Évtizedeken át vezetett gyerektúra-csapatomhoz a kilencvenes években két színes bőrű gyerek csatlakozott, apjuk nigériai, anyjuk magyar volt. Nagyon örültem nekik, tudtam: akinek ilyen pajtásai vannak, soha nem lesz fajgyűlölő, rasszista. Mindenki el is fogadta őket, s ma is jóba vagyunk velük, én is, az egykori gyerekek is.
Orbán Viktornak és fogadott családjának nem volt ilyen gyerekkori élménye, ezért is képesek folyamatosan uszítani az idegenek, a más bőrszínűek, más hitűek, más nyelvűek, más kultúrájúak ellen.
Mindezt azért írom, mert – mint olvashattuk – a Párbeszéd társelnöke, Karácsony Gergely Kocsis-Cake Oliviónak adta át parlamenti mandátumát, mivel ő zuglói polgármester marad. Az új képviselő tisztában van vele, hogy bőrszínééért támadni fogják, annál szimpatikusabb, hogy elvállalta a feladatot. Nagy kihívás ez számára, de a Fidesz-többségnek is, kiderül, ki lesz képes közülük túllépni a kötelező gyűlöleten. Sok remény nincs, hiszen Orbán hiába csókol a nőknek kezet és akar velük szerződést kötni a népszaporulat ügyében, mindenki emlékszik a kormánypárt tagjainak sok idétlen és bunkó, macsó hangvételű parlamenti beszólására. Olivio sem fog mást kapni, a NER-demokrácia nagyobb dicsőségére.
