A portál beszámolója szerint június 1-jén helyezték örök nyugalomra a Veszprémi Hivatásos Tűzoltóparancsnokság műszaki biztonsági tisztjét. Nagy Lajos tűzoltó százados a tűzoltólaktanyában önként vetett véget életének. A temetésen a katasztrófavédelem hivatalosan nem képviseltette magát, a megyei igazgató el se ment, és a veszprémi tűzoltóparancsnok is csak civilben jelent meg. Ott volt sok jelenleg szolgáló hivatásos tűzoltó, de ők is csak magánemberként.
A ravatalozónál szirénaszó is felharsant. Garabics Tibor nyugalmazott tűzoltó ezredes, egykori veszprémi tűzoltóparancsnok búcsúbeszédében kijelentette: felháborító, és ő szégyelli magát azért, hogy a temetésen a katasztrófavédelem hivatalosan nem képviseltette magát. Ha már a szervezet nem vesz méltó búcsút az elhunyttól, akkor megteszik ezt a nyugállományban lévő tűzoltók - tette hozzá.
Az egykori parancsnok felszólalása után Sümegi Imre nyugalmazott tűzoltó százados, volt szolgálatparancsnok mondott búcsúbeszédet, majd ismét Garabics Tibor emelkedett szóra: mélységesen szégyellje magát, aki a Blikknek azt az álinformációt adta, hogy Lajos öngyilkosságához anyagi problémák vezettek - mondta. Az egykori parancsnok kijelentette, hogy a férfinak sosem volt hitele, mindent akkor vett csak meg, amikor már összegyűjtötte rá a pénzt. Garabics Tibor arra is célzást tett: a dezinformáció a vezetés részéről jöhetett, hogy ne kerüljön nyilvánosság elé, valójában munkahelyi okok vannak az öngyilkosság mögött.
A portál szerint a férfi a halála előtt két búcsúlevelet írt, ezek közül egyik a katasztrófavédelem vezetésének szólt.
„Tisztelt Munkáltatóm!!!!
A munkám során olyan helyzetbe kerültem a cégnél, hogy egész egyszerűen nem látok más kiutat, mint az öngyilkosságot.
Akkora terhelést kaptam a cégnél, hogy nem bírtam megbirkozni vele. Olyan szintű elmaradásom van a munkámban, hogy azt már semmiképpen nem tudom helyrehozni.
Ezekért az elmaradásokért ÉN VAGYOK A FELELŐS, senki más.
Akkora hibákat vétettem, amelyekért másképpen nem tudom vállalni a felelősséget.
Nem tudom, hogy mennyire igazságos az, hogy ebben a beosztásban azoknak is ugyanannyi határidejük van egy munka elvégzésére, akiknek csak 2 szerük van és 30-35 emberük, mint nekem, akinek 15 szere és 90 embere van. Sokszor egész egyszerűen nem tudtam, hogy minek álljak neki, mert mire végigmentem a folyosón, vagy átértem a raktárból az irodába, már 2 vagy 3 újabb feladatot kaptam. Egyszerre, egy időben 2-3 helyen kellett volna lennem. Ez meg ugye nem lehetséges, tehát valamit csak el kellett hagyni.
Ha meg olyan dolgokat hagyok el, mint amilyeneket sikerült, akkor meg felelősségre vonnak, hogy miért nem végeztem el ezeket. Az meg senkit nem érdekel, hogy nem volt rá időm és energiám még azzal is foglalkozni. Ebben az új rendszerben egy bizonyos beosztású emberre, emberekre akkor mennyiségű munkát sóznak rá, hogy úgy érzi, hogy őneki be kell érni reggel fél nyolcra, és hazamehet valamikor este 6-kor, 7-kor. Vagy ha nyugodtan akar dolgozni, akkor bemegy hétvégén, és akkor meg tudja csinálni nyugodtan. Gyakorlatilag tavaly szeptember eleje óta minden munkanap dolgoztam, szabadság nélkül. A decemberi 9 napot nem számolom szabadságnak, mert akkor ebből a 9 napból 6 napot bent voltam dolgozni. Meg lehet nézni a 2017-es kulcsnyilvántartó könyvben, mikor vettem fel a kulcsdobozomat, az a valódi, nem a munkaidő nyilvántartás.
[...]
A fiúkhoz lenne még egypár szavam.
Próbáljatok meg TŰZOLTÓNAK maradni, de ne pufogjatok már annyit. Ha valamit meg kell csinálni a laktanyában, akkor magatoknak csináljátok. Ez régen is működött, most miért nem tudjátok ezt csinálni???
[…]
Mindent köszönök fiúk! Jó volt veletek. Kár hogy így alakult.
Nagy Lajos”
