„Ahol vagyunk, az az irodalom”

Publikálás dátuma
2018.06.11 07:41
Parti Nagy Lajos megjegyezte: illenék ugyan bemutatnia Terézia Morát, azonban illenék ismerni is. FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM
Fotó: /
Terézia Mora most megjelent elbeszéléskötete apropóján Parti Nagy Lajossal beszélgetett írói technikákról, helyhasználatról, és a fordítások szerepéről.

Terézia Mora igyekszik a történéseket apró lépésekben megjeleníteni: „például egy vadrózsabokor az egyik elbeszélésből a másikba vándorol. Nagyon finoman. Az illatával.”

Mi az, hogy a Magvetőnél megjelenik egy olyan mű, amelynek a címe Szerelmes ufók? Mi akar ez lenni? – vetődött fel a sok olvasó fejében is felötlő kérdést Terézia Mora a Parti Nagy Lajossal folytatott kötetbemutató beszélgetésen a Margó Irodalmi Fesztiválon. A tíz írást tartalmazó elbeszéléskötet – bármilyen címmel is jelenik meg – szerzőjének neve nem ismeretlen a magyar olvasók számára; s ahogy Parti Nagy megjegyezte, illenék ugyan bemutatnia az írót, azonban illenék ismerni is.

A soproni születésű Terézia Mora 1990 óta él Berlinben, s ma már alapvetően németül írja műveit. Tíz és tizenkét éves kora közt több szárnypróbálgatása volt, még egyszer megírta a Tüskevárat, valamint A holtak nem vetnek árnyékot című sci-fi regényt. „Büszke voltam, hogy A5-ös írólapokra gépeltem anyukám Erika írógépével, s összegyűlt körülbelül kilencven oldal. Annyira nehezen ment az Erika, hogy varrógépolajjal megolajoztam, hogy jobb legyen, s ezután tele volt varrógépolajjal a papír” – mesélte. Ezt követően azonban abbahagyta az írást, egyfajta megilletődöttségből: „rájöttem, hogy én erre nem vagyok méltó, először tanuljunk”.

Gimnáziumi éveiben naplókat írt, ahogy jénai részképzése idején is, de azokat már németül és magyarul egyaránt. Egyetemi tanulmányai során is kavarodott benne a két nyelv; a berlini egyetemen hungarológiára és színháztudományra járt, s előbbi esetében a fókusz nagymértékben a fordításé volt: „olyanokat fordíttattak velünk, szerencsétlenekkel, mint József Attila. Ezzel nem tudsz mást, mint kudarcot vallani” – mondta nevetve. Eközben járt forgatókönyvírói képzésre is, és dolgozott egy „gonosz filmproducernek”. „Annyira rosszul bánt velem, hogy azt mondtam, a következő választásod van: egész életedben olyanoknak dolgozol, akik egyrészt butábbak, másrészt pedig szemetebbek nálad, vagy pedig egy életed, egy halálod, megpróbálod megcsinálni a saját dolgaid.” Első elbeszéléskötete után megírta első regényét, majd elkezdte a Nap mint nap című trilógiát, melynek második része után úgy érezte, szüksége van feltöltődésre, életerőre, új nyelvre. Így született a Szerelmes ufók, amelyet a magyar olvasók Nádori Lídia fordításában ismerhetnek meg.

Az író hangsúlyozta, a fordítás a fordító műve, nem okoskodik bele, hiszen ő sem szereti, ha ezt teszik. Mások mellett ő fordította le németre Örkény István, Esterházy Péter, Darvasi László és Parti Nagy Lajos műveit. Parti Nagy ezen a ponton megjegyezte, fontosnak tartja, hogy a fordító neve kikerüljön a címoldalra, s eljusson az olvasó tudatáig, „a magyar nyelvű szöveg egy másik mű, amely értékesen hajaz az eredetire. Ez arról szól, hogy mi a státusza a célnyelven megjelenő szövegnek, külön irodalmi mű, vagy csak szolgamutatvány.”

A Szerelmes ufók-ban nagy szerepet kap a séta, a járás, a futás, a masírozás – ahogy ez az első elbeszélés Rezes Judit által felolvasott részletéből is kiderül, amelynek főhőse a Marathon Man nevet viseli. Parti Nagy elmesélte, elkezdte a térképen keresni az írásban szereplő helyszíneket, de nem lelt rájuk maradéktalanul. Az író erre megjegyezte, megpróbálja elkerülni a helymeghatározásokat. „Ha valóban bennfentes vagy akkor felismered a helyeket. Szeretem, amikor például Hans Fallada azt írja, a Jablonczky Straße 55-ben laknak a főszereplők. A kislányom a Jablonczky Straße 33-ba járt óvodába; álltam a 33 előtt, láttam az utca végét, de ha nem láttam volna, akkor is sejtettem volna, nincsen 55. Odamentem és megnéztem, hol a vége, a 42-nél. Álltam és röhögtem; természetes, hogy azt írta, a Jablonczky 55-ben, mert van az az utca, de nincs az 55. Mert a hely, ahol vagyunk, az az irodalom.”

2018.06.11 07:41

A szecessziós paraván egy másik magyar utat rejt

Publikálás dátuma
2018.09.22 15:00

Fotó: Népszava/ Vajda József
Négy év zárva tartás után megnyílt az Iparművészeti Múzeum filiáléja, a Ráth György-villa. Az Iparművészeti esetében ez viharos tempónak számít.
Egyik szemünk sír, a másik nevet – lehet az első benyomása a Ráth György Múzeum látogatójának, amely szeptember közepén A mi szecessziónk című kiállítással nyitotta meg újra a kapuit. A kétszintes villába belépőnek valóban lehet egy kicsit olyan érzése, mintha látogatóba érkezett volna Ráth György otthonába, bár ebből a szemszögből az kicsit furcsa, hogy az Iparművészeti Múzeum első igazgatójának két ebédlője is volt, hálója, fürdőszobája egy sem. Persze a múzeum nem egy teljes otthon rekonstrukciója – nem is csupán Ráth György hagyatékát mutatja be, aki a könyvtárát a tudományos akadémia hagyta, festményeit a Szépművészetire. A Ráth-villa a francia, az osztrák, a brit és a magyar szecessziót hatszáz műtárggyal, bútorokkal, festményekkel, textilekkel, kerámiákkal hozza élő környezetbe, amelyekkel az Artista stúdió időszaki kiállítása igyekszik párbeszédbe keveredni. A Vörös ruhás nő – Rippl-Rónai József falikárpitja, amelyet felesége, Lazarin Baudrillon szőtt meg – ebben fényben igazán eleven, ahogy más tárgyak is, amelyek az Iparművészeti lelakott kiállítótereiben már nem igazán hívogattak – 2007 óta a múzeum látogatószáma állandóan 100 ezer alatt maradt.
„A magyar út: nem magyaros, nem magyarkodó, egyszerűen magyar” – olvashatjuk a Kós Károly nevével fémjelzett Fiatalok Köre bemutatószobájánál –, a kiállításon találkozhatunk egy Kós által tervezett paravánnal is. A paraván persze nem mindent takar el. A villából kilépve egy másfajta magyar út fogad: a kert fűje részben letaposott, a homlokzat párkányzatának díszei sérültek. Igazán kár, hogy egy mintegy 300 millió forintos felújításba ilyen részletekre már nem futotta: a gyűjtemény mutatós, a kurátorok szakértelme megkérdőjelezhetetlen. Ám amennyiben a szecesszión nem csak stílusirányzatként, hanem a kivonulás szinonimájaként is olvassuk: a cím telitalálat. Az Iparművészeti legalább három-öt évre a Városligeti fasorban található villában húzza meg magát.
Az Iparművészeti Múzeumot 1872-ben alapították, a londoni South Kensington Museum (ma Victoria és Albert Múzeum) és a bécsi MAK nyomában harmadikként. Az alapítókat az a felismerés vezérelte, hogy az iparosodás nyomában megjelenő tömegtermékek minőségben és esztétikumban is elmaradnak a kézműipar remekeitől: a magyar múzeum nemcsak korai alapításában, gyűjteményében is jelentős, bár a kollekcióját az elmúlt negyven-ötven évben – „természetesen” pénzügyi okokból − nem tudta úgy gyarapítani, ahogy az kívánatos lett volna. A Lechner Ödön és Pártos Gyula által megálmodott Üllői úti palotája 1893 és 1896 között épült meg, 1945 és 1956 után az utolsó jelentősebb rekonstrukción 1984-ben esett át. A millecentenárium évében az Iparművészetinek nem jutott a múzeumrekonstrukciós programra szánt pénzekből, ám mégis megújulhatott a kupolaterme, felújították a kupola acélszerkezetét, új üvegtetőt kapott a központi csarnoka. 2003-ban jutott a pince szigetelésére is, amely 1976, a hármas metró megépítése óta – a talajvíz folyásának megváltozásával − rendszeresen beázott. 2000-ben, 2006-ban is napirenden volt az épület felújítása. 2011-ben kormányzati gyorssegély kellett hozzá, hogy a kupoladíszét – a lanternát – eltávolítsák, mielőtt valaki fejére esne. Az is csak a szerencsén – és az azóta is látható állványzaton múlt −, hogy a hulló tetőcserepek nem okoztak nagyobb balesetet. 2012 júniusában a mintaadó Victoria és Albert Múzeum kiállítása nyílt meg az Iparművészetiben, a verniszázson Balog Zoltán, az akkori emberi erőforrás miniszter magabiztosan jelentette ki: „a megújuló Iparművészeti Múzeum Magyarország kincseskamrája lesz, amelyet évente százezrek fognak felkeresni.” A szerényebbre szabott álom – a Victoria és Albert Múzeum ingyenes kiállításait évente 3-4 millióan keresik fel – mégis megvalósíthatónak tűnt: egy hónappal később lezárult a múzeum megújítására kiírt tervpályázat, és az intézmény akkori főigazgatója, Takács Imre joggal hihette: 2013 tavaszán elkezdődhet a rekonstrukció, ami talán három évvel később be is fejeződhet. Tévedett.
A kormány ugyanis nem a megújulást, hanem Magyarország kincseskamráját tartotta prioritásnak az Iparművészeti esetében, legalábbis abban az értelemben, hogy a múzeum gyűjteményéből az Esterházy kincsek iparművészeti tárgyait 2014-ben Fertődre irányította – állítólag a miniszterelnök, Orbán Viktor külön kérésére −, a rekonstrukcióra pedig nem ítélt meg egy vasat sem. Takács tiltakozásul lemondott, ám utódja, Cselovszki Zoltán is idézhette volna nyugodtan a döntéshozók lassúsága kapcsán Petőfi Pató Pálját: »Roskadófélben van a ház, /Hámlik le a vakolat…„Ej, ráérünk arra még!”« 2016 júliusában született meg az első kormányhatározat az Iparművészeti nagyrekonstrukciójáról, akkor a befejezés dátuma 2019. március 31-e volt. A múzeum bezárása előtt egy hónappal, 2017 augusztusában a határidőt 2021. július 30-ra tolták ki, a felújítást 1,4 milliárd forintért újraterveztették. Jelen állás szerint a műemléki rekonstrukció mellett az épülethez mélygarázs és egy új szárny is készül 25 milliárd forintból, a 3 ezer négyzetméteres kiállítótér 10 ezer négyzetméteresre bővül. Jelenleg még csak a műtárgyak elszállítása zajlik. Meglehet, 2023-at fogunk írni, mire megláthatjuk, a tervekből mi valósult meg.

A szállító

Ötmillió forintra büntette az Iparművészeti Múzeumot a Közbeszerzési Döntőbíróság, amiért egy közbeszerzési pályázatot olyan szinten szabtak az azt megnyerő cégre, hogy még az irodai ajtók színét és anyagát is meghatározták benne − írta még márciusban a Magyar Nemzet. Az ismételten kiírt, 1,4 milliárd forintos tendert végül ugyanaz a cég, a Museum Complex nyerte el. A műtárgyszállító céget 2010-ben a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága alapította azzal a szándékkal, hogy a műtárgyszállító cégek árait lenyomja. Ügyvezetőnek a múzeum alkalmazottját, Polgár Tibort tették meg. A cég 2012-ben került a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőhöz, 2014-ben privatizálták: az ügyvezető egymillió forintért vásárolhatta meg. A jelek szerint a Museum Complex szerencséjét a szent őrült, Csontváry Kosztka Tivadar hozta meg: 2010-ben alig féléves cégként szállíthatta az isztambuli Pera múzeum nagy Csontváry-kiállítására a festő képeit, míg 2015-ben az egykori Honvéd Főparancsnokság épülete és a pécsi Csontváry Múzeum között ingáztak a szállítói hasonló célból. A Kánaánt a Liget projekt jelentheti. Mint az azóta megszüntetett napilap is írta: a Néprajzi Múzeum, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, az újonnan létesülő egyéb intézmények és raktárak között több százezer műtárgy fog útra kelni. A Liget projekt gazdája, a Városliget Zrt. az elmúlt három évben hat alkalommal bízta meg a társaságot szállítási munkákkal, a teljes Liget projektre 850 milliós keretszerződést kötöttek. 

Kimazsolázták

 Mintegy négyezer műtárgyra tehető gyűjteményével Európa egyik legnagyobb bútorkollekciója található az Iparművészeti Múzeum másik filiáléjában, a Nagytétényi Kastélymúzeumban. Az egyik legértékesebb magyarországi barokk épületet – a Száraz-Rudnyánszky család egykori kastélyát – 1990-ben zárták be, miután életveszélyessé vált, és csak tíz évvel később nyitották meg újra. A több mint 300 millió forintos rekonstrukció akkor csak részben érintette a kastély egyik szárnyát, amelyben 2005-ig egy gyermekintézmény működött. 2014-ben Nagytétényből is kerültek a keszthelyi kastélymúzeumba Festetics-bútorok, míg az Esterházy-gyűjtemény bútorait 2016-ban szállították el Fertődre. A múzeum utóbbi tárlatai – Erzsébet királyné babái, hintaló-kiállítás – azt a látszatot keltették, mintha részben játékmúzeumi profilra hangolnák át az intézményt. A Nagytétényi Kastélymúzeum január közepe óta tart zárva, igaz, nyáron napközis tábornak adott helyet. Az újranyitás időpontja nem ismeretes. Az Iparművészeti idei közbeszerzési tervéből az olvasható ki: egy 48,7 millió forintos kiállítás fog itt megnyílni, ebből az összegből 22 milliót a világítástechnika tervezésére és kivitelezésére szánnak.

2018.09.22 15:00
Frissítve: 2018.09.22 15:00

Új helyen az ARC plakátkiállítás (fotók)

A megszokott városligeti helyszín helyett az Örs vezér útján nézhetik meg az idei, UNFAKE! című pályázat díjnyertes plakátjait. A kiállítás október 7-ig, naponta 23:30-ig látogatható.

Szerző

Megosztás
2018.09.22 08:32
A legjobb alkotásnak járó díjat Béky Patrik és Tóth Dániel Demagógia című közös alkotása kaptaARC - UNFAKE!/
Második helyezett Partigianna Verseny című képe lettARC - UNFAKE!/
Harmadik helyezést ért el Sulyok Ábel Rejtsd el a fájdalmad! címűmunkájávalARC - UNFAKE!/
A legkedélyborzolóbb alkotás díját a Borz díjat pedig Vajda Gyula A Stróman című műve kaptaARC - UNFAKE!/
A Hammer Agency különdíját Sándor Bence Ahogy én szeretlek című pályamunkája nyerte elNépszava/ Tóth Gergő
A helyszínen látható még a Közös Halmaz installációja és kísérőkiállítása isARC - UNFAKE!/