Napjaink Hollywoodja a biztonsági játék híve. Adott rajongótáborral rendelkező képregényadaptációk, csillagközi mesék szappanoperai mélységekig vezérelve és a franchise reményében leporolt régi sikerek újragondolása. A ma mozikba kerülő Jurassic World: Bukott birodalom az utóbbi csoportba tartozik, hiszen Steven Spielberg 1993-as, Jurassic Park című blocbustere nyomán ez immár a negyedik folytatás. Azaz, pontosabb mégsem, mert Spielberg trilógiája után Colin Treworrow író-rendező nem negyedik részt, hanem inkább egy rebootot készített el három évvel ezelőtt Jurassic World címmel. Ez a film lényegében az első rész harsányabbra hangszerelt és olykor egészen önironikus verziója volt: azon a mai napig elnevetem magam, amikor Bryce Dallas Howard magassarkúban szökdécselt és rohangált az elszabadult vadállatok elől.
A bevételek olyan kedvezőek voltak, hogy eldöntötték: akkor készül még egy trilógia. Mivel erre nem volt előre semmilyen terv, Trevorrow álladó írótársával, Derek Conelly-vel elkezdett dolgozni a folytatás forgatókönyvén, de a rendezői széket átadta a spanyol Juan Antonio Bayonának (Árvaház A lehetetlen), mivel akkor még úgy volt, hogy ő rendezi majd a Star Wars kilencedik részét. (Állítólag Trevorrow-nak nagy tervei voltak Luke Skywalkerrel, de ő Az utolsó jedik-ben meghalt, így kreatív vitába keveredett a Disney-vel és szerződést bontott.) De jó hírem van: tulajdonképpen jót tett a franchise-nak Bayona vizuálisan sokkal kifinomultabb stílusa, miközben dramaturgiai szempontból is innovatív lett a Bukott birodalom. Már amennyire ez a terminus az álomgyárban értelmezhető.
A Jurassic Word: Bukott birodalom ugyanis zsánert vált a végkifejletre. Ez pedig nem meglepő egy Trevorrow-tól, aki a 2012-es debütjében a Kockázatos túra című komédia utolsó jeleneténél úgy döntött, komolyra fordítja a hangvételt, és sci-fi drámaként fejezi be. A Bukott birodalom esetében is hasonlót dobott be, hiszen a nagy nyári blocbusternek a lezárását egy gótikus horrorba fordította át – persze a vér nélküli verzióba, mivel a korhatár azért nagy úr odaát. A hősök maradtak: a veled is, nélküled is viszonyban lévő Vöröshajú Nő (Howard) és a Bajuszos Viccmester (Chris Pratt), akik tudósok és akcióhősök is egyszerre. Azért térnek most vissza a dínók szigetére, hogy a teljes pusztulástól elől (mert a földdarabot elpusztítja egy vulkán) kimentsenek néhány példányt. De persze, az egész egy összeesküvés. A szigetről sikerül kijutniuk (lenyűgözően látványos akció keretében), hogy aztán egy kastélyban bekövetkezzen a nagy leszámolás a gonoszokkal és a már említett gótikus horror. A lezárás pedig olyan, hogy garantáltan kíváncsiak leszünk a grande lezárásra a következő epizódban.
Bár sok logikátlanság is van a Bukott birodalom cselekményében végletekig spilázott forgatókönyvben (például: nem veszik észre a gonoszok, ahogy hőseink egy teherautóval felugratnak a hajójukra), nem igazán tudok haragudni a Bukott birodalomra, mert Trevorrow és Conelly piszok jószándékú mondanivalóval dobták fel a képletet. Ebben a filmben ugyanis még könnyeket is lehet ejteni a dínókért, sőt nevelik a nem (teljesen) cinikus mozinézőt: a kihalt, majd genetikailag újraalkotott kissességet is megilletik az alapvető emberi jogok. Remélem, érthető!
Info:
Jurassic World: Bukott birodalom
Forgalmazza a UIP-Duna