Önkormányzati siker nélkül 2022 halott

Publikálás dátuma
2018.06.13. 19:22
Balról jobbra: Ungár Péter (LMP), Hiller István (MSZP), Molnár Zsolt (MSZP), Karácsony Gergely (Párbeszéd) és Varju László (DK).
Újfeudalizmus, hornizmus, Néppárt-szidás, gyurcsányozás – ellenzéki képviselők firtatták a bukás okait, és ütköztettek eszméket a budapesti MSZP taksonyi szabadegyetemén.

„Gyurcsányozni” márpedig kell, hisz a Demokratikus Koalíció a 2010 előtti idők visszahozatalára szerveződött, míg az LMP épp a Gyurcsány-Bajnai-kormányok politikájának ellenében jött létre – tette világossá szocialista-vörös ingben Ungár Péter a budapesti MSZP taksonyi szabadegyetemén, hogy a Lehet Más a Politika sosem sem lesz kedves a DK-val. Az MSZP esetében nem ennyire tüskés az LMP álláspontja, viszonyukat az határozza meg, hogy kik vezetik éppen a szocialistákat. Összeborulásra azonban kár lenne számítani – már csak azért is, mert ezt diktálja a politikai pragmatizmus.

Ungár szerint pártjának hiba lenne a baloldali-liberális konszenzus részese lenni. Ugyanis ebben az esetben az LMP is a jelenlegi balos ellenzéki tortát kényszerülne tovább szeletelni. Következésképpen az LMP-nek a budapesti és a dunántúl konzervatív szavazók megnyerésére kell koncentrálnia. Ungár nem teljesen biztos benne, hogy ez sikerül, de szerinte nincs más út pártja előtt. Ez az eszmei-gyakorlati különbség nem jelenti azt, hogy az LMP ne tekintené legitimnek a balpártok politikai törekvéseit, és ne tartana lehetségesnek különböző együttműködési formákat az önkormányzati választásokon.

Túl udvariasak vagyunk egymással, végre ki kell mondani, hogy a különböző pártoknak mások az érdekei, de köti őket az együttműködési kényszer – riposztozott Hiller István. Az Országgyűlés szocialista alelnöke szerint mondjon bárki bármit, a jelenlegi ellenzéki szavazóbázison kívülről senki nem hoz támogatókat: az LMP és a DK egyaránt az MSZP bázisán próbál erősödni. Úgyhogy ideje lenne véget vetni a vetélkedésnek, hogy ki a nagyobb és ki a kisebb, mert egyetlen pártból sem lett gigász – és ez igaz, a listán 12 százalékot elért MSZP-re is. Úgyhogy az együttműködés a jövőben ne a választókerületek felosztását jelentse, hanem olyan közös program kidolgozását, amivel a ciklus felénél ki lehet állítani egy árnyékkormányt. Az első együttműködési pont, az EP-választás Hiller szerint sokkal fontosabb, mint bárki gondolná – ugyanis a hatalom minden eddiginél durvább szimbolikus kampányra készül. A választás eredménye (a győzteshez húzás elve) pedig drámaian befolyásolhatja a 2022-es eredményt.

Karácsony Gergely sem vitatta, hogy önkormányzati bázis nélkül nem lehet helyi ügyeket és közösségeket építeni, tehát egy helyhatósági választási kudarc után az ellenzéknek nem lesz több esélye kormányt váltani, mint 2018-ban, amikor „nem hogy nem nyertük meg a versenyt, de ki se jöttünk az öltözőből”. Ennek ellenére a Párbeszéd politikusa szerint nem kell feltétlenül összefogni az EP-választáson, talán ez a legjobb alkalom arra, hogy minden párt felmutassa programját és egyértelművé tegye, miben más, mint a többiek. (Megjegyzendő: Karácsony komoly hibának tartja, hogy az ellenzék a Európai Néppártot kvázi szövetségeseként kezeli és nem támadja, miközben a konzervatív pártcsalád irányítója a német nagytőke, amely kimondottan jóban van a magyar miniszterelnökkel.) Az EP-választás után fel lehet oldani a Hiller által említett „érdek kontra együttműködés” ellentétet, mégpedig az előválasztással. Az ugyanis megmutatná, kinek mekkora a támogatottsága (ez a versengés rész), illetve miért kell engedni egyes formációknak az elveikből (ez lenne a kompromisszum).

A félévenként megrendezendő, hagyományteremtő taksonyi szabadegyetem házigazdája, Molnár Zsolt előre szólt, hogy nem dörzsöl sót a múlt sebeibe. Az MSZP budapesti elnöke inkább pártja eszmeiségére koncentrált. A Hiller által a „se nem horthyzmusnak, se nem kádárizmusnak hanem újfeudalizmusnak” minősített Orbán-rezsim gondolatvilágával a hornizmust állította szembe. Szerinte a baloldal akkor találhat magára, ha ismét visszatér a kisember képviseletéhez, akit elhelyez térben és időben – azaz nemzeten belül határozza meg, és egyfajta patrióta büszkeséget ad neki. Miközben, fejtegette, a patriotizmus nem bezárkózó nacionalizmust, hanem büszke európaiságot jelent – magyarként.

Szerző

Több mint félmilliárdért vesz jelmezt az Operaház

Publikálás dátuma
2018.06.13. 18:13
Fotó: Népszava archiv
Szmoking, egyenruha, abroncsos szoknya – 624 millió forintba kerül a Magyar Állami Operaház jelmezbeszerzése. Az intézmény nemrég hétmilliárd forintnyi kormányzati támogatást is kapott.

Több mint 140 különféle típusú férfi és női jelmez elkészítését rendelte meg az Operaház – derül ki az uniós közbeszerzési értesítőből, a TED-ből. Az óriási beszerzés két tételben történik, és a 30 százalékos opciós keretet is beleértve összesen 624 millió forintot tesz ki. A pályázatot konzorciumban elnyerő két cég, a Méretes Szabó és a Jelmez Art Kft. ezért a kivitelezést és a szállítást vállalja, négy éven át – a jelek szerint az anyagköltséggel nem lesz gondjuk, ugyanis az Operaház biztosítja a jelmezek anyagát is.

A közbeszerzési kiírásban oldalakon keresztül sorjáznak a megrendelt jelmeztípusok: a reneszánsz férfi ingtől a modern katonai ruháig, uszályszoknyától a Chanell kabátig terjed a lista, az ajánlatkérő pedig egyéb, a felsorolásban nem szereplő típusokat is kérhet. Hogy pontosan mennyi ruhadarabról, kiegészítőről van szó, az nem derül ki dokumentumból – azt sem lehet tudni, hogy mennyibe kerültek vagy kerülnek maguk az anyagok, pedig utóbbi csak növelheti a projekt értékét

 „Ilyen nagyságrendű vételről még nem is hallottam, óriási büdzséjű filmeknél szoktak ennyit költeni jelmezre” - mondta a beszerzésről lapunknak egy névtelenséget kérő jelmeztervező. A szakértő azt is furcsának találta, hogy több száz év és számos darab kerettörténetét lefedő beszerzésről van szó, mivel a szakmában általában egy-egy darabhoz szoktak adott stílusú jelmezeket rendelni.

Megkérdeztük az Operaházat, hogy a fenti összegből hány darab férfi és női jelmezt rendeznek, ezeket hány előadáson mutatják be, és mennyibe kerülnek a hozzájuk felhasznált anyagok. Ha reagálnak, frissítjük cikkünket; igaz, eddig az Andrássy úti épületük felújítására vonatkozó kérdéseinkre sem reagáltak.

Az intézmény ugyanis épp a napokban kapott plusz hét milliárd forintos kormányzati támogatást a felújításra: ezzel másfél év alatt közel bruttó 28 milliárd forintra hízott az Operaház felújítási költsége, háromszorosára az először tervezettnek – és csúszott az épület tervezett átadási határideje is

Szerző

Zsolnay-ügy: fordul a kocka

Publikálás dátuma
2018.06.13. 18:03
Fotó: Németh András Péter
A bíróságokon eddig nyerésre állt Péccsel szemben a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. gazdája, most viszont két ügyben fordulni látszik a kocka.

Egyelőre még se kényszerülnek arra a Zsolnay volt dolgozói, hogy kártérítést fizessenek egykori cégüknek. Mint arról írtunk, a Zsolnaytól 2016-ban rendkívüli felmondással távozó 117 dolgozó jogerősen pert vesztett a porcelángyárral szemben, mivel a bíróság nem találta indokoltnak az azonnali felmondást, s az alkalmazottak távozása leállást és kárt okozott a cégnek. A dolgozók – a jelek szerint - azért távoztak az üzemtől, mert Pécs kormánypárti vezetése – a Zsolnay kisebbségi tulajdonosaként - át akarta játszani a céget egy, a Fidesszel jó kapcsolatban álló gazdasági érdekkörnek. Ennek érdekében a dolgozók 80 százalékát átcsalták egy, az önkormányzat által létrehozott kft.-be. A Zsolnay einstandját a cég többségi tulajdonosa, Bachar Najari meghíúsította, s beperelte az őt cserben hagyó dolgozókat. A pert meg is nyerte, ám a 150-300 ezer forintos kártérítésre ítélt dolgozók a Kúrián felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be. A Kúria ezt befogadta, s úgy döntött, hogy saját ítéletének megszületéséig felfüggeszti a kártérítés fizetéséről szóló határozatot.

Mindeközben egy másik ügyben első fokon pert vesztett a Zsolnay tulajdonosa Pécs városával szemben. Tudni kell, hogy a svájci állampolgárságú, szír származású Bachar Najari 180 millió forintért vette meg Pécstől a folyamatosan veszteséges Zsolnay részvénycsomagjának 49 százalékát 2013-ban. Később Najari – a szindikátusi szerződés értelmében – 500 milliós tőkeemeléssel jutott többségi tulajdonba: ebből 200 milliót készpénzben teljesített, 300 milliót viszont úgy, hogy egy vitatható értékű hajmáskéri telket apportált a Zsolnayba. Pécs 2016-ban megtámadta az aránytalannak érzett apportálást, s a Fővárosi Törvényszék a közelmúltban úgy döntött, hogy a hajmáskéri telek nem ér meg 300 milliót, ezért Najari 300 milliós kötbért kell fizessen Pécs önkormányzatának.

Az ítélet nem jogerős, mivel a Zsolnay tulajdonosa fellebbez. Bodnár Imre, a Zsolnay jogi képviselője elmondta: az ítélettel nem értenek egyet, hisz Pécs városa először elfogadta hajmáskéri telek-apportot, át is adták Najarinak a tőkeemelés után járó részvényeket. A város csak akkor indított pert az ügyben, amikor elhatározták, hogy a gyárat átjátsszák Najaritól a saját érdekkörüknek. A történethez tartozik, hogy Najari azért próbálta a vitatható értékű telekkel letudni a tőkeemelést, mert úgy vélte, Pécs vezetői becsapták őt. A Zsolnay eladásakor ugyanis szóban azt ígérték neki (s ezt a városvezetők sem tagadták): mindent megtesznek azért, hogy a céget megszabadítsák a Magyar Fejlesztési Bankkal szemben fennálló 400 milliós hiteltartozásától. A pécsi politikusok azonban eredménytelenül lobbiztak, ezért a hiteltörlesztés miatt Najari kevesebb pénzt tudott fordítani a cég fejlesztésére. Úgy gondolta hát, hogy spórol a tőkeemelésen. Miután Najari kifizette a hitelt, hozzájutott a tartozás jelzálogához, négy pécsi, önkormányzati ingatlanhoz, melyek értéke 300 millió forint. Ez utóbbi ügyet a város már jogerősen elbukta a bíróságon.

Szerző