A képviselet ünnepi fogadással emlékezett meg szerdán a Menekültek Világnapjáról. Az eseményen Jon Hoisaeter képviseletvezető-helyettes nyilatkozott lapunknak, és hangsúlyozta: aggályosnak tartják az Országgyűlés napirendjére vett, "Stop Soros"ként emlegetett törvénycsomagot.
"Az vele a fő bajunk, hogy büntetendővé teszi azokat az embereket, akik menedékkérőként ebbe az országba jönnek, és büntetendővé teszi azokat is, akik megpróbálnak segíteni ezeknek az embereknek. Ez azt jelentheti, hogy a szóban forgó menedékkérőkhöz nem jutnak el információk, eleshetnek különböző fajta ellátásoktól, illetve megfoszthatják őket a jogi segítségtől. Kifejeztük az aggályunkat, és felszólítottuk a magyar kormányt, hogy gondolja ezt újra, vonja vissza a jelenlegi tervezetet, annak érdekében, hogy a kormány eleget tehessen kötelezettségeinek a menedékkérőkkel és menekültekkel kapcsolatban" - fogalmazott a norvég ENSZ-tisztségviselő.
A 25 százalékos bevándorlási adó ötletével kapcsolatban Hoisaeter azt mondta: "úgy tűnik, hogy újra benyújtották azt, ami már benne volt az eredeti, februári előterjesztésben is". Az UNHCR már akkor kifejezésre juttatta azon aggodalmát, hogy "ez megint csak arra szolgál, miként lehet megnehezíteni a nem kormányzati szervezetek, az NGO-k munkáját, ami negatív hatással lehet a menedékkérőkre, menekültekre nézve".
"Más hozzáállást szeretnénk látni, azt, hogy a magyar kormány egyénileg vizsgálja meg a menedékkérőket. Arra bátorítjuk a kormányt, hogy biztosítson hátteret a felkészült NGO-knak, amelyek itt nagyon fontos szerepet játszhatnak" - jelentette ki Jon Hoisaeter.
A Népszava felvetésére kitért arra, hogy a Magyarországgal kapcsolatban mondottak egy része vonatkozik más európai országokra is.
"Mi együttműködünk kormányokkal, NGO-kkal és más entitásokkal, például az Európai Unióval, az Európa Tanáccsal, illetve regionális szervezetekkel. Azt üzenjük Európának: befektetéseket kell szánnia arra, hogy legyen olyan elérhető terület, ahol ellenőrizni tudja az érkezőket, és meg tudja állapítani, kinek van, kinek nincs szüksége oltalomra. Azok számára, akiknek szükségük van az oltalomra, megfelelő fogadási körülményeket kell biztosítani, és olyan feltételeket kell kialakítani, hogy az érintettek újrakezdhessék az életüket. Ezeket még nem sikerült biztosítani, de az európai jog lehetővé tesz ilyen jellegű együttműködést, így most a tagállamokon – nem csak Magyarországon, hanem másokon is - a sor, hogy kivegyék ebből a részüket."
A menekültkérdést globális összefüggéseiben szemlélő ENSZ-alkalmazott felhívta a figyelmet arra: ha létezik aránytalanság a világban, akkor az az, hogy a menekültek 85 százaléka a fejlődő világban található. "Ezt a helyzetet nem több fal felhúzásával lehet kezelni, hanem jobb globális és regionális szintű együttműködéssel" - tette hozzá.
A Menekültek Világnapja alkalmából közzétett UNHCR-jelentés szerint a háborúk, az erőszakos cselekmények és az üldöztetések eddig sosem látott magasságba röpítették világszerte az otthonukból elűzött emberek számát. Tavaly átlépte a 68 milliót az ilyen elűzöttek száma. A trend immár ötödik éve tart. A tavalyi megugrás legfőbb oka a Kongói Demokratikus Köztársaságban uralkodó válság, a háború Dél-Szudánban, valamint az az exodus, amelynek során rohingya menekültek százezrei hagyták maguk mögött Mianmart, és kerestek menedéket Bangladesben. Elsöprő többségében leginkább a fejlődő országokat sújtották a menekülthullámokat előidéző válságok.
Azoknak a menekülteknek a száma, akik fegyveres konfliktusok vagy üldöztetés miatt kényszerültek elhagyni a hazájukat, 25,4 milliót tett ki a 68,5 millióból. Ez 2,9 millióval több, mint 2016-ban, egyben a legnagyobb éven belüli növekedés, amit az UNHCR valaha regisztrált. Ennek a 25,4 millió menekültnek valamivel több mint egyötöde palesztin, és ők egy másik ENSZ-szervezet, az UNRWA mandátuma alá tartoznak. Azoknak a többieknek, akikért az UNHCR a felelős, hozzávetőleg a kétharmada mindössze öt országból érkezik: Szíriából, Afganisztánból, Dél-Szudánból, Mianmarból és Szomáliából. Amennyiben ezen országok bármelyikében véget érne a fegyveres konfliktus, az jó eséllyel azonnal számottevő hatással lenne a globális menekültügyi helyzetre.
Mindeközben a menedékkérők száma, azaz azoké, akik 2017. december 31-én arra vártak, hogy a menekült státus iránti kérelmük ügyében döntés szülessen, mintegy 300 ezerrel bővülve 3,1 millióra nőtt. Az otthonukból elűzött, ám saját hazájukon belül menedéket találó emberek 40 millióra rúgott, vagyis a belső menekültek közel ugyanannyian voltak, mint a 2016-os 40,3 millió fő.
A menekültek 58 százaléka városokban vagy azok környezetében él, azaz nem táborokban vagy vidéki körzetekben. A világ menekült népessége kifejezetten fiatal, hiszen 53 százalékuk gyermek, közülük sokan a szüleik és más felnőtt kísérők nélkül vágtak neki az útnak vagy útközben szakadtak el a családjuktól.
Ahogyan a nagyszámú menekültet kibocsátó országok, úgy az őket nagy létszámban befogadók is kevesen vannak. Törökország az abszolút számok tekintetében 2017-ben továbbra is a világ első számú befogadó országa volt 3,5 millió – túlnyomórészt szíriai – menekülttel. Ugyanakkor Libanon az az ország, amely a saját lakosságához képest legtöbb menekültet fogadta be. Összességében az UNHCR mandátuma alá tartozó menekültek 63 százaléka mindössze 10 országban talált menedékre.
A legtöbb menekültnek otthont adó országok globális rangsorában az „éllovas” Törökországot Pakisztán és Uganda követi, és az első tízbe egyetlen európai ország fért be csupán, Németország, mégpedig a 6. helyen – az országban 2017 végén élő 970 400 menekülttel.
