Vágytól vágyig

Publikálás dátuma
2018.06.19 07:46
Fotó: MÜPA/Pályi Zsófia
Fotó: /
Új rendezésben mutatkozott be a Wagner-napokon a Trisztán és Izolda a Müpában. Az eredmény felemás lett.

Wagner, ha nem is teljes mélységében, de már tanulmányozhatta a buddhizmust a Trisztán írásának idején, és egy olyan opera témáját is felvázolta A győztesek címmel, amelynek ifjú szerelmespárja Buddha áldásával megszabadul vágyaitól. Trisztánt is a vágy sodorja végzetébe, de a vágyakat az indiai vallásalapító tanai szerint ki kell irtani: a sebesült hősnek lázálmában ez sikerül, olyan tájon jár, ahol nem várja más, csak könnyű álom. Trisztán azonban az árulás bűnének terhét is hordozza, és noha álmában megvilágosodik, igazi feloldozást számára csak a mi fogalmaink szerinti halál hozhat. A Wagner által írt szövegkönyv olyan sűrítménye történetmesélésnek, vallásbölcseletnek, filozófiának, amelyet teljes mélységében komponistaként csak új és messze mutató zenei eszközökkel fejezhetett ki. Nehéz énekszólamok, merész harmóniák, vastagon szőtt zenekari anyag – mindezek nem csak az előadóktól követelnek sokat, hanem a közönségtől is.

Annak idején nem volt könnyű megfelelő énekeseket találni a két címszereplő megjelenítésére, de ma is különös öröm lehet egy olyan előadás részesének lenni a nézőtéren, amely a maga teljességében képes felmutatni a művet. Most ez a zenét tekintve sikerült, a rendezés azonban kevésbé jól szolgálta a Trisztán és Izolda ügyét. Fischer Ádám egy olasz rendezőt bízott meg a feladattal, hogy a Müpa korlátozott színpadtechnikai lehetőségeihez alkalmazkodva rendezze meg a művet. Hatalmas vetítővászon a háttér, előtte óriási lila kanapé, néhány utazóláda: mindössze ennyi az első felvonás díszlete. Hajón utaznak a hősök, az ágy mögött a víz az úr a vásznon. A szereplők mozgatása egyszerű, némely dolgok viszont esetlegesen megoldottnak tűnnek: tétován, semmitmondóan jön be és megy ki némán Trisztán az első felvonás legelején. Azután: vajon kardja véletlenül vagy szükségszerűen esik le a földre? Mindenesetre maga a hős hajol le érte. Később azt sem lehet érteni, Izolda koronáját miért valahonnan a földről veszi fel Brangäne. Kis balesetek voltak ezek? A második felvonásban eltűnnek a bőröndök, a kanapé egyik vége felemelkedik, mint a süllyedő hajóké, és ez most a helyén van: Izolda végigsétál az ágyon felfelé, még reménykedik abban, hogy van menekvés. De a vetítővásznon már a víz alatti világ tűnik föl, hínár, ördögrája, medúzák. A harmadik felvonásban nincsenek sehol a kanapé lila párnái, egy-kettő marad csak, és még a kerete is törést szenvedett a hatalmas ágynak. A vetítővásznon kietlen táj, a hó is csak itt-ott lepi, kopár fák hajladoznak a szélben.

FISCHER ÁDÁM: Az, ami a zenekari árokból hallatszik, maga a megvilágosodás

FISCHER ÁDÁM: Az, ami a zenekari árokból hallatszik, maga a megvilágosodás

A rendezéssel ellentétben az, ami a zenekari árokból hallatszik, maga a megvilágosodás. Leírhatatlanul szépen szól a zenekar, de tud valami mást is kihozni a hangzásból Fischer Ádám. Az első felvonás kórusos zárójelenete – a férfikar elsőrangúan szólt – ritka nagy zenei élmény volt, a harmadik felvonás elején pedig (amit a „vágyakozás melankóliája tölt ki” – idézi Wagnert Cosima), olyan színek szólaltak meg a vonósokon, amelyek a hangzást is önálló szereplővé léptették elő. 

e

A zenében rejlik a Trisztán és Izolda legfőbb ereje, Fischer Ádám mindvégig megtette, amit karmester megtehet. Az énekesek a rezesekkel súlyosbított fortissimókkal is elbírtak, mindenhol sikerült áténekelniük a zenekar felett, alapvetően jól sikerült a kiválasztásuk.

Seiffert tenorja szép volt, bírta a magasakat erővel is, ennek áraként mély hangjai sikerültek alkalmanként rekedtesre. Alakításának erejét nagyban növelte volna, ha korban, alkatilag jobban megfelelt volna a szerepre. Beugróként vállalta a szerepet Allison Oakes, ő is minden olyan eszköznek a birtokában van, amelyekkel a nagyigényű szerepet a legmagasabb szinten elénekelhette.

Nagyon jó volt Schöck Atala, elsőrangú hangi formában, és a szerep súlyának megfelelő drámai erővel jelenítette meg Brangänét. Matti Salminen természetesen a csodás hangi adottságai birtokában és a szerep megkövetelte humánus karaktert elénk tárva énekelte Marke királyt.

Infó

Wagner: Trisztán és Izolda - 2018. június 13. Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Trisztán: Peter Seiffert
Izolda: Allison Oakes
Marke király: Matti Salminen
Kurwenal: Boaz Daniel
Melot: Neal Cooper
Brangäne: Schöck Atala
Nemzeti Filharmonikus Zenekar, a Nemzeti Énekkar férfikara (karigazgató: Somos Csaba)
Díszlet: Maurizio Balo, jelmez: Marina Luxardo, videógrafika: Luca Attilii, Fabio Iaquone
Rendező: Cesare Lievi
Művészeti vezető és vezényel: Fischer Ádám

2018.06.19 07:46

Irodalmi szenzáció – megjelent Szabó Magda kiadatlan kisregénye

Publikálás dátuma
2018.11.20 15:19

Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
Csigaház címmel jelent meg Szabó Magda hagyatékban talált kisregénye. Az eddigi ismereteink alapján a szerző költőként kezdte pályáját, ez a vélekedés azonban megdőlni látszik.
Két iskolai füzet, kockás borítójukon a cím: Csigaház, alatta az 1944-es évszám, és az SzM szignó. Szabó Magda eddig teljes egészében ismertnek hitt írói életműve egy különleges darabbal egészült ki: a hagyatékban talált kisregény az írói életpálya alakulását nagyban megváltoztatja. Mostanáig ugyanis úgy élt az irodalmi közvéleményben, hogy a szerző költőként indult, s első prózai alkotása az 1957-ben megjelent Freskó volt. Az irodalomtörténeti változást hozó mű azonban bizonyára nem véletlenül maradhatott kiadatlanul, ugyanis Szabó Magda tudatosan megsemmisítette a megjelentetni nem kívánt írásait – számolt be róla a kötetbemutatón Jolsvai Júlia, a Jaffa Kiadó főszerkesztője. A szerző így valószínűleg az utókornak szánta 1939-ben, Bécsben játszódó kisregényét, amely szerelmi és politikai szálak szövevényét rejti magában – s emiatt 1944-ben meg sem jelenhetett volna. A Csigaház nevű panzió lakóinak élete részleteiben tárul az olvasó elé: a Szabó Magdára jellemző módon tudhatjuk, hogy ki mit gondol, s érez, azonban a szereplők nem tudnak egymással beszélni, elmennek egymás mellett – emelte ki a bemutatón Jolsvai. A főszerkesztő rámutatott, nem csak az írónál már megszokott női karakterek lélektani fejlődésébe nyerhet az olvasó bepillantást a kisregény lapjain, de egy férfi esetében – aki a műben vázolt szerelmi négyszög egyik alappillére – is konkrét jellemrajz olvasható ki a műből.
Nagyon kevés kézirat maradt fenn Szabó Magdától, így különös jelentősége van jelen kötetnek, amely az eredeti kézirat alapján készült – hangsúlyozta Jolsvai. A most megjelent könyvbe beemeltek kéziratlapokat is, így az olvasók megismerhetik Szabó Magda kézírását, s bepillantást nyerhetnek a regényen végbement javításaiba. A főszerkesztő elmondta, bár az íróval már nem tudtak együtt dolgozni a szövegen, kizárólag apróbb módosításokra volt szükség; vesszőket, kisebb elírásokat javítottak. Az ember nem nyúl Szabó Magdához – fűzte hozzá. Az világosan látszik a mű kidolgozottságából, hogy nem ez volt a szerző legelső írása – emelte ki Jolsvai –, publikált az iskolaújságba, verseket, könyvismertetőket is írt, melyek azonban még nem kerültek elő a hagyatékból. Ami különösen jó hír az olvasóknak: valószínűleg újabb és újabb irodalmi csemegékre számíthatnak. Infó: Szabó Magda: Csigaház, 2018, Jaffa Kiadó 

Két újabb kötet decemberben

Szabó Magda életművét az elmúlt években a Jaffa Kiadó karolta fel, s immár huszonöt kötetből álló sorozatuk további két művel bővül az év végéig: az író egy újabb szakácskönyvével, valamint egy fotóalbummal ajándékozzák meg a Szabó Magda irodalmi munkássága mellett, élete iránt is kifejezetten érdeklődő olvasókat.

2018.11.20 15:19

Alternatív Járat a Holdra

Publikálás dátuma
2018.11.20 11:29

Fotó: / Bende Csaba
A Negyvenkettő zenekar a 2000-es évek eleje óta koncertezik, s most jutottak el az első önálló lemezig. A Trip hajón élőben is bemutatják.
„A Negyvenkettő név igazából nem fed egyetlen konkrét zenekart, hanem a különböző időszakokban, különböző tagokkal működő együtteseim összesített fedőneve. A mostani felállásban rajtam kívül György Andi hegedül és énekel, Horváth Gábor basszusgitározik, Martinkó Tamás szólógitározik és Ágoston Gábor dobol. A koncerten pedig lesz egy-két vendégünk is” – meséli Nagy Balázs Krisztián, a zenekar alapítója, frontembere. „Hogy Negyvenkettő legyen a neve, nem én találtam ki, hanem egy barátom hirtelen bedobott ötlete volt, amikor a zenekar egyik ősfelállásával koncerteztünk a Pál Utcai Fiúk (PUF) előtt. Kiderült, hogy az akkori nevünk már foglalt, ezért gyorsan ki kellett találni valamit, hogy már azt mondjuk be kezdéskor. Először nem is tudtam, miről van szó, de aztán tökéletes névnek találtam: ez a szám szerepel a Galaxis útikalauz stopposoknak című könyvben válaszként az életről, a világmindenségről meg minden másról feltett kérdésre. Azóta persze már nagy Douglas Adams-rajongó vagyok, az összes művét olvastam” – magyarázza a különös névválasztást. Az évek során összegyűlt legjobb dalokból először a Semmi című szám debütált a Petőfi rádióban, 2017 nyarán. Ezután rögzítettek a Tovább tart című szomorú-szerelmes-ironikus kompozíciót, amit idén nyáron a Recorder mutatott be, majd az M2 Petőfi TV tűzte műsorra. Néhány hete pedig megjelent a Járat a Holdra című, 4+1 számot tartalmazó EP, amelynek bónusz track-je a zeneipar, a showbiznisz világát igencsak kritikusan szemlélő Szórakoztatóipari gyár című dal kibővített verziója. Ebben a zenekar több, hasonlóan gondolkodó barátja – Kardos-Horváth János (Kaukázus), Borovitz Tamás (Malacka és a Tahó), Kovács „Indigó” Pista – is közreműködik. „A dalok azért jelentek meg ilyen soká, mert most volt kedvem foglalkozni velük: fölvenni őket, klipet forgatni. Az évek során kicsit belefáradtam abba, hogy a tagok jönnek-mennek a zenekarban, mindig újra kell tanulni a számokat az új felállásokkal, ezért egy ideig pihentettem az egészet, és inkább beálltam máshová zenélni – a Cabaret Medranóba vagy az Indigó Utcába – és egyéb zeneipari háttérmunkákat csináltam” – indokolja Nagy Balázs Krisztián, hogy miért vártak ilyen sokáig az első albummal. Balázs közben képzőművészként is aktív. „A zene számomra egy eszköz, hordozó a mondanivaló számára. Ugyanígy vagyok a képzőművészettel is: vannak olyan ötleteim, amelyeket nem dalban vagy szövegben lehet kifejezni, ezekből lesznek képek – concept art művek vagy egyéb installációk.” A Kamondy Imre nevével fémjelzett Cabaret Medrano említése korántsem véletlen: a zenekarból hárman ott is játszanak. „Stílusban eléggé különbözik egymástól a két csapat, viszont a több éves közös munka és barátság miatt nagyon jól tudunk együtt dolgozni”.  

Pluto, Malacka és a Tahó

Az Alter Trip elnevezésű esten három zenekar lép színpadra: a Pluto, a Negyvenkettő, valamint a Malacka és a Tahó. „Már ezer éve jól ismerjük egymást, így a buli sorrendjét is egyszerű volt logikailag összeállítani: az estét indító Plutóból Horváth Gábor (basszusgitár) és Martinkó Tamás (gitár) le sem megy a színpadról, mert folytatják a műsort a Negyvenkettővel, aztán a Negyvenkettő hegedűs-énekesnője, György Andi marad a porondon, hogy a Malackában mutatkozzon be újdonsült frontemberként.”

2018.11.20 11:29
Frissítve: 2018.11.20 11:29