Verstappen hasított a Kanadai Nagydíj első szabadedzésén

Publikálás dátuma
2018.06.08. 21:51
Max Verstappen a Forma 1 monacói nagydíján, 2018. 05.27-én Fotó: AFP/ Hoch Zwei/ DPA
A holland pilóta 1:13:302 perccel első lett a szabadedzésen, Luis Hamilton ért be másodikként.

Max Verstappen, a Red Bull holland pilótája volt a leggyorsabb a Forma-1-es Kanadai Nagydíj első szabadedzésén, pénteken.

A második legjobb köridő a címvédő és a vb-pontversenyben éllovas brit Lewis Hamiltoné lett, a Mercedes versenyzőjét a Red Bull ausztrál pilótája, Daniel Ricciardo követte.

A pontversenyben második, négyszeres világbajnok Sebastian Vettel (Ferrari) negyedikként zárt.

Eredmények (a formula1.com alapján), élcsoport:
    1. szabadedzés:
    ---------------
1. Max Verstappen (holland, Red Bull) 1:13.302 perc
2. Lewis Hamilton (brit, Mercedes) 1:13.390 
3. Daniel Ricciardo (ausztrál, Red Bull) 1:13.518
4. Sebastian Vettel (német, Ferrari) 1:13.574
5. Valtteri Bottas (finn, Mercedes) 1:13.617
6. Kimi Räikkönen (finn, Ferrari) 1:13.727

A második szabadedzés péntek este nyolctól, a harmadik szombaton délután öttől kezdődik. Vasárnap este nyolctól az időmérő edzést, tíz perccel később pedig magát a futamot láthatják a Kanadai Nagydíj nézői.

Szerző

Leekens visszaszólt Elek Ákosnak

Publikálás dátuma
2018.06.08. 18:14
Fotó: Szalmás Péter
A magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya arról beszélt, hogy több sérülés is nehezíti a felkészülést a szombati, ausztrálok elleni barátságos mérkőzésre.

Az MTI tudósítása szerint Georges Leekens szövetségi kapitány a telki edzőközpontban tartott pénteki sajtótájékoztatóján elmondta, hogy Elek Ákos biztosan nem tud pályára lépni, de 99 százalék, hogy a csapatkapitány Dzsudzsák Balázs, illetve a csütörtöki edzésen csípősérülést szenvedett Botka Endre sem.

„Remélem elég lesz az idő a regenerálódásra. Három nap alatt két meccset játszani igen sűrű, márpedig a jó eredményhez arra van szükség, hogy testben és fejben is kipihenjék magukat a játékosok” – mondta Leekens, aki szerint elsősorban fizikálisan fáradtak el a futballistái. Úgy vélte, ez érthető az idény végén, és hozzátette: annak nagyon örül, hogy a sérültek nem hagyták el az edzőtábort, hanem társaikkal maradtak.

A csütörtökön rajtoló világbajnokságra készülő riválisról úgy vélekedett, több rendszerben is képes játszani, akár 4-3-3-ban, vagy a konzervatívabb 4-2-3-1-ben. Kiemelte, hogy Bert van Marwijk személyében kiváló szakvezető irányítja az ausztrál válogatottat, amelyben sok minőségi játékos szerepel, így nem véletlen, hogy egy hete 4-0-ra nyert Csehországban.

A Nemzeti Sport beszámolója szerint Leekens  reagált az Elek Ákos által megfogalmazott kritikára is, miszerint nem találja a csapattal a közös hangot. Azt mondta, Elek eleve sérüléssel játszott, de erről nem szólt sem az első félidőben, sem a szünetben, viszont látta rajta, hogy teljesen kifutotta magát, ezért le kellett cserélnie. 

„Nyilván elégedetlen és csalódott volt, miután nem volt egy jó mérkőzés, a középpálya nem működött úgy, ahogy szerettük volna, nem találtuk a kapcsolatot a támadókkal. A védelem többé, kevésbé rendben volt. Úgy gondolom azonban, hogy nem a játékos dolga, hogy ezeket elmondja az újságíróknak. Beszéltem is Elekkel erről, mondtam neki, nem kell feltétlenül etetni az újságírókat, ők megtalálják így is, úgy is a maguk mondanivalóját. Soha nem hazudtam az újságíróknak, olyan azonban már volt, hogy kikerültem egy-egy kérdést. De mindannyiunknak profiknak kell lennünk a nyilatkozatainkban, megfelelő módon kell kommunikálnunk a véleményünket” – tette hozzá Leekens.

Szerző

Történelmi washingtoni hokiarany

Publikálás dátuma
2018.06.08. 17:26
Csapatuk győzelmét ünneplik a Washington Capitals szurkolói. Fotó: Andrew CABALLERO-REYNOLDS / AFP
Elmaradt a hollywoodi befejezés: a Vegas Golden Knights az észak-amerikai jégkorong-bajnokság, az NHL nagydöntőjének ötödik mérkőzésén, hazai jégen 4-3-ra kikapott a Washington Capitalstól, így a fővárosiak 4-1-re győztek a sorozatban, s történetük során először emelhették magasba a Stanley-kupát. Persze azért így is akadt filmrendezőért kiáltó aspektusa az idei finálénak, hiszen a liga egyik legjobbja, az orosz Alekszandr Ovecskin megannyi csalódás után a 13. szezonjában végre bajnoki címet nyert.

Az idény előtt sokan fanyalogtak, minek jégkorongot vinni a nevadai sivatagba, a frissiben alakult Golden Knights azonban alaposan odapiszkált a kétkedőknek. A szezon során nagyjából minden létező újoncrekordot megdöntve nemhogy bejutott a rájátszásba, de ott eltakarítva az előző hat bajnokságból kettőt is behúzó Los Angelest, a San Josét, majd a Winnipeget megnyerte a Nyugati-főcsoportot, s egyetlen párharcra került a Stanley megnyeréséhez. Hollywoodban már vélhetően keresték a szereplőket a kaszinóvárosi hokitörténet filmjéhez, mely nagyjából akkora szenzációnak számított, mint az Egyesült Államok amatőrjeinek 1980-as Lake Placid-i olimpiai szereplése, amikor is többek között a verhetetlen szovjeteket legyőzve meneteltek a dobogó tetejéig - Csoda a jégen címmel aztán a filmtörténetbe is beíródott az esemény. A Las Vegas-iak pechére azonban Keletről olyan rivális érkezett, melynek játékosai pontosan tudták, pályafutásuk nagyjából utolsó sansza, hogy magasba emelhessék minden hokis leginkább vágyott trófeáját.

A Washingtont ugyanis évek óta a végső esélyesek között emlegették, hiszen pokolian erős keretet sikerült összerakni Ovecskin köré, de talán éppen az orosz gólzsák árnyéka vetült a csapatra, mely hiába nyerte meg az elmúlt évtizedben hétszer a csoportját, s az elmúlt két évben az alapszakaszt is, a rájátszásban rendre kizúgott. Ove pedig hiába lett hétszer is az alapszakasz gólkirálya, s 607 góljával legeredményesebb az aktív játékosok között – az örökranglistán a 19. –, el lett könyvelve azon pechvogelek közé, akik megannyi egyéni címük mellé egyetlen Stanleyt sem tudnak felmutatni.

S úgy tűnt, az idén sem lesz másként, hiszen a Caps az első két playoff-meccsét hazai jégen bukta el a Columbus ellen, ám a harmadikat kétszeri hosszabbítás után behúzta Ohióban, s ezzel beindult a szekér. Előbb eltakarították az útból a Blue Jackets-et, majd a kétszeres címvédő Pittsburgh-öt, a főcsoport-döntőben pedig a keleti alapszakasz-győztes Tampát. Utóbbi siker értékét növelte, hogy a floridaiak 0-2-ről fordítottak 3-2-re a hétmeccses párharc során, s innen jött vissza a Washington.

Mely annak rendje és módja szerint el is bukta a nagydöntő első, vegasi mérkőzését, ám ezután ellentmondást nem tűrően hozta a következő három meccset, hogy aztán péntek hajnalban egy őrült derbi után triumfálhasson. A Caps 1-0-ra és 2-1-re is vezetett, majd jött a Golden Knights, s fordított. Az utolsó harmadban aztán előbb egalizáltak a fővárosiak, majd hét és fél perccel a vége előtt a dán Lars Eller a kapuba piszkált egy a nagydöntő előtt a legértékesebb játékos címre legnagyobb eséllyel pályázó Marc-Andre Fleuryről lecsorgó korongot, s nem sokkal később Ovecskin a magasba emelhette a Stanley-kupát. Amúgy első orosz csapatkapitányként, de vélhetően ez kevéssé foglalkoztatta, ahogyan az sem, hogy ő lett a rájátszás MVP-je. És gólkirálya 15 találattal. A pontkirály pedig csapat- és honfitársa, Jevgenyij Kuznyecov – Ove három góllal és két assziszttal, Zsenya egy találat mellett hét gólpasszal vette ki a részét a Vegas legyőzéséből. A nagydöntő hőse azonban mégsem kettejük közül került ki: a kapuban a kanadai Braden Holtby az öt meccsen 155 lövésből 142-t hatástalanított, s a harmadik összecsapáson az év védését bemutatva akadályozta meg a Golden Knights egyenlítését. Innen pedig már egyenes út vezetett a Washington első kupadiadalához. Korábban egyszer, éppen húsz éve jutottak döntőbe, de ott a Detroit agyonverte őket, mely a főváros első major ligabeli – hoki, kosárlabda, baseball, amerikai futball – sikere 1991, a Redskins NFL-győzelme óta.

Ha az Ovecskin-sztorit is hozzátesszük, ez is megérhet egy hollywoodi produkciót.

Szerző