labdarúgó vb;FOCI VB 2018;tizenegyes;

2018-06-12 07:55:00

Vitatható tizenegyes

Két nap múlva kezdődik a labdarúgó-világbajnokság. A földkerekség legnézettebb sport- és társadalmi eseményét 1986 óta minden alkalommal a helyszínről tudósítottam. A szerkesztő most azt kérte, állítsam össze e nyolc vb álom tizenegyét.

IKER CASILLAS. Hét meccsen összesen két gólt kapott 2010-ben, igaz, a labda nem nagyon volt az ellenfeleknél. Ám a kapusnak akkor igazán nehéz, ha kevés dolga van. A spanyol örök listát 167 válogatottsággal vezető Siker Casillas azonban nem merevedett el: ha a johannesburgi negyeddöntőben, 0-0-nál nem hárítja a paraguayi Cardozo tizenegyesét, akkor Spanyolország válogatottja talán mindmáig nem világbajnok.

CAFU. Meggyőződésem: amennyiben az 1998-as vb-döntő napjának reggelén Ronaldót nem fogja el az azóta is rejtélyes roham, úgy Cafu hasonlóképpen háromszoros világbajnok lenne, mint Pelé. Ám így is rekorder: ő a legtöbbszörös (142-szeres) brazil válogatott labdarúgó. Na persze, jellemzője volt a felfutás...

PAOLO MALDINI. A sors igazságtalansága, hogy nem nyert világ- és Európa-bajnoki címet, csak vb- és Eb-ezüstöt (1994, 2000), valamint vb-bronzérmet (1990). Túlnőtt ugyanis édesapján, a szintén nagyszerű hátvéd Cesare Maldinin, ennek megfelelően a világbajnokságokon nem kevesebb, mint huszonhárom meccset játszott intelligensen, elegánsan, tisztán, a teljes leszerelés tántoríthatatlan elkötelezettjeként.

FABIO CANNAVARO. Sokan azt mondták, nem érdemelte meg az Aranylabdát 2006-ban. Szerintem messzemenően rászolgált a díjra, mert a veretlenül, 12-2-es gólkülönbséggel világbajnok squadra azzurra mind a hét meccsén kiemelkedően futballozott. A vb-t az olaszországi bundabotrány előzte meg, a Népszabadságban pedig ez a cím zárta: „Hiába a patália, világbajnok Itália”.

ROBERTO CARLOS. Ő is háromszoros világbajnok lehetne, de 1994-ben – a Palmeiras brazil bajnokaként – még kimaradt Branco és Leonardo miatt, míg 1998-ban, szobatársként ő látta a legközelebbről Ronaldo szenvedéseit. Abban az országban, ahol Nilton Santos, Francisco Marinho, Junior Leovegildo is futballozott, alighanem ő minden idők legjobb balbekkje; a bal lába aranyból van, akár a vb-trófea.

XAVI HERNANDEZ. A valaha volt legsikeresebb – 2008 és 2012 között Európa-, világ-, majd újra Európa-bajnokságot nyerő –, sőt egyenesen új dimenzióba emelkedő spanyol válogatott szellemi vezéreként irányított a középpályán. Sportszerkereskedésben vétek lenne alkalmazni, labdát ugyanis életében nem adott el.

TONI KROOS. Lehet-e úgy összeállítani a csillagok vb-tizenegyét, hogy abban senki sincs a brazilokat 2014-ben 7-1-re legyőző, világbajnok németek közül? Lehet, de minek! S ki más kerülne be az All Star-csapatba, mint a müncheni-madridi passzkirály, ha tetszik, a német Xavi?

MICHEL PLATINI. Volt egy francia–olasz meccs (2-0) 1986-ban a mexikóvárosi Olimpiai stadionban. A vb egyetlen helyszínén, amelyen nem fedték be a nézőteret. Déli tizenkettőkor a hőguta kerülgetett mindenkit. De a fődirigens Platini úgy futballozott, hogy ha megégek, akkor sem mozdulok a tribünről.

DIEGO MARADONA. Szintén nyolcvanhat: az argentin extraklasszis kézzel küldte Shilton hálójába a labdát, aztán viszont boszorkányos szólógólt lőtt az angoloknak is, a belgáknak is. Ő maga „Isten kezét” emlegette a szabálytalan, mégis megadott gól után, aki pedig látta a vb-arany- és ezüstérmes virtuózt játszani, annak inkább az isteni láb jutott az eszébe, de hányszor!

RONALDO. A szintén vb-arany- és ezüstérmes brazil csatár a legragyogóbb labdarúgó, akinek páratlan mozgását személyesen volt szerencsém megcsodálni. Induló sebessége, cselezőkészsége, kombinációs és gólérzéke egyaránt lenyűgözött, s nem láttam kapust, aki leszedte volna a labdát Ronaldo lábáról, ha a szédítő 9-es már csak a háló őrével állt szemben. Fenoménnek nevezték; annak is született, kétségtelenül.

FRANCESCO TOTTI. A 2002-es világbajnokságon egy Moreno nevű ecuadori játékelvezető elbánt vele és honfitársaival, de a támadások szervezésének és befejezésének Maestrója 2006-ban megszerezte azt, aminek négy évvel korábban a közelébe sem engedték. Csak tizenkét év telt el azóta, hogy egy csapatban játszott Buffon, Nesta, Cannavaro, Pirlo, Totti, Del Piero – hat világklasszis –, és ott volt még Grosso, De Rossi. Az olaszok most részt sem vesznek a vb-n... Mi történt, Itália?