Tűz és víz

Publikálás dátuma
2018.06.18 08:07

Fotó: /

Súlyosan téved, aki arra számít, hogy Magyarország - a kormány, a hatalom - profitálhat a keresztény német pártok ellentéteiből. Akkor sem, ha úgy látszik, a belügyminiszternek ugyanaz az álláspontja, mint a magyar vezetésnek. Horst Seehofer terve megtagadná a belépést a határon menedéket kérők bizonyos csoportjaitól, elsősorban azoktól, akiket máshol már nyilvántartásba vettek, vagy megkezdték menedékjogi eljárásukat. És akkor sem, ha a másik oldalon a kancellár még mindig ellenzi, hogy egyoldalú, nemzeti intézkedéseket vezessenek be, vagyis nézőpontja ellentétes Orbánékéval. Angela Merkel uniós szintű szabályozást szorgalmaz és olyan megállapodásokat, amelyek jogi alapot teremtenének arra is, hogy akár a német határon megtagadják a belépést a menedékkérőktől.

Nyilvánvalóan Berlinben - és Münchenben - is tisztában vannak vele, a tűzzel játszanak. A helyzet veszélyes Németországnak és Európának is. Ha szakad a koalíció, és esetleg mégis új választásokat kell kiírni, az beláthatatlan - vagy nagyon is belátható - következményekkel járhat. Ez mérsékletet kíván minden érdekelttől. És nem csupán a német határokon belül.

Úgy néz ki, mintha Budapesten sem foglalnának állást egyik vélemény mellett sem. Mintha csak a megszokott, régi lemez szólna migránsokról, a határok védelméről, Sorosról és az unióról. Orbán Viktor még azt is megjegyzi: tisztában vannak vele, hol van Magyarország helye, de persze tanácsot szívesen ad, mert történelmi tapasztalatai vannak. És az egykori német kancellár halálának évfordulóján rendezett konferencián eljut odáig, hogy Helmut Kohl pontosan értette, mit jelent az Európai Unió tagjainak egyenrangúsága, és értékelte a magyarok barátságát is. Ez természetesen nem üzenet, de értheti, aki akarja. Kohl mindent jól csinált, és mi, magyarok is pontosan tudjuk, mi lenne a teendő. Csak hát most más idők járnak, mi meg kicsik vagyunk.

Ha tüzet kell oltani, nem mindegy, milyen folyadékot öntünk rá: vizet vagy benzint. És ha az utóbbit - ráadásul kéretlenül -, magunk is megsérülhetünk.

Szerző
2018.06.18 08:07

Patkányok ideje

Gyermekkorom emlékeit idézik a hírek: egyre többször tűnnek fel patkányok a fővárosban. A ’60-as évek elején a Bajcsy-Zsilinszky úti öreg bérház világítóudvarában kiskölyökként tacskónyinak látott patkányokkal nézhettem farkasszemet, és bevallom, jobban féltem tőlük, mint fordítva. Később már Budán, a Bocskai úton laktunk, és a srácokkal a környező mellékutcákban fociztunk az úttesten. Olykor egy félidőt is lejátszhattunk úgy, hogy egyetlen gépkocsi sem zavarta meg a meccset, csak az időnként elsurranó patkányok miatt tartottunk némi kényszerpihenőt.
Azután a ’70-es évektől ezek az intelligens és némely emberi társdalommal ellentétben kiválóan együttműködő jószágok eltűntek kedvelt élőhelyükről, a csatornahálózatból is. A Bábolna Bio Kft., illetve jogelődje ugyanis 1971-től 2018 nyaráig gyakorlatilag patkánymentes övezetté tette Budapestet. Egy időben közelről ismerhettem a tevékenységüket, és tudom: már akkor rengeteg pénzt, időt és energiát fektettek a kutatásba, fejlesztésbe, amikor ez még nem volt divat. Kiváló szakemberekkel dolgoztak, jó néhány külföldi városban is sikeresen vetettek véget a patkányinváziónak. 
A fővárosi önkormányzat viszont az idén nyáron nem hosszabbította meg a bábolnaiakkal a szerződést. Ehelyett közbeszerzést írt ki a testület, és a nyertessel, az RNBH Konzorcium nevű vállalkozással kötött szerződést. Szóljon, aki már korábban is hallott felőlük! A váltás okáról nem sokat tudni.
Eszembe sem jut feltételezni, hogy esetleg azért kellett lecserélni egy majd’ fél évszázada közmegelégedésre dolgozó céget, mert valamelyik Fidesz-közeli vállalkozói kör rájött, hogy nagy pénz van a rágcsáló irtásban. Is. Mindenesetre tény, hogy jövőre a fővárosi önkormányzat két és félszeres többletpénzt fizet az új patkányfogóknak. 
Ismét eljött a patkányok ideje. És nem csak a csatornákban.
2018.12.13 08:40
Frissítve: 2018.12.13 08:44

Terminátor

Az „Orbán bulldogjaként” is emlegetett Palkovics miniszter elszánt és kitartó ember hírében áll, aki tűzön-vízen keresztülviszi akaratát. A Magyar Tudományos Akadémia finanszírozásának és az akadémiai kutatóhálózat átszervezésének tervével azonban nagy fába vágta a fejszéjét - bár az, hogy végül sikerül-e a rönköt felaprítania, még a jövő kérdései közé tartozik. Mert tény: az akadémikusok részéről nem várt ellenállásba ütközött. 
Egy autoriter rendszerben a tudomány államosítására és a központi akarat szolgálatába állítására tett kísérletek senkit nem érhettek váratlanul. A népet akkor lehet a leghatékonyabban kizsákmányolni, ha a józan ész helyett az ostobaság, a nyitottság helyett a bezárkózottság, a tájékozottság helyett a tudatlanság kerekedik felül. Ez egy jól bevált történelmi recept. A közmédia pártpropagandává silányításával, a független média felszámolásával, az iskolák, egyetemek uniformizálásával, a szabad hangok elfojtásával, a „másként gondolkodók” démonizálásával, a bűnbakkereséssel és nem létező ellenségek üldözésével lehet a legegyszerűbben elérni, hogy szabadságjogaikat önként feladják a derék választópolgárok, s hogy a jogállamiság és a demokrácia a legnagyobb üdvrivalgás közepette múljon ki. 
Miért pont a tudomány működhetne szabadon? A magyar tudományosság fellegvárát, az Akadémiát néhány hónap alatt le akarták darálni. Palkovics terve az volt, hogy már az idei év végére feláll az új rend. Ennek tettek keresztbe a tudósok, és ennek köszönhető, hogy a miniszter most bosszúálló terminátor üzemmódba kapcsolt: az akadémikusok akadékoskodása miatt csúsznak a tervek, az „átmeneti időszakban” ezért csak a felét kapják meg a nekik járó összegnek. A kormányzat számára fontosabb az erőfitogtatás, mint az, hogy közben kutatások állhatnak le, tudományos munkák lehetetlenülnek el. Az állítólagos nemzeti-keresztény kurzus számára Széchenyi örökségének meggyalázása sem jelent gondot. Egy a lényeg: az akarat diadalát semmi nem gátolhatja.
2018.12.13 08:39
Frissítve: 2018.12.13 08:45