Olyan országban élünk, ahol a miniszterelnök vidéki házának szomszédságában futballstadion épült. Nem csak ott, mindenfelé. A magyar futball színvonalára ugyan ez még nincs jótékony hatással, de nem megy minden egyszerre. Olyan országban élünk, ahol a társasági adóból kedvezményesen lehet sportszervezeteket támogatni (főleg a labdarúgást). Milliárdok repkednek. És olyan országban élünk, ahol a hatalom megbízható emberei szép lassan átvették a sportszövetségek és -egyesületek irányítását. Így - mint szinte mindenütt - e területen is érvényesülhet a legfőbb vezető mindent felülíró akarata.
Eddig közismert és - jobb híján - elfogadott tényeket soroltunk. Ilyen országban élünk. De vannak dolgok, amikről úriemberek nem beszélnek. Vagy nem beszéltek. Eddig. A harag azonban rossz tanácsadó. Minthogy pedig Balmazújváros csapata kiesett az első osztályból, a klub vezetője megtörte a hallgatást. Az illető ráadásul nem ellenzéki, hanem Tiba István fideszes parlamenti képviselő (2002 óta!). Most azt emlegeti, hogy az ő kis csapatuk olyan dolgokkal találta szemben magát, amikkel nem tudott megküzdeni. Például azzal, hogy nem egyenlőek a feltételek. Továbbá a klubok anyagi helyzetét a politikai támogatás határozza meg. Ha egy politikus jobban képes érvényesíteni az érdekeit, a csapata is előbbre jut (benn marad az NB I-ben, vagy több tao-támogatást ítélnek neki, netán lehet tőkeerős szponzora).
Ha közben valaki elfelejtette volna, még mindig a sportról, ezen belül a futballról beszélünk. Persze említhetnénk mást is. Hiszen így működik az egész ország. Azok érvényesülnek, akik közel vannak a tűzhöz. A hatalom embereinek mindent szabad, a többieknek pedig megengedik, hogy küzdjenek. Bár hiába teszik.
Már régebben is éltünk ilyen országban. Csak aztán jött a rendszerváltás, vele a most is dúló demokrácia. Közben pedig kiderült, mennyit tanult a mai hatalom a régvolt - és elátkozott - elődöktől. Már csak a kibeszélőkkel van baj. De biztosak lehetünk, ezt is megoldják.
Hajrá...
