A vezér kiadta követőinek a 2018 nyarától érvényes jelszót: "Vigyázz magyar, küszöbön a gazdasági válság!" S, ha a nép, az istenadta esetleg nem vette volna tudomásul a vész közeledtét, a szerepét éppen csak próbálgató, új kancelláriaminiszterével is nyomatékot adatott mindennek, nehogy már valaki azt merje gondolni, hogy ő csak véletlenül szólta el magát. Akinek ennyi rossz kevés annak még azzal a kínos szituációval is szembesülnie kell, ha így megy ez tovább, akkor beszorulunk "Putyin és Trump" közé. De mintha kimaradt volna a fenyegető veszélyforrások közül maga az ördög, Soros György. Csak nem engedelmeskedik a sok ezerszer felmutatott stoptáblának? Vagy negligálásának egyszerű mechanikai okai vannak: a beszoruláshoz elég két pont is. Minek ehhez három?
A (vizionált) gazdasági világválság okai között a magyar kormányzat - még ha közvetve is - persze nem feledkezik meg Sorosról. Elvégre egy bevált félelemkeltő elemet nem könnyű kiemelni a kommunikációból, hiszen az Országgyűlés most folyó törvényalkotási vitájában is szakmányban hangzik el a neve. A talányra azonban megtalálták a kézenfekvő megoldást. A várható gazdasági krízis egyik oka ugyanis az orbáni érvrendszerben nem más, mint hogy például a francia GDP arányos államadósság növekedésének oka nem más, minthogy a migránsokra sokat kell költeni. A nyugat-európai kormányok többsége azonban nem a henye vagy éppen a mohó munkahely-elfoglaló, kultúraromboló, terroristagyanús elemeket lát a bevándorlókban, mint Orbán és szószólói, hanem azt a külföldről érkezett munkavállalót, akivel az üres álláshelyeket be lehet tölteni, még ha ez költségvetési kötelezettségeket ró is a befogadó államokra.
Az orbáni krízislogika oka egyértelmű. Négy évre szóló bebetonozott parlamenti többségének birtokában megszorításokra készül. Ami a kormányzati ciklusok elején bevett szokás. De ezúttal nem volt könnyű dolguk. Miközben aktuálisan GDP-növekedéssel, jelentős bérkiáramlásokkal dicsekszik kormány, mégis azt kell sugallnia - kétségtelenül bevált receptjük szerint -, hogy mindezt veszély fenyegeti, a gyarapodás eredményei elsorvadhatnak. De aggodalomra semmi ok, mert olyan kormánya van Magyarországnak, hogy képes megvédeni állampolgárait. Például azzal, hogy 50 százalékkal megemelik a jövő évi úgynevezett Országvédelmi tartalék összegét, aminek a rendeltetése az volna, hogy váratlan (például természeti) események esetén a költségvetésnek ne kelljen hitelt felvennie a kárenyhítésre. Orbánék ezzel szemben a tartalékokat saját oligarcháik, az egyházak, a határon túli, bizonytalan hátterű célok, s persze az eredményeket felmutatni nem tudó sportágak létesítményeinek támogatására szokták fordítani.
Az Európai Unió GDP-jének 0,7 százalékát megtermelő Magyarország kormányfője - a válságot elkerülendő - ötleteket is osztogat. Meg kell egyezni az oroszokkal: az Európai Unió oldja fel a Moszkva elleni szankciókat. Orbán maga sem reménykedik ebben, s akkor jöhet a megszorítás. Megjegyezzük: az euróövezetben gazdasági válságnak nyoma sincs.
