Agykontroll

Publikálás dátuma
2018.06.19 08:05

Fotó: /

Sokakat idegesít az óriásplakátokról, sajtóból ömlő Stop Soros!-ozás, mások csak legyintenek a kormányzati agymosás láttán-hallatán, igazából azonban kevesen gondolnak bele: az amerikai üzletemberre kihegyezett, valójában azonban a civil szervezetek elleni kormánypropaganda mennyire megmérgezi a mindennapokat.

„A legrosszabb az egészben, hogy tudom, igazából ebben a formában nincs értelme annak, amit csinálok. Belefásultam, mert ez egy végeláthatatlan harc, s április 8., vagyis a választások után teljesen elvesztettem a hitem. Egy olyan országban, ahol állandóan vegzálják a civileket, mennyi az esély, hogy ez a kezdeményezés kinőheti magát egy szervezetté?” – tette fel a kérdést hétfőn megjelent cikkünkben a kaposvári Pintér Judit, aki évek óta szervezett segély- és ételosztást a somogyi megyeszékhelyen. A sajátjából és mások adományaiból. A szabadidejében.

Kalaplengetést érdemelne, s azt hinné az ember, egy ilyesfajta, érdek nélküli, filantróp kezdeményezés ennyi idő alatt nemcsak hogy meghonosodik, de kiteljesedhet; cégek állnak mögé, esetleg az önkormányzat - utóbbi ha nem is pénzzel, de infrastruktúrájával támogatja majd a civileket. Akikről nehéz lenne azt állítani, hogy ártanak bárkinek is, mégis a legtöbb, amit elérhetnek, hogy nem vegzálják őket. Megannyi menekülteket, hajléktalanokat támogató, emberi jogi szervezet vélhetően örülne, ha ugyanezt elmondhatná magáról, ám a közöny legalább annyira veszélyes, mint a félelem. Ugyanúgy megöli a lelket, elszívja a tenni akaró erőt, gyilkolja a kedvet, akadályozza a kohéziót.

És éppen ez a lényeg: a megannyi apró, civil kezdeményezés maradjon elszigetelt, helyi jelenség, ne épüljenek kapcsolatok, közösségek, hiszen az önszerveződés irányíthatatlan-kontrollálhatatlan. A gondolkodó embernél csak egy veszélyesebb: a gondolkodó tömeg.

2018.06.19 08:05

Patkányok ideje

Gyermekkorom emlékeit idézik a hírek: egyre többször tűnnek fel patkányok a fővárosban. A ’60-as évek elején a Bajcsy-Zsilinszky úti öreg bérház világítóudvarában kiskölyökként tacskónyinak látott patkányokkal nézhettem farkasszemet, és bevallom, jobban féltem tőlük, mint fordítva. Később már Budán, a Bocskai úton laktunk, és a srácokkal a környező mellékutcákban fociztunk az úttesten. Olykor egy félidőt is lejátszhattunk úgy, hogy egyetlen gépkocsi sem zavarta meg a meccset, csak az időnként elsurranó patkányok miatt tartottunk némi kényszerpihenőt.
Azután a ’70-es évektől ezek az intelligens és némely emberi társdalommal ellentétben kiválóan együttműködő jószágok eltűntek kedvelt élőhelyükről, a csatornahálózatból is. A Bábolna Bio Kft., illetve jogelődje ugyanis 1971-től 2018 nyaráig gyakorlatilag patkánymentes övezetté tette Budapestet. Egy időben közelről ismerhettem a tevékenységüket, és tudom: már akkor rengeteg pénzt, időt és energiát fektettek a kutatásba, fejlesztésbe, amikor ez még nem volt divat. Kiváló szakemberekkel dolgoztak, jó néhány külföldi városban is sikeresen vetettek véget a patkányinváziónak. 
A fővárosi önkormányzat viszont az idén nyáron nem hosszabbította meg a bábolnaiakkal a szerződést. Ehelyett közbeszerzést írt ki a testület, és a nyertessel, az RNBH Konzorcium nevű vállalkozással kötött szerződést. Szóljon, aki már korábban is hallott felőlük! A váltás okáról nem sokat tudni.
Eszembe sem jut feltételezni, hogy esetleg azért kellett lecserélni egy majd’ fél évszázada közmegelégedésre dolgozó céget, mert valamelyik Fidesz-közeli vállalkozói kör rájött, hogy nagy pénz van a rágcsáló irtásban. Is. Mindenesetre tény, hogy jövőre a fővárosi önkormányzat két és félszeres többletpénzt fizet az új patkányfogóknak. 
Ismét eljött a patkányok ideje. És nem csak a csatornákban.
2018.12.13 08:40
Frissítve: 2018.12.13 08:44

Terminátor

Az „Orbán bulldogjaként” is emlegetett Palkovics miniszter elszánt és kitartó ember hírében áll, aki tűzön-vízen keresztülviszi akaratát. A Magyar Tudományos Akadémia finanszírozásának és az akadémiai kutatóhálózat átszervezésének tervével azonban nagy fába vágta a fejszéjét - bár az, hogy végül sikerül-e a rönköt felaprítania, még a jövő kérdései közé tartozik. Mert tény: az akadémikusok részéről nem várt ellenállásba ütközött. 
Egy autoriter rendszerben a tudomány államosítására és a központi akarat szolgálatába állítására tett kísérletek senkit nem érhettek váratlanul. A népet akkor lehet a leghatékonyabban kizsákmányolni, ha a józan ész helyett az ostobaság, a nyitottság helyett a bezárkózottság, a tájékozottság helyett a tudatlanság kerekedik felül. Ez egy jól bevált történelmi recept. A közmédia pártpropagandává silányításával, a független média felszámolásával, az iskolák, egyetemek uniformizálásával, a szabad hangok elfojtásával, a „másként gondolkodók” démonizálásával, a bűnbakkereséssel és nem létező ellenségek üldözésével lehet a legegyszerűbben elérni, hogy szabadságjogaikat önként feladják a derék választópolgárok, s hogy a jogállamiság és a demokrácia a legnagyobb üdvrivalgás közepette múljon ki. 
Miért pont a tudomány működhetne szabadon? A magyar tudományosság fellegvárát, az Akadémiát néhány hónap alatt le akarták darálni. Palkovics terve az volt, hogy már az idei év végére feláll az új rend. Ennek tettek keresztbe a tudósok, és ennek köszönhető, hogy a miniszter most bosszúálló terminátor üzemmódba kapcsolt: az akadémikusok akadékoskodása miatt csúsznak a tervek, az „átmeneti időszakban” ezért csak a felét kapják meg a nekik járó összegnek. A kormányzat számára fontosabb az erőfitogtatás, mint az, hogy közben kutatások állhatnak le, tudományos munkák lehetetlenülnek el. Az állítólagos nemzeti-keresztény kurzus számára Széchenyi örökségének meggyalázása sem jelent gondot. Egy a lényeg: az akarat diadalát semmi nem gátolhatja.
2018.12.13 08:39
Frissítve: 2018.12.13 08:45