Összeomlás jöhet a Brexit után

Publikálás dátuma
2018.06.09. 07:36
Fotó: AFP/Alberto Pezzali

Látszólag teljes a tanácstalanság a britek uniós kilépésével kapcsolatban a brit kormánynál. Egy hangfelvétel megerősíti, Theresa May kabinetje valóban nem tudja, hogy a Brexit milyen következményekkel jár. Külügyminisztere, Boris Johnson ugyanis egy titokban felvett hanganyag tanúsága szerint azt közölte, „számolni kell azzal, hogy teljes összeomlás következik majd”.

Johnson még a 2016 júniusi népszavazás előtt a kilépés mellett kardoskodott, most már azonban igencsak tart annak negatív következményeitől. A Guardian által megszerzett hangfelvétel szerint a brit diplomácia vezetője egyenesen „Brexit-összeomlásról” beszélt. A konzervatív politikusokkal folytatott megbeszélésein azonban óva intett a pániktól. Utalt arra, a kormánynak meg kell őriznie hidegvérét a nyilvánosság előtt, s szerinte a végén „úgyis minden rendben lesz”.

Johnson kifejtette, a Brexit-tárgyalások egy idő után elérik „az igazság pillanatát”, ami azt jelenti, hogy onnan már nem lesz visszaút. Mindazonáltal megvan az esélye annak, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy a kabinet szeretné. Ezért Theresa May kormányfő az eddigieknél is konfrontatívabb politikát folytat majd Brüsszellel szemben. A briteknek 2019 márciusában kellene elhagyniuk az Európai Uniót. Ám a számos nyitott kérdés miatt 2020 végéig átmeneti időszakot biztosítottak. Ez idő alatt Londonnak tartania kell magát az EU szabályaihoz, de továbbra is az uniós belső piac és a vámunió részese marad. Továbbra is megoldatlan kérdés azonban, hogy az átmeneti időszak után milyen vámszabályok lépnek érvénybe a kétoldalú kereskedelemben. Johnson azt is elmondta, mennyire „csodálja” Donald Trump amerikai elnököt. „meggyőződése szerint „az őrültség mögött egy terv áll”.

A brit kormány csütörtökön ismertetett javaslatcsomagja szerint Nagy-Britannia "korlátozott ideig" még tartaná magát az Európai Unió vámuniójának szabályrendszeréhez, ha a brit EU-tagság megszűnése utáni átmeneti időszak végéig nem sikerülne végleges megállapodást elérni a jövőbeni kétoldalú kereskedelem vámszabályozásáról.

Szerző

Ég és föld között az Air France

Publikálás dátuma
2018.06.09. 07:34
FOTÓ: AFP/THIERRY MONASSE/DPA
Felettébb bizonytalanná vált az Air France jövője, és a média tanácstalan annak megítélésében, hogy megmenthető-e a francia légitársaság.

Nemrégiben lemondott Jean-Marc Janaillac, az Air France főnöke, aki előzőleg – vesztére - azt javasolta, hogy cégen belüli „népszavazás” döntsön, elfogadják-e béremelési indítványait. A megkérdezett tárgyalófelek 55 százaléka habozás nélkül nemmel felelt, a vezér pedig nem tehetett mást, vette a kalapját.

A helyére Anne-Marie Couderc-et nevezték ki, aki nem ismeretlen név a politikában. Munkaügyi miniszter volt egykor Alain Juppé kormányában, majd onnan egy nagy lapterjesztő vállalat élére került, ahol finoan szólva sem sikerült csodálatos eredményeket elérnie.

Az Air France élére történt kinevezését nem köszöntötte örömujjongás, sőt, ő maga is duzzogott, hogy egyelőre csupán rövid távú bizalmat kapott, mindössze két-három hónapra, amíg meglelik a végleges utódot. De ehhez a rövid távú megbízáshoz is teljesen bizonytalan hatáskör kapcsolódik, érdemi döntési jogosultságok nélkül.

Madame Couderc legalább 2019 májusáig szeretett volna megbízást kapni, a jelölők azonban azt szeretnék, hogy olyan valaki legyen az elnök-vezérigazgató, aki hivatásos légi közlekedési szakértő, és a francia, valamint az angol mellett hollandul is beszél, az Air France ugyanis közös társaság a holland KLM-mel.

Ez a viszony immár tizennégy esztendeje tart, de korántsem felhőtlen. Amszterdamban aggódnak a jövő miatt, akadnak, akik válást áhítanának. A KLM önmagában nyereséges cég lenne, ráadásul tovább javuló állapotban van, bölcsen takarékos, ellentétben azzal a nemtörődömsége, amit szerintük a francia partner produkál. A KLM attól tart, hogy az Air France rajta óhajtana nyerészkedni, „németalföldi fejőstehénként” szeretné használni.

A részben állami tulajdonú Air France szomorú állapota mintegy három évtizedes, szociális konfliktusokkal terhelt feszült időszak következménye. Vita van arról, hogy a franciák szubjektív hibái vagy a gazdasági körülmények objektív kényszerítő tényezői, a kegyetlen nemzetközi versenyfeltételek idézték-e elő a mostani helyzetet. Alighanem tévedés lenne azt gondolni, hogy minden csak az utóbbi tényezőre vezethető vissza, hiszen másutt is vannak gondok, de az Air France különös tehertételnek mutatkozik.

A legtöbben a francia szakszervezeti állapotokat tartják a „főbűnösnek”. A sztrájkokat rendre a pilóták kezdeményezik, döntő mértékben ők diktálnak, pedig az egész légitársaság 50 ezer alkalmazottja közül ők mindösszesen négyezren vannak. A helyzetük miatt azonban ők a hangadók, ők szabják meg, mi legyen a következő akció, ők határoznak arról, legyen-e sztrájk vagy sem. Katasztrofális helyzetet idézett elő, amikor az Air France pilótái az 1998-as franciaországi labdarúgó világbajnokság idején a munkabeszüntetés mellett döntöttek.

A konfliktusok eredői kettősek. Egyfelől a társaság nem eléggé versenyképes, viszont pokolian pazarló, ugyanakkor pedig a francia szociális terhek igen magasak, és az adózási körülmények is kedvezőtlenek.

A költekezésre egyetlen példa, hogy rendszeresen mintegy kétszáz szolgálati autót tart forgalomban az Air France. A Le Monde elemző cikke „nemzeti átokként” írt a légitársaságról. Az írás szerzője szerint csak alapvető fordulat állhatná útját annak, hogy az Air France végleg eltűnjön a süllyesztőben.

A világ egyik legnagyobb légitársasága
Az Air France 20 franciaországi és 83 ország 150 külföldi célállomására indít menetrend szerinti utas- és teherszállító járatot. Globális bázisrepülőtere a Párizs-Charles de Gaulle repülőtér, a másodlagos központja pedig a Párizs-Orlyi repülőtér, a Lyon-Saint Exupéry repülőtér és a Nizzai Côte d'Azur repülőtér. Az Air France 1933. október 7-én alakult meg az Air Orient, az Air Union, a Compagnie Générale Aéropostale, a Compagnie Internationale de Navigation Aérienne és a Société Générale de Transport Aérien összeolvadásával. 1990-ben felvásárolta két francia riválisát, az Air Inter belföldi és az Union des Transports Aériens (UTA) külföldi célokat kiszolgáló légitársaságot.

Szerző

Populista győzelem Ontarióban

Publikálás dátuma
2018.06.09. 07:32
Fotó: AFP/NurPhoto

A populista Doug Ford által vezetett, magát Progresszív Konzervatív Pártnak nevező politikai erő nyerte meg Kanada legnépesebb tartományában a választásokat a tévécsatornák felmérései szerint.

A CBC News a 124 fős tartmányi törvényhozásban 76 helyet prognosztizált a konzervatívoknak, 39-et pedig az Andrea Horwath vezette, baloldali Új Demokrata Pártnak. A mélyen leszakadva a harmadik helyre szorult liberálisok vezetője, Kathleen Wynne, aki 2013 óta volt Ontario kormányfője – a tartomány első női, ugyanakkor első nyíltan leszbikus miniszterelnöke –, bejelentette, hogy lemond pártvezéri hivataláról.

„Visszavettük Ontariót” - jelentette be büszkén az 53 éves pártvezér, akinek a sikere másfél évtizeden át tartó liberális kormányzásnak vetett véget az Egyesült Államokkal szomszédos, Torontót is magában foglaló tartományban. Ford szerint Ontarióban most „üzletnyitás”, gazdasági növekedés, sőt felvirágzás várható.

Az, hogy a konzervatívok a jelek szerint a vártnál jóval nagyobb arányú győzelmet arattak, és hogy a katasztrofálisan szereplő liberálisok az új demokratákkal szemben is nagyon érzékeny szavazatveszteségeket szenvedtek el, meglehetősen rossz előjel a kanadai liberálisok számára, akik Justin Trudeau miniszterelnök vezetésével a jövő évben esedékes választásokon ismét szeretnék elnyerni a kormányzás jogát.

Ontarióban él a 36 millió lakosú kanadai egyharmada. A tartomány az ország gazdasági motorja. Eladósodottsága a szuverén államok alatti szinten talán a világ legnagyobb adósságának számít: 350 milliárd kanadai dollárra rúgott márciusban, ami 272 milliárd amerikai dollárnak felelt meg.

Elemzők szerint a mostani választási eredmény az üzleti szektor számos szempontját tükrözi, így például azt, hogy állítsák meg végre a minimálbérek folyamatos emelkedését, hozzanak az energiaárakkal kapcsolatos intézkedéseket, illetve legfőképpen hogy csökkentsék az adókat.

Doug Fordnak – aki eddig városi tanácsnoki tisztségnél komolyabb közhivatalt még soha nem töltött be - a választási kampányban megmutatkozott szókimondó, időnként kifejezetten harcias stílusát a média gyakran hasonlította Donald Trumpéhoz. Az viszont lényeges különbség a repubikánus párti amerikai elnökhöz képest, hogy Ford igyekezett olyasmiket mondani, amit szívesen hallgattak a torontói elővárosok nagy tömbökben élő bevándorló lakosai.

„Bizonyos mértékben átcsordult a populizmus az Egyesült Államokból” - idézte a média az egyik kanadai politikai elemzőt.

Szerző
Témák
Kanada Ontarió