A világűr az egész Földé

Publikálás dátuma
2018.06.18 08:03

Fotó: /

Az első mesterséges műhold, a Szputnyik–1 felbocsátásával hatvan éve elkezdődött űrkorszak alatt az emberiség jelentős haladást ért el a világűr kutatása és felhasználása terén. Ez a haladás a nemzetközi együttműködésnek köszönhető.

Most és a jövőben is egyre nagyobb szükség van a világűr biztonságosabb és fenntarthatóbb használatának biztosítására irányuló nemzetközi összefogásra, mivel egyre több ország, szervezet és vállalat fér hozzá a világűrhöz, valamint annak gazdasági és társadalmi hasznaihoz. Ezért nélkülözhetetlenek az Egyesült Nemzetek azon diplomáciai erőfeszítései, amelyek az együttműködés előmozdítására törekszenek.

A Unispace+50 konferenciára Bécsben kerül sor mától június 21-ig, ahová a világ minden pontjáról érkeznek résztvevők. Ez az Egyesült Nemzetek Világűrirodája (UNOOSA) által szervezett első világűrről szóló csúcstalálkozó a XXI. században, ugyanakkor ez lesz a történelem során a negyedik alkalom, amikor kormányzati képviselők, az űrügynökségek vezetői, a döntéshozók, az iparágak képviselői és egyéb érintettek a világűr kérdései miatt az Egyesült Nemzetekben találkoznak. A konferencia legfőbb célja az, hogy megvizsgáljuk a világűr használatának lehetőségeit a földi élet jobbá tétele, valamint bolygónk védelme érdekében.

Sok változás történt az 1960-as évek óta, amikor 1968-ban megrendezték az első Unispace konferenciát. Mára a világűr egy hatalmas üzletté vált. Tavaly a világűrrel foglalkozó szektor értékét körülbelül 330 milliárd amerikai dollárra becsülték. Az űrhöz való hozzáférés is egyre gyorsabban bővül. Több mint 70 ENSZ-tagállam hozott létre kormányzati űrügynökséget, amelyet egyre nagyobb számban követnek a magáncégek és az iparágak. 2017-ben rekord számú, 450 új műholdat állítottak pályára, amelyek majdnem felét kereskedelmi szervezetek juttatták fel a világűrbe.

A világűrben folytatott tevékenységek jelentőségét fokozza, hogy a világűr modern társadalmunk sarokkövévé vált, ugyanis az életünkben megannyi dologban támaszkodunk az űrtudományra és az űrtechnológiára. Segít minket a navigáció, amikor vezetünk, illetve lehetőségünk van arra, hogy felhívjuk barátainkat és családunkat bárhol a világon. A műholdak segítenek nyomon követni az olyan veszélyeztetett fajokat, mint a rinocéroszok, hogy megvédjük őket az orvvadászoktól, vagy abban, hogy képeket és adatokat kapjanak a farmerek, hogy figyelemmel tudják követni szántóföldi növényeiket, valamint növelni tudják a termésmennyiséget az élelmiszerhiány elkerülése érdekében. A világűr egy nélkülözhetetlen eszköz a fenntartható fejlődés eléréséhez világszerte, tehát fontos, hogy a világűr által nyújtott előnyöket mindenki élvezhesse és mindenki számára hozzáférhetőek legyenek.

Ennek fényében a Unispace+50 egy időszerű lehetőség a világ számára, hogy értékeljük az eddigi hat évtized alatt elért eredményeinket a világűrben, valamint arra, hogy a jövő felé tekintsünk. A Unispace+50 konferencia során az ENSZ-tagállamok elfogadják azt a határozatot, amelynek célja a nemzetközi együttműködés erősítése a világűr békés felhasználása és a világűrben folytatott tevékenységek globális kormányzása érdekében. A határozat elősegíti a koordinációt, hogy mind az űrtudomány és az űrtechnológia, mind a kapcsolódó alkalmazások a fenntartható fejlődési célok megvalósítását szolgálják.

A XXI. században a világűr nélkülözhetetlen az emberiség számára, tehát fontos, hogy a nemzetközi közösség képes legyen együttműködni a világűrben folytatott tevékenységek jövőjével kapcsolatban. Mi a UNOOSA-nál nagyon várjuk a Unispace+50 konferencia résztvevőit és azt, hogy az Egyesült Nemzetek szervezésében egy értékes fórumot biztosítsunk, hogy a világűr használata mindenhol, minden ember és a jövő nemzedékei számára is előnyökkel járjon.


Simonetta Di Pippo

az Egyesült Nemzetek Világűrirodájának igazgatója 

Szerző
2018.06.18 08:03

Vízválasztó

A képviseleti demokráciákban gyakran megfogalmazódó vád, hogy a parlamentben ülő politikusok az őket a képviseletükkel megbízó polgárok helyett szűk elitek részérdekeit képviselik. Nekünk erről most már kamerákkal közvetített, élőben adott bizonyítékunk is van. A rabszolgatörvénynek nevezett jogszabály lényege a legklasszikusabb tőke-munka konfliktus: arról szól, hogy a jövőben ugyanannyi fizetésért több munkaórát kell ledolgozni (nem is kevéssel: az eddigi, átlagosan évi 1800 órát fejelik meg még 400 órával). Hogy a törvény erről szól, méghozzá a nagy munkáltatók kérésére, azt a javaslat eredeti szövege is tartalmazta, sőt az Orbán-kormány sem rejtette véka alá. Ami azóta jött, és amit a közpénzből működő pártmédia szemérmetlen hazugsággal „a munkaidő-beosztás önkéntes megváltoztatásának” nevez, az már csak a kommunikációs kármentés. Bármit állítson is a miniszterelnök, a túlmunkakeret fölemelése és a három éves elszámolási ciklus bevezetése nem a dolgozók érdeke. (A kormányfői füllentéssel ellentétben nincs olyan ember Magyarországon, aki azért menne külföldre, mert itthon nem túlórázhat eleget.) Nekik az lenne az érdekük, hogy napi legfeljebb nyolc óra munkával, a pihenőidők betartása és az összes szabadság kiadása mellett is európai szintű, a lakhatásra és a rekreációra is elegendő munkabért kapjanak. Ha az EU egyik legalacsonyabb bérszínvonalú országában több bért csak több munkáért akarnak adni, az tisztességtelen ajánlat; de a mi esetünk ennél sokkal súlyosabb, amit nemcsak az Orbán Viktor által nyilvánosan lesajnált szakszervezetek, hanem egyesével a munkavállalók is pontosan érzékelnek. A túlóra – még abban az esetben is, ha becsületesen kifizetik – a legolcsóbb munkaerő a „gyár”, és a legtisztább önkizsákmányolás a „munkás” szemszögéből. A mi kormányunk viszont arra próbált lehetőséget teremteni, hogy sokkal több túlmunkát lehessen elrendelni, minimális – a szezonálisan, illetve ciklikusan dolgozó cégeknél pedig semennyi – pluszpénzért. Azért írjuk, hogy próbált, mert a szavazás nagy valószínűséggel törvénysértő volt. És azért gondoljuk, hogy ezzel az Orbán-kabinet korszakhatárhoz ért, mert törvényt ugyan eddig is sokszor sértett – a közmédiának nevezett pártpropaganda működése például minden fontos elemében törvény- és alkotmánysértő –, de most először hágja meg a jogot az egész ország nyilvánossága előtt egy olyan ügyben, ahol a frontvonal egyik oldalán a magyar munkavállalók vannak, a másikon pedig néhány multinacionális cég, és pár magyar (nevű) munkaadó. Hogy a kormány jogtiprás árán az utóbbiak oldalára áll, az mindennel ellentétes, amit ez a hatalom nyolc éve egyfolytában állít magáról. Az ellenzék karakán kiállása pedig az adott helyzetben nem botrány, hanem az elvárható minimum. Ezzel együtt köszönet érte: a többséget (a választók többségét) ezúttal ők képviselték.   (A szöveg előző változata tartalmazott egy utalást arra, hogy a kormánypárt előre tudhatott a készülő ellenzéki akcióról. A tv-felvétel utólagos visszanézése után ez a feltételezés alaptalannak bizonyult.)
2018.12.12 13:19
Frissítve: 2018.12.12 18:53

A szitokszó

Ha azt nézzük, hogy a világszervezet 193 tagállama közül 164 – ami 85 százalék - elfogadta a migrációról szóló, 23 célkitűzést megfogalmazó ENSZ-megállapodást, akkor voltaképpen túlnyomó többségről beszélhetünk. Még akkor is, ha az Egyesült Államok példának okáért nincs köztük, miként Magyarország sem. Ha viszont tekintetbe vesszük, hogy ez nem kötelező jogi erővel bíró nemzetközi szerződés, hanem csupán politikai szándéknyilatkozat, akkor már elgondolkodtató, hogy 29 ország még a jószándékát sem óhajtja kifejezni a rendezett, mederben tartott, szabályozott migráció előmozdítását illetően.
Akik csatlakoznak ehhez a 23 ponthoz, azok azt vallják: a migrációs törekvéseket globálisan és csírájában teljesen elfojtani nem lehet, és nem is feltétlenül kell, mert adott esetben elöregedő jóléti társadalmakba áramlik be friss munkaerő, és kellő körültekintéssel, nyitottsággal, toleranciával és alkalmazkodóképességgel minden szereplő jól járhat. Az ellen viszont tűzzel-vassal küzdeni kell, hogy az illegális migráció vámszedői, az embercsempészek valóságos rabszolgakereskedelmet folytassanak a kiszolgáltatott szerencsétlen emberekkel.  
Ezzel a felfogással áll szemben az az állítás, hogy ha nem vigyázol, és kinyújtod a kisujjadat, akkor a migráns le fogja harapni a karodat, elveszi a munkahelyedet, a hazádat és a hitedet. A migráns eszerint közellenség.  
Tiszta lélekkel nem tehető szemrehányás azoknak a hátrányos helyzetűeknek, akik örülnek, ha akad olyan, akit még többen vetnek meg. Örkény egyik egypercesében a pincében megbújó patkányt boldoggá teszi, amikor a falábú házmesterkislány cicának nézi őt, de arra a csodára már gondolni sem mer, hogy mi lenne, ha ő falábú házmesterkislány lehetne.  
Egyszer a Blahán azzal jött oda hozzám egy kéregető: roma vagyok, nem migráns.  
Az ENSZ migrációs szervezete a migráns fogalmát úgy értelmezi, hogy abba beletartozik mindenki, aki nem a hazájában dolgozik, illetve él. Migráns az is, akit kibombáztak szíriai otthonából, és életét féltve menekül – ő egyben menedékkérő is, és menekültté válik, ha ezt a státusát elismerik –, de migráns az a maláj is, aki gazdag „kuvaitiéknál” takarít. És migráns az a magyar nő, aki egy osztrák hegyi faluban nehezen mozgó idős embert ápol, mert így jobban jön ki anyagilag, mint ha óvónőként dolgozna itthon. Iskolásan fogalmazva: nem minden migráns menekült, de minden menekült migráns.  
Fontos lenne, hogy a független média ne kapituláljon a kormányzati propaganda előtt, ne fogadja el, hogy a migráns szitokszó, és ne használja helyette a menekült szót. Ne kösse meg a demagógiával azt a kompromisszumot, hogy csak a háborús helyzetből menekülőnek vannak méltányolható emberi jogai. Ne gondolja, hogy aki „pusztán” a jobb élet reményében indul el, azt úgy kell áthajítani a határon, mint macskát a palánkon. „Gazdasági bevándorlással” legálisan megpróbálkozni nem bűn. A migránsnak nincs „alanyi joga” a betelepedésre és jólétre, de alkupozícióban ő is kínálhat valami hasznosat.
2018.12.12 09:00
Frissítve: 2018.12.12 10:26