Láncfűrésszel a Balaton körül

Publikálás dátuma
2018.06.11 07:00
Valamennyi nagyberuházás azzal kezdődik, hogy letarolják a fákat, nemegyszer egész erdőket. FOTÓ: Népszava
Fotó: /
A fővárosiak számára már ismerős jelenségek kísérik a kormányközeli elit Balaton-parti térfoglalását és a térségbeli állami beruházásokat.

A Balaton az új Budapest: társadalmi egyeztetés nélküli, tömeges fairtással induló beruházások sokasága zajlik a tó körül, jellemzően NER-közeli cégek kivitelezésében és gyakran kormány(fő)barát oligarchák érdekében. A projektek közös jellemzője – a zöldfelület elpusztításán túl – a hatósági és a civil kontroll teljes hiánya.

Lapunkban is beszámoltunk a balatonszemesi egykori Hunyady-park ledózerolásáról, ahol több tucatnyi egészséges fa kivágása árán teremtettek helyet a vasútfelújítás során keletkező kő- és aszfalttörmeléknek (az inert, vagyis építési hulladék már elkerült a volt parkból, egy részét most a település különböző pontjain, többek között a Nádas utca közelében, a 70-es út mellett tárolják). Időközben kiderült, hogy a jelenség korántsem egyedi, és egy sajátos, a fővárosiak számára már ismerős mintát követ: a beruházás a fák kivágásával kezdődik, és a helyi lakosságnak nincs lehetősége a közbeavatkozásra. A közelmúltban egy Balatonberény térségében élő állampolgár fordult Jávor Benedekhez, a Párbeszéd EP-képviselőjéhez – csokorba gyűjtve az általa észlelt fakivágásokat –, azzal a kérdéssel, hogy lát-e valamilyen lehetőséget a fairtással szembeni fellépésre. Mint levelében leírta, általában három ok miatt – vasútfejlesztés, útépítés és jó politikai kapcsolatokkal bíró emberek által felvásárolt területek átalakítása kapcsán – számolják föl a zöldterületet, legtöbbször a Balatoni Fejlesztési Program keretében, mindenfajta tájékoztatás és egyeztetés nélkül, „erőből”. A levélíró a tavasz folyamán dr. Könczölné Egerszegi Zitát, a Balatoni Integrációs Közhasznú Nonprofit Kft. környezetvédelmi programigazgatóját is megszólította.

Európai dimenzió
Az ügyek összesítése után lapunk is megkereste Jávor Benedeket azzal a kérdéssel, hogy lehetséges-e valamit tenni a Balaton környékén elharapózóban lévő fanyűvéssel annak fényében, hogy a kapcsolód beruházások jelentős része uniós támogatások felhasználásával valósul meg. Jávor szerint az esetszám látványosan nő az Orbán-közeli figurák – alapvetően Tiborcz István és Mészáros Lőrinc körei balatoni hatalomátvétele után. A beruházásokat – kikötőket, parkolókat, lakóparkokat - „túlépítik” (nem törődve a környezet teherbíró képességével) és felszámolják azokat a pufferzónákat (például a partközeli zöldfelületeket) amelyek eddig egyszerre szolgálták a vízminőség megőrzését és a nyaralók felüdülését. A politikus emlékeztetett a Balaton-törvény lassan homályba vesző rendelkezésére, amely szerint a tópartot vissza kell adni a közösségnek, a hozzáférést akadályozó beépítéseket pedig fel kell számolni – ehhez képest sokasodnak az olyan idegenforgalmi fejlesztések, amelyek a felső tízezer igényeit igyekeznek kiszolgálni, és a tópart kizárólagos használatára épülnek. -Az egyedi ügyek egy aggasztó trendbe illeszkednek, amit a közigazgatás láthatóan nem képes rendszerszinten kezelni és megakadályozni – fogalmazott, azt is hozzátéve: keresik azokat az uniós hatásköröket, amelyek a támogatások kapcsán vagy a Natura 2000 érintettség miatt (a tó teljes területe és a tóparti övezet Natura 2000 övezetnek számít) lehetővé teszik az európai közbeavatkozást, ha a magyar hatóságok nem lépnek.

Felvetette neki Balatonberényben a vasút melletti fasor letarolását, ami szintén a fentebb említett, Mészáros Lőrinc cégeinek részvételével zajló vasúti rekonstrukció keretében történt, a szabadstrand egy részének famentesítését (Berényben és Máriafürdőn is), valamint a fakivágásokat Balatonszentgyörgy után a 76-os út mellett, illetve Keszthely felé a 71-es és 76-os utak találkozásánál. Ténybeli, részletes választ nem kapott, csupán egy általános tájékoztatást arról, hogy közlekedésbiztonsági okok miatt „az emberi élet- és a vagyonvédelem indokolja az utak mentén található fák gyérítését”.

A hasonló esetek korántsem korlátozódnak a Balaton nyugati medencéjére. A budapesti Józsefvárosban az ellenzék és a lakosság körében is értetlenség fogadta, hogy a Balatonalmádihoz tartozó Káptalanfüreden kivágták a tölgyfaerdőt a VIII. kerület önkormányzatának 2015 óta zárva tartó üdülőjében egy - a Mészáros Lőrinchez köthető veszprémi kézilabdacsapattal együttműködve, 3,5 milliárdnyi tao-pénzből készülő - kézilabdacsarnok építése miatt. A beruházásról Kocsis Máté leköszönt józsefvárosi polgármester állapodott meg a saját maga által elnökölt Magyar Kézilabda Szövetséggel. A beruházási csomag része a gyermeküdülő felújítása is, amelynek keretében egy konferenciatermet is magában foglaló központi épület is létesül, forrásaink szerint jórészt a kézilabda-komplexum kiszolgálására. Érdekesség, hogy az erdőt már tavaly kiirtották, miközben az említett építkezésre a tendert csak idén tavasszal írták ki.

Balatonfüreden a Magyar Narancs írása szerint 150 férőhelyes kikötő épül – szintén jelentős környezetpusztítással - egy olyan kempingnél, amelyet az egyik Mészáros-cég üzemeltet. Balatonföldváron pedig úgy bővítik a kikötőt, hogy a szükséges parkolókapacitást a nem sokkal előtte átminősített volt szabadstrand rovására fejlesztik – ez a munka is a fák kivágásával kezdődött tavaly.

Idén tavaszi fejlemény, hogy letermelték a nemrég Tiborcz- és Mészáros-közelbe került fonyódi kemping faállományát, illetve a mellette lévő erdőt, miközben a helyieknek azt sem mondták meg, hogy pontosan mit szeretnének oda építeni. A lakossági tippek között mindenesetre a lakópark is szerepel, a kemping – kétségkívül időszerű – felújítása ugyanis nem indokolna ilyen mérvű favágást.

Jogi kiskapuk 

Pótolni kellene a fákat. Ezt még a megcsonkított Balaton-törvény is előírja. FOTÓ: Népszava

Pótolni kellene a fákat. Ezt még a megcsonkított Balaton-törvény is előírja. FOTÓ: Népszava

A növénypusztításnak a balatoni területrendezési szabályok többszöri átírásával biztosított szabad utat a kormány, a korábbi szabályozás ugyanis országos összehasonlításban viszonylag erős védelmet nyújtott a növényzetnek. A Balaton-törvény jelenleg is előírja, hogy „zöldterületen más települési területfelhasználási egység csak az átsorolni kívánt zöldterülettel legalább azonos alapterületű új zöldterület kijelölésével” jelölhető ki, és akkor is csak szigorú feltételek mellett: nem csökkenthető a szabad vízpart nagysága, önkormányzati vagy állami tulajdonú földön kell az új zöldterületet kialakítani, közparkot nem lehet 15 százalékkal nagyobb mértékben csökkenteni (ez az előírás önmagában meg kellett volna hogy akadályozza a Balatonszemesen történteket). Ezeket az előírásokat sorozatosan megsértik a cikkünkben említett beruházásoknál – részben azért, mert a törvényi előírások betartásáért felelős kormányhivatalok soha nem helyezkednek szembe a kormányközeli beruházókkal, részben pedig azért, mert a Balaton-törvény 2016-os átírása számos kérdésben szabad kezet adott a környezet- és természetvédelmi miniszternek, illetve az alacsonyabb beosztású jogalkalmazóknak. Az előző törvényszöveg tételesen előírta, milyen szempontokra illetve természeti értékekre kell figyelemmel lenni a fejlesztési tervek készítésénél. A legfontosabb helyi előírás, az ún. partvonalszabályozási és vízpart-rehabilitációs terv a módosítás előtt még kötelezően tartalmazta a hivatalos partvonalat, a pontos telekhatárokat (különösen a Balatonnal érintkező telkek határát), az illegális mederfeltöltéseket, a nádasok és egyéb természeti értékek (például fák, fasorok) helyét, a természetes partszakaszokat, valamint külön-külön a kikötők létesítésére alkalmas területeket, elejét véve annak a gyakorlatnak, hogy a befolyásos tulajdonosok először elvégzik az érdekeiket szolgáló területátalakítást, majd idővel a nyilvántartásokat a tényekhez alakítják. Ma már csak partvonal-szabályozási terv létezik, vagyis a deklarált vízpart-rehabilitációs cél kikerült a szövegből, és nincsenek benne azok a konkrét környezetminőség-javító feladatok sem, amelyeknek a teljesítését az időközben szintén megszűnt rendszeres felülvizsgálatok során el kellett végezni. Vagyis az ingatlanfejlesztők számára kiemelten érdekes parti sáv ismét szabad prédává vált, amelynek felhasználását a vízgazdálkodásért, illetve a környezet- és természetvédelemért felelős miniszter különösebb megkötések nélkül, rendeleti úton szabályozhatja. Különösen fájó pont a módosításban, hogy az előző hatályos szövegben még megtiltották a feltöltött vagy a tó medréből más módon elrabolt területek beépíthetővé minősítését – ma ez a tilalom sincs már benne a jogszabályban.

2018.06.11 07:00

Erdélyi focitámogatások: vajon mi lesz az ingyenpénz ára?

Publikálás dátuma
2019.01.16 10:00
Orbán Viktor a tavalyelőtti Tusványoson a Sepsi OSK mezével
Fotó: MTI/ Veres Nándor
Egyházi és sportlétesítmények sora épült és épül Erdélyben magyar állami segítséggel. Valóban erre van szüksége a vészesen fogyó határon túli magyarságnak? És mi az ára a nagylelkű budapesti adakozásnak?
Soha nem látott támogatása van a külhoni magyarságnak – szögezte le Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes 2016 júniusában. A Kossuth rádióban elhangzott interjúban kifejtette: a külhoni magyarság támogatása 2010-hez képest megtízszereződött, a gazdaságit is ideszámolva meghússzorozódott. Ezt aztán rendre hangsúlyozták a nemzetpolitika más vezetői is. Potápi Árpád nemzetpolitikai államtitkár az Országgyűlés szakbizottsága előtt arról beszélt, hogy míg 2009-ben a költségvetés 9,1 milliárd forintot biztosított nemzetpolitikai célokra, addig a 2016-os már 11,8 milliárd forintot hagyott jóvá a Bethlen Gábor Alap számára, ez az összeg pedig az év végére 63 milliárdra nőtt. Két éve újabb látványos adakozás kezdődött, 2017 és 2018-ban, az év utolsó napjaiban az Orbán-kormány valóban soha nem látott mértékű rendkívüli határon túli támogatásokról döntött. A 2017. december 27-i kormányhatározat több mint 30 milliárd forint támogatást irányzott elő erdélyi magyar szervezeteknek. A legnagyobb összeget, 26,78 milliárd forintot az Erdélyi Magyar Református Egyházkerület kapta „programjainak, célkitűzéseinek, ingatlan beruházásainak, eszközbeszerzéseinek, működésének támogatása” jogcímen. A kiemelt támogatások címzettjei elsősorban – és nem csak Erdélyben, hanem minden külhoni területen - a történelmi egyházak és a sportlétesítmények, amelyek zömében 2010 után, az Orbán-kormányok beruházásaként, illetve hathatós anyagi támogatásával jöttek létre. Ekkor Erdélybe sportcélokra 3,625 milliárdot irányoztak elő, ebből 1,5 milliárd volt labdarúgástámogatás. A legnagyobb meglepetést mégis az az 1,45 milliárd forintos támogatás okozta, amelyet a magyarországi Mandiner mintájára, 2014-ben ugyancsak budapesti anyagi támogatásból létrehozott, piacvezetőnek nem nevezhető kolozsvári székhelyű portál, a foter.ro kapott, úgy, hogy annak főszerkesztője gyakorlatilag a sajtóból értesült a támogatásról. A hirtelen támadt médiaérdeklődésre csak annyit tudott mondani, hogy az összeget nem a portál, hanem az azt működtető Erdélyi Médiatér Egyesület kapta, a támogatás részleteivel, az egyesület terveivel és a kapott összeg felhasználási módjával pedig nincs tisztában.   

Jutott a focira, az egyházaknak és az RMDSZ-nek

A múlt év végén, karácsony előtt újra megnyílt a budapesti pénzcsap, a december 23-i kormányhatározat szerint az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai és vajdasági szervezetek összességében 32,8 milliárd karácsonyi támogatást kaptak. Romániából az erdélyi egyházak, a Sapientia és az Iskola Alapítvány, illetve a székelyföldi fociklubok jutottak jelentős forrásokhoz. Ezúttal sem panaszkodhattak az egyházak, de a székelyföldi – sepsiszentgyörgyi és csíkszeredai - foci immár 4,170 milliárdhoz jutott. Az első Orbán-kormány által létrehozott és a magyar állam által finanszírozott Sapientia Egyetemet működtető alapítvány mintegy 10 milliárd forint rendkívüli, fejlesztési célú támogatáshoz jutott hozzá. Az előző év végén rendkívüli médiatámogatás nem érkezett Erdélybe, a kedvezményezettek listáján viszont feltűnt az Iskola Alapítvány 680 millió forinttal, amelyet ingatlanvásárlásra, oktatási és kulturális célú ingatlanfejlesztésekre használhat. Az Iskola Alapítvány 2018-as kiemelt támogatása új jelenség, az RMDSZ és a Fidesz, illetve az Orbán-kormány közötti egykori feszültségek végleges feloldását, a bizalom visszaállítását jelzi. Amint az Erdélyi Átlátszó hétfői írásában megjegyzi, ez a támogatás azért hírértékű, mert ez az első alkalom, amikor egy RMDSZ által alapított alapítvány nagy összegű támogatást kap a harmadik, illetve negyedik Orbán-kormánytól. Az RMDSZ máris közleményben jelezte, az Iskola Alapítvány a magyar kormány által a 2018-ban megítélt 4,082 milliárd forint, azaz megközelítőleg 6 millió euró értékű támogatást kulturális-oktatási központok létrehozására fordítja Kolozsváron és Nagyváradon. A támogatás mértéke annak függvényében válik értékelhetővé, ha hozzátesszük, hogy az RMDSZ a román kormánytól oktatási-művelődési célokra évi 5 millió euró támogatást kap. Az oktatási és kulturális beruházásokat senki sem kifogásolja, ám a nagylelkű budapesti adakozás kapcsán – amelynek összességében pozitív a fogadtatása - Erdélyben is egyre több a kérdés. Igaz, a beszűkült médialehetőségek közepette ez hovatovább csak a közösségi médiafelületekre korlátozódik. Az erdélyi magyar médiát ugyanis vagy magyarországi kormányközeli cégek vásárolták fel vagy épp a támogatások révén tartja kontroll alatt a budapesti kormányzat. A kolozsvári portálnak 2017 végén megítélt 1,45 milliárdos támogatás felhasználásából például egyelőre csak annyi látszik, hogy felvásárolták a székelyföldi médiumok nagy részét és az „Egységes Székelyföld, egységes székely sajtó” címszó alatt sorra számolták fel a kisebb lapokat, beolvasztva őket a központi lapként kiemelt Székelyhonba.   

A háttérben felsejlik Mészáros Lőrinc alakja

A kedélyeket elsősorban a sport-, kiemelten a focitámogatások borzolják Erdélyben is. Ki dönt arról, hogy mire érkezik és mire nem „anyaországi támogatás”? Ki gondolja úgy, hogy a nemzeti identitás megőrzésének záloga a labdarúgás, netalán a hoki? Miért nincs átlátható elszámolási rendszer, miért sikkad el e közpénzek felhasználásának számonkérése? A rendszerváltás óta minden magyar kormány nyújtott határon túli támogatásokat, elsősorban oktatási, kulturális célokra, de magukat a célokat az érintett közösség civil és politikai képviselőinek bevonásával, nyilvánosan határozták meg. Így működött ez az Illyés Alapítvány, majd a Szülőföld Alap idején is, a 2010-es kormányváltás idején pedig létezett egy bárki számára elérhető nyilvántartó rendszer, amelyben nyomon követhető volt minden külhoni támogatás, valamint annak felhasználása. Ma azonban nemcsak a célmeghatározás, hanem a felhasználás is - finoman fogalmazva - „ködös”. Ebben a ködben pedig a székelyföldi labdarúgás felvirágoztatására szánt összegekkel együtt sejlik fel a Puskás Akadémia és Mészáros Lőrinc alakja. Az Erdélyi Átlátszó tavaly közölt egy összefoglalót ebben a témában Ábel a gyepen címmel, amelyből az is kiderül, hogy az immár román élvonalbeli sepsiszentgyörgyi futballklub, a Sepsi OSK SA-nak 2017-től már csupán kisebbségi tulajdonosa az azt felfuttató Sepsi OSK sportegyesület, a részvények 51 százalékát a Hodut Rom SRL, a Hódmezővásárhelyi Útépítő Kft. romániai leányvállalata birtokolja. A magyar vállalat tulajdonosa pedig Varga Károly, Mészáros Lőrincnek a volt üzlettársa. A magyarországi támogatásokat évtizedeken át viszonylag békésen szemlélő román média érdekes módon a futballtámogatásokra kapta fel a fejét, ellenzéki politikusok kivizsgálást kezdtek követelni. Az erdélyi magyar nyilvánosság perifériára szorult része eközben egyre elkeseredettebben hangoztatja: ingyenpénz nincs, a nagylelkű támogatásokért igencsak nagy árat fizet az erdélyi magyarság. A megosztottság elmélyítése, a sajtószabadság és a politikai vélemények pluralitásának felszámolása mellett máris megjelent az RMDSZ diskurzusában, ha nem is kimondottan az EU-ellenesség, de a szkepticizmus mindenképpen, illetve az a Budapesten már untig ismételt álláspont, miszerint az Európai Unió rossz irányba halad. A romániai magyarság számára azonban az Európai Unión kívül csak a Budapest és Bukarest által egyaránt támogatott „erős nemzetállamok Európája” marad, amelynek román változata ellen megalakulása óta küzd az RMDSZ.   

A sport közösségteremtő ereje fontos az RMDSZ-nek is

Nem épp így, és nem épp erre gondolnának, de, mint kiderül Székely Istvánnak, az RMDSZ társadalomszervezésért felelős alelnökének igencsak diplomatikus válaszaiból, az adakozó kedvű Orbán-kormány nem is igen kérdezi őket. Az RMDSZ az interetnikus nagyvárosokban építkezne, a budapesti kormány viszont Székelyföldben gondolkodik. - Milyen mértékű és szintű az RMDSZ, a romániai magyar civil társadalom és a magyar kormány közötti egyeztetés a támogatások kapcsán? - A magyar kormány képviselői a jelentősebb támogatások esetében egyeztetnek az RMDSZ-szel is. Tekintettel arra, hogy a szóba jöhető területek mindegyike forráshiányos, általában a tervezett támogatásokat indokoltnak tartjuk. - Ki javasolja, hogy a támogatások tetemes része sportcélokra, legnagyobb része pedig az egyházaknak menjen? Önök kérték ezt vagy Budapest dönt így? Ha ez utóbbi, akkor mi lenne az RMDSZ prioritása?  - A versenysport a tömegsport legjobb népszerűsítője, aminek kiemelt közösségteremtő szerepe van, mindemellett az egészséges életmódhoz is hozzájárul. Az egyházak támogatása társadalmi szerepvállalásukat, valamint az épített örökségünk megőrzését célozza, amivel teljes mértékben egyetértünk. Az RMDSZ kezdeményezte a Székelyföldön kiemelt fontosságú jégkorong sportág támogatását, ugyanakkor számunkra az interetnikus környezet nagyvárosaiban való építkezés az első számú prioritás. Ezek a települések az asszimiláció kiemelt színterei, de itt, kisebbségben lévén, nem tudunk az önkormányzati intézményekre kellőképpen támaszkodni. - Miért épp a sporttámogatás verte ki a román biztosítékot? Évtizedek óta létezik budapesti támogatás – még ha nem is ilyen mértékű -, de ezt sohasem kifogásolták korábban. - A budapesti támogatásokat mindig is támadták. A mostaniak megkérdőjelezése egy többségi politikus részéről olyan területet érint, amely közérdeklődés tárgya lehet, ezen belül pedig a feljelentés nem vonatkoztatható el a Sepsi OSK sikereitől, amely jelenleg a labdarúgó-bajnokság élvonalának negyedik helyét foglalja el. - Egyetért az RMDSZ azzal az elvvel, hogy egységes Székelyföld, egységes székely sajtó? – vagyis azzal, hogy a kisebb helyi lapokat rendre beolvasztják a Székelyhonba? - Nem, hiszen fontosnak tartjuk a többszólamú, minél teljesebb körű tájékoztatást, amelynek feltételei azért Székelyföldön továbbra is adottak. A Székelyhon-lapcsaládot érintő kérdésben nem vagyunk illetékesek.    

A szennyezett pesti pénz

Czika Tihamér A szennyezett pesti pénz című, a kolozsvári Transindex blogfelületén hétfőn megjelent írásában a verseny kultúrájának megszűnését nevezi a magyarországi támogatási rendszer egyik legnagyobb hátulütőjének. Hivatkozik Kiss Tamás kolozsvári szociológusra, aki ugyancsak a napokban egy az ERport.ro-n megjelent interjúban állította: „a magyar pénzekhez való hozzájutás nem versenyalapú, a legtöbb esetben nincs semmifajta tartalmi elszámolás, az egész klientúrai alapon működik, annak függvényében, hogy a támogatáspolitikai rendszeren belül ki kivel van kapcsolatban, (úgy) tud erőforrásokat mozgósítani.” Ha a teljes magyarországi támogatást vesszük, akkor hasonló képet kapunk, mint a román kormánytól jövő összegekre: töredéke van pályáztatva (például a Bethlen Gábor Alapítványon keresztül), míg a nagyobb volumenű eurómilliós támogatások láthatóan ismeretségi, klienterális alapon érkeznek, telefonhívások, e-mailek, zárt ajtók mögötti beszélgetések révén eldöntve. Emlékszünk még azokra az időkre, amikor rendes pályázatokat, projekteket kellett írni az Apáczai Alapítványnak vagy később a Szülőföld Alapnak? Hol vannak már azok az idők, amikor pontosan tudni kellett, hogy mit akarunk megvalósítani, milyen társadalmi igényre válaszolunk, milyen végcéljaink vannak, s mindezt pontosan milyen költségvetési bontásban szeretnénk megvalósítani? Még a telefonon „elrendezett” pályázatoknak is komolyan kellett kinézniük. Ma már a forma sem számít, úgy tűnik, hogy már elég egy kétoldalas átirat, és jönnek az eurómilliók.    Lassan minden iskola, önkormányzat, civil szervezet felteszi a kérdést: minek kínlódni bonyolult EU-pályázatokkal, minek fizetni egy tanácsadó cégnek, minek járni Bukarestbe a minisztériumokba, ha urambátyám vonalon elintézhető Budapestről a pénz? A valós pályázási kultúra megszűnésével a klientúraépítésen alapuló finanszírozás megerősödése jelentősen tovább fogja gyengíteni az erdélyi magyar elit versenyképességét, a politikai szereplők érdekérvényesítési tehetségét, a civilek, intézmények tervezési képességét, és nem utolsó sorban a projektek minőségét is.

Témák
Erdély
2019.01.16 10:00
Frissítve: 2019.01.16 10:05

Vészforgatókönyv: egy zacskó tészta egész hétvégére

Publikálás dátuma
2019.01.12 08:30
Bajzáth Mária nem tud vásárolni a hétvégén, mert nem jött meg a nyugdíja
Fotó: Népszava/ Bernáth Dániel
Ezt okozta a késedelmes nyugdíjutalás: van olyan idős ember, aki "vészforgatókönyvet" készített, ha nem kapja meg időben a pénzét.
Péntek kora délután még úgy tűnt, egy zacskó főtt tésztával fogja átvészelni a hétvégét Egerben, a felnémeti városrészben élő hatvanhét éves Bajzáth Mária, akinek nyugtatót kellett bevennie, miután kiderült: nem jön meg időben a nyugdíj. – Próbáltam elérni a nyugdíjfolyósítót, de telefonon nem sikerült, aztán e-mailben az ügyfélkapura irányítottak, de nekem olyan nincs – mondja a korábban kollégiumi nevelőtanárként, szociális segítőként és biztosítási ügynökként is dolgozó asszony. Később mégis kapott visszajelzést, hogy délután talán megérkezik a pénz a számlájára, ám végül csak péntek kora este kapta meg járandóságát. Egyedül él, se férje, se gyerekei, akik segíthetnének. – Csak egy macskám van, az jelenti számomra a mindennapi örömöt, de szegénykém most épp ő is beteg – mondja. Hozzáteszi: ő maga szívbeteg, a saját gyógyszereit sem tudta már kiváltani péntekig, arra számított, hogy az esedékes nyugdíjból rendezi ezt is. Százötezer forintot kap havonta, ennyit kell beosztania. Karácsony előtt kiköltekezett, mert noha saját gyerekei, unokái nincsenek, a tágabb családban lévőknek ilyenkor mindig vesz ezt-azt. Emiatt még az ötvenezer forintos folyószámla-hitelkeretét is lemerítette, vagyis ennyi mínusszal kezdte az idei évet. Évekig ápolta édesanyját és nagybeteg húgát, mostanra egyedül maradt a családi házban, amely nincs szigetelve, s huzatos szobáit télen lehetetlen meleggé varázsolni: havonta harmincezer forintot csak a fűtésre elkölt, de ugyanennyit visznek el a gyógyszerek is. A ház nem az övé, csak haszonélvezete van rajta, de az ingatlant jelzáloghitel terheli, így esélyük sincs eladni, s egy  kisebbet, komfortosabbat vásárolni. A főiskolai és egyetemi diplomával is rendelkező asszony megpróbált a nyugdíjas évei mellett is dolgozni, de a családtagok ápolása minden erejét elvette: most, ha egészsége engedi, a Szegényeket Támogató Alap egri szervezeténél önkénteskedik. Szociális érzékenységét az sem vette el, hogy ő maga egyre nehezebb helyzetbe került. Azt mondja, pénteken vésztervet készített: átvészeli majd a hétvégét, ha hús és gyümölcs nincs is a hűtőben, egy csomag száraztészta még akad a kamrában, majd azt főzi meg pépesre. Darabosat most amúgy sem ehet, egy betegség miatt szétvésték a fogínyét, további kezelésekre vár. Kölcsön is kérhetne, no de kitől: barátai, barátnői zöme hozzá hasonlóan nyugdíjas, s ezt a hétvégét nekik is túl kell élniük valahogy.
2019.01.12 08:30
Frissítve: 2019.01.12 09:07