Egyelőre még se kényszerülnek arra a Zsolnay volt dolgozói, hogy kártérítést fizessenek egykori cégüknek. Mint arról írtunk, a Zsolnaytól 2016-ban rendkívüli felmondással távozó 117 dolgozó jogerősen pert vesztett a porcelángyárral szemben, mivel a bíróság nem találta indokoltnak az azonnali felmondást, s az alkalmazottak távozása leállást és kárt okozott a cégnek. A dolgozók – a jelek szerint - azért távoztak az üzemtől, mert Pécs kormánypárti vezetése – a Zsolnay kisebbségi tulajdonosaként - át akarta játszani a céget egy, a Fidesszel jó kapcsolatban álló gazdasági érdekkörnek. Ennek érdekében a dolgozók 80 százalékát átcsalták egy, az önkormányzat által létrehozott kft.-be. A Zsolnay einstandját a cég többségi tulajdonosa, Bachar Najari meghíúsította, s beperelte az őt cserben hagyó dolgozókat. A pert meg is nyerte, ám a 150-300 ezer forintos kártérítésre ítélt dolgozók a Kúrián felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be. A Kúria ezt befogadta, s úgy döntött, hogy saját ítéletének megszületéséig felfüggeszti a kártérítés fizetéséről szóló határozatot.
Mindeközben egy másik ügyben első fokon pert vesztett a Zsolnay tulajdonosa Pécs városával szemben. Tudni kell, hogy a svájci állampolgárságú, szír származású Bachar Najari 180 millió forintért vette meg Pécstől a folyamatosan veszteséges Zsolnay részvénycsomagjának 49 százalékát 2013-ban. Később Najari – a szindikátusi szerződés értelmében – 500 milliós tőkeemeléssel jutott többségi tulajdonba: ebből 200 milliót készpénzben teljesített, 300 milliót viszont úgy, hogy egy vitatható értékű hajmáskéri telket apportált a Zsolnayba. Pécs 2016-ban megtámadta az aránytalannak érzett apportálást, s a Fővárosi Törvényszék a közelmúltban úgy döntött, hogy a hajmáskéri telek nem ér meg 300 milliót, ezért Najari 300 milliós kötbért kell fizessen Pécs önkormányzatának.
Az ítélet nem jogerős, mivel a Zsolnay tulajdonosa fellebbez. Bodnár Imre, a Zsolnay jogi képviselője elmondta: az ítélettel nem értenek egyet, hisz Pécs városa először elfogadta hajmáskéri telek-apportot, át is adták Najarinak a tőkeemelés után járó részvényeket. A város csak akkor indított pert az ügyben, amikor elhatározták, hogy a gyárat átjátsszák Najaritól a saját érdekkörüknek. A történethez tartozik, hogy Najari azért próbálta a vitatható értékű telekkel letudni a tőkeemelést, mert úgy vélte, Pécs vezetői becsapták őt. A Zsolnay eladásakor ugyanis szóban azt ígérték neki (s ezt a városvezetők sem tagadták): mindent megtesznek azért, hogy a céget megszabadítsák a Magyar Fejlesztési Bankkal szemben fennálló 400 milliós hiteltartozásától. A pécsi politikusok azonban eredménytelenül lobbiztak, ezért a hiteltörlesztés miatt Najari kevesebb pénzt tudott fordítani a cég fejlesztésére. Úgy gondolta hát, hogy spórol a tőkeemelésen. Miután Najari kifizette a hitelt, hozzájutott a tartozás jelzálogához, négy pécsi, önkormányzati ingatlanhoz, melyek értéke 300 millió forint. Ez utóbbi ügyet a város már jogerősen elbukta a bíróságon.
