Utolsónak hitt önkormányzati esély

Publikálás dátuma
2018.06.21 07:08
KIES TÁJ Megélhetés, állandó jövedelem kell az emberek NÉPSZAVA FOTÓ
Fotó: /
Vidéken életmentőként várják a falvak beígért fejlesztési csomagját, bár a polgármesterek és a kormány sem tudja, mit kellene belepakolni a programba.

Kimondva, kimondatlanul a Fidesz kétharmados győzelméhez, a vidék kistelepüléseinek politikai letarolásához szükség volt arra a helyi vezetőket nyugtató levélre, amiben Orbán Viktor négy nappal a választás előtt szent fogadalmat tett, hogy sehol nem fognak önkormányzatot felszámolni, minden településnek lehet helyhatósága, „még annak is, ahol csak négyen élnek”. Az üzenetben meghirdette a megyei jogú városok fejlesztési csomagja mellé a „nagyjából kidolgozott” középvárosi programot és beharangozta a falvak megújításának terveit is. A voksokat a kormánypártok bezsebelték, de ahogy április elején nem tudtunk semmit a Modern falvak programról, úgy most, június második felében is csak ködszurkálás folyik, ha a kérdés szóba kerül. Közben erősödik az érzés: a falvak megmentő csomagja körül nincs minden teljesen rendben.

Egyrészt közismerten ellenzéki, baloldali vezetésű települések maradtak ki a miniszterelnöki címlistából, nem tudni miért. Az azóta megszűnt Együttből a Momentumba tavaly átigazolt Juhász Béla, Sződliget polgármestere és Angyal Jenő, a Nógrád megyei Vizslás szocialista vezetője is azt felelte érdeklődésünkre, hogy semmilyen levelet nem kapott a miniszterelnöktől, csak a megjelent hírekből tudják, hogy valamilyen vidékfejlesztési csomagot ígért be társaiknak. Nekik és községeiknek nem jár majd a pénzből – kérdezik.

Azt is többen megjegyezték, hogy ugyan jól hangzik a Modern városok program megvalósítása mellett a falufejlesztési csomagért is felelős, kormányzati szerepben most bemutatkozó Gyopáros Alpár ígérete, hogy a lehető legszélesebb kör bevonásával akar társadalmi egyeztetést kezdeni az elképzelésekről, mégis érdemes elgondolkodni: vajon az elmúlt nyolc évben hány kérdés megvitatásába vont be a Fidesz-kormány szakmai és érdekvédelmi szervezeteket, mikor változtatta meg terveit az érveik hatására? Az egyeztetés-sorozat elhúzódására pedig nyugodtan lehet majd hivatkozni, amikor a konkrétumokat kéri számon az ellenzék és a sajtó.

Ráadásul a Miniszterelnökség újdonsült államtitkára máris elkezdte a hátrálást, amikor a napokban azt nyilatkozta, először a 2021-es költségvetésben tart elképzelhetőnek nagyobb kifizetéseket a Modern falvak program keretében. Az ugyanakkormár megágyazna a következő évi választásnak, addig pedig az államtitkárság fenntartási költségein túl nem kell mélyen a zsebébe nyúlni a kormánynak, mégis napirenden lehet tartani a kérdést. Erre már önmagában az önkormányzati szövetségek lelkesedése is elegendő biztosíték.

Három héttel ezelőtt négy szövetség fontosnak tartotta válaszlevelet küldeni a miniszterelnöknek, amelyben felajánlották segítségüket a program elkészítéséhez. A Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) nevében Schmidt Jenő, a Magyar Faluszövetséget vezető Szabó Gellért, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke, Gémesi György, valamint a Községek és Kistelepülések Országos Önkormányzati Szövetsége nevében Csomor László elnök látta el kézjegyével az írást. A levélben jelezték, hogy a térségek integrált, komplex fejlesztésében gondolkodnak, amibe beleértik a Modern városok és a Modern falvak programok egyes elemeinek koordinálását is.

SORREND A kormányzati propaganda a legkisebb településekre is elér, de a pályázati pénzek már nem mindig - FOTÓ: VAJDA JÓZSEF

SORREND A kormányzati propaganda a legkisebb településekre is elér, de a pályázati pénzek már nem mindig - FOTÓ: VAJDA JÓZSEF

Ez utóbbi megjegyzést annak fényében fricskaként is értelmezhetjük, hogy a TÖOSZ elnöke szerint a Modern városok keretében elfogadott fejlesztések többségének nincs térségi hatása, nemhogy az elvárható 30 kilométeres körzetben, de már a szomszéd faluban élők sem élvezhetik majd a beruházások nagy részének előnyeit. Schmidt Jenő ráadásul többször is lehetetlennek nevezte az összes kistelepülés fejlesztését, a leszakadt térségek felzárkóztatását tartotta reális célnak a program keretében. Ezt azonban a kormány vélhetően nem meri majd felvállalni, mert az rontaná politikai esélyeit a következő ciklusra. Így vélhetően inkább ad majd valamit a majdnem háromezer szóba jöhető településnek, de ez a valami nem biztos, hogy érzékelhető változást tud hozni a községek életében. Szabó Gellért számára elfogadhatatlan, hogy legyenek a fejlesztésekből kimaradó térségek.

A Miniszterelnökség eddig azt az idilli képet vázolta, hogy a program alkalmas lesz a falvak népességének megtartására, az elvándorlás megállítására, sőt visszafordítására. A nemzetközi trendek alapján azonban a TÖOSZ elnöke elismerte, hogy legfeljebb lassítani lehet a városokba áramlás folyamatát, megállítani nem.

A Faluszövetség vezetője arra figyelmeztetett, hogy nem szabad folytatni a Modern városok programnak azt a torzítását sem, hogy a pénzek nagy részét útépítésre költik. Szabó Gellért szerint nehéz kontrollálni, hogy egy állam által kiválasztott cég miért pont annyi pénzért végzi el a munkát. Nem véletlen, hogy az utóbbi napok hírei alapján várhatóan épp ezen a ponton bele is akar nyúlni az új kabinet a megyei jogú városok fejlesztési csomagjába.

Máris ráléptek a fékre

A Népszava kormányzati körökből származó információi szerint Gyopáros Alpár államtitkár egyik legfontosabb feladata a teljes Modern Városok Program felülvizsgálata, amire azért van szükség, mert az építőiparban – egyebek mellett a rengeteg állami beruházás hatására is - elszálltak az árak. Az építőipari cégek válogathatnak a megrendelések között, és a kormány szeretné kicsit visszafogni a túlárazásokat.

Informátorunk ennél is fontosabbnak nevezte,hogy az összesen 3400 milliárdos csomagban több százmilliárd forintot lehetne megspórolni, ha nem annyira fontos, de a kampányban jól hangzó beruházásokat elhagynak a közelgő gazdasági válságra hivatkozva. Állítólag az M4-es gyorsforgalmi út 2020-ra ígért befejezését érinthetik a változások. Gulyás Gergely kancelláriaminiszter is szóba hozta a kérdést a kormányinfón, ám ő a Miskolcot Kassával összekötő autópályát említette példaként. A jelzésekből egyértelmű, hogy az útépítési terveket újragondolja a kormány.

A Magyar Faluszövetség elébe ment a kormány programjának, amikor a tavaly júniusban Szentkirályon tartott közgyűlésén megfogalmazta „elvárásait és ajánlásait” a kistelepülési közösségekért. Ezek közt a legfontosabb, hogy a vidék lakossága az „elérhető életminőség tekintetében semmi hátrányt ne szenvedjen”.

A TÖOSZ önálló munkacsoportot hozott létre májusban, amelynek tagjai elkezdték összegyűjteni a Modern falvak program keretében megoldásra váró feladatokat és ezek rendezésének javaslatait.

A szövetségek vezetői egybehangzóan állítják: biztos megélhetés, állandó jövedelem kell az embereknek, hogy megmaradjanak a vidéki településeken. Az állam feladata pedig a helyi gazdaság működési feltételeinek javítása. Szabó Gellért szerint a fiatalabbaknak az is fontos, hogy kiszámítható legyen, hova tudják majd iskolába járatni a gyermekeiket. Az egészségügyi ellátás javításához mindenképpen állami segítségre lenne szükség, mert ma épp azokon a kistelepüléseken kerül sokkal többe az önkormányzatoknak a háziorvosi körzet vagy az ügyelet fenntartása, ahol a leggyorsabban nő a beteg, idős lakosság aránya.

Mindketten azt hangsúlyozták, hogy a pontos lista csak sok-sok egyeztetés után állhat össze, a megoldások pedig több kormányzati ciklust igényelnek. A falvak felemelése nem lesz olyan egyszerű, mint a megyei jogú városok sportközpontjainak megépítése. Schmidt Jenő első találkozásukon félig tréfásan meg is jegyezte Gyopáros Alpárnak, hogy neki jutott ennek a ciklusnak a legnehezebb feladata. Ha megoldja, magasra juthat, ha nem, belebukhat.

A miniszterelnöki ígéretekre épülő kedélyes optimizmus az ellenzéki sződligeti polgármester kelléktárából még mindig hiányzik. Juhász Béla fideszes politikusokkal a napokban folytatott beszélgetéseire hivatkozva állítja: a kormány mégsem tett le arról, hogy a kétezer fő alatti településeken jövőre már ne tartsanak önkormányzati választást.

Munka nélkül megszűnik a falu

Magyarlukafa az egyik legapróbb település Baranyában, a festői Zselici dombság peremén. Polgármestere, Gregorics Csabáné azt mondja, papíron 101 lakosa van a falunak, de valójában csak 67 magyar ember él itt állandóan. A többiek hét nemzet állampolgárai, hollandok, belgák, norvégok, németek, akik nyugdíjasként az év egy részét töltik a községben vásárolt házaikban.

- Ha megkérdezik, mi kellene leginkább a falu fejlődéséhez, mit felel majd?

- Ide mindenképpen normális út kellene, mert ami most van, az förtelem. Tán még soha nem újította fel senki, mindent kimosott a víz, két autó nem fér el egymás mellett, ez mindenkit elriaszt tőlünk. Ráadásul, akinek nincs autója, alig tud kimozdulni Magyarlukafáról, mert naponta csak három busz fordul ide, hétvégén meg egy.

Ha lenne jó út, az miben segítené a falut?

- Van egy gyönyörű tájházunk, de senki nem látogatja. A térség más településeivel összefogva turisztikai csomagot állítanánk össze, hogy ide csábítsuk a kirándulókat. Aztán a falubuszunk közlekedését is megkönnyítené, aminek a használata nélkül megállna itt az élet.

Mire használják a falubuszt?

- Ez viszi iskolába a gyerekeinket Pécsre és Somogyhárságyra, ahová orvoshoz is járunk. 2013 óta Mozsgón működik velünk együtt hét falu közös önkormányzati hivatala, ami 17 kilométerre van tőlünk, ügyeket intézni is visszük az embereket. Nálunk nincs bolt, de még italbolt sem, vagy a busszal mennek bevásárolni az emberek, vagy összeírják a listát és a falugondnok megvesz nekik mindent. De bármit teszünk, a fiatalok menekülnek innen, mert nincs munka.

- Tudnának munkahelyet teremteni?

- Ötletünk van, egy zöldségfeldolgozót tervezünk, de csak a Start programból jutunk segítséghez, más forrásból nem, így lassan halad az előkészítése. Azt kellene belátni a kormánynak, hogy hiába van rengeteg pályázat, az ilyen egészen apró falvak nem tudnak elindulni rajtuk, mert a 10 százalékos kötelező önrészt sem tudják előteremteni.



2018.06.21 07:08

Visegrádi euroszkeptikus tengelytörés

Publikálás dátuma
2019.01.18 10:45
Andrzej Duda lengyel, Áder János magyar, Andrej Kiska szlovák és Milos Zeman cseh államfő
Fotó: MTI/ Máthé Zoltán
Távolról sem olyan szoros a déli államok és a visegrádiak együttműködése, mint amit ezen országok vezető politikusainak nyilatkozatai sugallnak. Nem sokáig tarthat az érdekszövetség.
Matteo Salvini és Jaroslaw Kaczynski múlt szerdai találkozója után a nyugati sajtó egy része szoros keleti-déli együttműködésről beszél. Nyilvánvaló a kooperációs szándék egy mérsékeltebb euroszkeptikus szövetség létrehozására a jövő májusi európai parlamenti választás közeledtével, ugyanakkor az együttműködés nem lehet annyira széleskörű, mint amennyire azt Salvini reméli, hiszen bár Orbán Viktorral kiválóan megértik egymást, nem mellékes, a Fideszt nem zárták ki az Európai Néppártból, így minden bizonnyal az EPP tagja lesz az EP-választás után is. Politikailag nem érné meg a magyar kormánypártnak, hogy egy euroszkeptikus szövetséghez csatlakozzon. Ezért is fordult Salvini figyelme Varsó felé, s emiatt is tűnik inkább retorikai fogásnak Salvini azon tavaly szeptemberi, bécsi látogatása során elhangzott kijelentése, amely szerint „néhány hónap múlva Orbán Viktorral együtt kormányozzuk Európát”. Mennyire lelkesedik Szlovákia és Csehország a formálódó bevándorlásellenes tengely iránt? 2016-ban Robert Fico volt szlovák miniszterelnök az akkori parlamenti választás kampányának középpontjába a menekültválságot helyezte, s hozzá hasonlóan egy sor bevándorlásellenes kijelentést tett a 2017-es cseh parlamenti választás előtt Andrej Babis, aki ennek is köszönhette választási győzelmét. A milliárdos vállalkozóból lett politikus akkoriban úgy fogalmazott: „Elsősorban azért választottam a politizálást, hogy a csehekről gondoskodjak. Nem értem, miért kellene szíriai árvákkal foglalkoznom?” A 2015-ös lengyel választást Kaczynski pártja nyerte meg, s a győzelemben nagy szerepe volt a párt idegenellenességének. Emlékezhetünk arra is, hogy a Fidesz is a menekültellenességgel kampányolt a 2018-as magyar parlamenti választás előtt. Látszólag tehát a menekültkérdés közös nevezőre hozza a visegrádi államokat, így elvileg nincs akadálya annak, hogy a Róma-Varsó-Budapest tengely Pozsonnyal és Prágával is kiegészüljön. Valójában azonban utóbbi két fővárosban nem túl nagy a lelkesedés a formálódó unióellenes együttműködés, vagy ahogy Salvini Varsóban fogalmazott, az „új európai tavasz” iránt. Ennek pedig több oka van. Csehországban a kormány nagyobbik pártja, az ANO bevándorlásellenes ugyan, de az Európai Parlamentben a liberálisok padsoraiban foglal helyet, a koalíciós partner szociáldemokraták pedig értelemszerűen a szociáldemokrata frakcióban. Szlovákiában kicsit bonyolultabb a helyzet. A kormány legnagyobb pártja, a Smer az európai szociáldemokratákat erősíti, a Bugár Béla által fémjelzett Most-Híd az Európai Néppárt tagja, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) azonban a 2014-es EP-választásig a brit euroszkeptikus UKIP által dominált Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája (EFD) frakcióban foglalt helyet, öt éve azonban nem jutott be az EP-be. Kizárható, hogy az azóta jóval mérsékeltebbé vált szlovák párt a májusi EP-választás után a szélsőségesen euroszkeptikus tömb társaságát keresné. Az SNS legszívesebben alighanem az Európai Néppárthoz csatlakozna, az SNS neve azonban még túl rosszul cseng ahhoz, hogy az EPP befogadja a politikai erőt. Ján Slota őrjöngéseit sokan még nem felejtették el. Andrej Danko SNS-s elnök egyelőre nem mutatott érdeklődést a Budapest-Varsó-Róma tengely iránt. A plágiubotrányba keveredett szlovák parlamenti elnök inkább hallgat, kivár, nem véletlenül tartják hazájában vérbeli sakkjátékosnak. Időnként azért kimutatja a foga fehérjét, Szlovákia például az ő kezdeményezésére nem írta alá tavaly decemberben az ENSZ menekültügyi megállapodását. Hangzatosan úgy fogalmazott, hogy még egy takarítónőt sem küldene a marokkói csúcstalálkozó közelébe. Ez kis híján kormányválsághoz vezetett, mert a kabinet legtekintélyesebb tagja, Miroslav Lajcák külügyminiszter válaszul lemondással fenyegetőzött. Végül Peter Pellegrini kormányfő vette rá a maradásra. Tavaly októberben pedig Danko azt követelte, a szlovák parlament a cseh mintájára álljon ki Magyarország mellett a Sargentini-jelentés ellenében. Ebből a kezdeményezéséből azonban semmi sem lett, s nem is tudni, hogy mennyire gondolta komolyan a szlovák parlamenti elnök. Danko számára az Európa-politika nem élvez prioritást. Nyilvánvaló azonban, azért sem mutat különösebb érdeklődést egy euroszkeptikus tengely iránt, mert nem akar szembemenni a kormány politikájával. A szlovák kabinet ugyan nem támogatja a menekültek kvóták szerinti elosztását az Unió tagországaiban, de nem is csatlakozik a menekültkérdésben keményvonalasnak számító Magyarországhoz és Lengyelországhoz. Jellemző, hogy Peter Pellegrini szlovák miniszterelnök tavaly novemberi olaszországi látogatása során azt is felajánlotta vendéglátójának: hazája ideiglenesen befogad a bősi menekülttáborba olaszországi menedékkérőket, hogy ezzel is mentesítsék az olasz költségvetést. Pellegrini ezzel arra a 2019-es olasz büdzsével kapcsolatos vitára utalt, amely az Európai Bizottság és a római kormány között alakult ki. Mindez azt jelezte: az euróövezethez tartozó Szlovákia számára sokkal fontosabb a közös uniós költségvetés sorsa, mint a menekültkérdés. Fontos leszögezni azt is, hogy Pellegrini soha sem támogatta Matteo Salvini olasz belügyminiszter bevándorlásellenes fellépését, sőt inkább óvatos elhatárolódás volt tapasztalható részéről, vagyis Pozsony semmiképpen sem csatlakozna egy Róma-Varsó-tengelyhez. Sokat elmond, hogyan is tekint Pozsony Budapestre Rastislav Kácer, volt magyarországi szlovák nagykövet nyilatkozata, aki tavaly júliusban a Denník N című lapban kifejtette, Magyarországon annyira rossz a demokrácia helyzete, hogy Budapestet most fel sem vennék az EU-ba. Orbán Viktor prófétának képzeli magát, ami autokrata törekvéseiben válik egyértelművé. Ami Andrej Babis cseh miniszterelnököt illeti, augusztus végén járt Olaszországban, szinte egy időben az Orbán-Salvini találkozóval. Jellemző azonban, hogy míg a magyar miniszterelnök a radikálisan bevándorlásellenes belügyminiszterrel találkozott, a cseh kormányfő a római Chigi palotában az olasz miniszterelnökkel, aki a menekültkérdést illetően sokkal mérsékeltebb és józanabb Salvininél. (A nemzetközi diplomáciában szokatlan, hogy egy miniszterelnököt ne a kormányfő, hanem egy minisztere fogadja.) Babis akkor úgy fogalmazott, Csehország egyetlen menekültet sem fogad be. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a cseh kormányfő egy bevándorlásellenes koalíció részese kívánna lenni. Üzletember, aki tisztában van vele: már csak anyagilag sem érné meg folyamatosan szembemenni az Európai Unióval. Azért is elképzelhetetlen lenne, hogy Babis Salvini társaságát keresné, mert ez akár azt is eredményezheti, hogy kizárják az ANO-t az európai liberálisoktól. Az ALDE ugyanis Emmanuel Macronnal szövetkezik az európai parlamenti választás közeledtével, márpedig Salvini épp a francia köztársasági elnököt tartja legnagyobb ellenfelének.  

Hamar egymás ellen fordulhatnak

Salvini feltételezések szerint azt reméli, hogy a következő Európai Parlamentben akár 150-200 euroszkeptikus képviselő foglalhat majd helyet, ami azt jelentené, hogy a bevándorlásellenes tömböt is figyelembe kell majd venni az EP fontos posztjainak elosztásánál. Ez merész jóslatnak tűnik ugyan, de a bevándorlásellenes frakció gyarapodása látványosnak ígérkezik. A legutóbbi mandátumbecslés szerint a Nemzet és Szabadság Európája (ENF) frakciója 74 képviselőre számíthat (ennek tagja az olasz Liga, az osztrák FPÖ), ami 37 képviselői hellyel több, mint amennyit a mostani frakcióban mondhat magáénak. Az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) viszont három képviselőt még veszíthetnek is, így 67 mandátumra számíthatnak (ez a PiS, illetve a brit toryk frakciója, utóbbi párt azonban kiesik a Brexittel). Salvini azt reméli, hogy ez a két tömb egymásra talál, de ez is felettébb optimista jóslatnak tűnik, hiszen eddig szinte semmi kooperáció sem volt közöttük az EP-ben. Salvini azért is kereshette meg Kaczynskit, hogy a két frakció működjön együtt a következő uniós parlamentben, hiszen a toryk távozásával az ECR egy igen fontos pártot veszít. Ha minden az olasz belügyminiszter elképzelései szerint alakulna, akkor még akár a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája (EFD) is együttműködhet a bevándorlásellenes tömbbel, e frakcióban azonban olyan szélsőséges pártok foglalnak helyet, amelyek elfogadhatatlanok a mérsékelt euroszkeptikusok számára. Michal Potocki a Dziennik Gazeta Prawna munkatársa szerint Salvini azért is keresi annyira a PiS elnökének társaságát, mert elsődlegesen olyan pártokkal kíván szövetkezni, amelyek hazájuk kormányában is fontos szerepet játszanak. Nehéz azonban feloldani a Liga és a PiS között az Oroszországhoz fűződő viszonnyal kapcsolatos ellentétet. Mint Potocki írta, Kaczynskinak nem érdeke, hogy olyan párttal hozzák összefüggésbe, amely egyértelműen oroszbarát. (Salvini egy tavalyi interjúban azt mondta, „Oroszországban otthonosabban érzem magam, mint egyes uniós országokban”. Egyúttal többször bírálta a Moszkvával szembeni uniós szankciókat.) Gazdasági kérdésekben sem teljes az összhang. Salvini ugyanis a kohéziós alapok megvonását akarja a közép-európai országoktól, ami különösen komoly érvágás lenne Varsó, illetve Budapest számára. Hiába tehát az érdekszövetség Róma, Varsó, illetve Budapest között, tengelyről túlzás beszélni, az együttműködés csak ideig-óráig tarthat. Hamar egymás ellen fordulhatnak politikusaik.

2019.01.18 10:45
Frissítve: 2019.01.18 10:48

Erdélyi focitámogatások: vajon mi lesz az ingyenpénz ára?

Publikálás dátuma
2019.01.16 10:00
Orbán Viktor a tavalyelőtti Tusványoson a Sepsi OSK mezével
Fotó: MTI/ Veres Nándor
Egyházi és sportlétesítmények sora épült és épül Erdélyben magyar állami segítséggel. Valóban erre van szüksége a vészesen fogyó határon túli magyarságnak? És mi az ára a nagylelkű budapesti adakozásnak?
Soha nem látott támogatása van a külhoni magyarságnak – szögezte le Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes 2016 júniusában. A Kossuth rádióban elhangzott interjúban kifejtette: a külhoni magyarság támogatása 2010-hez képest megtízszereződött, a gazdaságit is ideszámolva meghússzorozódott. Ezt aztán rendre hangsúlyozták a nemzetpolitika más vezetői is. Potápi Árpád nemzetpolitikai államtitkár az Országgyűlés szakbizottsága előtt arról beszélt, hogy míg 2009-ben a költségvetés 9,1 milliárd forintot biztosított nemzetpolitikai célokra, addig a 2016-os már 11,8 milliárd forintot hagyott jóvá a Bethlen Gábor Alap számára, ez az összeg pedig az év végére 63 milliárdra nőtt. Két éve újabb látványos adakozás kezdődött, 2017 és 2018-ban, az év utolsó napjaiban az Orbán-kormány valóban soha nem látott mértékű rendkívüli határon túli támogatásokról döntött. A 2017. december 27-i kormányhatározat több mint 30 milliárd forint támogatást irányzott elő erdélyi magyar szervezeteknek. A legnagyobb összeget, 26,78 milliárd forintot az Erdélyi Magyar Református Egyházkerület kapta „programjainak, célkitűzéseinek, ingatlan beruházásainak, eszközbeszerzéseinek, működésének támogatása” jogcímen. A kiemelt támogatások címzettjei elsősorban – és nem csak Erdélyben, hanem minden külhoni területen - a történelmi egyházak és a sportlétesítmények, amelyek zömében 2010 után, az Orbán-kormányok beruházásaként, illetve hathatós anyagi támogatásával jöttek létre. Ekkor Erdélybe sportcélokra 3,625 milliárdot irányoztak elő, ebből 1,5 milliárd volt labdarúgástámogatás. A legnagyobb meglepetést mégis az az 1,45 milliárd forintos támogatás okozta, amelyet a magyarországi Mandiner mintájára, 2014-ben ugyancsak budapesti anyagi támogatásból létrehozott, piacvezetőnek nem nevezhető kolozsvári székhelyű portál, a foter.ro kapott, úgy, hogy annak főszerkesztője gyakorlatilag a sajtóból értesült a támogatásról. A hirtelen támadt médiaérdeklődésre csak annyit tudott mondani, hogy az összeget nem a portál, hanem az azt működtető Erdélyi Médiatér Egyesület kapta, a támogatás részleteivel, az egyesület terveivel és a kapott összeg felhasználási módjával pedig nincs tisztában.   

Jutott a focira, az egyházaknak és az RMDSZ-nek

A múlt év végén, karácsony előtt újra megnyílt a budapesti pénzcsap, a december 23-i kormányhatározat szerint az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai és vajdasági szervezetek összességében 32,8 milliárd karácsonyi támogatást kaptak. Romániából az erdélyi egyházak, a Sapientia és az Iskola Alapítvány, illetve a székelyföldi fociklubok jutottak jelentős forrásokhoz. Ezúttal sem panaszkodhattak az egyházak, de a székelyföldi – sepsiszentgyörgyi és csíkszeredai - foci immár 4,170 milliárdhoz jutott. Az első Orbán-kormány által létrehozott és a magyar állam által finanszírozott Sapientia Egyetemet működtető alapítvány mintegy 10 milliárd forint rendkívüli, fejlesztési célú támogatáshoz jutott hozzá. Az előző év végén rendkívüli médiatámogatás nem érkezett Erdélybe, a kedvezményezettek listáján viszont feltűnt az Iskola Alapítvány 680 millió forinttal, amelyet ingatlanvásárlásra, oktatási és kulturális célú ingatlanfejlesztésekre használhat. Az Iskola Alapítvány 2018-as kiemelt támogatása új jelenség, az RMDSZ és a Fidesz, illetve az Orbán-kormány közötti egykori feszültségek végleges feloldását, a bizalom visszaállítását jelzi. Amint az Erdélyi Átlátszó hétfői írásában megjegyzi, ez a támogatás azért hírértékű, mert ez az első alkalom, amikor egy RMDSZ által alapított alapítvány nagy összegű támogatást kap a harmadik, illetve negyedik Orbán-kormánytól. Az RMDSZ máris közleményben jelezte, az Iskola Alapítvány a magyar kormány által a 2018-ban megítélt 4,082 milliárd forint, azaz megközelítőleg 6 millió euró értékű támogatást kulturális-oktatási központok létrehozására fordítja Kolozsváron és Nagyváradon. A támogatás mértéke annak függvényében válik értékelhetővé, ha hozzátesszük, hogy az RMDSZ a román kormánytól oktatási-művelődési célokra évi 5 millió euró támogatást kap. Az oktatási és kulturális beruházásokat senki sem kifogásolja, ám a nagylelkű budapesti adakozás kapcsán – amelynek összességében pozitív a fogadtatása - Erdélyben is egyre több a kérdés. Igaz, a beszűkült médialehetőségek közepette ez hovatovább csak a közösségi médiafelületekre korlátozódik. Az erdélyi magyar médiát ugyanis vagy magyarországi kormányközeli cégek vásárolták fel vagy épp a támogatások révén tartja kontroll alatt a budapesti kormányzat. A kolozsvári portálnak 2017 végén megítélt 1,45 milliárdos támogatás felhasználásából például egyelőre csak annyi látszik, hogy felvásárolták a székelyföldi médiumok nagy részét és az „Egységes Székelyföld, egységes székely sajtó” címszó alatt sorra számolták fel a kisebb lapokat, beolvasztva őket a központi lapként kiemelt Székelyhonba.   

A háttérben felsejlik Mészáros Lőrinc alakja

A kedélyeket elsősorban a sport-, kiemelten a focitámogatások borzolják Erdélyben is. Ki dönt arról, hogy mire érkezik és mire nem „anyaországi támogatás”? Ki gondolja úgy, hogy a nemzeti identitás megőrzésének záloga a labdarúgás, netalán a hoki? Miért nincs átlátható elszámolási rendszer, miért sikkad el e közpénzek felhasználásának számonkérése? A rendszerváltás óta minden magyar kormány nyújtott határon túli támogatásokat, elsősorban oktatási, kulturális célokra, de magukat a célokat az érintett közösség civil és politikai képviselőinek bevonásával, nyilvánosan határozták meg. Így működött ez az Illyés Alapítvány, majd a Szülőföld Alap idején is, a 2010-es kormányváltás idején pedig létezett egy bárki számára elérhető nyilvántartó rendszer, amelyben nyomon követhető volt minden külhoni támogatás, valamint annak felhasználása. Ma azonban nemcsak a célmeghatározás, hanem a felhasználás is - finoman fogalmazva - „ködös”. Ebben a ködben pedig a székelyföldi labdarúgás felvirágoztatására szánt összegekkel együtt sejlik fel a Puskás Akadémia és Mészáros Lőrinc alakja. Az Erdélyi Átlátszó tavaly közölt egy összefoglalót ebben a témában Ábel a gyepen címmel, amelyből az is kiderül, hogy az immár román élvonalbeli sepsiszentgyörgyi futballklub, a Sepsi OSK SA-nak 2017-től már csupán kisebbségi tulajdonosa az azt felfuttató Sepsi OSK sportegyesület, a részvények 51 százalékát a Hodut Rom SRL, a Hódmezővásárhelyi Útépítő Kft. romániai leányvállalata birtokolja. A magyar vállalat tulajdonosa pedig Varga Károly, Mészáros Lőrincnek a volt üzlettársa. A magyarországi támogatásokat évtizedeken át viszonylag békésen szemlélő román média érdekes módon a futballtámogatásokra kapta fel a fejét, ellenzéki politikusok kivizsgálást kezdtek követelni. Az erdélyi magyar nyilvánosság perifériára szorult része eközben egyre elkeseredettebben hangoztatja: ingyenpénz nincs, a nagylelkű támogatásokért igencsak nagy árat fizet az erdélyi magyarság. A megosztottság elmélyítése, a sajtószabadság és a politikai vélemények pluralitásának felszámolása mellett máris megjelent az RMDSZ diskurzusában, ha nem is kimondottan az EU-ellenesség, de a szkepticizmus mindenképpen, illetve az a Budapesten már untig ismételt álláspont, miszerint az Európai Unió rossz irányba halad. A romániai magyarság számára azonban az Európai Unión kívül csak a Budapest és Bukarest által egyaránt támogatott „erős nemzetállamok Európája” marad, amelynek román változata ellen megalakulása óta küzd az RMDSZ.   

A sport közösségteremtő ereje fontos az RMDSZ-nek is

Nem épp így, és nem épp erre gondolnának, de, mint kiderül Székely Istvánnak, az RMDSZ társadalomszervezésért felelős alelnökének igencsak diplomatikus válaszaiból, az adakozó kedvű Orbán-kormány nem is igen kérdezi őket. Az RMDSZ az interetnikus nagyvárosokban építkezne, a budapesti kormány viszont Székelyföldben gondolkodik. - Milyen mértékű és szintű az RMDSZ, a romániai magyar civil társadalom és a magyar kormány közötti egyeztetés a támogatások kapcsán? - A magyar kormány képviselői a jelentősebb támogatások esetében egyeztetnek az RMDSZ-szel is. Tekintettel arra, hogy a szóba jöhető területek mindegyike forráshiányos, általában a tervezett támogatásokat indokoltnak tartjuk. - Ki javasolja, hogy a támogatások tetemes része sportcélokra, legnagyobb része pedig az egyházaknak menjen? Önök kérték ezt vagy Budapest dönt így? Ha ez utóbbi, akkor mi lenne az RMDSZ prioritása?  - A versenysport a tömegsport legjobb népszerűsítője, aminek kiemelt közösségteremtő szerepe van, mindemellett az egészséges életmódhoz is hozzájárul. Az egyházak támogatása társadalmi szerepvállalásukat, valamint az épített örökségünk megőrzését célozza, amivel teljes mértékben egyetértünk. Az RMDSZ kezdeményezte a Székelyföldön kiemelt fontosságú jégkorong sportág támogatását, ugyanakkor számunkra az interetnikus környezet nagyvárosaiban való építkezés az első számú prioritás. Ezek a települések az asszimiláció kiemelt színterei, de itt, kisebbségben lévén, nem tudunk az önkormányzati intézményekre kellőképpen támaszkodni. - Miért épp a sporttámogatás verte ki a román biztosítékot? Évtizedek óta létezik budapesti támogatás – még ha nem is ilyen mértékű -, de ezt sohasem kifogásolták korábban. - A budapesti támogatásokat mindig is támadták. A mostaniak megkérdőjelezése egy többségi politikus részéről olyan területet érint, amely közérdeklődés tárgya lehet, ezen belül pedig a feljelentés nem vonatkoztatható el a Sepsi OSK sikereitől, amely jelenleg a labdarúgó-bajnokság élvonalának negyedik helyét foglalja el. - Egyetért az RMDSZ azzal az elvvel, hogy egységes Székelyföld, egységes székely sajtó? – vagyis azzal, hogy a kisebb helyi lapokat rendre beolvasztják a Székelyhonba? - Nem, hiszen fontosnak tartjuk a többszólamú, minél teljesebb körű tájékoztatást, amelynek feltételei azért Székelyföldön továbbra is adottak. A Székelyhon-lapcsaládot érintő kérdésben nem vagyunk illetékesek.    

A szennyezett pesti pénz

Czika Tihamér A szennyezett pesti pénz című, a kolozsvári Transindex blogfelületén hétfőn megjelent írásában a verseny kultúrájának megszűnését nevezi a magyarországi támogatási rendszer egyik legnagyobb hátulütőjének. Hivatkozik Kiss Tamás kolozsvári szociológusra, aki ugyancsak a napokban egy az ERport.ro-n megjelent interjúban állította: „a magyar pénzekhez való hozzájutás nem versenyalapú, a legtöbb esetben nincs semmifajta tartalmi elszámolás, az egész klientúrai alapon működik, annak függvényében, hogy a támogatáspolitikai rendszeren belül ki kivel van kapcsolatban, (úgy) tud erőforrásokat mozgósítani.” Ha a teljes magyarországi támogatást vesszük, akkor hasonló képet kapunk, mint a román kormánytól jövő összegekre: töredéke van pályáztatva (például a Bethlen Gábor Alapítványon keresztül), míg a nagyobb volumenű eurómilliós támogatások láthatóan ismeretségi, klienterális alapon érkeznek, telefonhívások, e-mailek, zárt ajtók mögötti beszélgetések révén eldöntve. Emlékszünk még azokra az időkre, amikor rendes pályázatokat, projekteket kellett írni az Apáczai Alapítványnak vagy később a Szülőföld Alapnak? Hol vannak már azok az idők, amikor pontosan tudni kellett, hogy mit akarunk megvalósítani, milyen társadalmi igényre válaszolunk, milyen végcéljaink vannak, s mindezt pontosan milyen költségvetési bontásban szeretnénk megvalósítani? Még a telefonon „elrendezett” pályázatoknak is komolyan kellett kinézniük. Ma már a forma sem számít, úgy tűnik, hogy már elég egy kétoldalas átirat, és jönnek az eurómilliók.    Lassan minden iskola, önkormányzat, civil szervezet felteszi a kérdést: minek kínlódni bonyolult EU-pályázatokkal, minek fizetni egy tanácsadó cégnek, minek járni Bukarestbe a minisztériumokba, ha urambátyám vonalon elintézhető Budapestről a pénz? A valós pályázási kultúra megszűnésével a klientúraépítésen alapuló finanszírozás megerősödése jelentősen tovább fogja gyengíteni az erdélyi magyar elit versenyképességét, a politikai szereplők érdekérvényesítési tehetségét, a civilek, intézmények tervezési képességét, és nem utolsó sorban a projektek minőségét is.

Témák
Erdély
2019.01.16 10:00
Frissítve: 2019.01.16 10:05