Ígéretes ötös

Publikálás dátuma
2018.06.19. 07:48
KREATÍV ÉS INSPIRÁLÓ Ebben a felállásban muzsikáltak a zenekari gyakorlat órán – együtt is maradtak (középen a zenekarvezető, B
A hazai jazzélet legfiatalabb nemzedékének kimagasló csapata a Bille Gergő trombitás vezette BG5. Most a BMC-ben, az Opus Jazz Clubban adnak rádiófelvétellel egybekötött koncertet.

Bille Gergő családjában nincsenek muzsikusok, de szülei pártolták, hogy zeneiskolába járjon. A gimnáziumi évek közepén ébredt rá, hogy komolyabban szeretne zenével foglalkozni; két év klasszikus trombita után nyergelt át a jazzre, s végül elvégezte a Zeneakadémiát. Mesterei között Bera Zsoltot, Winkler Balázst, Subicz Gábort és Hámori Jánost említi – mindannyiuktól sokat tanult.

„A BG5 a Zeneakadémia falai között jött létre. Ebben a felállásban muzsikáltunk a zenekari gyakorlat óra keretében, s mivel a kvintettet kreatív és nyitott személyiségek alkotják, érdemesnek láttuk, hogy a diploma után is együtt maradjunk” – mondja a trombitán és szárnykürtön játszó zenekarvezető. A zenekart még egy fúvós (Almássy Márton tenorszaxofonos), a Miskolczi Márk (bőgő) és Szabó Sipos Ágoston (dob) alkotta ritmus-szekció, valamint Bécsy Bence alkotja, aki Gergő szerint „az ország egyik legjobb gitárosa, s idővel talán majd ő is elhiszi magáról”. A fiatal zenekar első díjat nyert a 2016-os Müpa Jazz Showcase tehetségbörzén, ami számos hazai fellépést hozott magával. Jól szerepeltek a Get Closer Jazzfesztiválon, amelynek eredményeképpen Richard Bona előtt léphettek fel a MOMKultban. Megfordultak a Sziget Fesztivál jazz-színpadán is. „Jelentős mérföldkőnek tekintem zeneakadémiai koncertünket, ahol Borbély Mihály volt a vendégünk, és hatalmas élmény volt vele játszani.” – mondja Gergő. A kvintett saját szerzeményekkel lép színpadra, amelyeket stilárisan lehetetlen besorolni. Az amerikai mainstream éppúgy hat rájuk, mint az avantgárd vagy a modernebb groove-os irányzatok: a funk, a hip-hop, a drum and bass.

Lélegeztetőgépen a műfaj?
Néhány hete a Népszavában Gyémánt Bálint gitáros optimistán nyilatkozott a fiatal magyar jazz-zenészek helyzetéről. Azzal érvelt, hogy a rengeteg tehetséges muzsikusunk van, akik ma már méltó körülmények között – Müpában, a Zeneakadémián, a BMC-ben vagy a Budapest Jazz Clubban – mutathatják meg tudásukat, ezért meg kell becsülni a hazai lehetőségeket. Bille Gergő nem ennyire optimista. A felsorolt színtereken évente csak 1-2 fellépési lehetőség adódik, az egisztenciális helyzet nagyon bizonytalan, rengeteget kell dolgozni, játszani a jobb megélhetésért. A tisztán kulturális szempontokat gyakran gazdasági érdekek írják felül, hiányzik egy jól működő szakszervezet, s ezért a műfaj bizonyos szempontból még mindig „lélegeztetőgépen van” Magyarországon – véli Bille Gergő.

Zenekara mellett Bille Gergőt vonzza a komponálás és a tanítás is. „Közhelyesen hangzik, de szerintem majdnem minden jazz-zenésznek fontos a zeneszerzés, mint egyfajta önmegvalósítás. Nem hittem volna, hogy egyszer majd szeretek tanítani – nagy kihívás inspirálónak lenni. Főképp felnőttek járnak hozzám” – mondja. A BG5 mellett még számos zenekarban játszik: „Group’n’Swing, Ruby Harlem, Gras&Fyah Rebels, Guca Partizans, Junk” – sorolja az állandó csapatokat. Rendszeres kisegítőként hívják a Budapest Jazz Orchestrába, a PASO-ba, olykor a Modern Art Orchestrában is zenél, valamint különböző session-projektekben, ahol éppen szükség van trombitásra. „Szeretek sok helyen játszani, mert a műfaji sokszínűség feltölt, a sok próba, készülés pedig nem enged ellustulni” – mondja.

Infó:
Június 20. szerda 20:00, BMC – Opus Jazz Club
Jazzy Live – a BG5 koncertje

Szerző
Témák

Vágytól vágyig

Publikálás dátuma
2018.06.19. 07:46
Fotó: MÜPA/Pályi Zsófia
Új rendezésben mutatkozott be a Wagner-napokon a Trisztán és Izolda a Müpában. Az eredmény felemás lett.

Wagner, ha nem is teljes mélységében, de már tanulmányozhatta a buddhizmust a Trisztán írásának idején, és egy olyan opera témáját is felvázolta A győztesek címmel, amelynek ifjú szerelmespárja Buddha áldásával megszabadul vágyaitól. Trisztánt is a vágy sodorja végzetébe, de a vágyakat az indiai vallásalapító tanai szerint ki kell irtani: a sebesült hősnek lázálmában ez sikerül, olyan tájon jár, ahol nem várja más, csak könnyű álom. Trisztán azonban az árulás bűnének terhét is hordozza, és noha álmában megvilágosodik, igazi feloldozást számára csak a mi fogalmaink szerinti halál hozhat. A Wagner által írt szövegkönyv olyan sűrítménye történetmesélésnek, vallásbölcseletnek, filozófiának, amelyet teljes mélységében komponistaként csak új és messze mutató zenei eszközökkel fejezhetett ki. Nehéz énekszólamok, merész harmóniák, vastagon szőtt zenekari anyag – mindezek nem csak az előadóktól követelnek sokat, hanem a közönségtől is.

Annak idején nem volt könnyű megfelelő énekeseket találni a két címszereplő megjelenítésére, de ma is különös öröm lehet egy olyan előadás részesének lenni a nézőtéren, amely a maga teljességében képes felmutatni a művet. Most ez a zenét tekintve sikerült, a rendezés azonban kevésbé jól szolgálta a Trisztán és Izolda ügyét. Fischer Ádám egy olasz rendezőt bízott meg a feladattal, hogy a Müpa korlátozott színpadtechnikai lehetőségeihez alkalmazkodva rendezze meg a művet. Hatalmas vetítővászon a háttér, előtte óriási lila kanapé, néhány utazóláda: mindössze ennyi az első felvonás díszlete. Hajón utaznak a hősök, az ágy mögött a víz az úr a vásznon. A szereplők mozgatása egyszerű, némely dolgok viszont esetlegesen megoldottnak tűnnek: tétován, semmitmondóan jön be és megy ki némán Trisztán az első felvonás legelején. Azután: vajon kardja véletlenül vagy szükségszerűen esik le a földre? Mindenesetre maga a hős hajol le érte. Később azt sem lehet érteni, Izolda koronáját miért valahonnan a földről veszi fel Brangäne. Kis balesetek voltak ezek? A második felvonásban eltűnnek a bőröndök, a kanapé egyik vége felemelkedik, mint a süllyedő hajóké, és ez most a helyén van: Izolda végigsétál az ágyon felfelé, még reménykedik abban, hogy van menekvés. De a vetítővásznon már a víz alatti világ tűnik föl, hínár, ördögrája, medúzák. A harmadik felvonásban nincsenek sehol a kanapé lila párnái, egy-kettő marad csak, és még a kerete is törést szenvedett a hatalmas ágynak. A vetítővásznon kietlen táj, a hó is csak itt-ott lepi, kopár fák hajladoznak a szélben.

FISCHER ÁDÁM: Az, ami a zenekari árokból hallatszik, maga a megvilágosodás

FISCHER ÁDÁM: Az, ami a zenekari árokból hallatszik, maga a megvilágosodás

A rendezéssel ellentétben az, ami a zenekari árokból hallatszik, maga a megvilágosodás. Leírhatatlanul szépen szól a zenekar, de tud valami mást is kihozni a hangzásból Fischer Ádám. Az első felvonás kórusos zárójelenete – a férfikar elsőrangúan szólt – ritka nagy zenei élmény volt, a harmadik felvonás elején pedig (amit a „vágyakozás melankóliája tölt ki” – idézi Wagnert Cosima), olyan színek szólaltak meg a vonósokon, amelyek a hangzást is önálló szereplővé léptették elő. 

e

A zenében rejlik a Trisztán és Izolda legfőbb ereje, Fischer Ádám mindvégig megtette, amit karmester megtehet. Az énekesek a rezesekkel súlyosbított fortissimókkal is elbírtak, mindenhol sikerült áténekelniük a zenekar felett, alapvetően jól sikerült a kiválasztásuk.

Seiffert tenorja szép volt, bírta a magasakat erővel is, ennek áraként mély hangjai sikerültek alkalmanként rekedtesre. Alakításának erejét nagyban növelte volna, ha korban, alkatilag jobban megfelelt volna a szerepre. Beugróként vállalta a szerepet Allison Oakes, ő is minden olyan eszköznek a birtokában van, amelyekkel a nagyigényű szerepet a legmagasabb szinten elénekelhette.

Nagyon jó volt Schöck Atala, elsőrangú hangi formában, és a szerep súlyának megfelelő drámai erővel jelenítette meg Brangänét. Matti Salminen természetesen a csodás hangi adottságai birtokában és a szerep megkövetelte humánus karaktert elénk tárva énekelte Marke királyt.

Infó

Wagner: Trisztán és Izolda - 2018. június 13. Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Trisztán: Peter Seiffert
Izolda: Allison Oakes
Marke király: Matti Salminen
Kurwenal: Boaz Daniel
Melot: Neal Cooper
Brangäne: Schöck Atala
Nemzeti Filharmonikus Zenekar, a Nemzeti Énekkar férfikara (karigazgató: Somos Csaba)
Díszlet: Maurizio Balo, jelmez: Marina Luxardo, videógrafika: Luca Attilii, Fabio Iaquone
Rendező: Cesare Lievi
Művészeti vezető és vezényel: Fischer Ádám

Szerző

Távozik Sztarenki Pál Zalaegerszegről

Publikálás dátuma
2018.06.18. 22:53

Közös megegyezéssel távozik a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház művészeti vezetője, Sztarenki Pál, akivel az igazgató
Besenczi Árpád nem kíván tovább együttműködni. Besenczi az MTI-nek megerősítette a Zalai Hírlap információját, amely szerint emberi okok állnak a háttérben, de erről bővebbet nem kívánt közölni. Az új művészeti vezető személyéről egyelőre nincs döntés. Besenczi Árpád és Sztarenki Pál 2010-ben közösen pályázott a színház vezetésére, majd 2015-ben szintén együtt nyerték el a fenntartó bizalmát. A Vidéki Színházak Fesztiváljára őszre a Sztarenki színrevitelében megvalósult Caligula
helytartója című drámát válogatták be a zalaegerszegi produkciók közül. 

Szerző
Témák
Zalaegerszeg