Veszélyben a bírói függetlenség?

Publikálás dátuma
2018.06.18 07:09
ÁTSZERVEZÉS - Justitia valamelyik keze üres le FOTÓ: NÉPSZAVA
Fotó: /
Az európai ernyőszervezet vezetője szerint megfelelő egyensúlyt kellene találni a Handó Tünde vezette Országos Bírósági Hivatal és az Országos Bírói Tanács között

A közigazgatási bírákkal kapcsolatos követelmények semmiben sem különböznek a polgári vagy büntető bírákétól, ugyanúgy érdemeik és képességeik alapján, a többi államhatalmi ágtól független igazságügyi testületnek kell őket kineveznie – nyilatkozott a Népszavának a holland Kees Sterk, az Európai Igazságügyi Tanácsok Hálózata (ENCJ) újonnan megválasztott elnöke, aki júliusban Budapestre látogat.

Megválasztása utáni első nyilatkozatát – mint most a Népszavának elmondta – félreértelmezték, és olyan kijelentést tulajdonítottak neki, hogy az Országos Bírói Tanács (OBT), az ENCJ magyar tagja az európai ernyőszervezet beavatkozását kérte a magyar igazságszolgáltatási rendszer változtatásai miatt. A hírt a Magyar Idők című kormánylap hozta nyilvánosságra június elején a New York Times egyik írására hivatkozva, mondván, hogy a magyar bírói testület hadat üzent az Orbán-kormánynak.

Ahogyan most Kees Sterk kifejtette, az ENCJ nem arra van, hogy „beavatkozzon”, hanem arra, hogy együttműködési hálózatként segítséget nyújtson tagszervezeteinek, és párbeszéd útján elősegítse a független, elszámoltatható és magas színvonalú igazságszolgáltatást.

Kees Sterk azért tervez budapesti látogatást, hogy megismerkedjen az Országos Bírói Tanács (OBT) új tagjaival, és tájékozódjon az igazságüggyel kapcsolatos friss magyar fejleményekről. Eddigi ismeretei szerint – tette hozzá – a fő probléma a megfelelő egyensúly megtalálása a Handó Tünde vezette Országos Bírósági Hivatal (OBH) és az OBT között.

Lengyelországot illetően már súlyosabb aggályok megfogalmazásáig jutott el az ENCJ. Kees Sterk felidézte, hogy a május végén tartott lisszaboni tisztújító közgyűlésen megállapították: a lengyel tagszervezet, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (KRS) bíró tagjait az új szabályozás nyomán immár nem maguk a bírák választják meg, hanem a parlament. Márpedig ez ellentmond annak az elvnek, hogy az ENCJ tagszervezeteinek függetlennek kell lenniük a törvényhozói és a végrehajtói ágtól. A lengyel reform során nem konzultáltak megfelelően a bírákkal, és a KRS korábbi tagjainak a mandátumát idő előtt megszüntették. Mindezekre figyelemmel az ENCJ felülvizsgálja az új összetételű KRS tagsági jogosultságát, és ez a vizsgálat néhány hónapig eltarthat.

A lisszaboni állásfoglalás arra is kitért, hogy a KRS ügye nem elszigetelt, hanem együtt kell szemlélni a rendes bíróságokról és a legfelső bíróságról szóló lengyel törvénnyel. A módosításokat áttekintve megállapítható, hogy az igazságszolgáltatás új lengyel szabályozása a jelek szerint teret enged a végrehajtói és a törvényhozói hatalmi ág azon törekvéseinek, amelyek az igazságszolgáltatási ágazat fölötti ellenőrzés gyakorlását célozzák. "Ez riasztó, és hatással lehet a lengyel igazságszolgáltatásnak az európai jogi közösségen belüli helyzetére és az iránta megnyilvánuló bizalomra” – foglalt állást az Európai Igazságügyi Tanácsok Hálózata.

Az ENCJ elnöke a Népszavának kifejtette: az európai populista mozgalmak nem kötődnek nagy meggyőződéssel azokhoz a hagyományos koncepciókhoz, amelyek szellemében a demokratikus államokat a jogállamiság alapján kormányozzák. A hatalmi ágak szétválasztása és az igazságszolgáltatás függetlensége nem állandó, adott tényező, hanem folyamatos karbantartást és erősítést igényel – tette hozzá. Úgy véli, hogy a bírói hatalmi ág sérülékenyebb, mint a törvényhozói, illetve a végrehajtói ágazat, még akkor is, ha az alkotmányos garanciák adottak.

Az egyes országok igazságügyi tanácsainak – folytatta Kees Sterk – nagyobb szerepet kell vállalniuk a hatalmi ágak közötti egyensúly megszilárdításában, a bíróságok helyzetének megerősítésében, például úgy, hogy elmagyarázzák a független ítélkezés szerepének a fontosságát a jogállami viszonyok között. Segíteniük kell a társadalom tájékoztatását, például azt is, hogy a bírák ellátogassanak az iskolákba, és elmagyarázzák a gyerekeknek, miért fontos a bíróságok függetlensége a demokráciában.

Az egyes nemzeti igazságügyi tanácsok végső esetben kérhetik ennek az európai ernyőszervezetnek az együttműködését és segítségnyújtását az irányelvek és normák érvényre juttatásában, problémáik megoldásában – igyekezett megvilágítani a különbséget Kees Sterk az ENCJ tényleges lehetőségei és a vele kapcsolatban tévesen megfogalmazott „beavatkozási” igény között.

Harmadolnának
Két hét múlva, július 3-án nyugdíjba kellene vonulnia a lengyel legfelsőbb bíróság 72 bírója közül 27-nek, mert az igazságügyi reform keretében a mai tagokra vonatkozó nyugdíj-korhatárt 65 évre csökkentik. Jelenleg ez a legvitatottabb részlete a lengyel reformnak, amely ellen Frans Timmermans, az Európai Bizottság (EB) első alelnöke is fellépett.
Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő úgy reagált, a reform a kommunista rendszer maradványaitól tisztítja meg a bírósági rendszert. Hozzátette: a legfelsőbb bíróságnál máig dolgoznak a Jaruzelski tábornok által 1981. decemberi hadiállapot idején tevékeny bírák.

Magyar példa a lengyel kormánypárt előtt

A lengyel kormánypárt vezetői, így a pártelnök Jarosław Kaczyński soha nem csináltak titkot abból, hogy a magyar igazságügy - 2011-12 között, az új alaptörvény megalkotásával párhuzamos - átalakítását tekintik példának a maguk számára. A Jog és Igazságosság (PiS) ugyanúgy az alkotmánybíróság hatáskörének szűkítésével, és az alkotmánybírák cseréjével kezdte a "reformot", mint itthon a Fidesz-KDNP.

Magát a bírói igazgatási rendszert is teljesen felforgatták Orbánék. 2012-ig a legfőbb bírói szerv Magyarországon a Legfelsőbb Bíróság (LB) volt, az igazgatás pedig az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) alá tartozott. Az LB elnöke egyben az OIT elnöke is volt, az OIT-t pedig - informálisan - a megyei bírósági elnökök uralták, ami azt is jelentette, hogy a vezető bírák tudta, hozzájárulása nélkül nem lehetett a bírósági szervezetet befolyásolni. Ezt a helyzetet nem tűrve, a Fidesz-KDNP a 2012. január 1-jén életbe lépett új alaptörvényben elválasztotta egymástól az ítélkezés szakmai felügyeletét és a központi igazgatást. Az LB-ot, némi hatáskör-módosítással átnevezték Kúriává (a szervezeti átalakításra hivatkozva menesztették elnökét, Baka Andrást), amely az ítélkezés egységességét és szakmai színvonalát biztosítja, a bíróságok központi igazgatása pedig egy új, Országos Bírósági Hivatalnak (OBH) nevezett szervezet elnökének kezébe került, tehát az OIT-t - a tanácsot - egyszemélyes igazgatás váltotta. Az OBH elnöke az Orbán családhoz közelálló Handó Tünde bírót választották 9 évre, aki egyben Szájer József felesége.

A bírósági igazgatási rendszer reformja mellett szükséges volt Magyarországon is a bíróságok "lefejezése": 2011-ben egyik napról a másikra 70-ről 62-re szállították le a nyugdíj-korhatárt, aminek következtében mintegy 300 bírót - a legtapasztaltabbakat - nyugdíjaztak, utóbb minden lehetséges fórumon megbukott a döntés, a bírókat ugyan "kárpótolták", de korábbi, vezetői állásukat nem kapták vissza. Ehhez két államfő, Schmitt Pál és Áder János is asszisztált.

Az OBH-elnöknek kiterjedt jogköröket adott az új, 2011-es bírósági törvény: onnan kezdve, hogy - a kúriaiak kivételével - valamennyi bírói vezetői pályázatot személyesen bírál el egészen odáig, hogy a bíróságok költségvetési, felújítási és képzési ügyeiben dönt. Ezt a óriási hatalmat ellensúlyozandó hozták létre az alaptörvényben az Országos Bírói Tanácsot (OBT), amelynek jogkörei végül az uniós szervezetek és a velencei bizottság nyomására valamelyest bővültek, de komolyabb funkciói nincsenek.

Az alaptörvény szerint: "A bíróságok igazgatásának központi feladatait az Országos Bírósági Hivatal elnöke végzi. Az Országos Bírói Tanács felügyeli a bíróságok központi igazgatását." A 15 tagú OBT legfontosabb feladata az OBH-elnök személyi, szervezeti döntéseinek ellenőrzése, de szankciókat nem alkalmazhat, a törvény szerint az ellenőrzés mellett indítványozási, véleményezési és jóváhagyási jogai vannak. Ám az OBT tagjait a bírák - elektori rendszerben - maguk választják (14 tagot választanak, a Kúria elnökét a törvény delegálja), ezért a szervezet legitimitása elég nagy. Ugyanakkor a tagok bírósági "beosztása" az OBH-elnök döntésén múlik. Így fordulhatott elő, hogy az új, idén januárban hat évre választott OBT tagjai (és póttagok) közül - Handó nyomására - tucatnyian lemondtak, amire hivatkozva az OBH-elnök (Handó) nem tartja legitimnek az OBT-t, amelynek egyetlen bűne, hogy komolyan vette ellenőrzési jogkörét, s elkezdte vizsgálni Handó pályázati/kinevezési gyakorlatát. Kees Sterk ezekre a két szervezet közötti konfliktusokra hivatkozhatott.

A mai hazai alkotmányozási lázban létrehoznának egy új Közigazgatási Felsőbíróságot, amely - a Kúriához hasonlóan - várhatóan nem kerül majd az OBH-elnök személyzeti felügyelete alá (nem az OBT-ről van szó tehát, mint pénteki számunkban írtuk). A kormány a Közigazgatási Felsőbírósággal egy "házi bíróságot" hozna létre, ahol az állam minden ügyében döntenének, bíráikat pedig a bírói tapasztalattal nem, csak közigazgatási gyakorlattal rendelkező jogászok közül (is) választhatnák. (S. Z.)

Szerző
2018.06.18 07:09

Felfalják a multik a munkaerőt

Publikálás dátuma
2018.09.25 11:00
ÉPÜL AZ ÚJ MERCEDES-GYÁR 2500: dolgozóval bővülnének
Fotó: MTI/ UJVÁRI SÁNDOR
Több mint 25 ezer álláshely üresen áll az iparban, a tervezett nagyberuházásoknál több ezer fős létszámbővüléssel számolnak. A dolgozókat a magyar kkv-szektort padlóra küldve szipkázhatják el.
Több mint 15 ezer fős létszámbővüléssel számolnak az elmúlt években összességében 2097 milliárd forint értékű nagyberuházásokat bejelentett cégek – derül ki a jegybank összesítéséből. Az MNB szerint az elkövetkező évek során a - jellemzően a járműipar és a vegyipar, kisebb részben az élelmiszeripar, az építőipar és a gépgyártás területén létrejövő - beruházások meghatározó elemei lehetnek a hazai gazdasági növekedésnek. A tervezett létszámbővítés hazai forrásait azonban az egyre nagyobb munkaerőhiány közepette sem a munkavállalói, sem a munkaadói képviseletek nem látják. Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) alelnöke egyenesen azt mondta lapunknak: a tervezett beruházások valójában nem 15 ezer új, hanem 15 ezer másmilyen munkahelyet hoznak majd létre a magyar gazdaságban. A beruházó cégek szerinte várhatóan képesek lesznek valóban 15 ezer fővel bővíteni dolgozóik létszámát, de csak úgy, hogy közben 15 ezer másik magyarországi munkahely megszűnik. Ebben a játszmában pedig egyértelműen a hazai kis és középvállalkozások (kkv) lesznek a vesztesek. Az MNB friss Inflációs jelentésében megjelent táblázat alapján az elkövetkező néhány évben a legnagyobb létszámbővülést a Mercedes gyár még 2016-ban bejelentett 490 milliárd forintos fejlesztése jelentené: itt 2500 főnyi új munkaerőre volna szükség. A Lego 30 milliárd forintos beruházása 1600 fős bővítéssel számol, a debreceni BMW-gyár 320 milliárd forintos projektje pedig 1000 fővel. További összesen csaknem háromtucat nagyberuházás új munkaerőigénye egyenként 100-600 fő között mozog, így összességében 15 186 új dolgozóra volna szükség ezekben a gyárakban és üzemekben. A hazai munkaerőpiac azonban már kiürült, innen nem lesz további utánpótlás. Pláne, hogy – mint Rolek Ferenc fogalmazott – ez nem darabra megy, akárkit nem lehet beállítani a gépsorok mellé. Az MGYOSZ alelnöke szerint ennek ellenére nem a fenti nagy beruházásokat tervező multicégek, hanem a hazai kkv-k számára jelent majd ez komoly problémát az elkövetkező években. A multik ugyanis magasabb béreket kínálva elszipkázzák majd az alacsonyabb termelékenységű, és emiatt a magasabb béreket kigazdálkodni nem tudó hazai kkv-któl a munkaerőt. Így valójában csak szektoron belüli mozgás lesz majd, de nem bővül a foglalkoztatotti létszám 15 ezer fővel: egész egyszerűen azért, mert nincs már merítési bázis. A magas, nemritkán 40 százalékos fluktuáció azonban már így is megkeseríti az ipari cégek vezetőinek mindennapjait. Az egyik autóipari beszállító cégnél például augusztus elején 140 új dolgozót vettek fel, de egy hónap leforgása alatt 120-an távoztak is a cégtől, így a létszámhiányból alig sikerült lefaragni. Miután erről a Vasas Szakszervezet alelnökének szavai nyomán beszámoltunk, László Zoltánt több cégvezető is felhívta: róluk van-e szó a cikkben? Ez is mutatja, mennyire nem egyedi esetekről van szó, hiszen több cég is magára ismert a kirívónak tűnő adatok alapján – mondja a szakszervezeti vezető. A hazai munkaerőpiacon László Zoltán sem lát bővülési lehetőséget, s attól tart: a munkaerőproblémák miatt néhány cég hamarosan befejezi  a termelést Magyarországon. Íly módon felszabadulhat ugyan némi munkaerő a nagyberuházások számára, de hogy meg tudják-e majd tartani, az az eddigiek alapján kétséges: az egyik érintett nagy autógyár ugyanis tavaly év elején 1600 új dolgozót vett föl, de közülük év végére csupán 16 maradt a cégnél. Bár a HR-vezetők lapunk munkaerőhiánnyal kapcsolatos, illetve a fluktuáció mértékét firtató kérdéseire igencsak szemérmesen reagálnak, nem ritkán üzleti titokra hivatkoznak, László Zoltán szerint egymás közt már bevallják: ők sem látják a munkaerőutánpótlás forrását. Nem csupán arról van szó, hogy nincs elegendő létszámú, és dolgozni is akaró ember a magyar munkaerőpiacon, a fő probléma az, hogy akik még bevonhatók lennének, azok nem rendelkeznek a gépek kezeléséhez szükséges ipari kultúrával – mutatott rá. A szakképzésben nagy a lemorzsolódás és magas a pályaelhagyók aránya. Részben emiatt a nagyobb gyárakban könnyen betanítható részfeladatokra osztják a termelést. Saját képzéseiken pedig nem komplex tudású autóipari szakembereket képeznek, csak részfeladatokat tanítanak be, nehogy dolgozóik később egy másik gyárban hasznosítsák tudásukat. Éppen emiatt viszont egy magára valamit is adó autóipari szakember nem megy el egy ilyen gyárba, hogy ott 2-3 mozdulatsort monotonon ismételgessen. Vagyis az ördögi kör bezárul. Az alacsony szakmai színvonal és a magas fluktuáció mellett hatalmas nyomás nehezedik a menedzsmentre: a tervszámokat teljesíteni kell. Így a legjobb szándék mellett sem figyelnek oda a dolgozók munkakörülményeire, túlterheltségére. Az egyik alkatrészgyártó cégnél például már belekalkulálják a költségvetésbe a törvényileg engedélyezett túlórakeretek túllépése miatti büntetést. Még így is megéri, mert másként nem tudják hozni a tervszámokat – említ egy példát László Zoltán. Ebben a helyzetben viszont néhány ezer forintért is odébbállnak a munkavállalók. A fenti problémákat csakis komplex megoldással lehet kezelni: a tisztességes és kiszámítható alapbérek, a szakmunkásképzés átalakítása, a szakmunka presztízsének helyreállítása, a munkakörülmények javítása egyaránt elengedhetetlen – hangsúlyozta László Zoltán, megjegyezve: az érdemi párbeszéd ezekről a kérdésekről  továbbra is várat magára.      

Papíron nőnek majd a bérek

A csökkenő munkaerő-tartalék illeszkedési problémái – a munkaerő nem megfelelő képzettsége és a munkavállalási mobilitás hiánya - jelentősen megnehezítik a vállalatok létszámbővítési törekvéseit. A feszes munkaerőpiaci környezetben a vállalatok erőteljes versenyt folytatnak a munkaerő megtartásáért és felvételéért – írja Inflációs jelentésében az MNB, amely szerint a munkavállalók béralkupozíciója ezáltal folyamatosan javul. A cafateria-rendszer jövő évi szűkítése kapcsán azonban nagy a bizonytalanság: miként reagálnak rá a vállalatok. A jegybank úgy számol: a feszes munkaerőpiaci környezetben a cégek nagy része - az egyetlen kedvezményes adózású juttatásként megmaradó SZÉP-kártya alszámlák bővítése mellett - béremelésekkel reagál majd a változásokra. Ennek költsége azonban főként a munkavállalókra hárul majd. Mindez a 2019. évi bruttó átlagkereset dinamikát 1 százalékponttal emeli, az átlagos munkaerőköltség dinamikát pedig kismértékben csökkenti - írják. Magyarán: a bérstatisztikában jól mutat majd a cafeteria rendszer átalakítása miatti bérnövekedés, a munkavállalók zsebébe azonban ettől még nem kerül majd több pénz. Hiszen csupán annyi történik majd, hogy adózott bérként kapják majd meg az addig adómentesen vagy adókedvezménnyel kapott cafeteria-juttatásokat. 

Üres álláshelyekben az EU éllovasai vagyunk

Az Európai Unió tagállamainak kétharmadában emelkedik a betöltetlen álláshelyek aránya a gazdaságban, és csupán egyetlen ország tudott fordítani a trendeken. Etéren hazánk is az élbolyba tartozik, a legtöbb üres állás ráadásul éppen a nagyberuházások által érintett iparban van. Az Eurostat adatai szerint az idei év második negyedévében a korábbi 2 százalékról 2,2 százalékra nőtt az üres álláshelyek aránya az Európai Unióban. Az unió statisztikai hivatalának adatai szerint az ipar és az építőipar állásainak 2,1 százalékát nem tudták betölteni, a szolgáltatások terén 2,5 százalékos a ráta. A tagországok közül a legrosszabb helyzetben Csehország van, ott már az állások 5,4 százalékára nem találnak embert. Belgiumban az álláshelyek 3,5, Hollandiában a 3,1, Németországban pedig a 2,9 százaléka áll üresen. Magyarország Ausztriával, Svédországgal és az Egyesült Királysággal holtversenyben az ötödik a listán: ezekben az országokban az álláshelyek 2,7 százaléka áll üresen. A skála másik végén helyezkedik el Bulgária, Spanyolország és Portugália, ahol 0,9 százalékot tesz ki a betöltetlen álláshelyek aránya, valamint Görögország, ahol mindössze 0,7 százalékot. A többek között Magyarországról is informatikusokat elcsábítani szándékozó Észtországban 0,3 százalékponttal csökkent az üres álláshelyek aránya (most 1,9 százalékon áll a mutató), 20 másik tagállamban ugyanakkor tovább emelkedett a ráta. Ezek közül is kimagaslóan nőtt Csehországban (1,8 százalékponttal), Lettországban (0,8 százalékponttal), Cipruson (0,6 százalékponttal), valamint Hollandiában, Finnországban és Magyarországon (0,5 százalékponttal). Hazánk esetében a 2,7 százalékos arány 83 611 üres állás helyet takart 2018 második negyedévében. Összehasonlításul: 2017 április-júniusában még „csupán” 65 711 betöltetlen állást jelentettek a cégek. Az üres álláshelyek háromnegyede a versenyszférában van. A ráta az adminisztratív és szolgáltatást támogató tevékenység területeken a legmagasabb – 5,6 százalék -, de rendre 3 százalék felett van a mutató az információ, kommunikáció, a humán, egészségügyi és szociális területeken, valamint az építőiparban és az iparban. Számszerűen egyébként éppen ez utóbbi, a nagyberuházások által is érintett területen áll már most is a legtöbb – 25 636 - álláshely üresen.

2018.09.25 11:00
Frissítve: 2018.09.25 11:00

Súlyosabb szankciók szemetelésért - Már egyeztet a kormány

Publikálás dátuma
2018.09.24 11:00

Fotó: Népszava/ Vajda József
A jövőben akár bűncselekmény is lehet, és sokkal súlyosabb szankciók járhatnak azért, ha valaki közterületen rakja le a hulladékát– értesült a Népszava. Ma tettenérés nélkül szinte lehetetlen bebizonyítani, kié az elhagyott hulladék.
A kormány már megkezdte a szakmai egyeztetést a civil szervezetekkel arról a javaslatról, amelynek következtében a jelenleg szabálysértésnek számító illegális hulladékkihelyezés idővel akár bűncselekménynek is minősülhetne. - Eddig a pozitív ösztönzést alkalmaztunk a szemetelőkkel szemben, ám ez nem jött be – fogalmazott egyik forrásunk. Az illegális hulladék ellen küzdő civilek, illetve az önkormányzati cégvezetők véleménye szerint azért lenne indokolt a szigorítás, mert az utóbbi időben a korábbiakhoz képest is nagyobb problémát okoz a szemetelés. A lerakatok zömét jellemzően a vállalkozók által „elhagyott” építési bontott anyag, illetve lom teszi ki, ám egyre gyakrabban fordul elő, hogy lakossági hulladék kerül a közterületekre. Az is egyértelmű, hogy az esetleges büntetések nem érték el hatásukat.
A hulladékgazdálkodás kormányzati központosítása – a koordináló szervezetek megszűnése és a helyi hulladékgondozó cégek tevékenységének ellehetetlenülése – miatt még rosszabb helyzet állhat elő. Ezt jelzi az is, hogy az utóbbi időben alig akad olyan városszéli, bekötőút, ahol ne éktelenkedne egy szemétkupac. Mindez azon túl, hogy ronda látvány, gyakran veszélyes is, ráadásul egyre komolyabb költségeket ró az adófizetőkre.

Ártott a központosítás

A hulladékgazdálkodás központosításával a kis szolgáltatók feladatai megnőttek, nagyobb területet kell ellátniuk, ugyanakkor lényegében kevesebb pénzért. Ráadásul a rezsicsökkentés miatt eleve kevesebb bevétel érkezik és az is gyakran csúszik: a szolgáltatás díját ugyanis a tényleges szemétszállítást elvégző szolgáltató és a fogyasztó közé beékelt Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt. (NHKV Zrt.) szedi be, ám gyakran 60-90 nap után fizeti csak ki a helyi cégnek. Így a helyi hulladékgazdálkodók is úgy spórolnak, ahol tudnak: csökkentik a szemétbeszedő járataikat vagy bevonják a szelektív hulladékszigeteiket. Így egyre többen a város szélén „tüntetik el” a szemetüket.

– Az elmúlt években hatszáz esetben sikerült kinyomozni, hogy ki volt a szemetelő – mondta Tápai Mónika a Százhalombatta környékén 2008 óta működő Hulladékkommandó vezetője. A szemetelők ugyanis legtöbbször elővigyázatlanok, így gyakori, hogy a hulladékban személyes leveleket, számlákat hagynak, de előfordult már olyan eset is, hogy valaki a kórházi zárójelentését vagy egy diákigazolványt felejtett a szemétben. Ezekben az esetekben azonban nem lehet bizonyítani, hogy ténylegesen az iratok tulajdonosa dobta ki a szemetet. – Tengernyi kiskapu létezik – mondja Tápai Mónika, aki szerint így például hiába fotózzák le a hulladékot eldobót, az utána hivatkozhat arra, hogy éppen csak összeszedte a szemetet, vagy csak sétált egyet vele. Így a rendőrség bizonyítottság hiányában nem tud mit kezdeni az ilyen ügyekkel. Régebben egyébként a jegyzőnek joga volt behívni a tetten ért személyeket és ki is kérdezhette őket. Az ilyen hatósági pressziónak már volt valamekkora elrettentő ereje, így legközelebb legalább meggondolta, hogy szemeteljen. Azonban pár éve a kormányhivatalokhoz kerültek az ilyen szabálysértési ügyek, a kormányhivatal pedig papírból dolgozik, így a szemetelőknek már nem kell arra számítaniuk, hogy behívatják őket. Egyedül a tetten érés segíthet. A hatóságok gyakran érdektelenek – nincs energiájuk a szemetelőket figyelni, így ez a munka civilekre hárul. Ez viszont nem könnyű munka: a Hulladékkommandó tagjai például éjjellátóval felfegyverkezve lesből figyelik a környéket, hogy ki próbál hulladékot lerakni a közterületre. Ha tetten érik, akkor feltartóztatják az illetőt addig, amíg kiérkezik a rendőr. Érdekes módon eddig egyetlen esetben sem torkollott agresszióba a tettenérés. - Meg kell találni mindenkivel a hangot - mondja erről Tápai Mónika, aki szerint a türelmes meggyőzéssel még a legkeményebben fellépő alakok is leszerelhetőek. - Általában arra hivatkoznak, hogy éppen csak megálltak az autóval, és látták, hogy már úgyis van ott szemét. Vagy arról beszélnek, hogy a szomszéd adta nekik a szemetet, hogy csináljanak vele valamit- mondta. Szerinte a bírság mellett az is fontos, hogy a szemetelők tudják, azon a területen figyelnek a hulladéklerakásra.

Szinte lehetetlen a bizonyítás

Arról egyébként nincs pontos adat, hogy hány illegális szemétlerakóhely van Magyarországon. A Hulladék Szövetség (HUMUSZ) még évekkel ezelőtt 15 ezer ilyen helyet azonosított, ám szakmai vélekedések szerint jó eséllyel kétszer ennyi törvénytelen lerakat található az országban. Urbán Csilla a szövetség elnöke úgy becsüli: évente a teljes magyar szemétmennyiség egy százaléka kerülhet ki a szabad ég alá. Ez annyit jelent, hogy hozzávetőlegesen több tízmillió kilogrammnyi különféle szemét landol a szabadban, vagy az erdő szélén – gyakorlatilag bárhol, ahol autóval meg lehet állni, majd a szemét kiborítása után gyorsan kereket lehet oldani. Ha már elhajtott a szemetelő az autójával, később már gyakorlatilag alig lehet felelősségre vonni.

Urbán Csilla szerint az információhiány is gyakran felelős, amiért végül sokan úgy döntenek, hogy inkább a közterületen hagyják az építési hulladékukat. Nehéz például arról információt szerezni, hogy mikor és hova vihetik szabályos körülmények között a hulladékot. A fővárosban ugyan 17 hulladékudvar működik, ám nem mindegyik tud minden típusú szemetet fogadni. Például az udvarokból mindössze három fogad építési hulladékot. Már amikor fogad: az FKF honlapja szerint augusztus és szeptember közepe között, egy hónapig nem tudták fogadni a napi kvóta feletti lakossági lomot, azaz az érdeklődőknek oda kellett telefonálniuk, hogy megtudják, egyáltalán érdemes-e elindulni a szeméttel. Hankó Gergely, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének (KSZGYSZ) ügyvezetője szerint a keményebb szankcionálás mellett komolyabb szakmai összefogásra és koordinációra van szükség. Ez egy hosszabb folyamat lesz – tette hozzá. Arra is rámutatott, hogy országszerte számos civil szervezet foglalkozik az önkéntes hulladékmentesítéssel, ám ezek nem szankcionálhatnak. Fontos lenne a régen bevált mezőőrök alkalmazása, akik helyben tarthatnák az elkövetőket a rendőrség kiérkezéséig. A kitakarított helyszíneknél nagyon fontos a későbbi megközelíthetőség akadályozása, figyelmeztető tábla kihelyezése, továbbá a funkcióváltás: például ha az erre alkalmas helyen pihenőparkot, tanösvényt alakítanak ki. - A szemetelés alapvetően kulturális sajátosság, nyugaton ez kevésbé jelent problémát, inkább kelet-közép-európai jelenség – mondja Hankó Gergely. Egyébként hiába alakult ki Magyarországon a hulladékkal kapcsolatos infrastruktúra, nem használjuk megfelelően. A települési hulladéknak csak kicsit több mint 22 százalékát gyűjtjük szelektíven, és például a budapesti fém-műanyag gyűjtőkbe érkező anyag fele nem odavaló hulladék. Az illegális hulladéklerakókkal szemben az önkormányzatnak is lehetnek eszközei: a Tisza-parti kistelepülésen, Cigándon nemrégiben egy közterületi felügyelőt is felvettek akinek, az egyik kiemelt feladata a szemetelők szemmel tartása. Mint Oláh Krisztián polgármester elmondta: az önkormányzat évek óta küzd a hulladékokkal, így évente kétszer még a polgármesteri hivatal dolgozói is kimennek szemetet gyűjteni.

Egymásra mutogatnak

Szakmai becslések szerint a fővárosban kerületenként évi 30-40 millió forintot emészt fel az illegális szemét elleni küzdelem, ehhez jönnek hozzá azok a fővárosi önkormányzat által kezelt területek, ahol az Fővárosi Közterület-fenntartó Nonprofit Zrt. (FKF ZRT.) tájékoztatása szerint idén további 30 millióba kerül a sok ezer köbméternyi szemét elszállítása. A hulladékszállítás igen drága díját alapszabály szerint annak a szervezetnek, önkormányzatnak kell kifizetnie, amelynek a területén megtalálták a szemetet. Ugyanakkor nagyon gyakori, hogy „határterületen” alakulnak ki az illegális kupacok: olyan helyen például, ahol az erdőgazdaság vagy az autópályát fenntartó közút is szóba jöhetne kezelőként, de a főváros peremkerületeiben az is rendszeresen előfordul, hogy a Máv által felügyelt területen jönnek létre illegális szeméttelepek. A vitás helyzetekben az érintett földtulajdonosok jobbára egymásra mutogatnak, mivel egyik sem akar költeni a hulladék felszámolására.

2018.09.24 11:00
Frissítve: 2018.09.24 13:54