Orbán tovább faragná a "gránitszilárdságú" Alaptörvényt

Publikálás dátuma
2018.06.12. 07:01
Fotó: Vajda József
Nem tudni, milyen változtatásokra gondolt Orbán Viktor, amikor egy-másfél éves alkotmányozást vetített előre. Még Kövér László sem látja szükségét ennek.

Úgy tűnik, Orbán Viktor nem csak az országot nőtte ki, hanem az Alaptörvényt is. Meglepő bejelentést tett ugyanis pénteki rádiónyilatkozatában a miniszterelnök. Miután vázolta a nemrég beterjesztett hetedik alaptörvény-módosítás hátterét – „nemcsak azt az egy-két rövid kis módosítást, amit az illegális migráció elleni harc szükségessé tesz, iktatjuk be az alkotmányba, hanem szellemi alapokat is teremtünk egy-egy ilyen konkrét rendelkezéshez” –, közölte: szeptembertől „egy-másfél éves alkotmányrevíziót” kezdenek.

TILTAKOZÓK 2013. február: tüntetők az „alkotmányozás” ellen - Népszava fotó

TILTAKOZÓK 2013. február: tüntetők az „alkotmányozás” ellen - Népszava fotó

„A 2011-ben megalkotott alkotmányunk most már elegendő gyakorlati tapasztalatot nyújtott nekünk a valóságos életben. Tehát szeretnénk valamikor az ősszel megindítani egy egy-másfél éves alkotmányrevíziót, ahol átnézzük, hogy mi az, ami bevált, mi az, ami beválhatott volna, mi az, amit az alkotmány szabályozott, de nem igazodott hozzá az alacsonyabb jogszabályoknak a világa, és hol maradtak esetleg olyan szabályozási rések, amiket új alkotmányos szövegekkel kell áthidalni vagy kitölteni. Tehát lesz majd egy nagyobb ívű alkotmánymódosítás is. Szeptemberben indul az erről szóló diskurzus, és szerintem az egy-másfél évig is eltart majd.”

Az Alaptörvény ellen már a hatályba lépése másnapján, 2012. január 2-án is tüntettek az Operaháznál. Fotó: Német András Péter

Az Alaptörvény ellen már a hatályba lépése másnapján, 2012. január 2-án is tüntettek az Operaháznál. Fotó: Német András Péter

Mindez azt jelenti, hogy a gránitszilárdságúnak mondott, 2011. április 18-án elfogadott, majd 2012. január 1-jén hatályba lépett Alaptörvényre – amelyet a Fidesz-KDNP képviselőin kívül csak a független Pősze Lajos szavazott meg – újabb komoly felülvizsgálat vár. Pedig az ellenzék és szakértők sokasága által illegitimnek tartott új alkotmányt már eddig is hat alkalommal változtatta meg a kormánypárti többség, és mint jeleztük, épp terítéken van a hetedik módosítás.

Kövér László sem lát alkotmányozási kényszert. Hétfőn az ATV-nek azt mondta: a „gránitszilárdságú” Alaptörvényben rögzített alapértékek nem változtak, és ő a maga részéről olyan nagyon nagy szükségét nem látja a módosításoknak, leszámítva a mostani, hetediket.

A 2012. január 1-jén hatályba lépett alaptörvényt eddig hatszor változtatták meg, az eredeti szövegből alig maradt valami.

Nem mentesít az uniós döntések alól
Még a nyári szünet előtt szeretné elfogadtatni a T. Házzal – s erre kétharmados többsége birtokában minden esélye megvan – a kormánypárti többség az Alaptörvény hetedik módosítását. Mint az Eötvös Károly Intézet (EKINT) felidézte, a mostanival szinte szó szerint megegyező alkotmánymódosító javaslatot nyújtott be a harmadik Orbán-kormány 2016 őszén. A kormány által kezdeményezett 2016. október 2-i, úgynevezett kvótanépszavazás érvénytelensége ellenére a kormány a "nem" szavazatok többségére hivatkozva benyújtotta az Alaptörvény hetedik módosítását, ám ehhez nem sikerült megszereznie a parlamenti képviselők kétharmadának szavazatát, így a javaslat elbukott. Ugyanakkor az EKINT arra is emlékeztet, hogy az Alkotmánybíróság (AB) számára az alapvető jogok biztosa beadványa – amely annak értelmezését kérte az alkotmánybíráktól az uniós kvótahatározat kapcsán, hogy a magyar hatóságoknak az Alaptörvény értelmében egyenesen meg lehet-e tagadniuk a részvételt a döntés végrehajtásában – alkalmat adott arra, hogy biztosítsa a hiányzó közjogi alapot a kormányzati menekültpolitikához. A 2016. decemberi AB-határozat rendelkező része szerint az AB vizsgálhatja, hogy az uniós hatáskörgyakorlás sérti-e az emberi méltóságot, más alapvető jogot, vagy Magyarország szuverenitását, illetve történeti alkotmányán alapuló önazonosságát. Később, 2018 februárjában a kormány az Alaptörvény értelmezését kérve maga fordult az AB-hoz. A kabinet arra volt kíváncsi, hogy
- vannak-e olyan tárgykörök, így például Magyarország lakosságának összetétele, alkotmányos önazonossága, amelyek feletti teljes kontroll elvesztése Magyarország szuverenitásának sérelmével járna, továbbá, hogy
- a tervezett uniós kvóta-mechanizmus végrehajtásában való részvétel sérti-e az ország szuverenitását.
Ám az újabb kétharmados felhatalmazás birtokában a kormánypártok nem várták meg az AB döntését, s az új ciklus egyik első javaslataként – némileg módosítva és újabb tartalmakkal kiegészítve – ismét beterjesztették a parlament elé a hetedik alaptörvény-módosítást.
A jelenleg is tárgyalt hetedik módosítás három tárgykörre terjed ki. A bevándorlás és a menekültügy szabályozására, az új Közigazgatási Felsőbíróság létrehozására és egyúttal a bírói jogértelmezés korlátozására, valamint a gyülekezési jog korlátozására az "otthonok" védelme érdekében.
Az első tárgykörben kiegészítenék az úgynevezett Nemzeti Hitvallást és az Alapvetést az alkotmányos identitás védelmére vonatkozó állami kötelezettséggel. Továbbá, meghatározva az Európai Unió keretén belüli hatáskörgyakorlás korlátait, kiegészítenék az EU-klauzulát: a javaslat szerint az uniós részvételünk során az Alaptörvényben foglalt alapvető jogokat és szabadságokat biztosítani kell, s nem korlátozható Magyarország területi egységére, népességére, államformájára és állami berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési joga. Megtiltanák idegen népesség betelepítését, illetve idegen állampolgár Magyarország területén csak az Országgyűlés által megalkotott sarkalatos törvény szerinti eljárásban, a magyar hatóságok által egyedileg elbírált kérelme alapján élhet. Bekerülne az Alaptörvénybe az is, hogy a "rendőrség részt vesz a jogellenes bevándorlás megakadályozásában". Az EKINT szerint az új szabályoknak nem lesz jogi jelentőségük az uniós intézmények számára az uniós jog végrehajtása tekintetében. Nem adható ugyanis a nemzeti identitás védelmének olyan értelmezés, amely ellentétes az EU alapértékeivel, és lehetővé tenné az alapértékekkel összhangban hozott döntések bojkottját. "Magyarország nem mentesülhet az uniós döntések végrehajtása alól" - tette hozzá az EKINT.
A bírósági tárgykörben tervezett módosítás létrehozná a Közigazgatási Felsőbíróságot, amelyhez delegálnák az összes állami, hatósági ügyet - lényegében a kormány külön "házi bírósága" állna fel, a mai bírósági rendszerrel párhuzamos szervezettel. Továbbá előírnák a bíróknak, hogy a jogszabályokat nemcsak a törvény szövege, hanem preambuluma, illetve indokolása alapján kell értelmezniük.
A harmadik tárgykörben korlátoznák a gyülekezési jogot, arra hivatkozva, hogy "a véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével". Vagyis a jövőben korlátlanul meg lehetne tiltani a tüntetéseket a politikusok - így Orbán Viktor - háza előtt.

Az Alaptörvényt alig fél évvel hatályba lépése után, 2012. június 4-én módosították először. Az első módosítás legfontosabb célja az volt, hogy Alaptörvény úgynevezett Átmeneti rendelkezéseit az Alaptörvény részévé tegyék. Ugyan az Átmeneti rendelkezések abból a célból készültek, hogy biztosítsák bizonyos jogszabályok és az új alkotmány közötti összhangot, s így a kormánypártok szerint az Alaptörvény részének kellett volna tekinteni és azzal együttesen értelmezni azokat, az alapvető jogok biztosa, Szabó Máté az Alkotmánybírósághoz (AB) fordult, s kérte az Átmeneti rendelkezések megsemmisítését. Az első módosítás továbbá kiterjesztette a köztársasági elnök javadalmazásáról szóló törvényt a volt államfőkre is. Ennek oka a néhány hónappal korábban plágium miatt a köztársasági elnöki tisztségről lemondani kényszerült Schmitt Pál „kisegítése” volt.

A második módosítást 2012. október 29-én fogadta el T. Ház. Ez nem magát az Alaptörvényt, hanem az Átmeneti rendelkezéseket módosította, Orbán személyes javaslatára beleírták a kötelező választási regisztrációt: „sarkalatos törvény a választójog gyakorlását kérelemre történő névjegyzékbevételhez kötheti”. Azonban az AB 2012 végén e passzusokat az Átmeneti rendelkezések jó részével együtt megsemmisítette.

Ugyancsak 2012. decemberében az Alaptörvény harmadik módosítása sarkalatossá tette a földtörvényt.

A negyedik, 2013. márciusi módosítás minden korábbinál több ponton hozzányúlt az Alaptörvényhez. Néhány formai változtatással beemelte az AB által az Átmeneti rendelkezésekből megsemmisített részeket, s ettől nem függetlenül rögzítették az AB-nek az Alaptörvény felülvizsgálatára vonatkozó hatáskörét, továbbá a „korábbi alkotmányon” alapuló AB-határozatok „hatályvesztését”. Ekkor került az Alaptörvénybe a házasság, mint a családi kapcsolat alapja, de az egyházalapítás szabályait, a felsőoktatási hallgatók „röghöz kötését” vagy a hajléktalanság jogellenessé minősítését is ekkor írták bele.

Az ötödik, 2013 szeptemberi módosítás elsősorban a nemzetközi szervezetek kifogásaira reagált, s több ponton újraírta a negyedik módosítást is. Kikerült az Alaptörvényből az OBH elnökének ügyáthelyezési joga, lehetővé vált a kereskedelmi rádiók és televíziók számára a politikai reklámok sugárzása (azonos feltételekkel, ingyen), ismét módosították a vallási közösségekre vonatkozó szabályokat, s megteremtette a PSZÁF és az MNB összevonásának lehetőségét.

A hatodik módosítás már az új ciklusban történt, 2016. június 7-én kiegészítették a különleges jogrendre vonatkozó szabályozást a terrorveszélyhelyzet kategóriájával.

Jön a nyolcadik?
A Zoom.hu értesülései szerint a Fideszben nekiláttak kidolgozni azt a tervet, hogy a jövő májusi Európai Parlamenti (EP) választásokkal egy időben rendezzék meg a 2019 őszén esedékes önkormányzati választásokat. Mivel az EP-választás időpontja minden uniós tagállamban azonos, csak úgy lehetséges egy időben rendezni a két voksolást, ha átírják az Alaptörvény önkormányzati választások időpontjára vonatkozó részét, amely szerint az önkormányzatok megválasztását az előző hasonló voksolást követő ötödik év október hónapjában kell megtartani.

Szerző
Témák
alaptörvény

Láncfűrésszel a Balaton körül

Publikálás dátuma
2018.06.11. 07:00
Valamennyi nagyberuházás azzal kezdődik, hogy letarolják a fákat, nemegyszer egész erdőket. FOTÓ: Népszava
A fővárosiak számára már ismerős jelenségek kísérik a kormányközeli elit Balaton-parti térfoglalását és a térségbeli állami beruházásokat.

A Balaton az új Budapest: társadalmi egyeztetés nélküli, tömeges fairtással induló beruházások sokasága zajlik a tó körül, jellemzően NER-közeli cégek kivitelezésében és gyakran kormány(fő)barát oligarchák érdekében. A projektek közös jellemzője – a zöldfelület elpusztításán túl – a hatósági és a civil kontroll teljes hiánya.

Lapunkban is beszámoltunk a balatonszemesi egykori Hunyady-park ledózerolásáról, ahol több tucatnyi egészséges fa kivágása árán teremtettek helyet a vasútfelújítás során keletkező kő- és aszfalttörmeléknek (az inert, vagyis építési hulladék már elkerült a volt parkból, egy részét most a település különböző pontjain, többek között a Nádas utca közelében, a 70-es út mellett tárolják). Időközben kiderült, hogy a jelenség korántsem egyedi, és egy sajátos, a fővárosiak számára már ismerős mintát követ: a beruházás a fák kivágásával kezdődik, és a helyi lakosságnak nincs lehetősége a közbeavatkozásra. A közelmúltban egy Balatonberény térségében élő állampolgár fordult Jávor Benedekhez, a Párbeszéd EP-képviselőjéhez – csokorba gyűjtve az általa észlelt fakivágásokat –, azzal a kérdéssel, hogy lát-e valamilyen lehetőséget a fairtással szembeni fellépésre. Mint levelében leírta, általában három ok miatt – vasútfejlesztés, útépítés és jó politikai kapcsolatokkal bíró emberek által felvásárolt területek átalakítása kapcsán – számolják föl a zöldterületet, legtöbbször a Balatoni Fejlesztési Program keretében, mindenfajta tájékoztatás és egyeztetés nélkül, „erőből”. A levélíró a tavasz folyamán dr. Könczölné Egerszegi Zitát, a Balatoni Integrációs Közhasznú Nonprofit Kft. környezetvédelmi programigazgatóját is megszólította.

Európai dimenzió
Az ügyek összesítése után lapunk is megkereste Jávor Benedeket azzal a kérdéssel, hogy lehetséges-e valamit tenni a Balaton környékén elharapózóban lévő fanyűvéssel annak fényében, hogy a kapcsolód beruházások jelentős része uniós támogatások felhasználásával valósul meg. Jávor szerint az esetszám látványosan nő az Orbán-közeli figurák – alapvetően Tiborcz István és Mészáros Lőrinc körei balatoni hatalomátvétele után. A beruházásokat – kikötőket, parkolókat, lakóparkokat - „túlépítik” (nem törődve a környezet teherbíró képességével) és felszámolják azokat a pufferzónákat (például a partközeli zöldfelületeket) amelyek eddig egyszerre szolgálták a vízminőség megőrzését és a nyaralók felüdülését. A politikus emlékeztetett a Balaton-törvény lassan homályba vesző rendelkezésére, amely szerint a tópartot vissza kell adni a közösségnek, a hozzáférést akadályozó beépítéseket pedig fel kell számolni – ehhez képest sokasodnak az olyan idegenforgalmi fejlesztések, amelyek a felső tízezer igényeit igyekeznek kiszolgálni, és a tópart kizárólagos használatára épülnek. -Az egyedi ügyek egy aggasztó trendbe illeszkednek, amit a közigazgatás láthatóan nem képes rendszerszinten kezelni és megakadályozni – fogalmazott, azt is hozzátéve: keresik azokat az uniós hatásköröket, amelyek a támogatások kapcsán vagy a Natura 2000 érintettség miatt (a tó teljes területe és a tóparti övezet Natura 2000 övezetnek számít) lehetővé teszik az európai közbeavatkozást, ha a magyar hatóságok nem lépnek.

Felvetette neki Balatonberényben a vasút melletti fasor letarolását, ami szintén a fentebb említett, Mészáros Lőrinc cégeinek részvételével zajló vasúti rekonstrukció keretében történt, a szabadstrand egy részének famentesítését (Berényben és Máriafürdőn is), valamint a fakivágásokat Balatonszentgyörgy után a 76-os út mellett, illetve Keszthely felé a 71-es és 76-os utak találkozásánál. Ténybeli, részletes választ nem kapott, csupán egy általános tájékoztatást arról, hogy közlekedésbiztonsági okok miatt „az emberi élet- és a vagyonvédelem indokolja az utak mentén található fák gyérítését”.

A hasonló esetek korántsem korlátozódnak a Balaton nyugati medencéjére. A budapesti Józsefvárosban az ellenzék és a lakosság körében is értetlenség fogadta, hogy a Balatonalmádihoz tartozó Káptalanfüreden kivágták a tölgyfaerdőt a VIII. kerület önkormányzatának 2015 óta zárva tartó üdülőjében egy - a Mészáros Lőrinchez köthető veszprémi kézilabdacsapattal együttműködve, 3,5 milliárdnyi tao-pénzből készülő - kézilabdacsarnok építése miatt. A beruházásról Kocsis Máté leköszönt józsefvárosi polgármester állapodott meg a saját maga által elnökölt Magyar Kézilabda Szövetséggel. A beruházási csomag része a gyermeküdülő felújítása is, amelynek keretében egy konferenciatermet is magában foglaló központi épület is létesül, forrásaink szerint jórészt a kézilabda-komplexum kiszolgálására. Érdekesség, hogy az erdőt már tavaly kiirtották, miközben az említett építkezésre a tendert csak idén tavasszal írták ki.

Balatonfüreden a Magyar Narancs írása szerint 150 férőhelyes kikötő épül – szintén jelentős környezetpusztítással - egy olyan kempingnél, amelyet az egyik Mészáros-cég üzemeltet. Balatonföldváron pedig úgy bővítik a kikötőt, hogy a szükséges parkolókapacitást a nem sokkal előtte átminősített volt szabadstrand rovására fejlesztik – ez a munka is a fák kivágásával kezdődött tavaly.

Idén tavaszi fejlemény, hogy letermelték a nemrég Tiborcz- és Mészáros-közelbe került fonyódi kemping faállományát, illetve a mellette lévő erdőt, miközben a helyieknek azt sem mondták meg, hogy pontosan mit szeretnének oda építeni. A lakossági tippek között mindenesetre a lakópark is szerepel, a kemping – kétségkívül időszerű – felújítása ugyanis nem indokolna ilyen mérvű favágást.

Jogi kiskapuk 

Pótolni kellene a fákat. Ezt még a megcsonkított Balaton-törvény is előírja. FOTÓ: Népszava

Pótolni kellene a fákat. Ezt még a megcsonkított Balaton-törvény is előírja. FOTÓ: Népszava

A növénypusztításnak a balatoni területrendezési szabályok többszöri átírásával biztosított szabad utat a kormány, a korábbi szabályozás ugyanis országos összehasonlításban viszonylag erős védelmet nyújtott a növényzetnek. A Balaton-törvény jelenleg is előírja, hogy „zöldterületen más települési területfelhasználási egység csak az átsorolni kívánt zöldterülettel legalább azonos alapterületű új zöldterület kijelölésével” jelölhető ki, és akkor is csak szigorú feltételek mellett: nem csökkenthető a szabad vízpart nagysága, önkormányzati vagy állami tulajdonú földön kell az új zöldterületet kialakítani, közparkot nem lehet 15 százalékkal nagyobb mértékben csökkenteni (ez az előírás önmagában meg kellett volna hogy akadályozza a Balatonszemesen történteket). Ezeket az előírásokat sorozatosan megsértik a cikkünkben említett beruházásoknál – részben azért, mert a törvényi előírások betartásáért felelős kormányhivatalok soha nem helyezkednek szembe a kormányközeli beruházókkal, részben pedig azért, mert a Balaton-törvény 2016-os átírása számos kérdésben szabad kezet adott a környezet- és természetvédelmi miniszternek, illetve az alacsonyabb beosztású jogalkalmazóknak. Az előző törvényszöveg tételesen előírta, milyen szempontokra illetve természeti értékekre kell figyelemmel lenni a fejlesztési tervek készítésénél. A legfontosabb helyi előírás, az ún. partvonalszabályozási és vízpart-rehabilitációs terv a módosítás előtt még kötelezően tartalmazta a hivatalos partvonalat, a pontos telekhatárokat (különösen a Balatonnal érintkező telkek határát), az illegális mederfeltöltéseket, a nádasok és egyéb természeti értékek (például fák, fasorok) helyét, a természetes partszakaszokat, valamint külön-külön a kikötők létesítésére alkalmas területeket, elejét véve annak a gyakorlatnak, hogy a befolyásos tulajdonosok először elvégzik az érdekeiket szolgáló területátalakítást, majd idővel a nyilvántartásokat a tényekhez alakítják. Ma már csak partvonal-szabályozási terv létezik, vagyis a deklarált vízpart-rehabilitációs cél kikerült a szövegből, és nincsenek benne azok a konkrét környezetminőség-javító feladatok sem, amelyeknek a teljesítését az időközben szintén megszűnt rendszeres felülvizsgálatok során el kellett végezni. Vagyis az ingatlanfejlesztők számára kiemelten érdekes parti sáv ismét szabad prédává vált, amelynek felhasználását a vízgazdálkodásért, illetve a környezet- és természetvédelemért felelős miniszter különösebb megkötések nélkül, rendeleti úton szabályozhatja. Különösen fájó pont a módosításban, hogy az előző hatályos szövegben még megtiltották a feltöltött vagy a tó medréből más módon elrabolt területek beépíthetővé minősítését – ma ez a tilalom sincs már benne a jogszabályban.

Megvédjük Európát a válság megoldásától

Publikálás dátuma
2018.06.09. 07:00
FOTÓ: AFP/LAURIN SCHMID/SOS MEDITERRANEE/DPA
A magyar kormány a legális és illegális migráció összemosásával gátolja, hogy az EU megreformálja a dublini egyezményt.
FOTÓ: AFP/LAURIN SCHMID/SOS MEDITERRANEE/DPA

FOTÓ: AFP/LAURIN SCHMID/SOS MEDITERRANEE/DPA

Valószínűleg a tervezett határidőig, június végéig sem tudnak megállapodásra jutni a tagállamok a sokat emlegetett dublini reformról. Ez derült ki a huszonnyolc belügyminiszter keddi luxembourgi tanácskozása után. A hatályos rendelet — az úgynevezett Dublin III — módosítása elengedhetetlen feltétele az EU közös menekültpolitikájának. Az összesen hét jogszabályi javaslatból álló csomag részeként, az új dublini előírások arról rendelkeznének, hogy mely tagállam legyen felelős egy-egy nemzetközi védelemért folyamodó menedékkérő ügyének az elbírálásáért.

Az Európai Bizottság két éve terjesztette elő a dublini reformra vonatkozó javaslatát. Ebben kezdeményezte, hogy az EU területén tartózkodó és nemzetközi védelemre jogosult személyeket kvóta alapján osszák szét a tagállamok között, ha a külső határokat védő frontországok a teherbíró-képességüket jóval meghaladó menekültáradattal szembesülnek. Ezzel szemben a jelenlegi dublini szabályozás — amely a menekültválság éveiben csődöt mondott, és azóta is halódik — kizárólag az érkezés országára testálja a menedékkérelem elbírálásának a feladatát.

Az Európai Parlament tavaly novemberben nagy többséggel fogadta el a bizottsági indítvánnyal nagyjából egyetértő véleményét. A kormányok képviselőiből álló Miniszteri Tanács azonban mindmostanáig képtelen volt közös nevezőre jutni a rendelet módosításáról. Bulgária immár az ötödik soros EU-elnök, amelyik nem tudta kikovácsolni a kompromisszumot.

Tavaly októberi ülésükön az EU állam- és kormányfői az idén júliusig adtak haladékot a minisztereiknek a megegyezésre. Ez azonban több tagország makacs ellenállása miatt nem sikerült. Közéjük tartozik Magyarország is, amely kezdetektől fogva ellenzi a menedékkérők kötelező betelepítését, ami — enyhébb vagy erőteljesebb formában — minden eddigi soros elnökségi előterjesztésben szerepelt. Több kormány is elégedetlen volt az eddigi indítványokkal, de az ellentábor zászlóvivője kétségtelenül a budapesti.

FOTÓ: AFP/GABRIELE MARICCHIOLO/NURPHOTO

FOTÓ: AFP/GABRIELE MARICCHIOLO/NURPHOTO

A 2015-ös menekülthullám idején Orbán Viktor miniszterelnök még megengedőbb hangot használt, amikor azt fejtegette, hogy a nemzetközi védelemre szoruló személyek szétosztásáról majd akkor lehet beszélni, ha az Európai Unió külső határait sikerül megfelelőképpen megerősíteni. A kormányfő globális kvótákat is emlegetett, amelyekről az ENSZ-ben kellene megegyezniük a tagállamoknak. Mára mindez elfelejtődött: a menedékkérők EU-n belüli kötelező áthelyezését vagy EU-n kívüli országokból történő áttelepítését minden körülmények között elutasítja Magyarország, amely Brüsszelben gyakran hivatkozik a nemzeti konzultáción kapott felhatalmazására.

Most Donald Tuskon, az állam- és kormányfői fórum elnökén a sor, hogy megpróbáljon közös álláspontot kicsikarni a június végén esedékes brüsszeli csúcson. Úgy tudjuk, hogy a politikus hamarosan intenzív tárgyalásokat kezd a tagállamok vezetőivel, hogy felmérje a megállapodás esélyét. Megfigyelők nem sok esélyt adnak neki, minthogy a szolidaritást — értsd: a menekültek szétosztását — sürgető, és azt elutasító államok álláspontja között nagyobb a távolság, mint a Földközi-tenger észak-afrikai és európai partjai között.

Többen hajlanának rá, hogy egyhangúság helyett, többségi szavazással támasszák fel a dublini reformot. Ezt szorgalmazza az európai parlamenti jelentés szerzője, a svéd liberális Cecilia Wikström, aki a múlt héten azt mondta lapunknak, hogy Orbán Viktorral képtelenség lesz konszenzusra jutni a javaslatról. Szerinte az EU-szerződés megengedi a minősített többségi szavazást a menekülpolitika területén, és élni kellene a lehetőséggel. De a belügyminiszterek keddi tanácskozásán kiderült, hogy az asztalon fekvő utolsó elnökségi javaslat még többségi támogatást sem élvez. Magyar tárgyalók pedig többször kifejtették, hogy a Görögországban és Olaszországban rekedt menedékkérők kötelező elosztásáról rendelkező 2015-ös tanácsi határozat kudarcát követően nem kellene erőltetni a módszert. A 28 belügyminiszter akkor négy ellenszavazat mellett fogadta el a jogszabályt, amit utóbb Magyarország és Szlovákia megtámadott az Európai Bíróságon.

De nem csak a migránskvótákkal van problémájuk a magyaroknak. A legális bevándorlást is elutasítják, ami a többség véleménye szerint megoldást jelenthet a kontinens demográfiai és gazdasági problémáira. “Mi ezt nem így gondoljuk” — fejtette ki májusban Brüsszelben Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, amikor azt próbálta megindokolni, hogy Magyarország — egyedüli uniós államként — miért gátolja az EU és az afrikai, karibi és csendes-óceáni térség országaival kötött megállapodás megújításáról szóló tárgyalások megkezdését. Szijjártó szerint elfogadhatatlan, hogy az EU bátorítsa a régióból érkező bevándorlást, ami következményekkel jár minden tagállamra, ha akarják, ha nem. Értesüléseink szerint a bolgár EU-elnökség nemrégiben új szövegváltozatot tett le az asztalra, ami valamelyest figyelembe veszi a magyar fenntartásokat is. Erről egyelőre technikai szinten folynak a tárgyalások a 28 ország között. Augusztusig van idő a megállapodásra.

FOTÓ: AFP/LOUISA GOULIAMAKI

FOTÓ: AFP/LOUISA GOULIAMAKI

A magyar diplomácia nem rest minden olyan közösségi nyilatkozatot, álláspontot és tárgyalási mandátumot megvétózni, ami nem tükrözi az Orbán-kormány véleményét. Ebbéli igyekezetében próbálja összemosni a legális és illegális migrációt: miközben valamennyi EU-ország elutasítja az ellenőrizetlen bevándorlást, a magyarok úgy tesznek és nyilatkoznak, mintha csak ők elleneznék következetesen. Ugyanakkor egy sor, Orbán Viktor által is aláírt uniós dokumentum — például a 2015-ben elfogadott La Valetta-i akcióterv — azt tartalmazza, hogy ösztönözni kell a migrációnak és a mobilitásnak az európai és afrikai országok közötti jogszerű csatornáit. A cél az, hogy erősödjön a párbeszéd és az együttműködés a kibocsátó és tranzit országokkal a menekülthullám jobb kezelése érdekében. Ennek tesz keresztbe a magyar vétó.

Szijjártó Péter a múlt hónapban külön is tárgyalt Federica Mogherinivel, az EU külpolitikai főképviselőjével, és megkérte, hogy a közös álláspontok szövegezése során vegye figyelembe a magyar különvéleményt, miszerint például az illegális bevándorlás biztonsági kockázatokat rejt.

Mivel külpolitikai döntéseket csak egyhangúan hozhatnak a huszonnyolcak, egyetlen tagország ellenszavazata elég ahhoz, hogy egy-egy javaslat elhaljon. Már többen — köztük Jean-Claude Juncker bizottsági elnök — felvetették, hogy ezen a területen is át kéne térni a minősített többségi határozathozatalra. Az EU végrehajtó testülete szeptemberben hozakodik elő az erre vonatkozó javaslatával. A felvetéseket a magyarok immár folyamatos “akadékoskodása” is motiválja. Közép-európai diplomaták ugyanakkor úgy vélik, hogy az ötlet jogi akadályokba ütközhet.

Ukrán revans
Mint emlékezetes, idén márciusban a budapesti ellenkezés miatt nem hangozhatott el az EU közös álláspontja az ENSZ migrációs csomagjáról szóló vitában a világszervezetben. A magyar álláspont szerint a szöveg kedvező színben tüntette fel a bevándorlást, és ez már elég volt a vétóhoz. Később a magyar diplomácia — szintén egyedüli EU-tagállamként — nem csatlakozott az afrikai országokkal aláírt együttműködési nyilatkozathoz, mert azt “rendkívül migrációbarátnak” tartotta. Ahelyett, hogy a bevándorlás megállítását tűzné ki célul, annak bátorítását tartalmazza — szólt az indoklás.
Sajtóhírek szerint a magyar vétó felingerelte a többi tagállam vezető diplomatáit. Többen azt mondták, hogy ha Magyarország így viselkedik, akkor ne számítson az EU egységes kiállására, amikor Ukrajnával vitázik a magyar kisebbséget (is) diszkrimináló oktatási törvényről. “Magyarország rendesen fogyasztja a szolidaritást” — ismerte el egy tanácsi forrás arra utalva, hogy egyelőre nincs jele annak, hogy a partnerek kihátrálnának a Kijevvel tárgyaló magyar diplomácia mögül.