Röghöz köti a kormány a munkavállalót

Publikálás dátuma
2018.06.25 13:30

Nyugaton nagy a munkaerőhiány, keleten magas a munkanélküliség, vagyis költözni kéne a munka után. A kormány azonban megszünteti az albérlettámogatást.

Több más cafeteriaelemmel együtt a jövő évtől megszüntetné a mobilitási célú lakhatási támogatás adómentességét a kormány. A munkaerőpiac állapotát elnézve kevéssé érthető a lépés célja, különösen, hogy év elején még büszkén számoltak be arról: enyhítették az albérlettámogatás néven ismert kedvezmény igénybevételének feltételeit, sőt, az igénybe vehető összeget is több mint 30 ezer forinttal növelték. A havi legföljebb 82 800 forintos támogatást azon dolgozók kaphatják most (még), akiknek lakóhelyétől 60 kilométernél messzebb van a munkahelyük, vagy tömegközlekedési eszközzel oda-vissza legalább három órát kellene utazniuk.

„A foglalkoztatásnál kulcskérdés a munkaerő mobilitása, amelyet a kormány az adórendszeren keresztül, kedvezményekkel, illetve különféle mentességekkel segít – írta közleményében még januárban a Nemzetgazdasági Minisztérium. Varga Mihály tárcája azóta Pénzügyminisztériummá keresztelődött át, és úgy tűnik, már nem így látja a helyzetet. Pedig a munkaerőhiány egyre jelentősebb – már csaknem 80 ezer üres álláshely van az országban -, a lehetséges munkaerőutánpótlás pedig egyre fogy. Az ország keleti és nyugati fele között ugyanakkor e téren továbbra is jelentősek a különbségek.

Jól mutatja ezt a KSH Munkaerőpiaci folyamatok című kiadványában közölt térkép, amelyen együttesen jelölték a potenciális munkaerő-tartaléknak tekintett munkanélkülieket, alulfoglalkoztatottakat, dolgozni szándékozó, de munkát aktívan nem keresőket, inaktívakat és meglepő módon a máskor a foglalkoztatottak közé sorolt közmunkásokat. Az ábra alapján a lehetséges munkaerőpiaci utánpótlás éppen ott van, ahol a legnagyobb a munkanélküliség is. Az Észak-Alföldön több mint 125 ezren vannak, miközben itt a legmagasabb, 5,1-6,9 százalékos a munkanélküliség. Hasonló munkanélküliségi ráta jellemző a Dél-Dunántúlra is, ahol több mint 65 ezer főre teszik a munkaerőpiaci utánpótlás létszámát. Ehhez képest Nyugat-Dunántúlon alig 20 ezer a még munkába bevonhatók létszáma, a munkanélküliségi ráta pedig 2 százalék alatt van.

Még élesebben rajzolódik ki a különbség a megyék szintjén: a munkanélküliségi ráta alapján a legkedvezőbb, illetve legrosszabb helyzetben lévő megyék közti különbség több, mint 8 százalékpont. Miközben ugyanis az országos munkanélküliségi ráta már 3,9 százalék, addig Szabolcsban 9,2, Győr-Moson-Sopron megyében viszont 1,5 százalék alatti. Szabolcsban ráadásul több mint 26 ezer közmunkás él, miközben Győr-Moson-Sopronban csak 1258. A foglalkoztatás bővülése sem egyenletes mértékben ment végbe: Budapesten a lakosság elöregedése miatt tavalyhoz képest több mint 11 százalékkal esett vissza a foglalkoztatottak száma, a hátrányos helyzetű járásokat felölelő Dél-Dunántúlon pedig csaknem 5 százalékkal. Pest megyében viszont 26, a Nyugat-Dunántúlon 23 százalékkal nőtt a munkavállalói létszám.

Mindebből az következik, hogy a lehetséges munkaerő-utánpótlás nem ott van, ahol valójában igény volna rá, a munkahelyek nem ott vannak, ahol a munkaerő. Vagyis a mobilitás ösztönzésére továbbra is szükség volna.

FOTÓ: KÁLLAI MÁRTON

Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke ennek ellenére helyesli a mobilitási célú cafeteriaelem megszüntetését. Érdeklődésünkre azzal érvelt: a miskolci és a nyíregyházi munkaadók fel vannak háborodva, hogy ilyen támogatás létezik, mert nekik is szükségük van a munkaerőre. Szerinte csak részlegesen igaz, hogy nincs munkalehetőség a keleti országrészben: Eger, Miskolc, Debrecen környékén munkaerőhiány van. Leszögezte: nem jó stratégia, ha csak a nyugati országrészre koncentrálunk.

Az albérlettámogatást ugyanakkor nemcsak arra lehetne felhasználni, hogy valaki a keleti országrészből a nyugati megyékbe települjön át, hanem arra is, hogy például Borsod vagy a Dél-Dunántúl aprófalvas településein élők számára is elérhetőek legyenek a közeli, de helyi járatokkal gyakorlatilag megközelíthetetlen nagyvárosi munkahelyek.

A munkásszállókra már inkább külföldről érkeznek
Úgy tűnik, a kormány albérlettámogatás helyett inkább a munkásszállásokkal gondolja megoldani a munkaerőmobilitás problémáját, a dolgozók munkásszálláson történő elhelyezése legalábbis továbbra is adómentes marad, sőt, némi könnyítés is jön a jogosultság terén.
Az országban mintegy 20-30 ezer dolgozó él munkásszálláson: szétszórtan bérelt lakásokban, építkezések mellett felhúzott konténerszállásokon vagy nagy létszámú szállókon. Zömmel a „kékgalléros” munkavállalókat helyezik el ilyen módon. Családdal egy ilyen költözés nem alternatíva, hiszen a hozzátartozók elszállásolását már nem támogat(hat)ja a munkaadó.
A munkaerő kiválasztása gyakran rendkívül gyors ütemben történik: behívnak 50 jelentkezőt, majd 20-at fölvesznek, akinek viszont már másnap munkába kell állniuk. Ilyen gyorsan képtelenség megfelelő albérletet találni, ami drága is - magyarázza Kondor András, a munkaerő professzionális szállásoltatásával több mint 10 éve foglalkozó Staff House vezérigazgatója a munkásszállás előnyeit. Szerinte a cégek is érzékelik ezt, és igyekeznek szállást biztosítani dolgozóiknak. A Staff House 42 szállást működtet, ahol mintegy 4200 „kékgalléros” dolgozó él. A cég a gyárakkal és a munkaerőközvetítőkkel áll kapcsolatban, ők küldik hozzájuk a munkavállalókat, akik a szállást a fizetés mellé járó juttatásként kapják. Kondor András úgy látja: ma már másképp nem is nagyon lehet munkaerőt szerezni, hiszen már nem működik, hogy egy cég letelepül valahol, majd a környékről fölvesz 150-200 munkást, mert sem képzettségben, sem létszámban nem találni megfelelő munkaerőt a közelben. Céges buszjáratokkal legfeljebb 40-50 kilométeres körben lehet összeszedni a munkásokat, az ennél távolabbról érkezőknek szállás kell. A Staff House szállásai zömmel az ország nyugati felében találhatók, a keleti országrészből ugyanakkor egyre kevesebb munkavállaló érkezik hozzájuk. A munkások egyre inkább Szerbiából és Ukrajnából érkeznek, a szállásaikon már nagyjából fele-fele arányban vannak a külföldi és a magyar munkavállalók.

A mobilitást persze nem csak albérlettámogatással lehetne segíteni, hanem például kistérségi buszjáratokkal. A GKI Gazdaságkutató Zrt. pár éve ki is számolta, hogy évi 30-40 milliárd forintból egy kistérségi buszhálózattal össze lehetne kötni 20-30 falut a kistérségi központokkal, ahová így már megérné a vállalkozóknak odatelepülni. A keleti országrészben és a Dél-Dunántúlon ugyanis sok az olyan apró falu, ahol nincs semmilyen munkalehetőség. A vállalkozóknak nem éri meg odamenni, mert kevés a munkavállaló. A közlekedés pedig a mai napig megoldatlan, így az ottélők nem tudják a nagyobb települések munkalehetőségeit kihasználni. Molnár László, a GKI vezérigazgatója szerint az önkormányzatok számára kellene állami forrást biztosítani a kistérségi buszjáratok működtetéséhez. Ezt a javaslatukat azonban elvetették, így jelenleg a cégek próbálkoznak buszjáratokkal, de nekik csak a közelebbi, nagyobb létszámú munkaerőt küldő településekről éri meg beszállítani a munkavállalókat.

A keleti és a nyugati országrész eltérő helyzetét egyébként az is okozza, hogy a jobb infrastruktúra miatt Nyugat-Magyarországra települtek a nagy beruházók, mint az Audi, a Suzuki vagy az Opel, ráadásul az osztrák szomszédok is tárt karokkal várják a magyar munkavállalókat. Így itt hamar lecsökkent a munkanélküliség, és nagy a munkaerőhiány. A Dunától keletre és a Balatontól délre élők viszont korábban zömmel a mezőgazdaságban dolgoztak, ahol ma már a gépesítés miatt nincs szükség akkora létszámú munkaerőre, legföljebb idényjelleggel – magyarázza Molnár László. Ami pedig a potenciális munkaerőtartalékot illeti: valójában nem tudni, ez a réteg rendelkezésre áll-e, ugyanis a hivatalos statisztikák jelentős eltérései miatt azt sem lehet megmondani, egyáltalán az országban vannak-e még, vagy már külföldön. Nem tudni, akik nem vállalnak munkát, miért nem teszik, miért nem költöznek a munka után, van-e esetleg beteg hozzátartozójuk, akit nem tudnak otthon hagyni – sorolja, hozzátéve: minderről rendszeres és gyors felméréseket kellene végezni, hiszen a munkaerőpiaci helyzet most rendkívül gyorsan változik.

Ahol magasabb a fizetés, ott drágább a lakás is
A munkaerőpiaci mobilitást nagyban nehezítik a fejlettebb régiók jóval magasabb ingatlanárai, hiszen a hátrányos térségekben hátrahagyott ingatlanokért kapott pénzből lehetetlen a jobb infrastruktúrával és munkalehetőségekkel megáldott országrészekben lakást vásárolni. A fizetés pedig hiába magasabb a fejlettebb régiókban, ha a lakásárak is lépést tartanak vele, sőt, meg is előzik.
A fővárosban például a legmagasabb a nettó átlagfizetés, mégis itt kell a legtöbbet dolgozni egy 50 négyzetméteres lakásért: 113 havi, azaz közel 10 évi fizetésre van szükség az átlagosan csaknem 30 millió forintba kerülő ingatlan megvásárlásához – derült ki az ingatlan.com elemzéséből. Nemcsak az ingatlanok ára tér el megyénként, a nettó fizetések között is óriásiak a különbségek, ami alapvetően meghatározza az adott térség ingatlankeresletét – summázza az elemzés tanulságát Balogh László, az ingatlan.com vezető gazdasági szakértője.
Pest megyében például Budapesthez képest alacsonyabbak az árak: az átlagosan mintegy 20 millió forintba kerülő 50 négyzetméteres lakás megvásárlásához ezzel együtt 103 havi bérre van szükség, mivel az átlagkereset is 70 ezer forinttal kevesebb. Győr-Moson Sopron megyében ugyanakkor 84 havi átlagfizetésből már megvásárolható az ott 18-19 millió forintért kínált 50 négyzetméteres lakás. Bács-Kiskun megyében viszont az alacsonyabb bérek miatt 97 hónap fizetése kell ehhez, Somogy megyében pedig már 100 havi nettó jövedelem szükséges. A nettó fizetések Szabolcsban, Békés és Nógrád megyében a legalacsonyabbak, de itt a lakások ára is alacsony: 30-50 havi nettó bérre van szükség a vásárláshoz. Jász-Nagykun-Szolnokban, Tolnában és Békésben a községekben egy 100 négyzetméteres családi ház 3 évi fizetésből megvásárolható lenne, de nincs igazán rá kereslet.



Kudarcba fulladt az elmaradott térségek felzárkóztatása

Publikálás dátuma
2019.04.20 06:30

Fotó: Draskovics Ádám
Nem csak az unió átlagánál élünk rosszabbul, a nógrádi, szabolcsi életszínvonal fényévekre van a budapestitől is.
Sorra jelennek meg a 2018-as területi statisztikai jelentések, amelyek mindegyike azt igazolja, a magyar megyék többsége az uniós átlagtól jelentősen lemaradva fut versenyt egymással. Pitti Zoltán közgazdász a nemrég tette közzé közösségi oldalán azt a számítást, amely nem pusztán az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) 2017-es értéke alapján jelöli ki a rangsort, hanem a lakosság életszínvonalát sokkal pontosabban megmutató tényleges egyéni fogyasztás szerint is. Az Eurostat a magyar megyéknek megfelelő egységek (NUTS 3) adatait néhány hete hozta nyilvánosságra, az egykori adóhivatali elnök ezek alapján számolta ki az úgynevezett fajlagos GDP értékeket. Az eredmény újabb súlyos figyelmeztetés, hiszen csak Budapest és Győr-Moson-Sopron megye lakóinak fogyasztása magasabb az uniós átlag felénél. Komárom-Esztergom és Fejér megye még közelít az 50 százalékhoz, de hét megyében olyan alacsony az életszínvonal, hogy a fajlagos GDP az EU 28 tagállama 312 hasonló területi egységében mért értékek átlagának 30 százalékát sem éri el.
Nem jobb a helyzet akkor sem, ha az egy főre jutó GDP adatokat hasonlítjuk össze: a magyar teljesítmény a 30 ezer eurós uniós átlagnak alig több mint harmada: 12 700 euró, ráadásul ez az átlag további nagy országon belüli eltéréseket takar. A megyei rangsor végén álló Nógrád megyében élőknek már csak 5 400 eurós eredmény jut fejenként, ami mindössze 42,5 százaléka az alacsony magyar átlagnak. Pitti Zoltán a már említett rövid értékelésében az adatok alapján arra figyelmeztet, „sürgető egy átfogó felzárkóztatási program kidolgozása, illetve következetes végrehajtása. A feladat kettős jellegű: egyrészt mérsékelni kell az országon belüli jelentős területi különbségeket, másrészt az országos átlagot közelítenünk kell a közösségi átlaghoz.” Az összehasonlító adatok valójában azt mutatják, hogy az utóbbi évtizedek kormányai képtelenek voltak olyan területfejlesztési stratégiákat alkotni és megvalósítani, amelyek előbbre vitték volna a legelmaradottabb hazai térségeket. A kérdéssel foglalkozó tudományos elemzések számtalan okra mutatnak rá. Ezek között szerepel olyan általános kritika, hogy az uniós és a magyar döntéshozók is túl mereven veszik az egyes térségek határait, holott a különféle feladatokat más és más települések összefogásával érdemes megoldani. Azt is sokszor említették név nélkül nyilatkozó forrásaink, hogy az utóbbi évek magyar gyakorlatát a minden területen megfigyelhető központosítás jellemzi, de a kudarchoz a csökkenő önállóság mellett az is hozzájárul, hogy a polgármesterek együttműködés helyett változatlanul versenyeznek a pénzekért. A jövőre nézve azt emelték ki, nem elég az uniós pénzekre várni, a mindenkori magyar kormányoknak saját forrásból is többet kellene költeni az elmaradott térségek felzárkóztatására. Az egy helyben toporgásra jellemző, hogy ma is érvényes a 2014-ben született Nemzeti fejlesztés 2030 elnevezésű Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció értékelése, ami ugyan főként az előző kormányokra mutogatva akarta rögzíteni a bajokat, de négy év kormányzás után azért már önkritikának is tekinthetők a kijelentések. Ezek szerint a térségek versenyképessége nem javult, a társadalmi különbségek nőttek, a gazdasági ágazatok terveiben nem jelentek meg a területfejlesztési szempontok, az egyes projektek gyakran nem igazodtak a helyi igényekhez és adottságokhoz, a területfejlesztési intézményrendszer átfedésekkel, nem hatékonyan működött. Az helyzetértékelés kimondja, hogy az egy lakosra jutó GDP alapján az unióban nálunk a legnagyobbak a területi különbségek, 3152 település közül 1580 elmaradott, a közösségi közlekedés alig fejlődött, a munkába járás megoldhatatlan, az iskola, orvos, kultúra elérési esélye a rendszerváltáskor mért helyzethez képest romlott, súlyos társadalmi teher az aprófalvak elnéptelenedése, a gettók megmaradása. A társadalomkutatók fentebb idézett véleménye azt mutatja, azóta sem javult érezhetően a leszakadt térségek helyzete. Igaz, a papírra vetett tervekben is csak annyi szerepel, „a területi különbségek nem nőnek tovább” 2030-ig.

Nincs igazi felelős

A kormány tagjainak feladatait rögzítő tavaly májusi kormányrendelet alapján a területfejlesztéssel többen is foglalkoznak, azt azonban nehéz kibogozni, hogy ki mit csinál ebben a kérdésben. A Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely felel például Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért és a településfejlesztésért, településrendezésért. Az innovációért és technológiáért felelős Palkovics László feladatlistájában a területfejlesztés is szerepel, az agrárminiszter Nagy István tartja kézben az agrár-vidékfejlesztést, és a pénzügyminiszter Varga Mihálynak is jutott egy szelet, ő a területfejlesztés stratégiai tervezéséért felel.

Még alacsony az építési kedv Magyarországon

A KSH negyedévente közreadja a megyék népesedési, gazdasági adatainak frissítését a fejlettség olyan mutatószámaival együtt, mint az épített lakások száma. A Fókuszban a megyék című legutóbbi éves összesítés gyakorlatilag minden kérdésben igazolja, hogy nincs változás: a népesség 2018-ban minimálisan nőtt a munkahelyeket kínáló gazdaságilag fejlettebb régiókban, de a gyarapodás még az első helyen álló Pest megyében is csak 1,2 százalék, a második Győr-Moson-Sopron megyében már nem éri el az egy százalékot, Fejér, Komárom-Esztergom és Vas megye lakosságszáma pedig stagnált. A többi megye, de még a főváros népessége is valamelyest csökkent, Békésben és Tolnában a legnagyobb mértékben. Budapest lakosságszáma 1 millió 750 ezer fő, az országé 9 millió 778 ezer. A folyamat véletlenül épp 2010-ben érkezett fordulóponthoz, amikor tízmillió alá került az ország lélekszáma. Miközben a regisztrált munkanélküliek aránya a KSH adatai alapján országos szinten már csak az aktív korúak 3,6 százaléka, még az állami számítás is azt mutatja, hogy 8,7 százalék Szabolcsban, 7,1 Baranyában, és 6,2 a Hajdúságban a munkát keresők tömege. Ráadásul – ahogy arra Katona Tamás közgazdász, volt KSH elnök többször is rámutatott – a kormány trükközik a statisztikával, aktív dolgozónak veszi a 130 ezernyi közfoglalkoztatottat, és az egy évnél nem régebben külföldön dolgozókat. Ha őket a szociális ellátásoknál vagy a ténylegesen nem itthon dolgozóknál számítaná be, a valós munkanélküliség mindjárt felkúszna 7 százalék fölé, csak ezzel már nem lehetne dicsekedni. Arról sem ejtenek szót a sikerbeszámolók, hogy a statisztikában csak azok szerepelnek, akik bejelentkeznek a foglalkoztatási szolgálathoz, a reményt vesztetteket sehol nem tartják nyilván. Egy térség lakosságának életszínvonalát jól mutatja, hogy mekkora az ott dolgozók nettó bére, több vagy kevesebb az országos átlagnál, lassabban vagy gyorsabban emelkedik annál. A területfejlesztés szempontját is hozzátéve érdemes megnézni, melyik megye rontott vagy javított a pozícióján 2010 óta. Tavaly a havi nettó átlagkereset országos szinten 219 412 forint volt, 2010-ben 132 628 forint. Kilenc évvel ezelőtt is a fővárosban dolgozók keresték a legtöbbet, ez nem változott. Ugyanakkor 2010-ben még Komárom-Esztergom megye állt a második helyen, azóta azonban Győr-Moson-Sopron már régen átvette ezt a pozíciót. Ennél fontosabb, hogy a sor végén nincs nagy változás: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye az utolsó helyen maradt, még tavaly sem kerestek annyit a keleti határ közelében élők, mint a fővárosiak 2010-ben. A budapestiek akkor 162 500 forintot vittek haza, de a szabolcsiak még 2018-ban is csak 153 451 forintos nettó bérekkel álltak az utolsó helyen. Nem sokkal keresnek többet a békési, nógrádi és zalai alkalmazottak sem. Egy térség fejlettségét, az ott lakók életszínvonalát az is megfelelően jellemzi, hány lakás épül egy esztendő alatt. A hosszú évekig tartó mélypont után ugyan élénkül az építési kedv, de az emberek óvatosságát mutatja, hogy az országban sokfelé még mindig kevesebb ingatlant adtak át tavaly, mint 2010-ben. A fővárosban akkor 6186 használatbavételi engedélyt adtak ki, míg 2018-ban csak 3874-et. Baranyában a kilenc évvel ezelőtti 478 lakással szemben tavaly 223, Békésben 293 helyett 111, Nógrádban pedig 146 lakással szemben mindössze 54 épült. Vannak azonban térségek, ahol a gazdaság teljesítménye az építési kedvet is meghozta. Több ingatlant vehettek birtokba a tulajdonosok a 2010-es átadásokhoz képest Bács, Hajdú-Bihar, Pest, Vas és Veszprém megyében és különösen nagy volt az ugrás Győr környékén. Jellemző az is, hogy a hátrányos térségekben kevesebb ingatlanra mondják ki, hogy lakhatásra már alkalmatlan. Épp ezekben a megyékben lenne a legnagyobb szükség arra, hogy önkormányzati lakások épüljenek, amit a piaci ár alatt bérelhetnének a rászorulók, de a Fókuszban a megyék című KSH kiadvány adatai szerint az egész országban összesen 41 ilyen ingatlan épült tavaly, 13 megyében egyetlen egy sem. Budapest vezeti a sort 23 önkormányzati lakással, aminek azonban van egy nagy szépséghibája: valamennyit a XIII. kerületi önkormányzat építtette a Kartács utca 14. szám alatti passzívházban. Más kerületek egyet sem.
Frissítve: 2019.04.20 06:30

Salvini törekvése máris hajótörést szenvedett

Publikálás dátuma
2019.04.17 10:30

Fotó: AFP/ MIGUEL MEDINA
Erősebbek lesznek a populisták az új Európai Parlamentben, de legfeljebb csak a harmadik legnagyobb frakciót alakíthatják meg.
Igazi horrorfilmre emlékeztetett a vasárnapi finn választás. Bár a felmérések 20 százalék körüli eredményt jósoltak a szociáldemokratáknak, a szavazatok feldolgozásánál rohamosan csökkent a baloldali párt előnye, mígnem mindössze 0,2 százalékkal, egyetlen mandátummal előzték meg a Finn Pártot. Finnországban az eddigi választásokon általában alulmérték a Finn Pártot, most is ez történt. A formáció az utolsó napokban kapott erőre, arra azonban senki sem számított, hogy ennyire megszorongatja a szociáldemokratákat. Ez a radikális jobboldali párt szólította meg legsikeresebben a bizonytalan szavazókat. Emilia Palonen finn politológus a Die Weltnek elmondta, a jó szereplés oka, hogy a Finn Párt végig napirenden tudta tartani a migráció kérdését. Az országban volt példa bevándorlók által elkövetett szexuális bűncselekményekre, amit újra és újra fel lehetett hozni. Ám a választók mégsem ezt tartották a legfontosabb témának. Az emberek legfőképpen azért váltották le a kabinetet, mert az fokozatosan bontotta le a hagyományosan erős szociális rendszert. A jobboldali populisták pedig – mint más európai országokban is –azt ígérték, hogy javítanak a legszegényebbek sorsán. Ez általánosságban is jellemző a szélsőségesekre: az alacsonyabban iskolázottakat, a lecsúszott középosztályt célozzák meg, mint például Franciaországban a Nemzeti Front, vagy a sárga mellényesek. Matteo Salvini olasz belügyminiszter, a jobboldali radikális Liga elnöke célja az, hogy az európai parlamentben egységesítse a három jobboldali radikális, populista frakciót, ezzel akár a legnagyobb pártcsaládot hozhatnák létre Népek és Nemzetek Európai Szövetsége (EAPN) néven. Bár több párt csatlakozott mozgalmához, köztük az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ), ezen a héten pedig Marine Le Pen Nemzeti Gyűlésétől (RN) is hivatalos bejelentés várható, Salvini törekvése máris hajótörést szenvedett. Azzal, hogy a britek minden bizonnyal részt vesznek az európai parlamenti választáson, a toryk biztos, hogy maradnak az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) frakcióban, amelyben a lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) is helyet foglal. Ez azt jelenti, hogy Salvini a legjobb esetben is a háromból csak két frakciót tud majd egyesíteni, bár mint majd láthatjuk, ez sem annyira egyszerű. Több párt egyelőre nem is jelezte részvételi szándékát, köztük Geert Wilders holland Szabadságpártja (PVV), vagy a belgiumi Flamand érdek. Ezen politikai erők egyelőre a Nemzetek és Szabadság Európája (ENF) nevű frakcióban foglalnak helyet. A holland szélsőjobb új „sztáralakulata”, a Fórum a Demokráciáért szintén nem mutatott érdeklődést, a párt az ECR-hez kíván csatlakozni. Látszólag logikus gondolat ugyan az olasz belügyminiszter részéről, hogy egy zászló alá kívánja terelni a radikális populista pártokat, ám ezeket csak egyvalami köti össze: a bevándorlás elutasítása. Igaz, még ezzel kapcsolatban sem egységesek, amint az Európa jövőjéről alkotott elképzeléseik is különböznek. A milánói zászlóbontáson jelenlévő német Alternatíva (AfD) vezetője, Jörg Meuthen elismerte, nem is kell mindenben egyetérteniük. Miközben azonban akár a szociáldemokrata, akár az európai néppárti, de említhetnénk a Zöldek, a liberálisok vagy a Balpárt képviselőit, összekötnek pozitív értékek, a populisták csak valami elutasításában tudnak közös nevezőre jutni, pozitív értékrendről azonban nem lehet beszélni. Salvini törekvése már akkor elbukott, amikor nem sikerült a Fideszt, illetve a lengyel Jog és Igazságosságot (PiS) magához édesgetnie. Utóbbi párt azért is ódzkodik az együttműködéstől, mert mind a Liga, mind az FPÖ kiváló orosz kapcsolatokkal rendelkezik.

Belső viszályok

Egetleny populista frakció sem tekinthető egységesnek. Az Europe Elects szerint bár várhatóan az új EP-ben már nem jön létre a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája (EFDD) frakció, az ebben helyet foglaló pártok nem folytatják automatikusan Salvini mozgalmában. E képviselőcsoport tagja például az olasz kormány másik szereplője, az Öt Csillag Mozgalom (M5S), amely elhatárolódott az olasz belügyminiszter kezdeményezésétől. Ha az új mozgalom száznál több mandátumot szerezne, akkor már biztosnak tűnik a harmadik hely. Ezzel pedig elég nagy frakciót alakíthatnának ahhoz, hogy a pártcsalád döntéseket vétózzon meg az Európai Parlamentben. Az Europe Elects abból indul ki, hogy az új frakció 84 mandátumhoz juthat, de a képviselőcsoport kiegészülhet váratlan partnerekkel. (Ne feledjük, egyelőre az is a levegőben lóg, hogy a Fidesz melyik pártcsaládban folytatja.) Az már most biztos, hogy a jobboldali populisták minden korábbinál erőteljesebben hallatják a hangjukat az EP-ben. Ugyanakkor a francia politológus, Martial Libera úgy véli, hiába érnek el összességében jó eredményt az euroszkeptikusok az EP- választáson, ha alapvető kérdésekben sem tudnak közös nevezőre jutni, akkor nem jutnak messzire.

Salvini személye nem vonzó több populista vezető számára sem. A migrációval kapcsolatos elképzeléseit sem osztják, sem Budapesten, sem Varsóban. Az olasz belügyminiszter ugyanis nem csak a menekültek befogadását utasítja el, hanem azt is követeli, hogy a már Olaszországban lévő bevándorlókat más uniós országok fogadják be. Szolidaritást akar a többiektől, ez azonban szitokszóval ér fel a menekültkérdést illetően mind a magyar, mind a lengyel kormány számára. Kissé meglepő az Alternatíva csatlakozása a Salvini-mozgalomhoz, mert az Európa-politikát illetően az AfD kissé kilóg a szélsőségesek sorából. Igaz, még mindig nem kristályosodott ki, merre orientálódik a párt. A radikális populista irányvonalat követi-e, vagy a mérsékeltebb utat választja. Az utóbbi két évben soraiban többségbe kerültek a radikálisok. Jelenleg az AfD egyszemélyes párthoz hasonlít, ahol mindenről Jörg Meuthen dönt. A társelnök azért is választhatta szövetségesként Salvinit, mert egyfajta példaképnek tartja az olasz vezetőt. A belügyminiszter kis pártból épített fel egy országosan is erős tömörülést. Az AfD különösen Németország keleti részén népszerű, azokban a régiókban, ahol a társadalom egy része kirekesztettnek érzi magát, több nyugati tartományban távolról sem annyira közkedvelt. Salvini pártja tavaly június óta kormányzati tényező, s Meuthennek talán nem is annyira távlati célja a kormányzati szerepvállalás. Hogy mekkora ellentétek feszülnek a szélsőséges pártok között, azt jól mutatják az AfD és a görög neonáci Arany Hajnal közötti különbségek. Az Alternatíva ugyanis elutasítja az Athénnak nyújtott mentőcsomagot. Az AfD idővel az euróövezetből is kilépne, a Liga, vagy Le Pen pártja azonban ezt levette a napirendről. Nagy kérdés azonban, hány mandátumra tud majd szert tenni Salvini mozgalma. Ez a Nemzetek és Szabadság Európája (ENF) jelenlegi frakciójára támaszkodik. Az ENF a mandátumbecsléssel foglalkozó Europe Elects jóslata szerint 62 mandátumra számíthat az új EP-ben. Amennyiben az olasz belügyi tárca irányítója mindhárom euroszkeptikus, bevándorlásellenes frakciót egységesítené, akkor 160 körüli mandátumot szerezhetnének, erre azonban jelenleg semmi esély sincs. Két frakció fúziója esetén száz körüli mandátumra számíthatnának, ez esetben komoly versenyfutásban lehetnek a liberálisokkal a harmadik helyért.

Ők alkotják a populisták magját

Matteo Salvini azért gondolhatta, hogy neki kell egy Európa szintű euroszkeptikus mozgalom élére állnia, mert a jobboldali populista pártok közül a Liga számíthat a legjobb eredményre az EP választáson. Közvélemény-kutatóktól függően 31-35 százalékra számíthat. Egyértelmű ugyanakkor, hogy a párt elérte zenitjét, nem tudja tovább gyarapítani híveinek számát. Jó eredményt érhet el az Osztrák Szabadságpárt, amelyre 22-25 százalék szavazhat. Az FPÖ ugyan csatlakozott Salvini mozgalmához, de a pártvezető, Heinz-Christian Strache, igyekszik megválni a szélsőségesektől. Bizonyítani kívánja, hogy a párt alkalmas a kormányzásra. Ugyanakkor a legtöbb ideológiai különbség talán a Liga és az FPÖ között fedezhető fel. Két oroszbarát tömörülésről van szó, s mindketten tagjai hazájuk kormányának. Különbség azonban, hogy míg az olasz kabinet meghatározó ereje a Liga, Salvini nem is fogja vissza magát, Strache kénytelen megfelelni Sebastian Kurz elvárásainak. Ami az oroszbarátságot illeti, Marine Le Pen pártja, a Nemzeti Gyűlés sem marad el mögöttük. Ha a RN ígéretének megfelelően valóban, hivatalosan is csatlakozna a populista mozgalomhoz, az szintén komoly fegyvertény lenne Salvininek, hiszen a francia párt 20-22 százalékra lehet jó. Ugyanakkor nincs teljes összhang a Liga és a RN között sem. Marine Le Pen egyébként felszámolná a schengeni övezetet, ami semmiképpen sem állna Salvini érdekében. A belügyminiszter csak annyit mondott, lezárják a repülőtereket is, ha Berlinből menekülteket akarnak visszatoloncolni az országba. Ez azonban természetesen nem a schengeni vívmányokkal való leszámolást jelenti. Csatlakozott a mozgalomhoz a Finn Párt, amely kis híján megnyerte a vasárnapi parlamenti választást, valamint a júniusi parlamenti voksolásra készülő Dán Néppárt, amely 14 százalékkal a harmadik helyen áll a közvélemény-kutatásokban. Ugyancsak a mozgalom tagja lesz a spanyol Vox. Az ibériai országban április 28-án rendezik meg a parlamenti választást, s a jobboldali populista erő tíz százalék körüli eredményre számíthat. Ez azért kellemetlen, mert fél éve még nem is igen létezett szélsőjobb Spanyolországban, s a Vox tavaly december óta vált egyre népszerűbbé. Felemelkedését nagyban köszönheti Salvininek: lezárta az olasz kikötőket a menekültek előtt, akik ezért Spanyolország felé vették az irányt.

Frissítve: 2019.04.17 10:30