Rátonyi Róbert Operettfesztivál Veszprémben

Publikálás dátuma
2018.06.14. 07:46
Honthy Hanna és Rátonyi Róbert Forrás: Fortepan/Bauer Sándor

A Veszprémi Petőfi Színház június 21. és 24. között rendezi meg az I. Rátonyi Róbert Operettfesztivált. Oberfrank Pál a veszprémi teátrum igazgató elmondta, hogy a műfaj egyik legkiválóbb alakja, Rátonyi Róbert életének utolsó éveiben Veszprémben dolgozott, így nem volt kérdés, hogy róla nevezzék el a négynapos operettfesztivált. Rátonyi Hajni színművész kifejezte örömét, hogy 26 év után is szeretettel gondolnak édesapjára, aki négy évet töltött a Veszprémi Petőfi Színházban. Rátonyi Róbert zongoraművész szerint a hagyományteremtő céllal létrejött operettfesztivál édesapja életművének megkoronázása. „Nem vezetett színházat, noha képes lett volna rá, nem kapott Kossuth-díjat és nem érhette meg munkásságának 50. évfordulóját, 70. életévét sem. Ez az esemény elégtétel számunkra, hogy fennmaradjon életműve.” - tette hozzá.

A sorozat a Bor, mámor szerelem című operett-összeállítással nyílik, másnap lesz magyar nóta és operettest, illetve egy beszélgetés a legendás primadonnáról, Honthy Hannáról. Ugyancsak beszélgetést rendeznek a rendezvény névadójáról Rátonyi Róbertről is, a diskurzust Nemlaha György vezeti és a művész több családtagja is részt vesz az eseményen. A fesztiválon szerepel a Budapesti Operettszínház A régi nyár című előadása, és a sorozathoz kapcsolódik egy Rátonyi Róbert emlékkiállítás is. A fesztivál záróeseménye egy operettgála lesz, amelyen fellép többek között Oszvald Marika, Peller Károly, Lukács Anita, Vadász Zsolt, Szóka Júlia és Nyári Zoltán.

Szerző

El Kazovszkij, a bálványépítő

Publikálás dátuma
2018.06.14. 07:45

Emlékkiállítással tiszteleg egyik első művésze, El Kazovszkij előtt a Várfok Galéria. A művész hetven éve született és tíz éve halt meg, de nem ez az egyetlen kerek évforduló, ami apropót ad.

- Mivel mással emlékezhetnénk jobban El Kazovszkijra, mint egy tematikus kiállítással, amelynek fókuszában az áll, amit egész életében próbált megfesteni: a bálványok, a folyamatos vágyakozás? - teszi fel a kérdést a ma nyíló tárlat kurátora, Dillmann Vanda. - Mi nem tudunk és nem is akarunk olyan átfogó életmű kiállítást rendezni, mint amilyet a Nemzeti Galéria rendezett 2015 őszén, ezért egységes tematikát kerestünk, így esett a választás a bálványok egy csoportjára – emeli ki a művészettörténész, aki személyesen nem ismerhette az alkotót, de egyetemi tanulmányai éppen abban az időszakban zajlottak, amikor a Nemzeti Galériában a Túlélő árnyéka című életmű tárlatra készültek. - Rényi András, az El Kazovszkij Alapítvány tagja, a kiállítás főkurátora is tartott kurzust, akkoriban El Kazovszkij-lázban égtünk – meséli Dillmann Vanda.

- A nálunk kiállított képek nagy része a művész érett korszakából, a kilencvenes, kétezres évekből származik, de látható egy hetvenes években készült alkotás is. Ezen még nem jelenik meg a később védjegyévé vált motívum: a vándorállat, a kutyaszerű figura, aki/ami később azért került az alkotásokra, hogy a képeken ábrázolt viszony, a vágyakozó és a vágyott fél dialektikája egyértelművé váljon a nézők számára – mutat rá Dillmann Vanda.

- A tárlat koncepciója szerint a bálványok három csoportját állítja főszerepbe: torzók, párkák, sivatagi homokozó; hattyús képek és végül a balett. A balerinák androgün testek, akár fiúk is lehetnének – utal a nemiséggel kapcsolatos különleges El Kazovszkij-gondolkodásra. - Ezeket a szép és nemsemleges testeket össze lehet kapcsolni mitológiai figurákkal, Vénuszokkal, párkákkal. Több alkotáson megjelenik a színpadi függöny, a színházi díszletek világa, ami nagyon fontos volt a művész számára. A teatralitás végig nagyon jellemző volt a művészetére. A tánc iránti érdeklődés pedig a klasszikus balettet meghatározó szerepben tudó orosz kulturális gyökereiből is származhat – kapcsolja össze a képeket a kurátor.

Tisztítótűz
- Az élet a purgatórium. Mert valahonnan valahova tart. Ideiglenes állapot, sosem végső. Végső a pokol, és végső a paradicsom, ahol megszűnik az idő, a purgatórium – és az életünk – időbeli kategória. Mi pedig, emberek, ebben a purgatóriumban élünk. A képzőművészet azonban túlmegy rajta, az univerzumot nézi. Természetesen nem az univerzumról magáról beszél, arról nem tud, mert nem tud rálátni, hiszen mi belül vagyunk, belül tudunk csak érezni, beszélni, gondolkodni róla, akármennyire szeretnénk meghatározni és rálátni, és ez is állandó törekvés, és hát engem is mindig ez hajtott: hogy megértsem. Hogy kívülről nézzek rá. Minden tudományt ez hajt. De ez lehetetlen a saját életünk és a saját világunk esetében, ami maga az univerzum vagy az univerzumok sokasága. Egyszóval a képzőművészeti nyelv azért ennyire elnagyolt nyelv, mert nem ember és ember közötti kapcsolatról szól, hanem az emberről az univerzumban - nyilatkozta El Kazovszkij Rádai Eszternek élete utolsó interjújában, amely az Élet és Irodalomban jelent meg 2008. nyarán.

- A kiállítás egyik fő képén, az Ovidius által a Metamorphoses (Átváltozások) című műben leírt Pygmalion történet átirata jelenik meg. Íme a harmadik kerek évforduló, éppen 2010 éve jelent meg a több mint 250 átváltozással végződő mitológiai történet a római kor aranyköltőjétől.

El Kazovszkij performansz-művészete is erre reflektált, ám míg Pygmalionnak megadatik, hogy szerelmes lesz a szobrába és az az istenek által életre kel, addig nála fordított történet tanúi vagyunk, ő mindig az élőkből csinál bábukat, nála mindig elérhetetlen bálványok jelennek meg, akikből sosem lesz élő, ezáltal minden szerelem beteljesületlen marad – említi Dillmann Vanda, aki azt is elmondja, hogy a projektteremben a Dzsan-panoptikum című performansz-sorozatból is fognak vetíteni.

- Több mint húsz festményt állítunk ki, de installációs elemeket is kaptunk kölcsön az El Kazovszkij Alapítványtól. A képek nagy része magángyűjteményekből került ide. Kazovszkij már életében nagyon sikeres művész volt, ezért nemigen maradtak addig ismeretlen munkák a halála után. Az alapítványnak köszönhetően egy internetes adatbázisban mindenki számára hozzáférhetően digitalizálva, adatokkal kiegészítve megnézhetőek a művei. Mi, miután ő volt a galéria egyik első művésze, a Várfok adatbázisából indultunk ki, így elsősorban a Galériához kötődő gyűjtőkör tagjainak kollekciójából kértünk kölcsön. A Várfok Galéria tulajdonosa, Szalóky Károly saját gyűjteményében is akad tőle kép szép számban. Magas áron jegyzett művész, és mostanában már kevesen akarják eladni az alkotásait, nálunk a kiállítottak közül mindössze egyet, valamint a raktáron lévők közül néhányat lehet megvásárolni. El Kazovszkij képeivel, nagyon erőteljes mondanivalójával, expresszív gesztusaival és feltűnő, keveretlen színeivel egyre többen szeretnek vagy szeretnének együtt élni – fejezi be Dillmann Vanda.

Info:
El Kazovszkij: Emlékmű
Nyitva: július 28-ig,
kedd-szombat 11-18 óra között látogatható

Témák
El Kazovszkij

Meghalt Paudits Béla

Publikálás dátuma
2018.06.13. 18:06

Ahogy mi is megírtuk, a színész egy hete került kórházba agyvérzés miatt. A Blikk értesülése szerint azóta nem javult az állapota, szerdán pedig végleg feladta a küzdelmet: 68 esztendős korában elhunyt Paudits Béla.

A színészt évekkel ezelőtt műtötték, ami után több egészségügyi problémával is küszködött, kis híján belehalt. Bizalmát vesztette az egészségügyben, és nehezen fogadott el bármilyen kezelést vagy segítséget. Az elmúlt években többször nyilatkozta, hogy belefáradt a betegeskedésbe.

2015-ben futott végig a sajtón, hogy a színművész, akit számos szerepben láthatott a közönség,  52 900 forintos nyugdíjból él, szinte éhezik, és "már elkészítette a kötelet, amivel eldobná az életét." 10 éve, amikor beteg lettem, a színházam megköszönte az addigi tevékenységem. Húszezer forintos rokkantnyugdíjat kaptam, ami az évek során emelkedett. De ez sem elég semmire. Rólunk, színészekről azt hiszik, hogy rengeteget keresünk. Volt, aki azt mondta, miért nem tettem félre. Soha nem éltem nagylábon, nem volt luxus az életemben - mondta akkor Paudits.

 

Fájóan fog hiányozni
Paudits egészen jellegzetes, szabálytalan alkatával, orgánumával és énekhangájával akkor lett népszerű, amikor még egy televízió volt, sok tévéfilm készült, színészek szerepeltek show műsorokban és lemezeik jelentek meg. 1972-ben végzett a Színház-és Filmművészeti Főiskolán, játszott a József Attila Színházban, majd a Madách Színházhoz szerződött. A Madách volt az igazi otthona még akkor is, ha közben tett kitérőt. Imádta a színpadot, nem bírt nélküle létezni. Vannak sanzonok, amelyeket már csak vele azonosítunk. És vannak szerepek, amelyek szintén hozzá kötődtek például a Quaxo a Macskákban, József a József és a színes, szélesvásznú álomkabátban, a Konferanszié a Kabaréban. Egészen megrázó alakítása volt a Bábu Sobol Gettó című darabjában. Törékenysége, esendősége, érzékenysége a színpadon nagyon hatott. Aztán valahogy a kétezres évek közepén eltűnt a színpadról, utolsó produkciója a Madáchban az önálló estje volt. Előtte néhány évig külföldön is élt. Az utóbbi időkben csak a mellőzöttségéről, a betegségéről, a magánéleti nehézségeiről lehetett olvasni elsősorban a bulvárlapokban. Hiába volt kirobbanóan tehetséges, utolsó éveit méltatlanul a pálya szélére sodródva élte. Fájóan fog hiányozni.
B.Gy.



Szerző