„Kényszerű migráció eredményei vagyunk”

Publikálás dátuma
2018.06.07 07:33
Archív kép: a jordániai Zaatari igazgatójaként Christine Lagarde-ot, a Nemzetközi Valutaalap igazgatóját kalauzolja a menekülttá
Fotó: /
Szemben azzal, amit egyes politikusok állítanak, a menekültek felpörgethetik a gazdaságot, és gazdagíthatják a társadalmat – véli Kilian Kleinschmidt, aki hajdanán a világ egyik legnagyobb menekülttáborát igazgatta Jordániában, ma pedig előadást tart a Közép-európai Egyetemen (CEU).

- Azt állítja, hogy a jelenlegi segélyezési rendszer elavult, s valójában egy országot sem emelt még ki a szegénységből, nem csillapította a migráció okait. Mi annak a radikálisan új szemléletnek, annak az új üzleti modellnek a lényege, amelyre Ön szerint szükség van a humanitárius szektorban?

- Először is azt kell megérteni, hogy a jelenleg rendelkezésre álló segélyek összege elenyésző ahhoz képest, amire valójában szükség lenne. De még ennél is fontosabb, hogy az üzleti modell nem működik, mivel a második világháború idején született, a vallásból gyökerező segélyezési ideálból. Ennek lényege, hogy a szolidaritás jeleként segélycsomagot adunk a szegényeknek. Ez azonban csak arra elég, hogy egy-egy család ne haljon éhen, a rendes szükségleteket nem fedezi. Ha valóban ki akarunk valakit emelni a szegénységből, a segélyosztás nem segít. A jelen viszont óriási lehetőségeket tartogat: annyira össze vagyunk kapcsolva, hogy nem kell nagy távolságokat megtenni ahhoz, hogy valamit elvigyünk valahova. Tudást és erőforrásokat tudunk így eljuttatni messzi tájakra. Azt kell megadnunk a rászorulóknak, amire szükségük van. A régi szemlélet azonban ennek az ellenkezőjét diktálta: a kínálat megelőzte a keresletet. Gondoljunk csak az Uberre: egy szoftver, ami összeköt több millió autót, s ebből mostanra egy nagy vállalat lett. Ha összekapcsoljuk az erőforrásokat, sok problémát megoldhatunk.

- Tudná esetleg néhány gyakorlati példával is szemléltetni, hogy ez miképp lenne megvalósítható egy menekülttáborban?

- A szervezet, amelynek dolgozom, a NeedList (szükséges dolgok listája), egy internetes platform, amely a lokális igények kielégítésére szolgál. Tegyük fel, hogy Görögországban egy menekülttáborban cipőre van szükség. A helyszínen tartózkodó kollégák megállapítják, hogy pontosan milyenekre: férfi, női, hány darab és milyen méretben. Ezek után, aki adományozni szeretne, az online megteheti, akárhonnan. A helyszínen tartózkodó kollégák aztán megveszik egy helyi kereskedőtől a cikkeket. Nincs szükség többé tárgyadományok gyűjtésére és a helyszínre küldésére, iszonyú költségekért. A rászorulók pontosan elmondják, hogy mire van szükségük, s ha valaki segíteni akar, beteheti egy kosárba egy online felületen. Ebből következik a másik fontos dolog, ami szintén a gyakorlati megoldás részét képezi: a humanitárius szektorban végre megértették, hogy a leghatékonyabb dolog az, ha a rászorulók pénzt kapnak. Manapság azonban már nincs szükség arra, hogy készpénzt adjunk a kezükbe, ehelyett léteznek virtuális pénztárcák, amiket fel lehet tölteni.

- Megvalósítható mindez politikai támogatás nélkül? Számos vezető a jelen helyzet fenntartásában érdekelt, hiszen fontos politikai tőkét tudnak kovácsolni a menekültválságból.

- A politika elavult módon gondolkodik a migrációról. Mi azért létezünk, mert a történelem során az emberek mozgásban voltak. Harcoltak, és a vesztes félnek mennie kellett. A kényszerű migráció eredményei vagyunk. A modern időkben úgy kezdtünk tekinteni a migrációra, mint egy átmeneti jelenségre: a menekültek itt töltenek egy rövid időt, aztán hazatérnek. S míg itt vannak, terhet jelentenek a társadalom számára, hiszen etetni kell őket, és így tovább. Ez a közvélekedés. Amint meghalljuk a menekült szót, egy szegény emberre asszociálunk, aki segítségre szorul. Aztán pedig arra, hogy a segítséget valakinek finanszíroznia kell. A populista politikusok erre azt mondják az embereknek, hogy emiatt kell csökkenteni a nyugdíjakat. Ideje azonban megérteni, hogy eleinte van némi teher, de a legjobb az, ha beengedjük őket, s elfogadjuk, hogy ez nem átmeneti helyzet. Itt maradnak, és hozzá tudnak, hozzá kell járulniuk a gazdasághoz, a társadalmunkhoz.

- Milyen haszna származhat ebből egy országnak? Mostanság leginkább csak a hátrányokról hallunk…

- Vannak országok, amelyek vendégmunkások segítségével pörgették fel a gazdaságukat. Az Öböl-menti országok az egész gazdaságukat migránsokra építették. Csak, hogy tiszta legyen: ezen emberek fele menekültstátusra is jogosult lenne, hiszen Szomáliából, Irakból, valamint India és Pakisztán konfliktus sújtotta övezeteiből érkeztek. A komplett gazdaság arra az attitűdre épült, hogy valakinek el kell végeznie a munkát: a kormányok megteremtették a munkahelyeket, a kereskedelmet, a termelést, s ezek után már csak a munkaerőre volt szükség. A migráció kapcsán mindig Németországot emlegetjük, ám ott is nagy szükség van munkásokra, ahogy néhány más országban is ez a helyzet… Plusz munkaerővel fel lehet pörgetni a gazdaságot. Nagyon fontos lenne, ha a politikusok is meglátnák a lehetőséget ebben. A baj az, hogy összekeverik a gazdaságot a vallással, a kereszténység és az iszlám közti ellentéttel. S mindehhez hozzáadják a rasszista érveket. Mindig is azt tanácsoltam a politikusoknak, hogy ne keverjék össze a dolgokat. Fontos lenne megérteni, hogy mind migráció eredményei vagyunk, s ha kontrolláljuk, akkor felpörgethetjük vele a gazdaságot, és gazdagabbá tehetjük a társadalmat. Már most is multikulturális társadalomban élünk, akár akarjuk, akár nem. Mongolok, hunok, rómaiak és még ki tudja, kiknek a keverékei… Visszatérve a migrációra, szerintem ne menekültként tekintsünk ezekre az emberekre, hanem újonnan érkezettekre. Tekintsük rájuk emberként, s egy lehetőségként, hogy együtt gyarapodjunk. Elfogadhatatlan, ha becsukjuk a szemünket, és azt mondjuk, hogy ami a világ másik felén történik, nem a mi problémánk.

- Ennek a gondolatmenetnek a szöges ellentétét képviseli a magyar kormány…

- Ezt Ausztriában is tapasztaltam, tavaly ugyanis (Christian) Kern exkancellárnak dolgoztam. De optimista vagyok, mert ezek a politikai intézkedések hosszú távon nem fenntarthatók szerintem. Végül látni fogjuk, hogy a nyitott társadalmak nőnek, míg a zártak összeszűkülnek, és számos problémával lesznek kénytelenek szembenézni. Mindig is azt mondtam, hogy ami az utóbbi időben történt, egy szükségszerű sokkterápia volt Európának. Fontos, hogy észrevettük, nem mindenki gondolkodik ugyanúgy, hogy létezik nacionalizmus, s hogy megfelelő szociális intézkedések hiányában sokan szenvednek az országainkban. Míg felhalmoztuk a javakat, megfeledkeztünk róluk. Németország is felfedezte, hogy léteznek szegény emberek. A második világháború óta felépítettünk egy gazdag államot, de megfeledkeztünk a megfizethető lakhatásról, az oktatási rendszerről, és ennek eredményeképp a gyermekeink lemaradnak. Ez nem működik.

Névjegy
Kilian Kleinschmidt Essenben született 1965-ben. Három évtizede dolgozik a humanitárius szektorban, ez idő nagy részében az ENSZ kötelékében. 2013-ban egy évre átvette a világ második legnagyobb menekülttáborának, a jordániai Zaatari tábornak az igazgatását. Jelenleg Ausztriában él, és saját segélyezési szervezetét, a Switxboardot vezeti. Az előző osztrák vezetés alatt menekültügyi tanácsadói feladatokat is ellátott.

2018.06.07 07:33

Egy állítólagos erőszaktételi kísérlet anatómiája

Publikálás dátuma
2018.09.24 18:00
Brett Kavanaugh
Fotó: AFP/ SAUL LOEB
Tiltakozási hullámot váltott ki a hét végén Donald Trump azzal, hogy provokatív megállapításokat tett a főbírójelöltjét szexuális erőszakoskodással vádoló nőre.
A #WhyIDidntReport (MiértNemJelentettem) Twitter-hashtag alatt több tízezren fejezték ki szolidaritásukat Christine Blasey Ford pszichológus professzornővel, aki azt állítja, hogy Brett Kavanaugh, akit az elnök az amerikai Legfelső Bíróság tagjának jelölt, több mint három évtizeddel ezelőtt, még a nyolcvanas évek első felében, egy diákbulin megpróbálta őt megerőszakolni. Az erősen konzervatív megnyilvánulásairól ismert Kavanaugh tagadja az állítást. Trump most nyilvánosan megkérdőjelezte Ford szavahihetőségét, és azzal a szemrehányással illette, hogy az állítólagos esetet azonnal jelentenie kellett volna. Erre a közösségi médiafelületeken tömegesen szólaltak meg azok, akik a nő pártjára álltak, és sokan osztották meg saját fájó személyes emlékeiket, olyan eseteket, hogy ők maguk is átéltek hasonló visszaéléseket, amiről sokáig hallgattak – ki félelemből, ki szégyenérzetből, ki azért, mert kételkedett abban, hogy hinni fognak neki, vagy történetesen azért, mert az erőszaktevő a családhoz tartozott, esetleg hatalmi pozícióban levő ember volt.  A Washington Post hasábjain megszólalt Patti Davis, Ronald Reagan néhai amerikai elnök lánya, aki most 65 éves. Beszámolt arról, hogy negyven évvel ezelőtt vele szemben is visszaélést követett el egy zenei impresszárió az irodájában. Erről évtizedekig nem beszélt senkinek. Magányosnak érezte magát, szégyenkezett, és egyáltalán nem csodálkozik azon, hogy mostanáig Christine Blasey Ford is hallgatott.  Az ügy önvallomásra késztette Ashley Judd színésznőt is, aki azt írta: hét éves volt, amikor először megerőszakolták, és amikor ezt elmondta az első adódó felnőttnek, azt a választ kapta, hogy „de hisz az egy olyan rendes idős úriember, biztosan nem úgy értette”. „Amikor 15 éves koromban újra megerőszakoltak, már csak a naplómnak meséltem el” – tette hozzá.  Az amerikai szenátus a tervek szerint a közeljövőben erősítené meg tisztségében az elnök által jelölt Kavanaugh bírót. Mielőtt azonban ezt megtenné, meg kívánja hallgatni mindkét felet. Forddal napok óta alkudoznak a kulisszák mögött a meghallgatás időzítéséről és módjáról, illetve a Ford által állítólag szabott – részleteiben a nyilvánosság előtt nem ismert - feltételekről. A legfrissebb értesülések szerint a meghallgatásra most csütörtökön kerülhet sor.  A Fehér Ház szóvivőnője szerint a pszichológusnő újabb és újabb feltételeket támasztott a meghallgatás elé, miközben a főbírójelölt minden további nélkül kész válaszolni a kérdésekre. A színfalak mögött alighanem sokkal több konkrétum hangzik el, mint a nyilvánosság előtt: a Fehér Ház szóvivőnője azt is tudni véli, hogy az ominózus diákbuli egykori résztvevői közül senki nem hallott semmit az állítólagos erőszakoskodásról.  Az ügynek külön jelentőséget ad, hogy november 6-án az Egyesült Államokban újraválasztják a szenátus egyharmadát és a teljes képviselőházat. Az amerikai média szerint Trump tanácsadói ebben a helyzetben óvatos távolságtartást javasoltak az elnöknek, aki azonban csak péntekig bírta megfogadni a tanácsot. Aznap már több Twitter-bejegyzésben követelte Fordtól, hogy támassza alá a vádjait, és gúnyosan írt arról, hogy a nő, „drágalátos szüleivel” együtt bizonyára azon melegében a bűnüldöző hatóságokhoz fordult. Pontos dátum és helyszín közlésére szólította fel Christine Blasey Fordot.  Az amerikai média úgy spekulál, hogy a demokraták Ford vádjaira hivatkozva megpróbálhatják elhúzni Kavanaugh szenátusi megerősítését a novemberi választás utáni időszakig. Ha pedig a szenátusban a választás nyomán esetleg az ő javukra billen át a mérleg, akkor meg is akadályozhatják az őskonzervatívnak tekintett Kavanaugh hivatalba lépését.  Az Egyesült Államokban az alkotmánybírósági szerepkört is ellátó Legfelső Bíróság kilenc tagját életre szólóan nevezik ki. A mindössze 53 éves Kavanaugh hivatalba lépésével nagy valószínűséggel hosszú évekre – akár évtizedekre – biztosított lenne a testületben a konzervatív többség.   
2018.09.24 18:00
Frissítve: 2018.09.24 18:00

Amint kiengedték Putyin ellenfelét, azonnal újra őrizetbe vették

Publikálás dátuma
2018.09.24 16:05

Fotó: AFP/ Vasily MAXIMOV
A rendőrök ott vártak rá a büntetés-végrehajtó intézet kapujában.
Azonnal újra őrizetbe vették Alekszej Navalnij orosz ellenzéki politikust, amint hétfőn kiengedték egy moszkvai fogdából - írja az Euronews. Itt 30 napos "adminisztratív letartóztatását" töltötte - melyhez fűződően, egy kihallgatás közben valahogy eltört a politikus egy ujja -, amiért megszegte nyilvános politikai megmozdulások megszervezésére vonatkozó előírásokat.
Navalnij sajtósa azt írta twitterüzenetben: az ellenzéki aktivistát egy rendőrállomásra szállították, és valószínűleg megbírságolják, vagy 20 napra ismét fogdába zárják.
Navalnij egyik politikai szövetségese, Leonyid Volkov szerint a politikust most a korábbihoz hasonló címen vették ismét őrizetbe, de ezúttal egy szeptember 9-i megmozdulás miatt, amelyet a nyugdíjkorhatár emelése ellen szerveztek.
A nyugdíj-téma Oroszországban pártszimpátiától függetlenül sokakat felháborít, a lakosság 80 százaléka ellenzi. Vlagyimir Putyin 2005-ben ugyan még azt mondta, hogy sosem folyamodna a korhatár emeléséhez, ám újabban a születéskor várható életkor szintjére viszi azt fel.
2018.09.24 16:05