A Jobbik is megszavazta a hetedik alaptörvény-módosítást

Publikálás dátuma
2018.06.20. 17:25
Fotó: Vajda József

Elfogadta az Országgyűlés az alaptörvény hetedik módosítását, ezt 159 igen és 5 nem szavazattal hagyta jóvá a parlament. A kormánypárti képviselők mellett igennel voksoltak a jobbikosok, az onnan kilépett Dúró Dóra, illetve Ritter Imre német nemzetiségi képviselő is. A Jobbik annak ellenére támogatta a javaslatot, hogy az Országgyűlés nem fogadta el a korábban benyújtott, nem kormánypárti módosító javaslatokat, így azokat sem, amelyeket ők nyújtottak be. 

Nemmel szavazott az LMP-ből frissen kilépett Hadházy Ákos, illetve a Párbeszéd négy képviselője. Az LMP és az MSZP korábban már jelezte, hogy nem szavaznak, a DK-s képviselők pedig részt sem vettek a zárószavazáson. 

A hetedik alaptörvény-módosítás a Fidesz több, aktuális politikai célját is szolgálja:

Az otthon nyugalmára hivatkozva korlátozható lesz a gyülekezési jog, vagyis nem lehet majd tüntetni a politikusok házai mellett.

A migráció elleni harc jegyében bekerül alkotmányba az a kitétel, amely szerint az állam minden szervének feladata védeni „Magyarország alkotmányos önazonosságát és a keresztény kultúrát”. 

A módosítás egyetlen mondattal betiltja a hajléktalanságot, kimondva, hogy „tilos az életvitelszerű közterületen tartózkodás”. Ezen csak szépségtapasz, hogy az állam és az önkormányzatok „törekszenek” valamennyi hajlék nélkül élőnek szállást biztosítani.

Teljesen kivonják a rendes bíróságok igazgatási jogköréből az új, közigazgatási bíróságokat: az Országos Bírói Hivatal elnöke csak a rendes bíróságokat igazgatná, illetve az Országos Bírói Tanács csak ezt felügyelné. A Közigazgatási Felsőbíróság elnöke a Kúria elnökével kerül egy szintre.

Szerző
Frissítve: 2018.06.20. 18:14

Sik Endre: Megtisztelő, hogy rákerültem a listára

Publikálás dátuma
2018.06.20. 17:17
Fotó: Tóth Gergő
A szociológus sértve érezte magát, amiért mostanában nem indult kampány ellene.

A Figyelő listáján szereplők egyike, Sik Endre szociológus így vélekedett a cikkről: „nem létező újság nem létező szerzőjének nem létező műve”. A cikk funkciója az – folytatta –, amit az MTA-val kapcsolatos „negatív beszólások helyzetében” egy propagandaanyagnak be kell töltenie.

Személy szerint a szociológus kifejezetten megtisztelőnek érzi, hogy rákerült a listára. „Mostanában nem indult ellenem semmilyen kampány. Sértve is éreztem magam, mint Bástya elvtárs A tanúban” – mondta. (Nevezett Bástya elvtárs a filmben tudvalevőleg azt kérdezte: „Én már sz.rt sem érek?!)

„Egyébként a helyemen vagyok” – utalt rá Sik Endre, hogy rendszeresen készít migrációval, menekültüggyel foglalkozó szakmai elemzéseket. Márpedig az ilyesfajta tudományos munka valóban nem tartozik az államilag támogatott tevékenységek közé.

Visszaszóltak az akadémikusok a listázó Figyelőnek

Kedden mi is beszámoltunk arról , hogy újabb listázásba fogott a Figyelő, és ezúttal az MTA kutatói kerültek sorra. A lap cikkében ünnepli, hogy az Akadémia pénzeinek elvételével a kormánynak „nagyobb rálátása lesz" a kutatóintézetek munkájára. Ennek szükségességét pedig tudósok már-már véletlenszerűen válogatott, „ideológia-vezéreltnek" bélyegzett tanulmányainak sorolásával igyekszik alátámasztani.

Szerző

Parlamenten kívül szövetségeseket keres Hadházy

Publikálás dátuma
2018.06.20. 16:18
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
„Ha félnék már nem csinálnám” – mondja az LMP-ből frissen kilépő Hadházy Ákos, akit pajzsként és fegyverként tekint megőrzött mandátumára. Orbán rendszerét szerinte már csak a közösség akarata rendítheti meg – ha nem teszünk semmit, hamar az Unión kívül találhatjuk magunkat.
  • Társadalmi összefogásra biztat, így még csatlakozhatunk az európai ügyészséghez.
  • Már a parlamenten kívüli politika erősítésére készül.
  • Orbán Viktor szerinte az uniós kizárásra játszik, ezért támadja a bíróságokat.
  • Ha szemet hunyunk a törvénytelenségek felett, szerinte a következő parlament is így fog felállni.

– Hogyan fogadták az LMP-ben kilépésének hírét? Mit mondott például Szél Bernadett pártelnök?

– Most megyek Budapestre, reggel még kislányomat pesztráltam – nem találkoztam még velük, de nem is az ő véleményüket tartom a legfontosabbnak. Persze, bejelentettem döntésemet: szerdán tartották volna meg az LMP etikai bizottságának új tárgyalását, ahol egész bizarr módon saját korábbi döntésüket megfellebbezve próbáltak súlyosabb büntetést mérni rám. Ezt nem vártam meg. (Az LMP később hivatalosan üzent a kilépőnek: egyhangú döntéssel parlamenti mandátumának visszaadására szólították fel Hadházyt.)

– Kapott már megkeresést ajánlatot más parlamenti frakcióktól?

Biztosan mondhatom, hogy nem leszek újabb frakció tagja. Hat hónapig eleve kizárt az átlépés, de később sem csatlakoznék más párthoz.

– Hogyan képzeli el ezután parlamenti munkáját?

– Majdnem ugyanazt fogom tenni, mint amire LMP-s politikusként is készültem. Azon dolgozom, hogy tegyünk végre valamit a korrupció és kormányzati propaganda megállításáért, valamint a bíróságok maradék függetlenségének bedarálása ellen.

Most már ott tartunk, hogy az uniós tagságunk is veszélybe kerülhet. Az EU felismerte, hogy Magyarországon kormányzati segítséggel lopják el az uniós pénzeket, és ebből tartják fel a politikai rendszert. Az Unió nem fogja hagyni ezt sokáig, ami azzal a veszéllyel jár, hogy a miniszterelnöknek nem lesz érdeke tovább az EU-ban maradni. Épp ezért nem fog félni a bírói függetlenség erőszakos felszámolásától sem, hiszen így kiprovokálhatja kizárásunkat

– És mit tud tenni ez ellen egy mandátum birtokában, független képviselőként?

– Az egyéni mandátum kevés lesz a munkához, ahogy egy 15 fős frakció is gyenge a kormányhoz képest. Jól látszik, hogy parlamenten belüli ellenzék önmagában már nem képes az ellenállásra – a magyar haza következő évtizedei nem ezeken a mandátumokon múlnak, hanem a társadalmi összefogáson. Olyan tettre kész emberek kellenek, akik nem félnek a parlamenti kívüli politizálástól.

A kormánnyal szembeni hatékony fellépés lenne például, ha egymillió aláírás összegyűjtésével elérnénk az európai ügyészséghez történő csatlakozást. Orbán rendszere számára életveszélyes az uniós ellenőrzési mechanizmus.

– Ezek szerint az ellenzéket és a közéletet összekapcsoló társadalmi-politikai szövetséget épít? Hogy áll a szervezéssel?

– Az elmúlt hetekben sok komoly emberrel tárgyaltam, öröm látni, hogy milyen sokan hajlandóak tenni a hazájukért.

– Kik ezek a „komoly emberek”, milyen szinten áll az együttműködés szervezése? Említene valami konkrétabbat is?

– Csak azt nevezhetem meg, aki ehhez maga is hozzájárult. Egyeztettem például Róna Péterrel (a közgazdász korábban az LMP tanácsadója volt, de szintén szakított a párttal). Sokakkal tárgyaltam, és optimista vagyok a folytatással kapcsolatban.

– Korábban úgy nyilatkozott, hogy az LMP parlamenti frakciójában zavarba ejtően nagy a jókedv, a választási bukás ellenére is. Mit értett ez alatt?

– Az lenne a normális, hogy aki most a parlamenten belül politizál, az tele van kétségekkel, és én nem látom az ellenzéki dilemmákat. Hétfőn Ungár Péter egy rendezvényen nyíltan úgy fogalmazott, hogy feleslegesnek tartja a parlament legitimitásának feszegetését. Ha a mostani viszonyokról elfelejtkezünk, a következő parlament is így fog létrejönni – ha elfogadjuk a Fidesz játékszabályait, akkor a kormány továbbra is tetszés szerint emelhet fel vagy lökhet vissza pártokat.

– Nem tartja legitimnek az országgyűlést, kilépett az LMP-ből. Mi értelme ezután ragaszkodnia képviselői mandátumához? Talán a kormányzati megtorlástól tart?

– Ha félnék valamitől, akkor rég nem csinálnám – eddig is elképesztő lejárató kampányokkal támadtak engem és a családomat. A mandátum ugyan nem biztosít nagy védelmet, sem potenciális erőt – sőt, inkább kockázatokat jelent a számomra –, de azért több a semminél. Én például ragaszkodom ahhoz, hogy törvény útján tiltsam be a kormányzati propagandát; az erről szóló javaslatomat biztosan lesöprik majd az asztalról, de újra és újra meg fogom próbálni. Arra is látok módot, hogy egy-egy pontban összellenzéki csapatmunkával átvigyük akaratunkat a kormánypárti többségen.

– A kétharmaddal szemben? Hogyan?

– Meg vannak rá az eszközök, amikkel az ellenzéki frakciók eddig nem tudtak vagy nem akartak élni. Erről többet nem mondanék, amíg nincs az itt az ideje.

Szerző
Frissítve: 2018.06.20. 19:55