Kajakra, magyar!

Nagyon szurkoltam, hogy az a köpcös emberke el ne ejtse azt a sportkajakot, amit láthatóan nagy lelkesedéssel cipelt. Talán még stílszerűbb lett volna, ha a pocaknál kigombolt zakóhoz strandpapucsot vagy gumicsizmát és mentőmellényt viselt volna, de a jó szándék így sem vonható kétségbe.

Orbán Viktor miniszterelnök azonban nem elégedett meg a látványos cipekedéssel, lelkesítő beszédet is intézett a nemzethez. Megtudhattuk, hogy a tokaji vízisport központ egy „olyan program része, amely természetes módon teszi megélhetővé a hazaszeretetet, és azokat az embereket is a nemzeti közösség részévé teszi, akik nem érezték magukat oda tartozónak.” A talányos mondatból nem derült ki, hogy kikre gondolhatott Orbán. Esetleg a víziszonyban szenvedőkre, akik nem ülnek csónakba, így kimaradnak a hazaszeretet gyakorlásának ebből a módozatából. Még azt is hozzátette, hogy a „hazaszeretet nem megy a másik szeretete nélkül... A mi fajtánkat nem olyan könnyű szeretni. Ha együtt csináljuk, minden azonnal működni kezd.”

Valóban nem könnyű az olyan politikusokat szeretni, akik elsősorban saját zsebre dolgoznak, ráadásul az uniós és a magyar adófizetők pénzéből gazdagodnak. Azt is készséggel elhiszem, hogy ha ezt együtt csinálja a cimborákkal, minden működik, lásd a betelepítési kötvények anyagi sikerét.

Tokaj pedig különösen közel állhat a szívéhez, hiszen a sárazsadányi birtok után már nem a család, hanem a hű barát, Mészáros Lőrinc nevére vettek értékes pincészetet, szállodát, majd pár kikötőt, alig néhány kilométerre Tokajtól a Bodrogon, ahol majd kiköthetnek a hazaszeretettel eltöltekezett evezősök. Talán ha a felcsúti kisvasút kiépülne Tokajig, még jobban loboghatna a hazaszeretet, és a bevétel is nagyobb lenne.

Ha Orbánnak egyszer majd mennie kell, utána jön az özönvíz. Tehát: kajakra, magyar!

Szerző
Témák
Tokaj
2018.06.18 08:09

Patkányok ideje

Gyermekkorom emlékeit idézik a hírek: egyre többször tűnnek fel patkányok a fővárosban. A ’60-as évek elején a Bajcsy-Zsilinszky úti öreg bérház világítóudvarában kiskölyökként tacskónyinak látott patkányokkal nézhettem farkasszemet, és bevallom, jobban féltem tőlük, mint fordítva. Később már Budán, a Bocskai úton laktunk, és a srácokkal a környező mellékutcákban fociztunk az úttesten. Olykor egy félidőt is lejátszhattunk úgy, hogy egyetlen gépkocsi sem zavarta meg a meccset, csak az időnként elsurranó patkányok miatt tartottunk némi kényszerpihenőt.
Azután a ’70-es évektől ezek az intelligens és némely emberi társdalommal ellentétben kiválóan együttműködő jószágok eltűntek kedvelt élőhelyükről, a csatornahálózatból is. A Bábolna Bio Kft., illetve jogelődje ugyanis 1971-től 2018 nyaráig gyakorlatilag patkánymentes övezetté tette Budapestet. Egy időben közelről ismerhettem a tevékenységüket, és tudom: már akkor rengeteg pénzt, időt és energiát fektettek a kutatásba, fejlesztésbe, amikor ez még nem volt divat. Kiváló szakemberekkel dolgoztak, jó néhány külföldi városban is sikeresen vetettek véget a patkányinváziónak. 
A fővárosi önkormányzat viszont az idén nyáron nem hosszabbította meg a bábolnaiakkal a szerződést. Ehelyett közbeszerzést írt ki a testület, és a nyertessel, az RNBH Konzorcium nevű vállalkozással kötött szerződést. Szóljon, aki már korábban is hallott felőlük! A váltás okáról nem sokat tudni.
Eszembe sem jut feltételezni, hogy esetleg azért kellett lecserélni egy majd’ fél évszázada közmegelégedésre dolgozó céget, mert valamelyik Fidesz-közeli vállalkozói kör rájött, hogy nagy pénz van a rágcsáló irtásban. Is. Mindenesetre tény, hogy jövőre a fővárosi önkormányzat két és félszeres többletpénzt fizet az új patkányfogóknak. 
Ismét eljött a patkányok ideje. És nem csak a csatornákban.
2018.12.13 08:40
Frissítve: 2018.12.13 08:44

Terminátor

Az „Orbán bulldogjaként” is emlegetett Palkovics miniszter elszánt és kitartó ember hírében áll, aki tűzön-vízen keresztülviszi akaratát. A Magyar Tudományos Akadémia finanszírozásának és az akadémiai kutatóhálózat átszervezésének tervével azonban nagy fába vágta a fejszéjét - bár az, hogy végül sikerül-e a rönköt felaprítania, még a jövő kérdései közé tartozik. Mert tény: az akadémikusok részéről nem várt ellenállásba ütközött. 
Egy autoriter rendszerben a tudomány államosítására és a központi akarat szolgálatába állítására tett kísérletek senkit nem érhettek váratlanul. A népet akkor lehet a leghatékonyabban kizsákmányolni, ha a józan ész helyett az ostobaság, a nyitottság helyett a bezárkózottság, a tájékozottság helyett a tudatlanság kerekedik felül. Ez egy jól bevált történelmi recept. A közmédia pártpropagandává silányításával, a független média felszámolásával, az iskolák, egyetemek uniformizálásával, a szabad hangok elfojtásával, a „másként gondolkodók” démonizálásával, a bűnbakkereséssel és nem létező ellenségek üldözésével lehet a legegyszerűbben elérni, hogy szabadságjogaikat önként feladják a derék választópolgárok, s hogy a jogállamiság és a demokrácia a legnagyobb üdvrivalgás közepette múljon ki. 
Miért pont a tudomány működhetne szabadon? A magyar tudományosság fellegvárát, az Akadémiát néhány hónap alatt le akarták darálni. Palkovics terve az volt, hogy már az idei év végére feláll az új rend. Ennek tettek keresztbe a tudósok, és ennek köszönhető, hogy a miniszter most bosszúálló terminátor üzemmódba kapcsolt: az akadémikusok akadékoskodása miatt csúsznak a tervek, az „átmeneti időszakban” ezért csak a felét kapják meg a nekik járó összegnek. A kormányzat számára fontosabb az erőfitogtatás, mint az, hogy közben kutatások állhatnak le, tudományos munkák lehetetlenülnek el. Az állítólagos nemzeti-keresztény kurzus számára Széchenyi örökségének meggyalázása sem jelent gondot. Egy a lényeg: az akarat diadalát semmi nem gátolhatja.
2018.12.13 08:39
Frissítve: 2018.12.13 08:45