben kell tartani másokéit, mindenki értékes és fontos tagja a közösségnek, megérdemli a tisztességes bánásmódot, a jólléte biztosítását minden lehetséges eszközzel.

- Nemrég hozta nyilvánosságra a 2017-es év gyermekjogi jelentését a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány. Azt írják, átlagosan minden tizedik magyar gyereket ér valamilyen erőszak és nem csökken a roma gyerekeket érő iskolai szegregáció sem, sőt az egyházi iskolákban terjed. Néhány napja írtuk meg, hogy Kerecsend csaknem félmilliárd forintos pályázati pénzekről mondott le, mert az ott élők nem kértek a szegregáció felszámolását segítő programokból. Hová vezet ez?

- A szegregáció minden formája gyerek- és közösségellenes, nagyon súlyos következményekkel jár, ha a gyerekek jelentős része esélyt sem kap arra, hogy kibontakoztathassa a képességeit, kiegyenlíthesse a hátrányait. Ennek az egész közösség nagyon súlyos kárát látja. Miközben kampány folyik mind több gyerek születéséért, a megszületett gyerekek negyede súlyosan veszélyeztetett, hogy szegénységben, esélyegyenlőtlenségben nő fel. Ez már olyan mértékű, hogy nemcsak az egyéni boldogulás esélyét és az életminőséget gyengíti, hanem társadalmi szintű károkozás. A szegregáció bármely formája nyilvánvalóan minden egyházi tanítással ellenkezik és sajnálatos, hogy a közvélemény támogatja ezt a szégyenteljes irányt, ami ellentmond minden vallás tanításainak.

- A fizikai, lelki erőszakra miért ad más válaszokat a magyar társadalom, mint egy "normális ország”?

- Ez részben összefügg a közhangulattal, ami a felfokozott ellenségkeresés és “harci készültség” következménye. Ahhoz, hogy a gyerekekkel – és mindenki mással - szembeni lelki, szóbeli és fizikai erőszak elfogadhatatlan legyen, komoly erőfeszítéseket kellene tenni a képzés, tömegtájékoztatás, gyereknevelési és egymás közötti kommunikációs szokások megváltoztatásáért. Ha például az ellenőrök következmények nélkül vegzálhatják a hazai és külföldi utasokat, ahelyett, hogy segítenék őket, ha természetes, hogy a szülő azt kéri az óvónőtől, hogy jól “gyepálja el” a gyereket, ha nem viselkedik jól, ha jogerős bírói ítélet születhet arról, hogy a szülő helyesen teszi, ha veréssel neveli a gyerekét, ha a gyerekek és felnőttek megalázhatók hivatali, igazgatási eljárások során minden következmény nélkül, ha politikai vezetők egymást gyalázhatják, korlátozhatják jogaik gyakorlásában a parlamentben minősíthetetlen stílusban, akkor még messze vagyunk attól, hogy változás történjen.

- Az elmúlt két Orbán-ciklus jogalkotása és gyakorlata ezek szerint rontott a helyzeten?

- Az elmúlt két ciklusban egyértelmű tendencia volt - és sajnos nem látom jeleit a változtatási szándéknak -, hogy nem támogatja jogi szabályozás, szakpolitika, intézkedések sora azokat, akiknek segítségre van szükségük. A támogatás egyértelműen a középosztály megteremtését, megerősítését szolgálja. Ennek világos az üzenete: mindenki a maga szerencséjének a kovácsa, és ha valaki bármi okból gyengébb érdekérvényesítő, mert mondjuk alacsonyabb iskolai végzettségű, kistelepülésen él, egészségügyi vagy mentális problémával vagy bármi egyéb gonddal küzd, azt a közösség nem akarja segíteni, nem tartja fontosnak, egyenrangúnak. Ennek katasztrofálisak a következményei anyagi és társadalmi szempontból is, ez a szemlélet tovább gyengíti az amúgy is problémás társadalmi, közösségi szolidaritást, és végzetesen rossz hatással lesz a gazdaságra, társadalmi életre is.

- A most megalakult „családbarát” Orbán-kormány szociális terveiről még nem sokat tudni, de azt igen, hogy még mindig nem tervezik emelni a családi pótlékot vagy a nyugdíjminimumot...

- Ezek nélkül pedig elmarad a gyermekvállalás az alacsony jövedelműek körében. Egyre több a leszakadó, esélyvesztett gyerek és felnőtt, akikről nem vesz tudomást a kormányzat. Vagy azt állítják, hogy nincs ilyen probléma, vagy azt, hogy aki akar, az érvényesül, mivel ők bőkezűen támogatnak mindenkit - gondoljunk a közmunkára, adókedvezményre, lakástámogatásra. Az ugyanakkor tény, hogy a családi pótlék, gyes, minimálnyugdíj összege 10 éve nem változik, a házi betegápolás, rokkantellátás csökkent. Ez világos üzenet: akinek ennyije van, az ennyit is ér, ha ebből kellene megélnie, biztosan nem fog, de ők nem is számítanak. A születések számának növelésekor is egyértelmű, hogy a cél a magasabb státusúak elérése. Ezt célozza a teljességgel zűrzavaros és káros intézkedés, ami lehetővé teszi például a gyes és gyed melletti teljes munkaidős munkavállalást, ami nyilván csak a magas jövedelműeket, alkalmazásban állókat segíti aránytalanul, akik gyerekeinek elérhetők a jó színvonalú napközbeni ellátások, szabadidős programok, szünidei táborok. A szegényeket, hátrányos helyzetűeket igyekeznek akadályozni a gyermekvállalásban, tehát nem az a cél, hogy nőjön a születések száma általában, hanem hogy ott szülessenek meg a gyerekek, ahol biztosítottnak látszik a “magyar nemzet” fennmaradása, bármit is jelentsen ez. Ez súlyosan gyerek és társadalomellenes politika.

- Az eddig felsoroltak alapján nehezen lesz sikeres a meghirdetett demográfiai program.

- Ha össztársadalmi érdekként elfogadjuk, hogy több gyerek szülessen, és ők majd képesek legyenek hozzájárulni a nemzetgazdaság boldogulásához is a sajátjukon kívül, az jelentős befektetéseket és politikai elköteleződést jelent. Sokféle számítás, kutatás készült és készül a különféle szolgáltatások, ellátások társadalmi megtérüléséről, az egészségügy, oktatás, munkahely-teremtés, lakhatás területén, és ezek egyértelműen azt bizonyítják, hogy a legjobb befektetés az állam, a közösség részéről az, ha jó minőségű, mindenkit elérő megelőző, korai támogató programokat finanszíroznak, és szükség szerint segítik a fokozottabb ellátást igénylőket, mert ez szolgálja a gazdasági növekedést, a társadalmi kohéziót, szolidaritást és mindenki jóllétét. Ehhez azonban hosszútávú politikai elkötelezettségre van szükség. A jelentős pénzügyi és szakmai befektetés mellett, a közvélemény megnyerésére is szükség lenne tájékoztatással, meggyőzéssel, világos és érthető beszéddel. Ez a jelenlegi puskaporos hangulatban kevéssé vonzó a politikusok és döntéshozók számára, hiszen ezek 10-15 éves megtérülések, nincs gyors siker. Továbbá arra köteleznék a magas jövedelmű, vagyonos rétegeket, hogy nagyobb mértékben járuljanak hozzá a közjó megteremtéséhez, és mindenki fogadja el, hogy nem csak egyéni, családi feladat a gyerekek jó színvonalú gondozása, felnevelése, a betegek és más okból rászorulók átmeneti, vagy tartós segítése. Ezzel sajnos ma nehéz választást nyerni és hatalmon maradni. Pedig ez a megközelítés jelentősen csökkentené a feszültséget, erőszakot, megbetegedéseket, korai halálozást.

Diszkriminált a Debreceni Egyetem

Publikálás dátuma
2018.06.04. 07:07
Budapest Pride. Felvonulás 2018. július 7. Városliget. FOTÓ: Tóth Gergő
Megbüntették a Debreceni Egyetemet, mert két évvel ezelőtt az intézmény vezetése kitiltott egy beszélgetést, mert LMBTQI-témákról lett volna szó.

Szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetést valósított meg a Debreceni Egyetem és a Debreceni Campus Nonprofit Közhasznú Kft., amikor 2016 áprilisában kitiltott egy LMBTQI témájú kerekasztal-beszélgetést az egyetemről - mondta ki jogerősen az Egyenlő Bánásmód Hatóság, amely 100 ezer forint bírságot szabott ki az egyetemre.

A Magyar LMBT Szövetség 2015-2016 során Itt vagyunk! címmel valósított meg országjáró kampányt, amelynek keretében helyi csoportokkal együttműködésben vidéki városok főterein beszélgettek a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer és interszex (LMBTQI) emberek helyzetéről a járókelőkkel; és a helyi egyetemekkel együttműködésben előadásokat, kerekasztal-beszélgetéseket szerveztek.

A programsorozat részeként a szövetség 2016 áprilisában Debrecenben tervezett kerekasztal-beszélgetést tartani az egyetem egyik előadójában. Amikor az egyetem vezetése értesült a rendezvény témájáról, kitiltotta azt a kampusz teljes területéről. A szervezők ekkor új helyszínt kerestek, a Nagyerdei Víztorony be is fogadta rendezvényüket, ám az egyetem vezetésének hozzáállása miatt végül ők is elálltak a helyszín biztosításától, a beszélgetés így elmaradt.

Egymilliós bírság
Tavaly augusztusban egymillió forintos bírságot szabott ki az Egyenlő Bánásmód Hatóság a Hegyvidéki Sportcsarnok és Sportközpont Kft.-re, amiért az a tagok szexuális irányultsága, illetve nemi identitása miatt utasította el az LMBTQ Sportegyesület pályabérlését. Az elutasításkor az uszoda azt közölte, hogy a megnövekedett vendégszám, illetve a külső edző alkalmazásának tilalma miatt utasította el a sportegyesület megkeresését. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság megállapította, hogy a pályafoglaltsági és jegyeladási adatok nem támasztották alá az uszoda érvelését, a házirendet pedig a hatóság vizsgálatának megindulását követően, utólag igazította az uszoda a jogi érvelésében foglaltakhoz.

A szövetség a Háttér Társaság jogsegélyszolgálatának segítségével az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordult. A vizsgálat során az egyetem azt állította, hogy nem a rendezvény tartalma, hanem a teremfoglalás mikéntje miatt tiltották ki az eseményt, arra azonban nem adtak magyarázatot, ha a szervezők csak eljárási hibát vétettek, miért nem biztosítottak lehetőséget annak korrigálására. A Nagyerdei Víztoronyt működtető Debreceni Campus Nonprofit Közhasznú Kft. az eljárásban egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tett többek között arról, hogy szükséges-e a minden, a Víztoronyban tartott esemény esetén az egyetem jóváhagyása. A hatóság az ügy összes körülményeinek mérlegelésével arra jutott, hogy a rendezvény kitiltására annak témája miatt került sor, vagyis az eljárás alá vontak szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetést valósítottak meg. Az egyetemre 100 ezer forint bírságot szabott ki, eltiltotta az eljárás alá vontakat a jövőbeni jogsértéstől és előírta a határozat nyilvánosságra hozatalát.

A határozata ellen az egyetem bírósági felülvizsgálatot kezdeményezett, 2018. május 30-i ítéletében azonban a Fővárosi Törvényszék az EBH határozatát helyben hagyta.

Pride és a világmárkák
A Disney után újabb két márka engedte szabadjára a képzeletét, tárta ki a szívét, és mutatta meg, hogy a világ sokszínű. Az Adidas és a H&M is előrukkolt a Pride kollekcióval idén. Miközben nap, mint nap szembesülünk a gyűlöletkeltéssel, a diszkriminációval, a migránsozással vagy buzizással, zsidózással, sorosozással, cigányozással, a fiatalok igenis töretlenül hisznek, és tesznek, mert tudják, hogy a jövőben csak nyitott elmével és szívvel érdemes élni. Hisznek abban, hogy a jövő és a lét nem az elszeparálódásé, megbélyegzésé, és bántalmazásé, hanem az összefogásé, az elfogadásé és a szereteté.

Szerző