„Kényszerű migráció eredményei vagyunk”

Publikálás dátuma
2018.06.07 07:33
Archív kép: a jordániai Zaatari igazgatójaként Christine Lagarde-ot, a Nemzetközi Valutaalap igazgatóját kalauzolja a menekülttá
Fotó: /
Szemben azzal, amit egyes politikusok állítanak, a menekültek felpörgethetik a gazdaságot, és gazdagíthatják a társadalmat – véli Kilian Kleinschmidt, aki hajdanán a világ egyik legnagyobb menekülttáborát igazgatta Jordániában, ma pedig előadást tart a Közép-európai Egyetemen (CEU).

- Azt állítja, hogy a jelenlegi segélyezési rendszer elavult, s valójában egy országot sem emelt még ki a szegénységből, nem csillapította a migráció okait. Mi annak a radikálisan új szemléletnek, annak az új üzleti modellnek a lényege, amelyre Ön szerint szükség van a humanitárius szektorban?

- Először is azt kell megérteni, hogy a jelenleg rendelkezésre álló segélyek összege elenyésző ahhoz képest, amire valójában szükség lenne. De még ennél is fontosabb, hogy az üzleti modell nem működik, mivel a második világháború idején született, a vallásból gyökerező segélyezési ideálból. Ennek lényege, hogy a szolidaritás jeleként segélycsomagot adunk a szegényeknek. Ez azonban csak arra elég, hogy egy-egy család ne haljon éhen, a rendes szükségleteket nem fedezi. Ha valóban ki akarunk valakit emelni a szegénységből, a segélyosztás nem segít. A jelen viszont óriási lehetőségeket tartogat: annyira össze vagyunk kapcsolva, hogy nem kell nagy távolságokat megtenni ahhoz, hogy valamit elvigyünk valahova. Tudást és erőforrásokat tudunk így eljuttatni messzi tájakra. Azt kell megadnunk a rászorulóknak, amire szükségük van. A régi szemlélet azonban ennek az ellenkezőjét diktálta: a kínálat megelőzte a keresletet. Gondoljunk csak az Uberre: egy szoftver, ami összeköt több millió autót, s ebből mostanra egy nagy vállalat lett. Ha összekapcsoljuk az erőforrásokat, sok problémát megoldhatunk.

- Tudná esetleg néhány gyakorlati példával is szemléltetni, hogy ez miképp lenne megvalósítható egy menekülttáborban?

- A szervezet, amelynek dolgozom, a NeedList (szükséges dolgok listája), egy internetes platform, amely a lokális igények kielégítésére szolgál. Tegyük fel, hogy Görögországban egy menekülttáborban cipőre van szükség. A helyszínen tartózkodó kollégák megállapítják, hogy pontosan milyenekre: férfi, női, hány darab és milyen méretben. Ezek után, aki adományozni szeretne, az online megteheti, akárhonnan. A helyszínen tartózkodó kollégák aztán megveszik egy helyi kereskedőtől a cikkeket. Nincs szükség többé tárgyadományok gyűjtésére és a helyszínre küldésére, iszonyú költségekért. A rászorulók pontosan elmondják, hogy mire van szükségük, s ha valaki segíteni akar, beteheti egy kosárba egy online felületen. Ebből következik a másik fontos dolog, ami szintén a gyakorlati megoldás részét képezi: a humanitárius szektorban végre megértették, hogy a leghatékonyabb dolog az, ha a rászorulók pénzt kapnak. Manapság azonban már nincs szükség arra, hogy készpénzt adjunk a kezükbe, ehelyett léteznek virtuális pénztárcák, amiket fel lehet tölteni.

- Megvalósítható mindez politikai támogatás nélkül? Számos vezető a jelen helyzet fenntartásában érdekelt, hiszen fontos politikai tőkét tudnak kovácsolni a menekültválságból.

- A politika elavult módon gondolkodik a migrációról. Mi azért létezünk, mert a történelem során az emberek mozgásban voltak. Harcoltak, és a vesztes félnek mennie kellett. A kényszerű migráció eredményei vagyunk. A modern időkben úgy kezdtünk tekinteni a migrációra, mint egy átmeneti jelenségre: a menekültek itt töltenek egy rövid időt, aztán hazatérnek. S míg itt vannak, terhet jelentenek a társadalom számára, hiszen etetni kell őket, és így tovább. Ez a közvélekedés. Amint meghalljuk a menekült szót, egy szegény emberre asszociálunk, aki segítségre szorul. Aztán pedig arra, hogy a segítséget valakinek finanszíroznia kell. A populista politikusok erre azt mondják az embereknek, hogy emiatt kell csökkenteni a nyugdíjakat. Ideje azonban megérteni, hogy eleinte van némi teher, de a legjobb az, ha beengedjük őket, s elfogadjuk, hogy ez nem átmeneti helyzet. Itt maradnak, és hozzá tudnak, hozzá kell járulniuk a gazdasághoz, a társadalmunkhoz.

- Milyen haszna származhat ebből egy országnak? Mostanság leginkább csak a hátrányokról hallunk…

- Vannak országok, amelyek vendégmunkások segítségével pörgették fel a gazdaságukat. Az Öböl-menti országok az egész gazdaságukat migránsokra építették. Csak, hogy tiszta legyen: ezen emberek fele menekültstátusra is jogosult lenne, hiszen Szomáliából, Irakból, valamint India és Pakisztán konfliktus sújtotta övezeteiből érkeztek. A komplett gazdaság arra az attitűdre épült, hogy valakinek el kell végeznie a munkát: a kormányok megteremtették a munkahelyeket, a kereskedelmet, a termelést, s ezek után már csak a munkaerőre volt szükség. A migráció kapcsán mindig Németországot emlegetjük, ám ott is nagy szükség van munkásokra, ahogy néhány más országban is ez a helyzet… Plusz munkaerővel fel lehet pörgetni a gazdaságot. Nagyon fontos lenne, ha a politikusok is meglátnák a lehetőséget ebben. A baj az, hogy összekeverik a gazdaságot a vallással, a kereszténység és az iszlám közti ellentéttel. S mindehhez hozzáadják a rasszista érveket. Mindig is azt tanácsoltam a politikusoknak, hogy ne keverjék össze a dolgokat. Fontos lenne megérteni, hogy mind migráció eredményei vagyunk, s ha kontrolláljuk, akkor felpörgethetjük vele a gazdaságot, és gazdagabbá tehetjük a társadalmat. Már most is multikulturális társadalomban élünk, akár akarjuk, akár nem. Mongolok, hunok, rómaiak és még ki tudja, kiknek a keverékei… Visszatérve a migrációra, szerintem ne menekültként tekintsünk ezekre az emberekre, hanem újonnan érkezettekre. Tekintsük rájuk emberként, s egy lehetőségként, hogy együtt gyarapodjunk. Elfogadhatatlan, ha becsukjuk a szemünket, és azt mondjuk, hogy ami a világ másik felén történik, nem a mi problémánk.

- Ennek a gondolatmenetnek a szöges ellentétét képviseli a magyar kormány…

- Ezt Ausztriában is tapasztaltam, tavaly ugyanis (Christian) Kern exkancellárnak dolgoztam. De optimista vagyok, mert ezek a politikai intézkedések hosszú távon nem fenntarthatók szerintem. Végül látni fogjuk, hogy a nyitott társadalmak nőnek, míg a zártak összeszűkülnek, és számos problémával lesznek kénytelenek szembenézni. Mindig is azt mondtam, hogy ami az utóbbi időben történt, egy szükségszerű sokkterápia volt Európának. Fontos, hogy észrevettük, nem mindenki gondolkodik ugyanúgy, hogy létezik nacionalizmus, s hogy megfelelő szociális intézkedések hiányában sokan szenvednek az országainkban. Míg felhalmoztuk a javakat, megfeledkeztünk róluk. Németország is felfedezte, hogy léteznek szegény emberek. A második világháború óta felépítettünk egy gazdag államot, de megfeledkeztünk a megfizethető lakhatásról, az oktatási rendszerről, és ennek eredményeképp a gyermekeink lemaradnak. Ez nem működik.

Névjegy
Kilian Kleinschmidt Essenben született 1965-ben. Három évtizede dolgozik a humanitárius szektorban, ez idő nagy részében az ENSZ kötelékében. 2013-ban egy évre átvette a világ második legnagyobb menekülttáborának, a jordániai Zaatari tábornak az igazgatását. Jelenleg Ausztriában él, és saját segélyezési szervezetét, a Switxboardot vezeti. Az előző osztrák vezetés alatt menekültügyi tanácsadói feladatokat is ellátott.

2018.06.07 07:33

Tigrisvágóhidat találtak Prágában – Nyúzták és megfőzték az állatokat

Publikálás dátuma
2018.11.21 11:01
Illusztráció
Fotó: AFP/ Bai kelin
Egy cseh-vietnámi bűnbanda áll a háttérben, a térségben több hasonló hely is lehet.
Tigriseket, oroszlánokat és pumákat tartottak, vágtak le, nyúztak és főztek meg Prágában, egy ház melletti istállóban – derül ki a Guardian cikkéből. Pavla Rihova környezetvédelmi nyomozó azt mondta: 25 éve dolgozik a szakmában, de még nem látott ilyen szörnyűséget.
„Egy régi, áram nélküli fagyasztó, tele nyers hússal és tetemekkel, két évig az udvaron. Teljesen hihetetlen”
– fogalmazott.
A helyszínen egy friss tigristetemet is találtak: az állatot a nyakán lőtték meg, hogy ne sérüljön annyira a bundája. Csontok, fogak és karmok is voltak az épületben. A rajtaütés a cseh rendőrség, a vámhatóság és a környezetvédelmi felügyelőség öt éven át tartó munkájának az eredménye volt, a vágóhidat egy cseh-vietnámi bűnbanda működtette. Úgy vélik, több hasonló hely is lehet a térségben.
2018.11.21 11:01

Százéves vita újratöltve

Publikálás dátuma
2018.11.21 11:00

Fotó: MTI/EPA/ ROBERT GHEMENT
A magyarországi románok minden képviselője cáfolta ugyan, hogy bárki is megtiltotta volna a román tanároknak, hogy részt vegyenek egy román ünnepségen, ám a budapesti kormányt vádoló bukaresti politikus, Eugen Tomac kitart álláspontja mellett.
A magyarországi román tanároknak megtiltották, hogy részt vegyenek a szombati gyulai román centenáriumi ünnepségen - állította vasárnap Gyulafehérváron Eugen Tomac, a romániai Népi Mozgalom Párt (PMP) elnöke. A román ellenzéki politikus kemény hangú Facebook-bejegyzésben is írt a történtekről, többek között azt is állítva, hogy Magyarország a nemzetiségi elnyomás mintapéldánya. „Saját bőrömön tapasztaltam, hogy milyen, amikor egy szomszéd ország primitív románellenes politikát folytat” mondta a román politikus, jelezve, hogy kérni fogja a bukaresti külügyminisztériumot, "reagáljon a magyar kormány ezen elítélendő cselekedetére". Nagy port kavaró állítását azonnal cáfolta Juhász Tibor, a Magyarországi Románok Országos Önkormányzatának vezetője, valamint Czeglédiné Gurzó Mária, a gyulai Nicolae Bălcescu Román Gimnázium igazgatója is. Mindkét tisztségviselő állította, semmiféle tiltást nem kaptak, a tanárok távolmaradásának okait nem ismerik. „Nem lep meg a Magyarországi Románok Országos Önkormányzata vezetőjének, Juhász Tibornak a nyilatkozata, nem is számítottam másra"- reagált a Népszava megkeresésére Eugen Tomac. A bukaresti román pártelnök, parlamenti képviselő leszögezte, a helyi román közösség tagjaitól származik az információja és anélkül, hogy bárkit megnevezne, bajba sodorva őt, kitart azon álláspontja mellett, hogy igenis létezett tiltás, ami a budapesti magyar kormánytól érkezett: „Mással nem is lehet logikusan megmagyarázni, hogy miért ne jelent volna meg egyetlen olyan tanár sem, akinek kitüntetést kívántunk átadni az ünnepség keretében annak elismeréseképpen, hogy munkájukkal hozzájárulnak a román identitás megőrzéséhez Magyarországon. Megmondták nekik, hogy ha részt vesznek a rendezvényen, akkor számolniuk kell a következményekkel”. Tomac hangsúlyozta, nagyon jól ismeri a magyarországi román közösség helyzetét, belső vitáit is, ennek ellenére „sokkolták” a történtek. (A politikus a képviselőházban a határon túli románok bizottságát vezeti, korábban a Határon Túli Románok Hivatalának első embere volt.) Elfogadhatatlannak tartja, hogy míg az Orbán-kormány a marosvásárhelyi római katolikus magyar gimnázium bezárása kapcsán határozatlan időre felfüggesztette Románia OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet)-tagságának támogatását, addig a magyarországi tanároknak egy román ünnepségen való részvételt is megtiltja. Kérdésünkre, hogy miért tenné ezt Budapest, Tomac emlékeztetett: a magyar külügy megtiltotta diplomatáinak is, hogy részt vegyenek a román külképviseletek december elseji nemzeti ünnep alkalmából adott fogadásain, a mostani tiltás is ennek a vonulatnak a része. A bukaresti külügyminisztériumhoz benyújtotta folyamodványát az ügyben, választ egyelőre nem kapott.  Megkerestük Kreszta Trajánt, a magyar országgyűlés román nemzetiségi szószólóját, aki szerint „valaki szándékosan” próbálja egymásnak ugrasztani a két országot és két nemzetet. Hogy ki ez a valaki, ki vezette félre a bukaresti politikust, nem tudja. Kreszta hangsúlyozta: nincs tudomása kormányzati tiltásról, de azt sem tudja, miért maradtak távol a román tanárok a centenáriumi rendezvényről. Ő sem vett részt, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy meg sem hívták, mondta a magyarországi románok parlamenti szószólója. A gyulai ünnepséget a bukaresti határon túli románok minisztériumának alárendeltségében működő Eudoxiu Hurmuzachi Intézet szervezte, a honlapján közzétett előzetes hír szerint a Magyarországon román nyelven megjelenő Foaia Românească szerkesztőségével közösen. A magyarországi román lap kritikusan viszonyul a korábban Kreszta, jelenleg Juhász vezette román önkormányzathoz. Főszerkesztője, Jova Éva azonban cáfolta, hogy társszervezők lettek volna, mint fogalmazott, szerkesztőségük pusztán „technikai partner volt abban, hogy a romániai képviselők indokolni tudják magyarországi útjukat. Innen addig, ami megjelent a romániai sajtóban, igen hosszú az út”. A főszerkesztő elmondta, ő maga betegség miatt nem vett részt az ünnepségen, amelynek egyetlen szervezője a bukaresti Hurmuzachi Központ volt, és nincs tudomása arról, hogy bárki megtiltotta volna a román tanároknak vagy a magyarországi román közösség bármely tagjának a részvételt. „Az eseményt rosszul szervezték meg, de még rosszabbul sült el az, ahogyan ennek felelősségét másokra próbálják hárítani” állítja a gyulai román újságíró kolléga.  

Nincs új a nap alatt

A gyulai konferenciát november 17-én szervezték az Erkel szállóban „A magyarországi románok hozzájárulása a nagy egyesüléshez és a román hadsereg szerepe Budapest bolsevik csapatok alóli felszabadításában” címmel. Románia nemzeti ünnepe december elseje az 1918-as román nemzetgyűlés évfordulója, amelyen az erdélyi románok kimondták egyesülési szándékukat Romániával. Az Erdéllyel bővült szomszédos ország 2018-ban centenáriumát ünnepelte. December elseje évek óta magyar-román diplomáciai vihart is kavar. 

Diplomáciai támasz

Hogy lesz-e az ügynek további diplomáciai fejleménye, az igencsak kérdéses, hiszen a múlt héten Bukarestben tárgyaló Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter megígérte román kollégájának, hogy Magyarország nem fog semmilyen politikai alapon, elfogult nem kormányzati szervezetek véleménye alapján elindított politikai támadást támogatni Románia ellen”, annak kapcsán, hogy az Európai Parlament a román jogállamiságot is vizsgálja és az Európai Bizottság bírálja a román igazságügyi törvények módosítását. 

2018.11.21 11:00
Frissítve: 2018.11.21 11:00