A világűr az egész Földé

Publikálás dátuma
2018.06.18. 08:03

Az első mesterséges műhold, a Szputnyik–1 felbocsátásával hatvan éve elkezdődött űrkorszak alatt az emberiség jelentős haladást ért el a világűr kutatása és felhasználása terén. Ez a haladás a nemzetközi együttműködésnek köszönhető.

Most és a jövőben is egyre nagyobb szükség van a világűr biztonságosabb és fenntarthatóbb használatának biztosítására irányuló nemzetközi összefogásra, mivel egyre több ország, szervezet és vállalat fér hozzá a világűrhöz, valamint annak gazdasági és társadalmi hasznaihoz. Ezért nélkülözhetetlenek az Egyesült Nemzetek azon diplomáciai erőfeszítései, amelyek az együttműködés előmozdítására törekszenek.

A Unispace+50 konferenciára Bécsben kerül sor mától június 21-ig, ahová a világ minden pontjáról érkeznek résztvevők. Ez az Egyesült Nemzetek Világűrirodája (UNOOSA) által szervezett első világűrről szóló csúcstalálkozó a XXI. században, ugyanakkor ez lesz a történelem során a negyedik alkalom, amikor kormányzati képviselők, az űrügynökségek vezetői, a döntéshozók, az iparágak képviselői és egyéb érintettek a világűr kérdései miatt az Egyesült Nemzetekben találkoznak. A konferencia legfőbb célja az, hogy megvizsgáljuk a világűr használatának lehetőségeit a földi élet jobbá tétele, valamint bolygónk védelme érdekében.

Sok változás történt az 1960-as évek óta, amikor 1968-ban megrendezték az első Unispace konferenciát. Mára a világűr egy hatalmas üzletté vált. Tavaly a világűrrel foglalkozó szektor értékét körülbelül 330 milliárd amerikai dollárra becsülték. Az űrhöz való hozzáférés is egyre gyorsabban bővül. Több mint 70 ENSZ-tagállam hozott létre kormányzati űrügynökséget, amelyet egyre nagyobb számban követnek a magáncégek és az iparágak. 2017-ben rekord számú, 450 új műholdat állítottak pályára, amelyek majdnem felét kereskedelmi szervezetek juttatták fel a világűrbe.

A világűrben folytatott tevékenységek jelentőségét fokozza, hogy a világűr modern társadalmunk sarokkövévé vált, ugyanis az életünkben megannyi dologban támaszkodunk az űrtudományra és az űrtechnológiára. Segít minket a navigáció, amikor vezetünk, illetve lehetőségünk van arra, hogy felhívjuk barátainkat és családunkat bárhol a világon. A műholdak segítenek nyomon követni az olyan veszélyeztetett fajokat, mint a rinocéroszok, hogy megvédjük őket az orvvadászoktól, vagy abban, hogy képeket és adatokat kapjanak a farmerek, hogy figyelemmel tudják követni szántóföldi növényeiket, valamint növelni tudják a termésmennyiséget az élelmiszerhiány elkerülése érdekében. A világűr egy nélkülözhetetlen eszköz a fenntartható fejlődés eléréséhez világszerte, tehát fontos, hogy a világűr által nyújtott előnyöket mindenki élvezhesse és mindenki számára hozzáférhetőek legyenek.

Ennek fényében a Unispace+50 egy időszerű lehetőség a világ számára, hogy értékeljük az eddigi hat évtized alatt elért eredményeinket a világűrben, valamint arra, hogy a jövő felé tekintsünk. A Unispace+50 konferencia során az ENSZ-tagállamok elfogadják azt a határozatot, amelynek célja a nemzetközi együttműködés erősítése a világűr békés felhasználása és a világűrben folytatott tevékenységek globális kormányzása érdekében. A határozat elősegíti a koordinációt, hogy mind az űrtudomány és az űrtechnológia, mind a kapcsolódó alkalmazások a fenntartható fejlődési célok megvalósítását szolgálják.

A XXI. században a világűr nélkülözhetetlen az emberiség számára, tehát fontos, hogy a nemzetközi közösség képes legyen együttműködni a világűrben folytatott tevékenységek jövőjével kapcsolatban. Mi a UNOOSA-nál nagyon várjuk a Unispace+50 konferencia résztvevőit és azt, hogy az Egyesült Nemzetek szervezésében egy értékes fórumot biztosítsunk, hogy a világűr használata mindenhol, minden ember és a jövő nemzedékei számára is előnyökkel járjon.


Simonetta Di Pippo

az Egyesült Nemzetek Világűrirodájának igazgatója 

Szerző
Témák
ENSZ világűr

Áder intő szavai

Publikálás dátuma
2018.06.18. 08:01

Az Orbán-rendszer csak nem akar felhagyni azzal a szándékával, hogy az ítélkezést saját arcképükre formálják. Ezen cél érdekében a legkisebb szégyen nélkül, minden létező eszközt és módszert bevetnek. Lefejezték a bírói kart, új törvényeket alkottak, az igazságügyi reformjukkal súlyosan alkotmányellenes módon és nemzetközi jogokat is sértőn, durván sérült az ítélkezés függetlensége. És még ez sem volt elég. Még ennél is jobban akarnak kormányzati szinten befolyást szerezni a számukra fontos bírósági ügyekben. Mindezeket megkoronázza, hogy a kormány alkotmánymódosítással akarja rákényszeríteni a bíróságokat, hogy a kormányzati akaratot érvényesítsék az ítélkezés során. Az egykori alkotmánybíró, Trócsányi miniszter, szembemenve a szakmaisággal, ezt félreérthetetlenül világossá tette. Ami azt jelenti, hogy a bírósági ítéletek nem a jogon alapulnának, hanem a jelenlegi hatalom aktuálpolitikai ideológiáján.

Az Igazságszolgáltatási Tanácsok Európai Hálózata mindezt nem is tudta szó nélkül hagyni: szerintük a bírósági rendszer változtatásai Magyarországon fenyegetik az igazságszolgáltatás függetlenségét, és ennek a járványnak a terjedése alááshatja a demokráciát az Európai Unióban. Ezek a gondolatok nagyon ismerősek lehetnek, mert visszaköszönnek a múltból. Nem is akárkitől. Van nekünk egy Áder Jánosunk, aki most államelnökként székel. Minden szava aranyat ér ma is, amit 2003. november 17-én, az Országgyűlésben mondott el, még Fidesz frakcióvezetőként:

„A hét elején felhívással fordult Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke a köztársasági elnökhöz, a kormányhoz és az Országgyűléshez, azt kérve: ítéljék el a bírák alkotmányos jogait sértő megnyilatkozásokat.

Az elmúlt időszak jelenségeinek burkolt célja lehet a bírák megfélemlítése és az ítélkezési gyakorlat befolyásolása. A közelmúltban többször is előfordult, hogy politikai, közéleti személyiségek a bíróságok döntéseit bírálták, elvárásokat fogalmaztak meg konkrét ügyben - áll a Legfelsőbb Bíróság elnökének nyilatkozatában. Lássuk, mi történt ezután! Az Országgyűlés elnökének zagyvaságai, a miniszterelnök kétértelmű mondatai, az igazságügy-miniszter mellébeszélései mellett csak a köztársasági elnök szavai egyértelműek és világosak - hadd idézzem ezeket! A konkrét bírósági eljárásokkal kapcsolatos véleménynyilvánítás vagy akár az ítélkezés általános irányának nyilvános kritikája a közhatalmat gyakorló személyek részéről veszélyeztetheti a bíróságok alkotmányban garantált függetlenségét és így az államszervezet demokratikus működését.

A félreértések elkerülése végett - és lassan mondom, hogy mindenki megértse: A Fidesz nevében a bíróságok függetlensége érdekében emelem fel a szavamat.

Volt idő, amikor a mai kormánypártok is fontos értéknek tekintették a bírói függetlenséget. Idézzük a Charta alapító okiratát: demokrácia akkor lesz, ha a mindenkori hatalmi politikai erők tartózkodnak a független bírói hatalom befolyásolásától.

Volt, amikor a mai igazságügy-miniszter is a bíróságok függetlensége mellett érvelt. Hadd idézzek két mondatot: ,A kormány tagjainak és az igazságügy-miniszternek tartózkodniuk kell a bírósági döntések minősítésétől, az üzenetektől. De ha a politikusok véleményeznek bizonyos nyomozásokat, bírói ítéleteket, az állampolgárok előbb csak értetlenül kapkodják a fejüket, aztán megrendül az autonóm igazságszolgáltatásba vetett hitük.'

Szeretném lassan mondani, hogy minden szocialista és szabad demokrata megértse: el a kezekkel a független intézményektől, el a kezekkel a független magyar bíróságtól!"

Ugyanez az Áder János most csöndben van. Egykori elődje szavai anno etalonként jelentettek számára hivatkozási alapot. És most? A köztársasági elnök egyik alkotmányos kötelezettsége azóta is, hogy őrködjön az államszervezet demokratikus működése felett. Úgy látszik, ami ellen 15 évvel ezelőtt frakcióvezetőként felemelte a szavát, ugyanazért ma már nem érzi, hogy köztársasági elnöki minőségében fellépjen.

Témák
Áder János

Álmodik a miniszter

Önbizalomtól és optimizmustól duzzadó interjút adott a Magyar Hírlapnak a friss agrárminiszter. Nagy István messzire ívelő koncepciókat vázolt fel, jórészt azonban olyanokat, amelyek megvalósítása több évtized óta várat magára. Mondandójának kilencven százalékával valóban egyet is lehet érteni: valóban szükség volna átfogó öntözési programra, a piaci válságok levezetésében komoly szerepet játszó feldolgozó üzemek kialakítására, ahogy a szakképzés erősítésére is. Nem akarnék ünneprontó lenni, de ezek a célok már a több mint húsz éve megszületett Nemzeti Agrárprogramban is szerepeltek, ahogyan a bő öt éve megalakult új Agrárkamara programjában is olvashatóak. Talán most lesz belőlük valami, vagy – szokás szerint – mégsem.

A miniszteri gondolatmenetnek azonban van egy olyan részlete, amely kissé riasztóan hat. Nagy ugyanis arról értekezik, hogy az ő saját vágya szerint vissza kellene hozni a háztáji rendszert az állattenyésztésben. Félreérthetetlenül utal a sertésállomány tervezett növelésére, amivel közvetetten ugyan, de beismeri, hogy a miniszterelnök által három éve megígért, 2020-ra bekövetkező létszámduplázás terve megbukott. A miniszter a gazdák összefogásában, a háztáji jószágtartásban lát komolyabb lehetőségeket, ami viszont ma már nyilvánvalóan zsákutca. A helyzet egyik bizarr vonása, hogy jelölti meghallgatásán maga Nagy beszélt arról: a nyílt sertéstartás egy eldobott szendvics miatt is veszélybe kerülhet a vészesen terjedő afrikai pestis okán. Jelen pillanatban disznót biztonságosan hizlalni, az állományt gyarapítani csak zárt rendszerben lehet, ráadásul a tartással kapcsolatos feltételek is jelentősen megváltoztak a szocialista háztájik óta. Az önkormányzatok többsége belterületen csak szigorú korlátozásokkal engedi a disznótartást: az ilyesmi kemény bűz- és környezetterheléssel, a rágcsálók elszaporodásával jár(hat).

Ez így biztosan nem fog menni, még a legjobb szándékkal sem. A miniszter az interjúban egyébként hosszasan értekezik az integráció szükségességéről is, ami egyáltalán nem mellesleg a háztájizás szervezettebb formája. Csakhogy itt nem az állatok kihelyezése és felhízottan való visszavásárlása a folyamat lényege, hanem a gazdák közös, vagyonalapú gazdálkodása. Majdnem azt írtam: termelésre szakosodott szövetkezete, téesze. Az ugyanis egyértelműen látszik, hogy a legnagyobb hazai bank és az ágazati kamara közös tervezete arról, hogy a gazdaintegrációhoz komoly támogatást rendelne uniós forrásból a magyar állam, elbukott. Talán a hosszútávú termeltetési szerződésekhez adófizetési kedvezmények, vagy a közös árubeszerzéshez áfa-elengedések társulnak majd, de a többit a szövetkezőknek maguknak kell megoldaniuk. Versenyelőnyük a hatékonyság javulása lehet: a mai magyar agrárágazat helyzetében ez is óriási eredmény lenne.

De a romantikus álmokat ehhez mielőbb el kell felejteni.

Szerző
Tamás Gábor