Apáti Ferenc az MTI érdeklődésére elmondta, hogy az 1980-as években közel 7 ezer hektáron 25-30 ezer tonna málna termett, ami az ezredfordulóra mintegy 1500 hektárra és 10-15 ezer tonnára zsugorodott, azóta pedig még tovább csökkent a termőterület. Hozzátette, hogy a megmaradt málnatermő terület kis része fagyasztóipari igényeket elégít és hűtőipari vállalkozások művelésében van, a másik hányadán frisspiaci árut termelnek.
Rámutatott, hogy a magyar málna fagyasztóipari hasznosítása jelenleg a megszűnés határán áll, mivel Lengyelországból és Szerbiából olcsóbban lehet kész fagyasztott árut importálni, mint a hazai alapanyagot megvásárolni. A frisspiacon is egyre jelentősebb teret hódít a lengyel málna, amely mostanra a 120 ezer tonna körüli termésével a magyar termelés százszorosára nőtte ki magát.
Az alelnök szerint a magyar málnatermesztés kritikus mértékű visszaszorulásának hátterében a klimatikus viszonyok átalakulása áll, valamint az erősebb szerb és lengyel versenytársak, akik gazdasági előnyüket kedvezőbb klímájuknak (elsősorban a lengyelek) és olcsóbb munkaerejüknek (a szerbek) köszönhetik. Mindezek mellett gondot jelent a munkaerőhiány is, mivel a málna a legmunkaerő-igényesebb kultúrák közé tartozik, éves művelése 3-4 ezer munkaórát igényel hektáronként.
Kitért arra is, hogy az Európai Unióban (EU) Lengyelország termeli a legtöbb málnát, a világ termelési ranglistáján pedig Oroszország után a második helyet foglalja el. A világ termelésének 21 százalékát, az unió termelésének több mint 70 százalékát adja. Lengyelországban a málna termelése körülbelül 30 ezer hektáron folyik, a termésmennyiség évente 110-120 ezer tonna körül alakul.
