Evickélni a változó világban

Publikálás dátuma
2018.06.08 07:47
Lugosi Viktória: Vándorhomár Park Könyvkiadó, 2018
Fotó: /
Lugosi Viktória a rendszerváltás utáni évek hazai valóságát mutatja be sűrű történésekkel teli Vándorhomár című kötetében, ami Akár is lehetne.

- Nehéz nem jelentőséget tulajdonítani a könyvbemutató helyszínének. Miért a CEU-t választotta?

- Miután a könyvben hangsúlyos szerepet kap a képzőművészet, olyan helyen szerettem volna bemutatni, ami nagyon kortárs, nagyon letisztult és nagyon mai. Első ötletem a Ludwig Múzeum volt, de nem tudtunk zöld ágra vergődni az egyeztetések során, így ötlött fel a Közép-európai Egyetem. Nagyon örültem neki, mert építészetileg gyönyörű és üzenetet is hordoz. Jól rendezte így helyettem a sors.

Lugosi Viktória: Vándorhomár Park Könyvkiadó, 2018

Lugosi Viktória: Vándorhomár Park Könyvkiadó, 2018


- Mi az említett üzenet?

- Szerintem ezt nem kell megmagyarázni. A könyv ítélkezés nélkül próbálja szabadon vizsgálni a jelen magyar helyzetet, nem megítélni és elítélni a szereplőket. A szabadság gondolatához pedig a CEU a mai Magyarországon különösen passzol.

- Nem veszítette el közéleti érdeklődését. Hiába, újságíró-riporterből lett író.

- Meg is maradt az azzal kapcsolatos félelmem, hogy homlokomon viselem a billogot: na ez az újságíró most írt valamit, talán riportkötetet, talán interjúgyűjteményt, talán önéletrajzi sztorikat.. Pedig ez regény.

- Harmadik felnőttkötetes szerzőként ez valós dilemma?

- Lehet, hogy már csak az én becsípődésem.

- Könyve legnagyobb része a rendszerváltás körüli és az utána következő évtizedekben játszódik. Azokról az emberekről ír, akik mi magunk is lehetnénk.

- A regény munkacíme sokáig Akár volt, pontosan azért, mert akármelyikünkkel megeshetett volna mindaz, ami a történetekben szerepel. Magyarországon az elmúlt harminc év arról szólt, hogy - a szerencse vagy pech mellett - ki hogyan volt képes vagy hogyan nem tudott új stratégiákat kidolgozni, idomulni a változó világhoz. Nem mindenki járt sikerrel, és ez nem jelent minőséget, a vesztesek nem lettek rosszabb emberek. A középosztály szélén kínlódva egyensúlyozó, küszködő értelmiségiek számára az alkalmazkodás, evickélés, kapálózás határozta meg ezt az utóbbi három évtizedet.

- A Vándorhomár a könyvhétre jelenik meg. Hány érdeklődő, sokat olvasó ismerőséről tud, akik nem mennek el a régen soha ki nem hagyott könyvhétre, mert már nincs pénzük könyvet venni?

- Sokról. Sajnos. De nem az a legnagyobb baj, hogy valaki nehezebben él, hanem hogy elvesztette az önbecsülését, végül a méltóságát. Anélkül pedig nem lehet emberhez méltó életet élni.

- Különleges kulturális programokat és utazásokat szervez egyszemélyes vállalkozásként. Egyszer azt mondta magáról, hogy inkább kitaláló, mint működtető ember, ezt mégis több mint tíz éve csinálja.

- Hosszú évek kellettek ahhoz, míg rájöttem, hogy tulajdonképpen televízióműsort csinálok most is, csak nincsenek kamerák és rengeteg néző a képernyők előtt. Ebben a munkában mindent újra és újra ki kell találni, szinte egyik program sem ismétlődik meg, ezért nem lehet megunni.

- Ragaszkodik a pergő eseményekhez. Radnóti Sándor azt írta, hogy művében nagyon sok dolog történik és nagyon gyorsan.

- Egykori híradósként megtanultam a tömörítést, nekem azt tanították, hogy aki negyven másodpercben mondja el, amit harmincban is lehet az egyéb alávalóságokra is képes. Ez belém égett zsigerivé vált, de remélem, a sűrű történések mellett nem vész el a lényeg.

- A címadó sztori, tárgyleírásai, egyik szereplőjének régiségboltja azt sugallja, hogy a Vándorhomárban sok az önéletrajzi elem.

- Semmi sem úgy indult, de ahhoz, hogy az ember bele tudjon érezni szereplője helyzetébe, kicsit önmagának is azzá kell válnia. Előbb utóbb valahol, egy kicsit minden szereplő én leszek, de ez nem jelenti azt, hogy bukott zöldséges, megalázott feleség, vagy igénytelenné váló anya lennék.

- Ír egy életen át vágyott tárgyról, amit mégsem akarnak megkapni akkor, amikor elérhető közelségbe kerül, mondván: „hátha nem is olyan jó”. Ez igazi magyar sajátosság?

- A konkrét történet valóban Kelet-Európában játszódik, de a dilemma örök, emberi. Nagyon sok minden van, amire borzasztóan vágyunk és amikor megkapjuk, már nem okoz akkora örömöt. Vagy azért, mert nem is olyan jó, vagy azért, mert nem megfelelő időben jutottunk hozzá. És a vágy tárgyai nemcsak tárgyak, emberek is lehetnek.

- Az örök élet-halál kérdésben határozottan foglal állást. Szereplője komoly morális döntést hoz.

- Nagyon sokat beszélünk arról, hogy milyen lesz az öregség, milyen lesz a vég, és határozott elképzeléseink alakultak ki arról, hogy milyen életminőséggel, meddig akarjuk még csinálni. Ha azonban bemegy az ember egy elfekvőbe, azt látja, hogy amikor valaki már ott tart, mindenbe kapaszkodik a legeslegutolsó pillanatig. Ezért már tudom, hogy amikor valakinek a saját életéről, küzdelemről vagy feladásról kell határoznia, csak akkor és abban a pillanatban fogja tudni eldönteni, mit akar, előtte hiába készült rá bármilyen módon. Nem szeretném azt gondolni, hogy most tudom, mit fogok gondolni akkor.

Névjegy
Lugosi Viktória író, újságíró, kultúraszervező, 1962-ben született Budapesten. A kaviart – az értelmes szórakozás programsorozat létrehozója és fenntartója. Két regény: a 2000-ben megjelent Ajvé és a 2009-es Dafke, és egy meseregény, a 2002-ben készült Hümmögő szerzője. Utóbbi elnyerte Az Év Gyermekkönyve Ibby-díjat.

2018.06.08 07:47

A szecessziós paraván egy másik magyar utat rejt

Publikálás dátuma
2018.09.22 15:00

Fotó: Népszava/ Vajda József
Négy év zárva tartás után megnyílt az Iparművészeti Múzeum filiáléja, a Ráth György-villa. Az Iparművészeti esetében ez viharos tempónak számít.
Egyik szemünk sír, a másik nevet – lehet az első benyomása a Ráth György Múzeum látogatójának, amely szeptember közepén A mi szecessziónk című kiállítással nyitotta meg újra a kapuit. A kétszintes villába belépőnek valóban lehet egy kicsit olyan érzése, mintha látogatóba érkezett volna Ráth György otthonába, bár ebből a szemszögből az kicsit furcsa, hogy az Iparművészeti Múzeum első igazgatójának két ebédlője is volt, hálója, fürdőszobája egy sem. Persze a múzeum nem egy teljes otthon rekonstrukciója – nem is csupán Ráth György hagyatékát mutatja be, aki a könyvtárát a tudományos akadémia hagyta, festményeit a Szépművészetire. A Ráth-villa a francia, az osztrák, a brit és a magyar szecessziót hatszáz műtárggyal, bútorokkal, festményekkel, textilekkel, kerámiákkal hozza élő környezetbe, amelyekkel az Artista stúdió időszaki kiállítása igyekszik párbeszédbe keveredni. A Vörös ruhás nő – Rippl-Rónai József falikárpitja, amelyet felesége, Lazarin Baudrillon szőtt meg – ebben fényben igazán eleven, ahogy más tárgyak is, amelyek az Iparművészeti lelakott kiállítótereiben már nem igazán hívogattak – 2007 óta a múzeum látogatószáma állandóan 100 ezer alatt maradt.
„A magyar út: nem magyaros, nem magyarkodó, egyszerűen magyar” – olvashatjuk a Kós Károly nevével fémjelzett Fiatalok Köre bemutatószobájánál –, a kiállításon találkozhatunk egy Kós által tervezett paravánnal is. A paraván persze nem mindent takar el. A villából kilépve egy másfajta magyar út fogad: a kert fűje részben letaposott, a homlokzat párkányzatának díszei sérültek. Igazán kár, hogy egy mintegy 300 millió forintos felújításba ilyen részletekre már nem futotta: a gyűjtemény mutatós, a kurátorok szakértelme megkérdőjelezhetetlen. Ám amennyiben a szecesszión nem csak stílusirányzatként, hanem a kivonulás szinonimájaként is olvassuk: a cím telitalálat. Az Iparművészeti legalább három-öt évre a Városligeti fasorban található villában húzza meg magát.
Az Iparművészeti Múzeumot 1872-ben alapították, a londoni South Kensington Museum (ma Victoria és Albert Múzeum) és a bécsi MAK nyomában harmadikként. Az alapítókat az a felismerés vezérelte, hogy az iparosodás nyomában megjelenő tömegtermékek minőségben és esztétikumban is elmaradnak a kézműipar remekeitől: a magyar múzeum nemcsak korai alapításában, gyűjteményében is jelentős, bár a kollekcióját az elmúlt negyven-ötven évben – „természetesen” pénzügyi okokból − nem tudta úgy gyarapítani, ahogy az kívánatos lett volna. A Lechner Ödön és Pártos Gyula által megálmodott Üllői úti palotája 1893 és 1896 között épült meg, 1945 és 1956 után az utolsó jelentősebb rekonstrukción 1984-ben esett át. A millecentenárium évében az Iparművészetinek nem jutott a múzeumrekonstrukciós programra szánt pénzekből, ám mégis megújulhatott a kupolaterme, felújították a kupola acélszerkezetét, új üvegtetőt kapott a központi csarnoka. 2003-ban jutott a pince szigetelésére is, amely 1976, a hármas metró megépítése óta – a talajvíz folyásának megváltozásával − rendszeresen beázott. 2000-ben, 2006-ban is napirenden volt az épület felújítása. 2011-ben kormányzati gyorssegély kellett hozzá, hogy a kupoladíszét – a lanternát – eltávolítsák, mielőtt valaki fejére esne. Az is csak a szerencsén – és az azóta is látható állványzaton múlt −, hogy a hulló tetőcserepek nem okoztak nagyobb balesetet. 2012 júniusában a mintaadó Victoria és Albert Múzeum kiállítása nyílt meg az Iparművészetiben, a verniszázson Balog Zoltán, az akkori emberi erőforrás miniszter magabiztosan jelentette ki: „a megújuló Iparművészeti Múzeum Magyarország kincseskamrája lesz, amelyet évente százezrek fognak felkeresni.” A szerényebbre szabott álom – a Victoria és Albert Múzeum ingyenes kiállításait évente 3-4 millióan keresik fel – mégis megvalósíthatónak tűnt: egy hónappal később lezárult a múzeum megújítására kiírt tervpályázat, és az intézmény akkori főigazgatója, Takács Imre joggal hihette: 2013 tavaszán elkezdődhet a rekonstrukció, ami talán három évvel később be is fejeződhet. Tévedett.
A kormány ugyanis nem a megújulást, hanem Magyarország kincseskamráját tartotta prioritásnak az Iparművészeti esetében, legalábbis abban az értelemben, hogy a múzeum gyűjteményéből az Esterházy kincsek iparművészeti tárgyait 2014-ben Fertődre irányította – állítólag a miniszterelnök, Orbán Viktor külön kérésére −, a rekonstrukcióra pedig nem ítélt meg egy vasat sem. Takács tiltakozásul lemondott, ám utódja, Cselovszki Zoltán is idézhette volna nyugodtan a döntéshozók lassúsága kapcsán Petőfi Pató Pálját: »Roskadófélben van a ház, /Hámlik le a vakolat…„Ej, ráérünk arra még!”« 2016 júliusában született meg az első kormányhatározat az Iparművészeti nagyrekonstrukciójáról, akkor a befejezés dátuma 2019. március 31-e volt. A múzeum bezárása előtt egy hónappal, 2017 augusztusában a határidőt 2021. július 30-ra tolták ki, a felújítást 1,4 milliárd forintért újraterveztették. Jelen állás szerint a műemléki rekonstrukció mellett az épülethez mélygarázs és egy új szárny is készül 25 milliárd forintból, a 3 ezer négyzetméteres kiállítótér 10 ezer négyzetméteresre bővül. Jelenleg még csak a műtárgyak elszállítása zajlik. Meglehet, 2023-at fogunk írni, mire megláthatjuk, a tervekből mi valósult meg.

A szállító

Ötmillió forintra büntette az Iparművészeti Múzeumot a Közbeszerzési Döntőbíróság, amiért egy közbeszerzési pályázatot olyan szinten szabtak az azt megnyerő cégre, hogy még az irodai ajtók színét és anyagát is meghatározták benne − írta még márciusban a Magyar Nemzet. Az ismételten kiírt, 1,4 milliárd forintos tendert végül ugyanaz a cég, a Museum Complex nyerte el. A műtárgyszállító céget 2010-ben a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága alapította azzal a szándékkal, hogy a műtárgyszállító cégek árait lenyomja. Ügyvezetőnek a múzeum alkalmazottját, Polgár Tibort tették meg. A cég 2012-ben került a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőhöz, 2014-ben privatizálták: az ügyvezető egymillió forintért vásárolhatta meg. A jelek szerint a Museum Complex szerencséjét a szent őrült, Csontváry Kosztka Tivadar hozta meg: 2010-ben alig féléves cégként szállíthatta az isztambuli Pera múzeum nagy Csontváry-kiállítására a festő képeit, míg 2015-ben az egykori Honvéd Főparancsnokság épülete és a pécsi Csontváry Múzeum között ingáztak a szállítói hasonló célból. A Kánaánt a Liget projekt jelentheti. Mint az azóta megszüntetett napilap is írta: a Néprajzi Múzeum, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, az újonnan létesülő egyéb intézmények és raktárak között több százezer műtárgy fog útra kelni. A Liget projekt gazdája, a Városliget Zrt. az elmúlt három évben hat alkalommal bízta meg a társaságot szállítási munkákkal, a teljes Liget projektre 850 milliós keretszerződést kötöttek. 

Kimazsolázták

 Mintegy négyezer műtárgyra tehető gyűjteményével Európa egyik legnagyobb bútorkollekciója található az Iparművészeti Múzeum másik filiáléjában, a Nagytétényi Kastélymúzeumban. Az egyik legértékesebb magyarországi barokk épületet – a Száraz-Rudnyánszky család egykori kastélyát – 1990-ben zárták be, miután életveszélyessé vált, és csak tíz évvel később nyitották meg újra. A több mint 300 millió forintos rekonstrukció akkor csak részben érintette a kastély egyik szárnyát, amelyben 2005-ig egy gyermekintézmény működött. 2014-ben Nagytétényből is kerültek a keszthelyi kastélymúzeumba Festetics-bútorok, míg az Esterházy-gyűjtemény bútorait 2016-ban szállították el Fertődre. A múzeum utóbbi tárlatai – Erzsébet királyné babái, hintaló-kiállítás – azt a látszatot keltették, mintha részben játékmúzeumi profilra hangolnák át az intézményt. A Nagytétényi Kastélymúzeum január közepe óta tart zárva, igaz, nyáron napközis tábornak adott helyet. Az újranyitás időpontja nem ismeretes. Az Iparművészeti idei közbeszerzési tervéből az olvasható ki: egy 48,7 millió forintos kiállítás fog itt megnyílni, ebből az összegből 22 milliót a világítástechnika tervezésére és kivitelezésére szánnak.

2018.09.22 15:00
Frissítve: 2018.09.22 15:00

Új helyen az ARC plakátkiállítás (fotók)

A megszokott városligeti helyszín helyett az Örs vezér útján nézhetik meg az idei, UNFAKE! című pályázat díjnyertes plakátjait. A kiállítás október 7-ig, naponta 23:30-ig látogatható.

Szerző

Megosztás
2018.09.22 08:32
A legjobb alkotásnak járó díjat Béky Patrik és Tóth Dániel Demagógia című közös alkotása kaptaARC - UNFAKE!/
Második helyezett Partigianna Verseny című képe lettARC - UNFAKE!/
Harmadik helyezést ért el Sulyok Ábel Rejtsd el a fájdalmad! címűmunkájávalARC - UNFAKE!/
A legkedélyborzolóbb alkotás díját a Borz díjat pedig Vajda Gyula A Stróman című műve kaptaARC - UNFAKE!/
A Hammer Agency különdíját Sándor Bence Ahogy én szeretlek című pályamunkája nyerte elNépszava/ Tóth Gergő
A helyszínen látható még a Közös Halmaz installációja és kísérőkiállítása isARC - UNFAKE!/