Meghalt Paudits Béla

Publikálás dátuma
2018.06.13 18:06

Fotó: /
Ahogy mi is megírtuk, a színész egy hete került kórházba agyvérzés miatt. A Blikk értesülése szerint azóta nem javult az állapota, szerdán pedig végleg feladta a küzdelmet: 68 esztendős korában elhunyt Paudits Béla.

A színészt évekkel ezelőtt műtötték, ami után több egészségügyi problémával is küszködött, kis híján belehalt. Bizalmát vesztette az egészségügyben, és nehezen fogadott el bármilyen kezelést vagy segítséget. Az elmúlt években többször nyilatkozta, hogy belefáradt a betegeskedésbe.

2015-ben futott végig a sajtón, hogy a színművész, akit számos szerepben láthatott a közönség,  52 900 forintos nyugdíjból él, szinte éhezik, és "már elkészítette a kötelet, amivel eldobná az életét." 10 éve, amikor beteg lettem, a színházam megköszönte az addigi tevékenységem. Húszezer forintos rokkantnyugdíjat kaptam, ami az évek során emelkedett. De ez sem elég semmire. Rólunk, színészekről azt hiszik, hogy rengeteget keresünk. Volt, aki azt mondta, miért nem tettem félre. Soha nem éltem nagylábon, nem volt luxus az életemben - mondta akkor Paudits.

 

Fájóan fog hiányozni
Paudits egészen jellegzetes, szabálytalan alkatával, orgánumával és énekhangájával akkor lett népszerű, amikor még egy televízió volt, sok tévéfilm készült, színészek szerepeltek show műsorokban és lemezeik jelentek meg. 1972-ben végzett a Színház-és Filmművészeti Főiskolán, játszott a József Attila Színházban, majd a Madách Színházhoz szerződött. A Madách volt az igazi otthona még akkor is, ha közben tett kitérőt. Imádta a színpadot, nem bírt nélküle létezni. Vannak sanzonok, amelyeket már csak vele azonosítunk. És vannak szerepek, amelyek szintén hozzá kötődtek például a Quaxo a Macskákban, József a József és a színes, szélesvásznú álomkabátban, a Konferanszié a Kabaréban. Egészen megrázó alakítása volt a Bábu Sobol Gettó című darabjában. Törékenysége, esendősége, érzékenysége a színpadon nagyon hatott. Aztán valahogy a kétezres évek közepén eltűnt a színpadról, utolsó produkciója a Madáchban az önálló estje volt. Előtte néhány évig külföldön is élt. Az utóbbi időkben csak a mellőzöttségéről, a betegségéről, a magánéleti nehézségeiről lehetett olvasni elsősorban a bulvárlapokban. Hiába volt kirobbanóan tehetséges, utolsó éveit méltatlanul a pálya szélére sodródva élte. Fájóan fog hiányozni.
B.Gy.



Szerző
2018.06.13 18:06

Gálaesttel emlékeznek a száz éve született Bessenyei Ferencre

Publikálás dátuma
2019.02.15 18:42

Fotó: Népszava/
Gálaesttel emlékeznek Bessenyei Ferencre születésének 100. évfordulója alkalmából pénteken a Nemzeti Színházban - adta hírül az MTI. A nagyszínpadi műsor előtt a teátrum parkjában pályatársai, tisztelői mécseseket, virágokat helyeztek el a színművész szobránál. Bessenyei Ferenc (1919-2004) kétszeres Kossuth-díjas színművész, a nemzet színésze, a magyar színjátszás nagy alakja száz éve, 1919. február 10-én született. Ebből az alkalomból a művész tisztelői mécseseket, virágokat helyeztek el Párkányi Raab Péter Bessenyei Ferencet Bánk bán szerepében ábrázoló szobránál a teátrum parkjában. Az eseményen jelen volt Császár Angela, Piros Ildikó, Benkő Péter, Kovács István, Rubold Ödön, Nemcsák Károly, Mihályi Győző színművész és Szirtes Tamás rendező, a Madách Színház igazgatója is.

Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója a teátrum előtt tartott megemlékezésen kiemelte: az, hogy az eseményre sokan eljöttek, szintén azt igazolja, hogy igazi nagy színész volt Bessenyei Ferenc. Olyan színész, aki egy korszak szimbólumává tudott válni. Mint fogalmazott, a színész a Jóistentől sok-sok ajándékot kapott: karizmát, energiát, gyönyörű orgánumot, és élt is ezzel. Olyan művész volt, aki tudott igazi nagy hősöket játszani, karizmatikus egyéniségeket és akivel kicsit be is azonosítottuk ezeket a hősöket, benne láttuk nagy történelmi személyiségeinket.

A rendező arról beszélt, hogy ez az a generáció volt, az a közönség, amely igényelte a nagy formátumú színészeket a színpadon. Sajnos ezután eljött egy olyan kor, amikor inkább kisebb emberi lelkeket ábrázolunk, az emberi gyarlóságra fókuszálunk - mondta, hozzátéve: reméli, hogy majd egy új korszak kezdődik, amelyben Bessenyei Ferenc lesz az egyik példakép. Felidézte, hogy a művész születésének 100. évfordulóján, február 10-én emléktáblát avattak annak a budapesti háznak a falán, ahol a színész lakott.

A teátrumban pénteken gálaesttel is emlékeznek a művészre. A Nemzeti Színház nagyszínpadán Bessenyei 100 - "Én úgy szeretek élni!" című műsorban pályatársakkal, történetek, filmbejátszások, novellák segítségével idézik fel a színész alakját. Az est műsorvezetője Bakos-Kiss Gábor, a megemlékezők között megtalálható Benkő Péter, Császár Angela, Kovács István, Kubik Anna, Nemcsák Károly, Pap Éva, Piros Ildikó, Rubold Ödön, Radó Denise és Huszti Péter színművész.
2019.02.15 18:42
Frissítve: 2019.02.15 19:20

A világot könnyebb volt meghódítani - több mint negyven év után újra a Berlinálén

Publikálás dátuma
2019.02.15 11:30
Az Örökbefogadás főszereplői, Berek Kati és Vígh Gyöngyvér. A siker után a rendező útja könnyebb lett
Fotó: /
Mészáros Márta felújított filmjével, az Örökbefogadással tért vissza a Berlináléra. A hetvenes éveket Hanna Schygullával idézte meg.
„Más világ volt, átjutottam a kerítésen és boldogan söröztem.” Ezzel a mondattal kezdte Mészáros Márta a berlini Collegium Hungaricumban (CHB) tartott kerekasztal-beszélgetést, melyet annak kapcsán rendeztek meg, hogy a 69. Berlinale bemutatta az Örökbefogadás című művének felújított változatát. Nem mellékesen 1975-ben, Mészáros Márta ezzel az alkotásával – nőként elsőként – elnyerte a fesztivál fődíját, az Arany Medvét. Ahogy a jelenlévőknek fogalmazott, a vele kötelezően utazó elvtárs mondta neki még a díjkiosztó előtt, hogy díjat kapott. Akkor és ott nem érezte ennek a jelentőségét, de annak örült, hogy sikert aratott. Magyarországon ugyanis az Örökbefogadás bukott filmnek számított: annak idején volt egy filmelfogadó bizottság, állítólag azt mondták a rendezőnek, amit készített, az nem hordoz értéket és totálisan felesleges nőkről filmet készíteni. Sőt, tovább mentek: amikor a Berlinale meghívta a versenybe, kvázi le akarták beszélni a szervezőket. Mészáros Márta szerencsésnek tartja magát, mert végül a németek ragaszkodtak a művéhez és később rájött arra, mennyire jelentős dolog egy ilyen elismerést kapni, hiszen innentől kezdve sokkal könnyebben tudta a filmjeit elkészíteni. A CHB-s beszélgetésen egyébként jelen volt Hanna Schygulla német színésznő is, aki érdekességképpen megjegyezte, amikor 1969-ben levetítették a Berlinálén a Rainer Werner Fassbinderrel első közösen készített filmjüket, akkor kifütyülték őket. De Fassbinder állítólag a színpadról visszakiabált, hogy „fütyüljenek csak”. – Úgy tűnik, az újítókat sosem szeretik a sajátjaik – húzta alá a színésznő. Fassbinderrel volt konkrét élménye is Mészáros Mártának, amikor a német rendezővel közösen voltak a Berlinale zsűrijében 1977-ben. Ahogy mesélte, a férfi ment oda hozzá és megkérdezte tőle, milyen filmet készíteni a vasfüggöny mögött. Miután megegyeztek abban, hogy hasonlóak a feltételek (jelesül, kevés pénzből gyorsan), összebarátkoztak és bevallása szerint sokat ittak közösen. Olyannyira szoros lett ez a barátság, hogy közösen fúrtak, nehogy amerikai film kapja a fődíjat. Mészáros Márta hozzátette: neki szerencséje volt, hogy külföldön láthatta Fassbinder és a német expresszionisták, illetve a francia újhullámosok filmjeit, mert annak idején azok igen nagy késéssel jutottak el hozzánk. Ahogy fogalmazott, ezek a hatások csak egy generációval később, Szabó Istvánra és társaira voltak hatással. Arra a kérdésre, vajon Mészáros Márta hogyan küzdött a nőiességért egy férfiak által dominált szakmában, elmesélte, neki aztán nem voltak küzdelmei ezen a téren. Sokkal inkább voltak a rendezés terén. Például amikor nekiindult a forgatásnak, mindig azt kellett hallgatnia: ne izguljatok, jön majd Jancsó (Jancsó Miklós akkoriban Mészáros Márta férje volt) és megrendezi, megvágja, satöbbi. De nem jött, a filmek pedig elkészültek. Az már más kérdés, hogy a műveit nehezen fogadta el a hatalom, túl sok női témát láttak benne, amelyek, mint már korábban említettük, feleslegesnek számítottak. De, aztán mindig jött egy külföldi siker. „Magyarországot nehezen hódítottam meg, a világot sokkal könnyebben ment” – mondta nevetve Mészáros Márta. Hozzátéve: huszonnyolc rendezésével mármost rekorder, de senki se számítson arra, hogy visszavonult, mert „kurvára unalmas, ha nem filmezhet”.
2019.02.15 11:30
Frissítve: 2019.02.15 11:30