A Cadillac neve: Vadállat

Hálás dolog a mesés Keletről írni: ott már lenyugodott a nap, és minden lezajlott, amikor nálunk még ebédszünet sincs – a lapzártát lekésni tehát lehetetlen.

Mégis hálátlan dolog a mesés Keletről írni: a rejtélyes mosollyal szabadjára eresztett szóvirágzuhatagból sokkal nehezebb kihámozni a lényeget, mint egy sótlan norvég NATO-főtitkár tömör sajtótájékoztatójából. Különösen akkor, ha a nyugati partner keletibb a keletinél, és ha minden állítását komolyan vennénk, akkor hátradőlhetnénk a karosszékben: Donald Trump és Kim Dzsong Un megváltotta a világot. Ha nem is a bűneitől, a Koreai-félsziget nukleáris veszélyeztetettségétől mindenképp.

A helyszínen nyüzsgő média – háromezer különtudósító, ilyet még nem látott Szingapúr – nem elégedhetett meg a négypontos közös közlemény ismertetésével, ilyenkor kötelező penzum a „human touch”, a történet emberközelbe hozatala. Találj valami emberit – utasítja a főszerkesztő a helyszínre küldött emberét, és aki keres, az talál.

Olvasom tehát, hogy ebéd után a két vezető rövid együttes sétát tett. Trump megmutatta Kimnek egyik járművét, egy Cadillac típusút, amelyet Vadállatnak becéznek. Az amerikai elnök egyik testőre kinyitotta az autó ajtaját, Kim pedig megnézte azt belülről.

Eddig a „human touch”.

Mi lehet az epizód üzenete? Mert azok, akik a legapróbb részletekig kidolgozzák ezeket az emberszabásúnak szánt minijeleneteket, a tárgyalások „mentén” zajló áltörténéseket, mindig üzenetekben gondolkodnak.

Kim Dzsong Un tehát, aki korábban véres kezű diktátor, robbantómester és rakétamegszállott volt, illetve újabban a hazáját szenvedélyesen szerető, nagyon intelligens ember – mindkét minősítés amerikai, igaz, az első a médiából, a második az elnök legfrissebb gyöngyszemei közül való -, szóval Kim bepillantást nyer az amerikai álom ikonikus kellős közepébe, egy luxus Cadillac belsejébe. Nyilván elkápráztatja, amit lát, azért mutatták meg neki. „Neve is van?” - kérdezi a kis vezér, aki időnként szeret valószínűtlenül széles szárú fekete nadrágban pompázni, felnyírt hajviselete pedig a legjobb európai fodrászszalonokat is megszégyeníti.

„Hogyne, Vadállatnak becézem” - válaszol Trump, és a testőr halkan visszacsukja a Cadillac ajtaját.

A vadállat szóról vajon beugrik-e Kimnek, hogy néhány évvel ezelőtt egy hongkongi lap azt kürtölte róla világgá, kiéheztetett vérebekkel tépette szét nagybátyját, aki pártütésben találtatott bűnösnek? A hír álhírnek – Trump kedvenc szavával: fake newsnak – bizonyult, a nagybácsival sortűz végzett, annak rendje és módja szerint.

Valljuk be, a világnak gőze sincs, mi zajlik a háttérben. Csak a nagyon bennfentesek érthetik, hogy az eddig buzgón folytatott atomrobbantások és rakétakísérletek mitől adták át egycsapásra a helyüket az ünnepélyes fogadkozásoknak, hogy új, boldog békekorszak veszi kezdetét. De hamar ki fog derülni, valóban elindul-e egy új folyamat a Távol-Keleten. Ha igen, annak örülni kell majd, de akkor Európának azt is érdemes tudatosítania magában, hogy a globális porondon szélárnyékba került.

Szerző
2018.06.13 08:15

Játék a demokráciával

Rejtély, miért pont Latorcai Jánost hagyták magára párttársai múlt pénteken, a parlament rendkívüli ülésszakán. A jegyzőn kívül ő volt az egyetlen kormánypárti az ülésteremben. Persze levezető elnök ilyenkor is kell, Kövérnek rangon aluli volt a feladat, a szocialista Hiller és a jobbikos Sneider nyilván szóba se jöhetett, a három fideszes közül kellett választani. Életének 75. évében még megtiszteltetésnek is vehette, hogy ő maradt, s így Navracsics nyomdokaiba léphetett. 2006 emlékezetes őszén, amikor a Fidesz folyton kivonult az ülésekről, a frakcióvezetőt hagyták magnak, neki kellett a sárba taposnia Gyurcsányt, meg az akkori kormánypártokat. Latorcainak ehhez képest egyszerű volt a dolga: megadta a szót a napirend előtti felszólalóknak, aztán megállapította, hogy jé, nem is határozatképes az ülés, mindenki menjen haza. 
Lehet ironizálni a történteken, pedig nagyon súlyos ügyről van szó. Egyébként függetlenül attól, hogy az ellenzéki pártok miért kezdeményezték a nyári ülést, és hogy előtte meg utána ki milyen propaganda-célra használta a történteket. Itt ugyanis a már csak nevében létező Magyar Köztársaság már csak nyomokban fellelhető demokráciájáról van szó. Arról állítottak ki bizonyítványt - ismét - a tavasszal újabb négy évre megválasztott hölgyek és urak. Játszanak vele mind a 199-en, bár az a 38, aki legalább elment az ülésre, némileg enyhébb elbírálás alá esik. 
Orbán Viktortól tudhatjuk, hogy a Ház ellenzék nélkül is működik. Még első miniszterelnöksége idején közölte ezt, válaszul arra, hogy a szocialisták - tiltakozásul - kivonultak egy ülésről. Azt sem 2010-ben, sem az azóta megszerzett kétharmados többség birtokában egyszer sem mondta, hogy a parlament csak akkor működik, ha a kormánypártok úgy akarják. De minthogy az is tőle ismert, hogy a tettekre kell figyelni, ez nyilvánvaló. Akárcsak az, hogy a törvényhozó testület munkáját a gombokat egységesen nyomogató többség terepévé silányították. Miközben Orbán Viktor - bár időről-időre fellép a pulpitusra - fontos mondandóit nem az Országgyűlésnek tartogatja. Kötcsére kell figyelni, meg Tusványosra, s még az egyre laposabb évértékelők is tartalmasabbak, mint parlamenti beszédei. 
Minthogy a legfőbb vezető lényeges gondolatait hívei körében osztja meg - természetesen - a nagy nyilvánossággal is, az ellenzéki pártok tehetetlenül szemlélik az események alakulását. Sem ötletük, sem elképzelésük nincs arra, miképpen lehetne megtörni, netán ellensúlyozni a kormánypárti dominanciát. A sodródás és a beletörődés ugyan kényelmes, de egyre fogyatkozó táborukat ezzel aligha képesek meggyőzni arról, hogy bármikor is számolhatnak velük mint valódi alternatívával. 
A 2006-os választás előtti emlékezetes vitában - amelyben kétségkívül Gyurcsány győzött - Orbán fejtette ki: a nemzetnek nemcsak az az érdeke, hogy jó kormánya, hanem az is, hogy jó ellenzéke legyen. Függetlenül attól - tette hozzá -, hogy ki melyik oldalon van. Napjainkban mintha ez már nem is lenne érvényes. Minden elromlott.
Vagy ennyit érdemlünk?
2018.08.22 09:07
Frissítve: 2018.08.22 09:07

Kegyes aszály

A magyar gazdaságról nem egyszer leírtuk - legutóbb a kormány és a pénzvilág által oly nagyon várt felminősítés elmaradása kapcsán -: sérülékenyek vagyunk. A külpiacokat ért legkisebb sokk hatására a forint árfolyama nehezen követhető rángatózásra vált, amihez hozzászokni nem, de számítani rá annál inkább lehet. Arra azonban már kevésbé, hogy agrárgazdálkodásunk még haszonélvezője is lehet az Európai Unió meghatározó tagállamát, Németországot is sújtó természeti katasztrófának, az aszálynak. 
Magyarország tőketámogatást ugyan nem tud nyújtani - a bajor tartomány gazdánként 50 ezer euró vissza nem térítendő pénzt utal ki -, de a  gabonaszállítmányaink már útra készen állnak. Ezúttal senki sem vitatja, hogy eredeti magyar termékről van szó, nem kevés hozzáadott értékkel, amelyben persze a termésidőszak kedvező időjárásának is oroszlánrésze lehetett. Mivel kőkemény üzletről van szó, így azzal a kijelentéssel vajmi kevésre lehet menni, hogy Magyarország segítséget nyújtott a bajoroknak.
Az aszály természeti csapás, amelyet kontinensünkön még a szakemberek is hajlamosak elbagatellizálni. Intő jel lehet, hogy Németország egészében már 3 milliárd eurós kárról beszélnek, s ha nem avatkoznak be - nincs kétségünk, hogy meg fogják tenni -, akkor tömeges csődökkel kellene számolniuk. 
Vészesen apadó folyóink láttán érdemes felidézni, hogy az 1863-as aszálykor az Alföld legnagyobb részén nemcsak termés nem volt, de hiába próbálkoztak azzal is, hogy az állatokat messzi tájékokra elhajtsák, mert nem bírták volna ki a terelést. Elpusztultak, és éhínség tizedelte a vidék népét is. 
Manapság - legalábbis Európában - ilyesmire még nem kell számítani, ám elgondolkodtató, hogy a globális felmelegedés miatt a talaj vízszintje a Duna-Tisza közén már 6-7 méter mélyre süllyedt. Hosszú távon a kiszáradás jelei szaporodni fognak, nem véletlen, hogy az Országos Meteorológiai Szolgálat új, az aszály mértékét rögzítő szakértőkkel bővíti megfigyelői hálózatát. 
Ne feledjük: öntözni muszáj - amíg még lesz miből.
Mivel kőkemény üzletről van szó, azzal vajmi kevésre lehet menni, hogy Magyarország segítséget nyújtott a bajoroknak
2018.08.22 09:06
Frissítve: 2018.08.22 09:06