Ötösfogat 10-esekből

Publikálás dátuma
2018.06.05. 07:52
Története harmadik vb-címét ünnepelte a brazil csapat, amely a döntőben 4-1-re verte az olasz válogatottat FOTÓ: DPA
A jövő héten Oroszországban megkezdődik a labdarúgó-vb, a földkerekség legnézettebb sport- és társadalmi eseménye. Ebből az alkalomból sorra vesszük, mely öt világbajnok válogatott diadala volt a legnagyobb hatással a glóbuszra. Összeállításunk ötödik, befejező részében – a szubjektív lista első helyezettjeként – a brazil együttes 1970-es győzelmét idézzük fel.

Mexikó 1968-ban nyári olimpiát, 1970-ben futball-világbajnokságot rendezett. „Gyere, Pancho – írta annak idején Peterdi Pál –, kiülünk egy kicsit az Estadióba, a Reyesék meg a Ramirezék már voltak, mi sem adhatjuk alább...” A résztvevők meghálálták az érdeklődést, a faji megkülönböztetés ellen – bronzérmes honfitársával, John Carlosszal együtt – bokszkesztyűvel tiltakozó amerikai Tommie Smith például világrekorddal nyerte 200 m-es férfi síkfutást, majd amikor az újságírók az úgynevezett süncipőről kezdték faggatni, így válaszolt: „Fiúk, írják csak meg, hogy 19,83 másodperccel győztem. Aki elolvassa, az sejti majd: láb is volt abban a cipőben.”

A labdarúgó-vb-n szintén akadt „világcsúcs”: az Olaszország–NSZK elődöntő. Schnellinger a 90. percben egyenlített 1:1-re. Ha a Milan nyugatnémet védője nem egalizál, akkor a tévénézők többsége prímán alszik az álomba ringató 1:0-tól. A váratlan fordulattól viszont olyan élénkség támadt, hogy a 111. percben 4:3 volt az állás az azúrkékek javára! Gerd Müller, bumm. Burgnich, puff. Riva, ott zizzen. Müller, wieder. Rivera, auf Wiedersehen! Talán azért nyert a squadra azzurra, mert a németek már túl voltak egy százhúsz perces találkozón, a címvédő angolok elleni, 0:2-ről megfordított negyeddöntőn. (A csoportmeccsek során a peruiak szintén 0:2 után győztek 3:2-re a bolgárok ellen huszonegy éves „csodagyerekük”, a virtuóz Cubillas vezérletével.)

Az olasz–nyugatnémet mérkőzés két órás időtartama pedig a braziloknak kedvezett. Az 1958-ban és 1962-ben világbajnok, ám 1966-ban a magyaroktól és a portugáloktól is 3:1-es vereséget szenvedő dél-amerikaiak Joao Saldanha, a kommunista újságíró-szakvezető irányításával készültek a vb-re, ám – mivel ő nem akarta garantálni még Pelé helyét sem – a torna évében leváltották, s kinevezték szövetségi kapitánynak a kétszeres vb-aranyérmes Mario Zagallót.

A harmincnyolc éves „beugró” zseniális ötlettel állt elő: öt 10-est állított a kezdő tizenegybe. Gerson az FC Sao Paulo, Rivellino a Corinthians, Jairzinho a Botafogo, Tostao a Cruzeiro, Pelé a Santos csapatában viselte a mágikus mezt, s ez az ötös – kiegészülve a Santos két másik extraklasszisával, Carlos Albertóval, valamint a Cubillasnál is fiatalabb Clodoaldóval – minden idők legnagyobb szabású futballshow-ját vitte színre. Az artistacsapat bűvésztrükkök özönével lepte meg az ellenfeleket és a világot: Pelé például – finom átlépéssel – jobbra engedte a labdát, és balról kerülte meg Mazurkiewicz uruguayi kapust; Rivellino boszorkányos gyorsaságú biciklicseleitől és irtózatos erejű lövéseitől jojóztak a szemek, rettegtek a kapusok; Jairzinho mindenkit „felfűzött”, s minden meccsen szerzett gólt; Clodoaldo a döntőben, 3:1-nél úgy húzta az időt, hogy a saját térfelén össze-vissza döntögette a nagyobbnál nagyobb formátumú olaszokat...

Gondoljuk meg: a csúcstalálkozót 4:1-re nyerte a Rimet Kupát harmadszor, egyúttal végleg elhódító zsonglőregyüttes az addig öt mérkőzésen összesen négy – a rendes játékidőben két – gólt kapó itáliaiakkal szemben. Nem csoda, ha azt a brazil csapatot rendszeresen minden idők legjobbjának választják, bár csak a selejtezőkön és a vb-n volt százszázalékos (a kvalifikációs szakaszban és a tornán is hatból hat meccset nyert meg 23:2-es, illetve 19:6-os összgólaránnyal), a felállást tekintve nem. Felix kapus és Everaldo balhátvéd kilógott a labdaművészek közül; igaz, a cserék között meg olyan mutatványosok sorakoztak, mint Marco Antonio, Edu vagy Paulo Cesar Lima.

Pelé harmadszor lett világbajnok, Zagallo pedig az első ember volt a Földön, aki labdarúgóként és trénerként is vb-aranyat nyert. Az 1966-os győztes hazájában a londoni Sunday Times azt írta az utolérhetetlen vezéralak Peléről: „Tudják, hogyan kell betűzni a nevét? G-o-d.”

Ferencváros? Inkább kimozdulnék egy kicsit…

Publikálás dátuma
2018.06.05. 07:50
GÓLKIRÁLY - A legjobb játékosnak megválasztott Lanzafame (balra) átveszi a trófeát FOTÓ: MTI/ILLYÉS TIBOR
Gólkirályként és az élvonalbeli labdarúgó-bajnokság legjobb játékosaként zárta az idényt a Budapest Honvéd olasz támadója, Davide Lanzafame. Pihenni szeretne, de nézni fogja a vb-t.

A szombaton befejeződött bajnoki szezonban tizennyolcszor eredményes csatár elfáradt, de összességében elégedett a Honvéd teljesítményével. A közeljövőre vonatkozó terveiről is beszélt.

- Sérülés miatt az idényzáró hajrájában lecserélték. Hogy van?

- Bevallom, én is megijedtem, de szerencsére úgy érzem, talán nagyobb volt az ijedtség, az első jelek alapján nem súlyos a sérülésem. A pihenő alatt rendbe fog jönni. Persze, majd dolgozom rajta, de most a legfontosabb, hogy a következő 10 napban lesz lehetőségünk szusszanni egy kicsit.

- Gyógyírt jelenthet a fájdalmaira, hogy csapata elérte célját, a nemzetközi kupaszereplést, az ön teljesítményét pedig egyénileg is elismerték.

- Nagyon boldog vagyok, hogy a csapat elérte a kitűzött célt, én pedig külön örülök annak, hogy meg tudtam szerezni a gólkirályi címet. A labdarúgás csapatjáték, egy játékos sem lehet egyedül sikeres, ezért azonnal szeretném megköszönni valamennyi csapattársamnak, különösen Eppel Mártonnak, hogy én lehettem a legeredményesebb, ők valamennyien sokat tettek ezért. Tudom, hogy a pályán sok konfliktusunk volt, sokat „csesztettem” a többieket, de ők is tudják, hogy ezt mindig a közös jóért tettem, hiszen állandóan nyerni szeretnék. A következő 10 napban biztosan nem fognak hallani felőlem, így talán ezek a kis sebek is begyógyulnak.

- Címvédőként több nehézséggel szembesültek az idény során, a nyáron mégis elindulhatnak az Európa–liga selejtezőjében. Miként élte meg a történteket?

- Kívülről sokan féltettek minket a szezon előtt, mondván, hogy talán még a kupaindulást sem fogjuk elérni, utólag pedig elárulhatom, hogy bennünk is volt egy minimális félelem, hiszen bajnokként fogadtuk az ellenfeleket. Sajnálom, hogy a Magyar Kupában nem jutottunk be az elődöntőbe (a legjobb nyolc között a Debrecen jelentette a végállomást – a szerk.), ennek kapcsán van némi hiányérzetem, mert szerintem megnyerhettük volna a sorozatot, mégis azt mondom, hogy most inkább koncentráljunk arra, hogy elértük a céljainkat. Összességében nincs okunk szomorkodni.

- Hol látja magát a következő időszakban?

- Napsütés, tengerpart, pálmafák…

- Idilli kép, de a kispesti szurkolók alighanem szomorkodnának, ha végleg továbbállna. A napokban a Ferencváros érdeklődéséről lehetett hallani.

- Több mint 40 mérkőzést lejátszottam ebben a szezonban, ezért most sok minden kevereg a fejemben, egyelőre csak azt tudom, hogy szeretnék elmenni nyaralni. Az biztos, hogy kimozdulok Ferencvárosból, ahol élek, mindenképpen máshol töltöm a szabadságomat.

- Noha Olaszország ezúttal nem lesz ott, a pihenés és a felkészülés mellett követni fogja a világbajnokságot?

- Hatalmas gyász Olaszországnak, hogy a mi válogatottunk nélkül rendezik az idei világbajnokságot, ez nekem is teljesen új dolog, hiszen hasonlót még én sem éltem meg. A vb azért mégiscsak a vb, ezért követni fogom, minden új dolgot ki kell próbálnom.

Mindenképpen felbomlik a rettegett páros?
Második éve a kispesti támadóduó, az ezúttal összesen 32 gólt termelő Lanzafame, Eppel Márton kettős az NB I legeredményesebbje. Utóbbi játékos leköszönő gólkirályként érdeklődésünkre elmondta: noha eggyel arrébb vándorolt az elismerés, annak mindenképpen örül, hogy a dicsőség a Bozsik-stadionban maradt.
A magyar válogatott csatár szerződése még fél évig érvényes a Honvéddal, tehát nem volna meglepő, ha ezen a nyáron távozna, hiszen a szabályok szerint klubja csak így kapna érte pénzt. Lengyelország lehet a következő állomás. „Mindenképpen külföldre szeretnék szerződni, úgy érzem, ez reális lehetőség. Nem újdonság, már tavaly is szívesen légiósnak álltam volna. Kispesten mindig a maximumot adtam, ezt szerintem a szurkolók is elismerték, meglátjuk, miként alakul majd a jövőm.”

Szerző

Serena Williams visszalépett a Roland Garroson

Publikálás dátuma
2018.06.04. 18:37
Illusztráció: AFP
Szinte közvetlenül a nyolcaddöntő előtt Serena Williams visszalépett a francia nyílt teniszbajnokság női egyes versenyének további küzdelmeitől - írta a Nemzeti Sport.

Az egyéniben 23-szoros Grand Slam-tornagyőztes amerikai klasszis az orosz Marija Sarapovával találkozott volna, de nem vállalta a játékot. „Sajnos a mellizmommal gondjaim vannak, jelenleg nem tudok szerválni. Holnap lesz egy MRI-vizsgálat, csak akkor tudom majd meg, mennyire komoly a sérülés. Összességében fizikálisan jól vagyok, nem volt könnyű, sok mindent feláldoztam, hogy itt lehessek ezen a tornán. Folytatni fogom, és jobb leszek” – mondta a teniszező.

A 36 éves Williamsnek ez volt az első GS-tornája azóta, hogy gyermeke születése előtt tavaly januárban, már állapotosan, megnyerte az Australian Opent. Ezt követően 404 napig nem játszott, és jelenleg csak a 451. helyen áll a világranglistán.

Párosban is indultak a WiIllusztráció: AFP

Párosban is indultak a Williams-nővérek Illusztráció: AFP

Williams a nyitó fordulóban Kristyna Plískovát győzte le, majd a 17. kiemelt ausztrál Ashleigh Bartyt szetthátrányból fordítva búcsúztatta. A 32 között a 11. helyen rangsorolt német Julia Görgesszel került szembe, akit mindössze 76 perc alatt győzött le. Ennek a három sikernek köszönhetően jövő héten várhatóan a 180. hely környékére jön fel a világranglistán.

Sarapova a negyeddöntőben a harmadik helyen kiemelt spanyol Garbine Muguruza és az ukrán Leszja Curenko összecsapásának továbbjutójával találkozik.

Szerző