Haladás és populizmus csatája Ontarióban

Publikálás dátuma
2018.06.07. 07:34
Andrea Horwath Fotó: AFP
Az Andrea Horwath vezette Új Demokrata Párt (NDP) és Doug Ford Konzervatív Pártja fej fej mellett állt a mai Ontario tartományi választás előtti utolsó mérések szerint.

Kanada legnépesebb tartományában sokáig a konzervatívokat várták befutónak, de az utóbbi hetekben nagyon feljött az NDP, így most a verseny teljesen kétesélyes. Az bizonyosnak látszik – írja a londoni Guardian –, hogy a szavazók nagy többsége gyökeres változásokat akar, mert Ontarióban is tapasztalható az egyenlőtlenségek növekedése, a jövedelmek stagnálása, a gazdasági bizonytalanság.

A Guardian az NDP-t a középtől balra álló tömörülésként jellemzi, amely úgymond progresszív alternatívát kíván felmutatni a konzervatívokkal szemben, akiknek a vezetőjét, Doug Fordot Donald Trumpra emlékeztető jobboldali populista allűrök jellemzik, így például adódtak muszlimellenes megnyilvánulásai.

A szembenállás képlete bizonyos értelemben klasszikusnak mondható. Andrea Horwath pártja növelni akarja a kormányzati kiadásokat, és azok forrását a vállalatok, illetve a gazdagok erőteljesebb megadóztatásával kívánja előteremteni. A pénzből az ígéretek szerint kiterjesztené az egészségügyi ellátást, egyebek közt úgy is, hogy támogatottá váljon a fogászati ellátás, valamint a gyógyszervásárlás. Enyhíteni tervezi a gyermekellátás anyagi terheit, valamint ingyenes egyetemi képzést szeretne nyújtani a rászorulóknak.

Ford konzervatívjai ezzel szemben a magas adók és a nagy kormányzati apparátus ellen kelnek ki. A benzin árának a csökkentését ígérik, és – ami esetükben kilóg a logikai sorból – ők is növelni akarják az egészségügyi ellátásra fordítandó összeget.

Kounalakis politikai pályára lép
Eleni Kounalakis, aki Barack Obama elnöksége idején az Egyesült Államok budapesti nagykövete volt, sikerrel vette az első akadályt az önálló politikai karrier útján: a kedden megtartott előválasztáson a szavazatok 22,9 százalékával 11 induló közül az első helyen végzett a kaliforniai alkormányzói tisztségre való jelöltségért zajló küzdelemben. Az alkormányzói választást november 6-ikán rendezik, Kounalakis ellenfele az előválasztáson 20,4 százalékkal második helyen végzett, szintén demokrata párti Ed Hernandez lesz.

Szerző

„Kényszerű migráció eredményei vagyunk”

Publikálás dátuma
2018.06.07. 07:33
Archív kép: a jordániai Zaatari igazgatójaként Christine Lagarde-ot, a Nemzetközi Valutaalap igazgatóját kalauzolja a menekülttá
Szemben azzal, amit egyes politikusok állítanak, a menekültek felpörgethetik a gazdaságot, és gazdagíthatják a társadalmat – véli Kilian Kleinschmidt, aki hajdanán a világ egyik legnagyobb menekülttáborát igazgatta Jordániában, ma pedig előadást tart a Közép-európai Egyetemen (CEU).

- Azt állítja, hogy a jelenlegi segélyezési rendszer elavult, s valójában egy országot sem emelt még ki a szegénységből, nem csillapította a migráció okait. Mi annak a radikálisan új szemléletnek, annak az új üzleti modellnek a lényege, amelyre Ön szerint szükség van a humanitárius szektorban?

- Először is azt kell megérteni, hogy a jelenleg rendelkezésre álló segélyek összege elenyésző ahhoz képest, amire valójában szükség lenne. De még ennél is fontosabb, hogy az üzleti modell nem működik, mivel a második világháború idején született, a vallásból gyökerező segélyezési ideálból. Ennek lényege, hogy a szolidaritás jeleként segélycsomagot adunk a szegényeknek. Ez azonban csak arra elég, hogy egy-egy család ne haljon éhen, a rendes szükségleteket nem fedezi. Ha valóban ki akarunk valakit emelni a szegénységből, a segélyosztás nem segít. A jelen viszont óriási lehetőségeket tartogat: annyira össze vagyunk kapcsolva, hogy nem kell nagy távolságokat megtenni ahhoz, hogy valamit elvigyünk valahova. Tudást és erőforrásokat tudunk így eljuttatni messzi tájakra. Azt kell megadnunk a rászorulóknak, amire szükségük van. A régi szemlélet azonban ennek az ellenkezőjét diktálta: a kínálat megelőzte a keresletet. Gondoljunk csak az Uberre: egy szoftver, ami összeköt több millió autót, s ebből mostanra egy nagy vállalat lett. Ha összekapcsoljuk az erőforrásokat, sok problémát megoldhatunk.

- Tudná esetleg néhány gyakorlati példával is szemléltetni, hogy ez miképp lenne megvalósítható egy menekülttáborban?

- A szervezet, amelynek dolgozom, a NeedList (szükséges dolgok listája), egy internetes platform, amely a lokális igények kielégítésére szolgál. Tegyük fel, hogy Görögországban egy menekülttáborban cipőre van szükség. A helyszínen tartózkodó kollégák megállapítják, hogy pontosan milyenekre: férfi, női, hány darab és milyen méretben. Ezek után, aki adományozni szeretne, az online megteheti, akárhonnan. A helyszínen tartózkodó kollégák aztán megveszik egy helyi kereskedőtől a cikkeket. Nincs szükség többé tárgyadományok gyűjtésére és a helyszínre küldésére, iszonyú költségekért. A rászorulók pontosan elmondják, hogy mire van szükségük, s ha valaki segíteni akar, beteheti egy kosárba egy online felületen. Ebből következik a másik fontos dolog, ami szintén a gyakorlati megoldás részét képezi: a humanitárius szektorban végre megértették, hogy a leghatékonyabb dolog az, ha a rászorulók pénzt kapnak. Manapság azonban már nincs szükség arra, hogy készpénzt adjunk a kezükbe, ehelyett léteznek virtuális pénztárcák, amiket fel lehet tölteni.

- Megvalósítható mindez politikai támogatás nélkül? Számos vezető a jelen helyzet fenntartásában érdekelt, hiszen fontos politikai tőkét tudnak kovácsolni a menekültválságból.

- A politika elavult módon gondolkodik a migrációról. Mi azért létezünk, mert a történelem során az emberek mozgásban voltak. Harcoltak, és a vesztes félnek mennie kellett. A kényszerű migráció eredményei vagyunk. A modern időkben úgy kezdtünk tekinteni a migrációra, mint egy átmeneti jelenségre: a menekültek itt töltenek egy rövid időt, aztán hazatérnek. S míg itt vannak, terhet jelentenek a társadalom számára, hiszen etetni kell őket, és így tovább. Ez a közvélekedés. Amint meghalljuk a menekült szót, egy szegény emberre asszociálunk, aki segítségre szorul. Aztán pedig arra, hogy a segítséget valakinek finanszíroznia kell. A populista politikusok erre azt mondják az embereknek, hogy emiatt kell csökkenteni a nyugdíjakat. Ideje azonban megérteni, hogy eleinte van némi teher, de a legjobb az, ha beengedjük őket, s elfogadjuk, hogy ez nem átmeneti helyzet. Itt maradnak, és hozzá tudnak, hozzá kell járulniuk a gazdasághoz, a társadalmunkhoz.

- Milyen haszna származhat ebből egy országnak? Mostanság leginkább csak a hátrányokról hallunk…

- Vannak országok, amelyek vendégmunkások segítségével pörgették fel a gazdaságukat. Az Öböl-menti országok az egész gazdaságukat migránsokra építették. Csak, hogy tiszta legyen: ezen emberek fele menekültstátusra is jogosult lenne, hiszen Szomáliából, Irakból, valamint India és Pakisztán konfliktus sújtotta övezeteiből érkeztek. A komplett gazdaság arra az attitűdre épült, hogy valakinek el kell végeznie a munkát: a kormányok megteremtették a munkahelyeket, a kereskedelmet, a termelést, s ezek után már csak a munkaerőre volt szükség. A migráció kapcsán mindig Németországot emlegetjük, ám ott is nagy szükség van munkásokra, ahogy néhány más országban is ez a helyzet… Plusz munkaerővel fel lehet pörgetni a gazdaságot. Nagyon fontos lenne, ha a politikusok is meglátnák a lehetőséget ebben. A baj az, hogy összekeverik a gazdaságot a vallással, a kereszténység és az iszlám közti ellentéttel. S mindehhez hozzáadják a rasszista érveket. Mindig is azt tanácsoltam a politikusoknak, hogy ne keverjék össze a dolgokat. Fontos lenne megérteni, hogy mind migráció eredményei vagyunk, s ha kontrolláljuk, akkor felpörgethetjük vele a gazdaságot, és gazdagabbá tehetjük a társadalmat. Már most is multikulturális társadalomban élünk, akár akarjuk, akár nem. Mongolok, hunok, rómaiak és még ki tudja, kiknek a keverékei… Visszatérve a migrációra, szerintem ne menekültként tekintsünk ezekre az emberekre, hanem újonnan érkezettekre. Tekintsük rájuk emberként, s egy lehetőségként, hogy együtt gyarapodjunk. Elfogadhatatlan, ha becsukjuk a szemünket, és azt mondjuk, hogy ami a világ másik felén történik, nem a mi problémánk.

- Ennek a gondolatmenetnek a szöges ellentétét képviseli a magyar kormány…

- Ezt Ausztriában is tapasztaltam, tavaly ugyanis (Christian) Kern exkancellárnak dolgoztam. De optimista vagyok, mert ezek a politikai intézkedések hosszú távon nem fenntarthatók szerintem. Végül látni fogjuk, hogy a nyitott társadalmak nőnek, míg a zártak összeszűkülnek, és számos problémával lesznek kénytelenek szembenézni. Mindig is azt mondtam, hogy ami az utóbbi időben történt, egy szükségszerű sokkterápia volt Európának. Fontos, hogy észrevettük, nem mindenki gondolkodik ugyanúgy, hogy létezik nacionalizmus, s hogy megfelelő szociális intézkedések hiányában sokan szenvednek az országainkban. Míg felhalmoztuk a javakat, megfeledkeztünk róluk. Németország is felfedezte, hogy léteznek szegény emberek. A második világháború óta felépítettünk egy gazdag államot, de megfeledkeztünk a megfizethető lakhatásról, az oktatási rendszerről, és ennek eredményeképp a gyermekeink lemaradnak. Ez nem működik.

Névjegy
Kilian Kleinschmidt Essenben született 1965-ben. Három évtizede dolgozik a humanitárius szektorban, ez idő nagy részében az ENSZ kötelékében. 2013-ban egy évre átvette a világ második legnagyobb menekülttáborának, a jordániai Zaatari tábornak az igazgatását. Jelenleg Ausztriában él, és saját segélyezési szervezetét, a Switxboardot vezeti. Az előző osztrák vezetés alatt menekültügyi tanácsadói feladatokat is ellátott.

Babis újra a kormánynál

Publikálás dátuma
2018.06.07. 07:32
FOTÓ: AFP/MICHAL CIZEK
Tegnap ismét kormányfővé nevezte ki Milos Zeman államfő Andrej Babist. Az új kabinetről júliusban voksol a törvényhozás.

Andrej Babis hazája legellentmondásosabb személyiségei közé tartozik. Populista politikus ugyan, de nem euroszkeptikus, több mint négymilliárd dolláros vagyonával hazája egyik legtehetősebb személyisége. Babis komoly rekordot mondhat magáénak: 2017. december 6-tól hazája miniszterelnöke úgy, hogy a parlament által megszavazott kormánya mind a mai napig nincs. Idén január 16-án rendeztek bizalmi szavazást kabinetjéről, ám esélye sem volt a győzelemre: mindössze saját pártja, az ANO 78 képviselője szavazott bizalmat a kabinetnek. Ez igen messze volt a minimális, 101 fős abszolút többségtől.

Babis számára az alkotmány, de elsősorban Milos Zeman elnök tette lehetővé, hogy de facto a prágai törvényhozás támogatása nélkül kormányozzon. Az államfő és a kormányfő között ugyanis szövetség jött létre. Ebből azonban nemcsak Babis profitált. A januári közvetlen elnökválasztáson ugyanis a bevándorlásellenességéről és oroszbarátságáról ismert Zemant részint az ANO szavazóinak támogatásával választották szűk többséggel újra az ország elnökének.

Ez a szövetség azóta azért kissé megkopott, mert Babis nem mindenben követte mentorát. Az államfő érdekében az állt volna, hogy a volt pénzügyminiszter elsősorban a szélsőjobboldali Szabadság és Közvetlen Demokrácia (SPD) nevű párttal szövetkezzék, azt azonban a milliárdos vállalkozó is felmérte: ezzel teljesen elszigetelné magát az Európai Unión belül. Bár a kinevezett kormányfő a hét elején is bírálta Angela Merkel menekültpolitikáját, az EU jövőjét érintő kérdésekben rendszerint sokkal józanabbul nyilatkozott, mint akár Orbán Viktor magyar kormányfő, akár Jaroslaw Kaczynski, a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) párt elnöke. Nyilvánvaló, hogy a Babis nem akar Budapest-Varsó-Prága-tengelyt. Nem a saját pénzének ellensége. Elsősorban vállalkozó, aki jól tudja: sem rövidebb, sem hosszabb távon nem kifizetődő összerúgni a port Berlinnel vagy Brüsszellel.

Ezúttal nagyobb az esély arra, hogy Babis kormányát megszavazza majd a parlament, egyelőre azonban erre sem lehet mérget venni. A kinevezett miniszterelnök megállapodást kötött azzal a szociáldemokrata párttal, amely (a kereszténydemokratákkal kiegészülve) az előző, hárompárti kabinetben is koalíciós társa volt. Az ANO és a szociáldemokraták kormányzati együttműködését kormányon kívülről támogatnák a kommunisták, akik az 1989-es bársonyos forradalom óta először kerülnének a hatalom közelébe. Ez azonban sokaknak nem tetszik: Prágában ezrek tiltakoztak a párt ellen. „Soha többé kommunizmust” – szerepelt a transzparenseken.

Egyelőre nem lehet véglegesen kijelenteni, hogy létrejön az új koalíció, mivel a szociáldemokraták tagságának véleményét is kikérték a koalíciós együttműködésről, ennek eredményét június 15-én jelentik be. A legnagyobb bizonytalansági tényező Babis személye, hiszen eljárás indult ellene uniós pénzek szabálytalan felhasználása miatt. Az új koalíciós szerződésnem ezért kikötötték: ha a kormány akár „egyetlen tagját is elítélik” (ez a kitétel egyértelműen Babisra vonatkozik), és az illető nem lép vissza önszántából, a két párt közötti megállapodás azonnal hatályát veszti.

Az EU szempontjából igen fontos, hogy a koalíciós szerződésben a két párt hitet tett amellett, folyatják a nyugatbarát politikát. Ez azt jelenti, hogy Andrej Babis hiába számít az oroszbarát Zeman elnök szövetségesének, Csehország külpolitikájában nem lesz változás. Ugyanakkor némi feszültséget keltett a még meg sem alakult koalícióban, hogy azt a Miroslav Pochét jelölték a szociáldemokraták külügyminiszternek, aki Zeman nagy bírálójaként ismert.

Babis egyelőre nem áll elő kormánylistával, közlése szerint erre csak a szociáldemokrata tagság szavazása eredményének bejelentése után kerít sort. Ez érthető döntés, hiszen ha a baloldali párt hívei elutasítanák a kormányzati együttműködést, akkor előre borítékolható, hogy az új kabinet sem kap többséget a törvényhozásban. Babis már előre bejelentette: ha mégsem lesz új kormány, akkor az előrehozott választás kiírásáért száll síkra.

Felmerül a kérdés, Zeman miért nem várta meg a szociáldemokrata tagság szavazásának eredményét, miért ez előtt nevezte ki Babist miniszterelnöknek? Ezt sokan meglehetősen barátságtalan lépésnek, nyílt nyomásgyakorlásnak tartják az államfő részéről. Martin Netolicky, a szociáldemokraták alelnöke a prágai rádióban úgy vélte, az államfő ezzel megpróbált beavatkozni a párt belső ügyeibe.

Ha viszont a szociáldemokraták igennek voksolnának, a parlamentben a július 10-zel kezdődő héten kellene bizalmi szavazást rendezni az új kabinetről. Ez utóbbi a valószínűbb forgatókönyv. A szociáldemokratákhoz közel álló Právo napilap is abból indul ki, létrejön majd az új koalíció.

Szerző