A Cadillac neve: Vadállat

Hálás dolog a mesés Keletről írni: ott már lenyugodott a nap, és minden lezajlott, amikor nálunk még ebédszünet sincs – a lapzártát lekésni tehát lehetetlen.

Mégis hálátlan dolog a mesés Keletről írni: a rejtélyes mosollyal szabadjára eresztett szóvirágzuhatagból sokkal nehezebb kihámozni a lényeget, mint egy sótlan norvég NATO-főtitkár tömör sajtótájékoztatójából. Különösen akkor, ha a nyugati partner keletibb a keletinél, és ha minden állítását komolyan vennénk, akkor hátradőlhetnénk a karosszékben: Donald Trump és Kim Dzsong Un megváltotta a világot. Ha nem is a bűneitől, a Koreai-félsziget nukleáris veszélyeztetettségétől mindenképp.

A helyszínen nyüzsgő média – háromezer különtudósító, ilyet még nem látott Szingapúr – nem elégedhetett meg a négypontos közös közlemény ismertetésével, ilyenkor kötelező penzum a „human touch”, a történet emberközelbe hozatala. Találj valami emberit – utasítja a főszerkesztő a helyszínre küldött emberét, és aki keres, az talál.

Olvasom tehát, hogy ebéd után a két vezető rövid együttes sétát tett. Trump megmutatta Kimnek egyik járművét, egy Cadillac típusút, amelyet Vadállatnak becéznek. Az amerikai elnök egyik testőre kinyitotta az autó ajtaját, Kim pedig megnézte azt belülről.

Eddig a „human touch”.

Mi lehet az epizód üzenete? Mert azok, akik a legapróbb részletekig kidolgozzák ezeket az emberszabásúnak szánt minijeleneteket, a tárgyalások „mentén” zajló áltörténéseket, mindig üzenetekben gondolkodnak.

Kim Dzsong Un tehát, aki korábban véres kezű diktátor, robbantómester és rakétamegszállott volt, illetve újabban a hazáját szenvedélyesen szerető, nagyon intelligens ember – mindkét minősítés amerikai, igaz, az első a médiából, a második az elnök legfrissebb gyöngyszemei közül való -, szóval Kim bepillantást nyer az amerikai álom ikonikus kellős közepébe, egy luxus Cadillac belsejébe. Nyilván elkápráztatja, amit lát, azért mutatták meg neki. „Neve is van?” - kérdezi a kis vezér, aki időnként szeret valószínűtlenül széles szárú fekete nadrágban pompázni, felnyírt hajviselete pedig a legjobb európai fodrászszalonokat is megszégyeníti.

„Hogyne, Vadállatnak becézem” - válaszol Trump, és a testőr halkan visszacsukja a Cadillac ajtaját.

A vadállat szóról vajon beugrik-e Kimnek, hogy néhány évvel ezelőtt egy hongkongi lap azt kürtölte róla világgá, kiéheztetett vérebekkel tépette szét nagybátyját, aki pártütésben találtatott bűnösnek? A hír álhírnek – Trump kedvenc szavával: fake newsnak – bizonyult, a nagybácsival sortűz végzett, annak rendje és módja szerint.

Valljuk be, a világnak gőze sincs, mi zajlik a háttérben. Csak a nagyon bennfentesek érthetik, hogy az eddig buzgón folytatott atomrobbantások és rakétakísérletek mitől adták át egycsapásra a helyüket az ünnepélyes fogadkozásoknak, hogy új, boldog békekorszak veszi kezdetét. De hamar ki fog derülni, valóban elindul-e egy új folyamat a Távol-Keleten. Ha igen, annak örülni kell majd, de akkor Európának azt is érdemes tudatosítania magában, hogy a globális porondon szélárnyékba került.

Szerző

Túlélőtábor

Hogy hol van erre pénz, táborhely, túlóradíj, és hogy mi fogja garantálni az értelmes tevékenységet, arról egyelőre senki sem tud semmit

Engem rendszerint mentő vitt haza az úttörőtáborból: pompás pszichoszomatikus betegségeket tudtam ugyanis kapni a hóttunalmas nyaralásokon. Aztán meg citromsárga voltam az irigységtől, amikor pár évvel később láttam, hogy a húgomat kalandjátékokkal és izgalmas versenyekkel szórakoztatják a saját iskolája úttörővezetői.

Az úttörők mára erősen kimentek a divatból, az iskolai táborozásnak azonban a hírek szerint épp most jön el a reneszánsza: úgy tűnik, ebben az álcában kerít sort a tanév meghosszabbítására az oktatási kormányzat. Ami tankönyvi példája lesz a megszokottan sunyi fideszes döntéshozásnak. Hiszen a konfliktushelyzet évtizedek óta adott, és meg lehetne ezt normálisan is oldani.

A két és fél hónapos nyári szünet sokak szerint nem jó (a szülő kínlódik, mert neki sokkal kevesebb a szabadsága, és nincs pénze méregdrága táborokra, ráadásul a gyerek ennyi idő alatt túl sokat felejt mindabból, amit az iskolában megtanítottak neki); mások szerint rendben van ez így (a cinikus vicc szerint mondjunk három dolgot, amiért megéri tanárnak lenni - június, július, augusztus). Ideális helyzetben a kormányzat ilyenkor társadalmi vitát kezdeményez, mindenkinek tesz valamilyen gesztust, aztán bevezeti a körültekintően kialakított új rendszert.

Nálunk meg kiszivárog, hogy lesz még két hét tábor.

Hogy hol van erre pénz, táborhely, túlóradíj, és hogy mi fogja garantálni az értelmes tevékenységet, arról egyelőre senki sem tud semmit. Ahogy azt sem, hogy eszébe jut-e a döntéshozónak: azok a gyerekek, akik leginkább rászorulnának a környezetváltozásra, az élményekre, az inspiratív játékokra és nem utolsó sorban a változatos, minőségi táplálkozásra, rendszerint olyan iskolákba járnak, ahová rátermett és lelkes pedagógus mellett tisztasági falfestés sem jut, nem hogy személyiségfejlesztő kalandtábor. Márpedig ha a kormányzat nem az ő érdeküket nézi, akkor ott leszünk, ahol eddig. A budai gyerekeknek lesz még egy lovastáboruk, a cigánysoron meg további két hétig aszalják majd a kölyköket a poros iskolaudvaron.

Szerző
N. Kósa Judit

Honjuk a hazában

Formálódik a kereszténydemokrácia magyar modellje: a miniszterelnök jogtalan előnyt könyökölt ki magának a rendelőben, Bayer Zsolt a második világháborús népirtásnál is nagyobb bűnnek nevezte a menekültek befogadását (v.ö. Máté 25,31-46: „idegen voltam, és ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok … amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek”), a Fidesz pedig az alaptörvénybe kérte a hajléktalanság betiltását. Mindezt egyetlen nap alatt.

Az utóbbi ügy kapcsán, túl az emberi méltóság fogalmán, meg azon a tényen, hogy a mérsékelt éghajlati övben, ahol a télen akár mínusz húsz fok alá is csökkenhet a hőmérséklet, a lakhatás alapvető emberi jognak számít (mivel az élethez való alapjog része; akinek nincs tető a feje fölött, az télen nagy eséllyel megfagy – a legutóbbi téli szezonban száznál több honfitársunkkal végzett a fagyhalál), volna itt egy súlyos alkotmányjogi probléma is. Konkrétan az, hogy ha a lakhatáshoz való jogot nem biztosítja az alaptörvény, a hajléktalanságot viszont törvényen kívül helyezi és kriminalizálja, az fölveti egy sor durva jogsértés lehetőségét. Kezdve azzal, hogy nincs minden településen hajléktalanszálló, egészen odáig, hogy maga az új, 2011-es alkotmányféleség deklarálja „az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét”, amit a hajléktalan emberek számára igen nehéz lesz biztosítani az érintettek létszámához képest elégtelen férőhellyel működő, a magán- és a családi élet zavartalanságát garantáló alkotmányos előírás betartására képtelen kényszerszállásokkal.

Mindezzel természetesen nem az utcán élés, hanem az emberhez méltó lakhatás joga mellett érvelünk, tudva, hogy akik félre akarják, azok félre is fogják érteni – ahogy a fenti esetekben is, nyilván a keresztényi szeretet jegyében.

Szerző