De valójában kinek kellenek a nyugdíjas szövetkezetek?

A rugalmassága a fő ereje a nyugdíjas szövetkezeteken keresztüli munkavállalásnak, ez a forma ugyanis lehetővé teszi, hogy ha a szövetkezeti tag éppen nem tud vagy nem akar bemenni dolgozni, mást küldjön maga helyett – hangoztatta szerdai sajtótájékoztatóján Kósa Lajos.

A fideszes képviselő az Országos Szövetkezeti Tanács elnökeként minden bizonnyal azért érezte szükségét kiállni a sajtó elé, mert a jövő évi költségvetés tervezete szerint a nyugdíjasok 2019-től kedvezményesen lesznek továbbfoglalkoztathatók, azaz bérükből csak a 15 százalékos személyi jövedelemadót (szja) vonják majd le. Továbbá jövőre az eddigiektől eltérően nem kell a nyugdíjukról lemondani, ha éves bérük eléri a minimálbér tizenkétszeresét (a közszféra az egészségügy kivételével a tervek szerint nem kap ilyen könnyítést). Ez a kedvezményes munkavállalási lehetőség eddig csak a Kósa Lajos kezdeményezésére tavaly nyár óta sorra alakuló nyugdíjas szövetkezeteken keresztül volt elérhető a nyugdíjasok számára. A sajtótájékoztatón szintén résztvevő Paragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a Népszavának nemrég adott interjújában vitatta is a szövetkezetek szükségességét, mondván: az idősebb korú munkavállalók elhelyezkedéséhez felesleges még egy szervezetet közbeiktatni.

Kérdésünkre, hogy a munkaadóknak innentől miért érné meg szövetkezeti formában foglalkoztatni a nyugdíjasokat a "sima" továbbfoglalkoztatás helyett, hiszen a közterhek azonosak, de a szövetkezeteknek 15-20 százalékos közvetítői díjat kell fizetniük, Kósa Lajos azt mondta: a munkaadók számára is a rugalmasság az előny. A szövetkezeti forma kevesebb adminisztrációval jár, és így azt is könnyebb leszervezni, ha gyorsan nagyobb létszámú munkaerőre van szükség. Leszögezte: támogatja a kormány törekvéseit a nyugdíjasok továbbfoglalkoztatásának könnyítésében, de az nem teszi feleslegessé a szövetkezeteket. A munkaerőpiac akkor lehet versenyképes, ha a legkülönbözőbb módokon ad lehetőséget arra, hogy mindenki tudjon dolgozni.

Eddig egyébként 140 nyugdíjas szövetkezet alakult, 30 ezer taggal, közülük mintegy 7 ezren vállaltak munkát is. A szövetkezetek 2 ezer vállalkozási szerződést kötöttek és 1,7 milliárd forint bevételre tettek szert.

Magyarországon jelenleg mintegy 2,7 millió öregségi nyugdíjas él. Hogy hányan élnek majd közülük a kedvezményes továbbfoglalkoztatással, és hányan vállalnak munkát inkább a szövetkezeteken keresztül, arra Kósa Lajos nem tudott válaszolni, mondván, nem ismeri a Pénzügyminisztérium vonatkozó háttérszámításait. (A költségvetés tervezete 45 milliárd forinttal számol a továbbfoglalkoztatás kapcsán.) Egy korábbi felmérést idézett: eszerint mintegy 800 ezer nyugdíjas vállalna munkát, de nem napi 8 órában, hanem csak heti egy-két napot. Ez alapján több százezer nyugdíjas biztosan bevonható lenne a szövetkezeteken vagy a továbbfoglalkoztatáson keresztül a munkaerőpiacra.

Parragh László úgy látja: a nyugdíjasok bevonásával orvosolni lehet a munkaerőhiányt, de csak részlegesen. Szerinte még több helyről is volna munkaerő-utánpótlás: a mintegy 150 ezer közmunkás átképzése, a cigányság felzárkóztatása, a kivándoroltak hazacsábítása, a lemorzsolódó diákok bevonása például járható út volna, a munkaerőimport viszont nem, mivel a „fehér bőrű és keresztény gyökerű kultúrával rendelkező” országok ilyen értelemben kiürültek. Hangsúlyozta: a kormánynak át kell tekintenie, hol van még mobilizálható munkaerő, mivel a munkaerőhiány egyre növekszik – jelenleg már mintegy 80 ezer üres álláshely van –, ha pedig nincs megfelelő létszámú munkaerő, az a gazdasági növekedés korlátja lehet.