Röghöz köti a kormány a munkavállalót

Publikálás dátuma
2018.06.25. 13:30

Nyugaton nagy a munkaerőhiány, keleten magas a munkanélküliség, vagyis költözni kéne a munka után. A kormány azonban megszünteti az albérlettámogatást.

Több más cafeteriaelemmel együtt a jövő évtől megszüntetné a mobilitási célú lakhatási támogatás adómentességét a kormány. A munkaerőpiac állapotát elnézve kevéssé érthető a lépés célja, különösen, hogy év elején még büszkén számoltak be arról: enyhítették az albérlettámogatás néven ismert kedvezmény igénybevételének feltételeit, sőt, az igénybe vehető összeget is több mint 30 ezer forinttal növelték. A havi legföljebb 82 800 forintos támogatást azon dolgozók kaphatják most (még), akiknek lakóhelyétől 60 kilométernél messzebb van a munkahelyük, vagy tömegközlekedési eszközzel oda-vissza legalább három órát kellene utazniuk.

„A foglalkoztatásnál kulcskérdés a munkaerő mobilitása, amelyet a kormány az adórendszeren keresztül, kedvezményekkel, illetve különféle mentességekkel segít – írta közleményében még januárban a Nemzetgazdasági Minisztérium. Varga Mihály tárcája azóta Pénzügyminisztériummá keresztelődött át, és úgy tűnik, már nem így látja a helyzetet. Pedig a munkaerőhiány egyre jelentősebb – már csaknem 80 ezer üres álláshely van az országban -, a lehetséges munkaerőutánpótlás pedig egyre fogy. Az ország keleti és nyugati fele között ugyanakkor e téren továbbra is jelentősek a különbségek.

Jól mutatja ezt a KSH Munkaerőpiaci folyamatok című kiadványában közölt térkép, amelyen együttesen jelölték a potenciális munkaerő-tartaléknak tekintett munkanélkülieket, alulfoglalkoztatottakat, dolgozni szándékozó, de munkát aktívan nem keresőket, inaktívakat és meglepő módon a máskor a foglalkoztatottak közé sorolt közmunkásokat. Az ábra alapján a lehetséges munkaerőpiaci utánpótlás éppen ott van, ahol a legnagyobb a munkanélküliség is. Az Észak-Alföldön több mint 125 ezren vannak, miközben itt a legmagasabb, 5,1-6,9 százalékos a munkanélküliség. Hasonló munkanélküliségi ráta jellemző a Dél-Dunántúlra is, ahol több mint 65 ezer főre teszik a munkaerőpiaci utánpótlás létszámát. Ehhez képest Nyugat-Dunántúlon alig 20 ezer a még munkába bevonhatók létszáma, a munkanélküliségi ráta pedig 2 százalék alatt van.

Még élesebben rajzolódik ki a különbség a megyék szintjén: a munkanélküliségi ráta alapján a legkedvezőbb, illetve legrosszabb helyzetben lévő megyék közti különbség több, mint 8 százalékpont. Miközben ugyanis az országos munkanélküliségi ráta már 3,9 százalék, addig Szabolcsban 9,2, Győr-Moson-Sopron megyében viszont 1,5 százalék alatti. Szabolcsban ráadásul több mint 26 ezer közmunkás él, miközben Győr-Moson-Sopronban csak 1258. A foglalkoztatás bővülése sem egyenletes mértékben ment végbe: Budapesten a lakosság elöregedése miatt tavalyhoz képest több mint 11 százalékkal esett vissza a foglalkoztatottak száma, a hátrányos helyzetű járásokat felölelő Dél-Dunántúlon pedig csaknem 5 százalékkal. Pest megyében viszont 26, a Nyugat-Dunántúlon 23 százalékkal nőtt a munkavállalói létszám.

Mindebből az következik, hogy a lehetséges munkaerő-utánpótlás nem ott van, ahol valójában igény volna rá, a munkahelyek nem ott vannak, ahol a munkaerő. Vagyis a mobilitás ösztönzésére továbbra is szükség volna.

FOTÓ: KÁLLAI MÁRTON

Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke ennek ellenére helyesli a mobilitási célú cafeteriaelem megszüntetését. Érdeklődésünkre azzal érvelt: a miskolci és a nyíregyházi munkaadók fel vannak háborodva, hogy ilyen támogatás létezik, mert nekik is szükségük van a munkaerőre. Szerinte csak részlegesen igaz, hogy nincs munkalehetőség a keleti országrészben: Eger, Miskolc, Debrecen környékén munkaerőhiány van. Leszögezte: nem jó stratégia, ha csak a nyugati országrészre koncentrálunk.

Az albérlettámogatást ugyanakkor nemcsak arra lehetne felhasználni, hogy valaki a keleti országrészből a nyugati megyékbe települjön át, hanem arra is, hogy például Borsod vagy a Dél-Dunántúl aprófalvas településein élők számára is elérhetőek legyenek a közeli, de helyi járatokkal gyakorlatilag megközelíthetetlen nagyvárosi munkahelyek.

A munkásszállókra már inkább külföldről érkeznek
Úgy tűnik, a kormány albérlettámogatás helyett inkább a munkásszállásokkal gondolja megoldani a munkaerőmobilitás problémáját, a dolgozók munkásszálláson történő elhelyezése legalábbis továbbra is adómentes marad, sőt, némi könnyítés is jön a jogosultság terén.
Az országban mintegy 20-30 ezer dolgozó él munkásszálláson: szétszórtan bérelt lakásokban, építkezések mellett felhúzott konténerszállásokon vagy nagy létszámú szállókon. Zömmel a „kékgalléros” munkavállalókat helyezik el ilyen módon. Családdal egy ilyen költözés nem alternatíva, hiszen a hozzátartozók elszállásolását már nem támogat(hat)ja a munkaadó.
A munkaerő kiválasztása gyakran rendkívül gyors ütemben történik: behívnak 50 jelentkezőt, majd 20-at fölvesznek, akinek viszont már másnap munkába kell állniuk. Ilyen gyorsan képtelenség megfelelő albérletet találni, ami drága is - magyarázza Kondor András, a munkaerő professzionális szállásoltatásával több mint 10 éve foglalkozó Staff House vezérigazgatója a munkásszállás előnyeit. Szerinte a cégek is érzékelik ezt, és igyekeznek szállást biztosítani dolgozóiknak. A Staff House 42 szállást működtet, ahol mintegy 4200 „kékgalléros” dolgozó él. A cég a gyárakkal és a munkaerőközvetítőkkel áll kapcsolatban, ők küldik hozzájuk a munkavállalókat, akik a szállást a fizetés mellé járó juttatásként kapják. Kondor András úgy látja: ma már másképp nem is nagyon lehet munkaerőt szerezni, hiszen már nem működik, hogy egy cég letelepül valahol, majd a környékről fölvesz 150-200 munkást, mert sem képzettségben, sem létszámban nem találni megfelelő munkaerőt a közelben. Céges buszjáratokkal legfeljebb 40-50 kilométeres körben lehet összeszedni a munkásokat, az ennél távolabbról érkezőknek szállás kell. A Staff House szállásai zömmel az ország nyugati felében találhatók, a keleti országrészből ugyanakkor egyre kevesebb munkavállaló érkezik hozzájuk. A munkások egyre inkább Szerbiából és Ukrajnából érkeznek, a szállásaikon már nagyjából fele-fele arányban vannak a külföldi és a magyar munkavállalók.

A mobilitást persze nem csak albérlettámogatással lehetne segíteni, hanem például kistérségi buszjáratokkal. A GKI Gazdaságkutató Zrt. pár éve ki is számolta, hogy évi 30-40 milliárd forintból egy kistérségi buszhálózattal össze lehetne kötni 20-30 falut a kistérségi központokkal, ahová így már megérné a vállalkozóknak odatelepülni. A keleti országrészben és a Dél-Dunántúlon ugyanis sok az olyan apró falu, ahol nincs semmilyen munkalehetőség. A vállalkozóknak nem éri meg odamenni, mert kevés a munkavállaló. A közlekedés pedig a mai napig megoldatlan, így az ottélők nem tudják a nagyobb települések munkalehetőségeit kihasználni. Molnár László, a GKI vezérigazgatója szerint az önkormányzatok számára kellene állami forrást biztosítani a kistérségi buszjáratok működtetéséhez. Ezt a javaslatukat azonban elvetették, így jelenleg a cégek próbálkoznak buszjáratokkal, de nekik csak a közelebbi, nagyobb létszámú munkaerőt küldő településekről éri meg beszállítani a munkavállalókat.

A keleti és a nyugati országrész eltérő helyzetét egyébként az is okozza, hogy a jobb infrastruktúra miatt Nyugat-Magyarországra települtek a nagy beruházók, mint az Audi, a Suzuki vagy az Opel, ráadásul az osztrák szomszédok is tárt karokkal várják a magyar munkavállalókat. Így itt hamar lecsökkent a munkanélküliség, és nagy a munkaerőhiány. A Dunától keletre és a Balatontól délre élők viszont korábban zömmel a mezőgazdaságban dolgoztak, ahol ma már a gépesítés miatt nincs szükség akkora létszámú munkaerőre, legföljebb idényjelleggel – magyarázza Molnár László. Ami pedig a potenciális munkaerőtartalékot illeti: valójában nem tudni, ez a réteg rendelkezésre áll-e, ugyanis a hivatalos statisztikák jelentős eltérései miatt azt sem lehet megmondani, egyáltalán az országban vannak-e még, vagy már külföldön. Nem tudni, akik nem vállalnak munkát, miért nem teszik, miért nem költöznek a munka után, van-e esetleg beteg hozzátartozójuk, akit nem tudnak otthon hagyni – sorolja, hozzátéve: minderről rendszeres és gyors felméréseket kellene végezni, hiszen a munkaerőpiaci helyzet most rendkívül gyorsan változik.

Ahol magasabb a fizetés, ott drágább a lakás is
A munkaerőpiaci mobilitást nagyban nehezítik a fejlettebb régiók jóval magasabb ingatlanárai, hiszen a hátrányos térségekben hátrahagyott ingatlanokért kapott pénzből lehetetlen a jobb infrastruktúrával és munkalehetőségekkel megáldott országrészekben lakást vásárolni. A fizetés pedig hiába magasabb a fejlettebb régiókban, ha a lakásárak is lépést tartanak vele, sőt, meg is előzik.
A fővárosban például a legmagasabb a nettó átlagfizetés, mégis itt kell a legtöbbet dolgozni egy 50 négyzetméteres lakásért: 113 havi, azaz közel 10 évi fizetésre van szükség az átlagosan csaknem 30 millió forintba kerülő ingatlan megvásárlásához – derült ki az ingatlan.com elemzéséből. Nemcsak az ingatlanok ára tér el megyénként, a nettó fizetések között is óriásiak a különbségek, ami alapvetően meghatározza az adott térség ingatlankeresletét – summázza az elemzés tanulságát Balogh László, az ingatlan.com vezető gazdasági szakértője.
Pest megyében például Budapesthez képest alacsonyabbak az árak: az átlagosan mintegy 20 millió forintba kerülő 50 négyzetméteres lakás megvásárlásához ezzel együtt 103 havi bérre van szükség, mivel az átlagkereset is 70 ezer forinttal kevesebb. Győr-Moson Sopron megyében ugyanakkor 84 havi átlagfizetésből már megvásárolható az ott 18-19 millió forintért kínált 50 négyzetméteres lakás. Bács-Kiskun megyében viszont az alacsonyabb bérek miatt 97 hónap fizetése kell ehhez, Somogy megyében pedig már 100 havi nettó jövedelem szükséges. A nettó fizetések Szabolcsban, Békés és Nógrád megyében a legalacsonyabbak, de itt a lakások ára is alacsony: 30-50 havi nettó bérre van szükség a vásárláshoz. Jász-Nagykun-Szolnokban, Tolnában és Békésben a községekben egy 100 négyzetméteres családi ház 3 évi fizetésből megvásárolható lenne, de nincs igazán rá kereslet.



Szerző

Válaszúton Törökország

Publikálás dátuma
2018.06.23. 07:30
HARCI HÉV Erdogan nem várta meg 2019 novemberét, most akar győzni, amíg lehet FOTÓ: AFP/BULENT KILIC
Sorsdöntő választást tartanak vasárnap Törökországban. A tét óriási – talán ez az utolsó esély az erdogani diktatúra megszilárdításának megakadályozására.

Külföldön publikáló török szerzők még ezen a héten is sok kérdőjellel írtak a vasárnapra időzített törökországi parlamenti és elnökválasztásról. A Mérce által is közölt, eredetileg az amerikai Jacobin Magazine-ban megjelent írás szerzői, Güney Işıkara közgazdász, Alp Kayserilioglu filozófus-történész, valamint Max Zirngast független író hét eleji cikkükben leszögezték: „A június 24-ig hátralévő napok kétségkívül eseménydúsak lesznek. Akármi történjen is addig, az biztos, hogy a harc a választás éjszakáján sem fog véget érni.”

Külföldi törökök
Ebben a kampányban sem Németországban, sem Ausztriában, sem Hollandiában nem tarthatott népgyűlést Erdogan. A külföldön regisztrált török szavazók száma több mint három millió. Erdogan népszerűsége az ő köreikben is meghaladja a 40 százalékot.

Recep Tayyip Erdogan kormányzásának tizenöt éve, de főképp az utóbbi évek eseményei azt igazolják, Ankarában bármi megtörténhet, az elnök semmitől sem riad vissza teljhatalma biztosításáért. Már eleve az előrehozott választás megrendezése is ezt szolgálja. Eredetileg 2019 novemberében került volna sor a voksolásra, ám a gazdasági-geopolitikai kontextus nem kedvez Erdogan ambícióinak. A török líra mélyrepülése, a felgyülemlett adóssághalmaz, a munkanélküliség fokozódása kritikus méreteket kezdett ölteni, bizonyítva az erdogani gazdaságpolitika hosszú távú fenntarthatatlanságát. A 2016 júliusi puccskísérletet követő megtorláshullám, amelynek nyomán több mint százezer ember veszítette el munkahelyét, és több tízezren kerültek koholt vádakkal börtönbe, az elnyomás és megfélemlítés elhatalmasodása, az állandósított szükségállapot, az immár nem is takargatott diktatúra, az ország nemzetközi elszigetelődése, valamint az a tény, hogy a szomszédos Szíriában már de facto megszálló erővé vált a török hadsereg, mind-mind Erdogan pozícióit veszélyezteti. Az államfő az utolsó száz méteren előrehozott választással próbálja menteni a menthetőt és a demokratikus, szabad választás látszatának fenntartásával bebetonozni hatalmát. Ez a voksolás azonban aligha nevezhető szabadnak. A feltételek egyenlőtlenek, a teljes államgépezet Erdogannak és a kormányzó AKP-nak dolgozik, szabad média gyakorlatilag már nem is létezik Törökországban, amely mára a legtöbb bebörtönzött újságíróval is büszkélkedhet.

Az előrehozott választás ötletét látszólag a "török KDNP", az ultranacionalista konzervatív MHP, Erdogan szövetségese vetette fel. A javaslatra azonnal lecsapott az elnök, aki minden magyarázat nélkül június 24-re írta ki a kettős voksolást.

Felmérések szerint első fordulóból nem tud abszolút többséget szerezni Erdogan, az AKP többsége is inog, komoly esély mutatkozik az ellenzéki győzelemre. Ellenzéki kormányalakításra viszont aligha. Ahhoz be kell jutnia a parlamentbe a kurd HDP-nek, a bejutási küszöb azonban 10 százalék, a hatalom pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy ez ne jöhessen össze. Ám ha be is jut a kurd párt, akkor is szükség volna az MHP-ből kivált, kurdbarátnak nem mondható Ily párt, a szociáldemokrata CHP és a HDP szoros együttműködésére, ami az előzmények ismeretében aligha valószínűsíthető. A 2015-ös választás tükrében pedig megkockáztatható, hogy ha netalán így alakulna, Erdogan „segít” a helyzeten.

FOTÓ: AFP/YASIN AKGUL

FOTÓ: AFP/YASIN AKGUL

Vasárnap a tét óriási – ha Erdogan és pártja győz, a tavalyi alkotmánymódosítás nyomán Törökország elnöki köztársaság lesz, ahol az elnöknek nemcsak arra lesz joga, hogy ő alakítson kormányt, hanem arra is, hogy ignorálja a parlamentet és dekrétumokkal kormányozzon. Ehhez azonban nem is szükséges az AKP győzelme, ha Erdogan marad az államfő, a hatalom is a kezében marad. Az elnökválasztás második fordulóját, amennyiben szükség lesz rá, július 8-án rendezik meg.

Hatan versengenek az elnöki hivatalért

Hat elnökjelölt közül választhatnak vasárnap a törökök. A győztes államfő már egy papíron prezidenciális köztársaság vezetője lehet, de ha Erdogan álma valósul meg, akkor a modernkori török szultánságé. Minden ellenzéki jelölt leszögezte, győzelme esetén Törökországot visszatéríti a parlamentáris demokrácia útjára, s módosítja a tavalyi népszavazással hatályba léptetett, Erdogan hatalmi ambícióit megjelenítő rendszert.

1. Recep Tayyip Erdogan

Felmérések szerint a hivatalban lévő államfő nem tud első fordulóból többséget szerezni, a második forduló pedig nyitott marad. Erdogan 1954-ben született, 2003-tól áll az ország élén, kezdetben kormányfőként, majd 2014-től elnökként. Politikai pályafutása 1994-ben kezdődött, amikor szülővárosa, Isztambul főpolgármesterévé választották. Városvezetői sikerei országos ismertséget biztosítottak számára, de az igazi kitörést az a tüntetéshullám hozta meg, amely 1998-ban a Jólét Pártjának törvényen kívül helyezése miatt söpört végig az országon. Erdogan a tüntetések élére állt, amiért 10 hónap börtönbüntetésre ítélték, amiből négyet le is ült. 2001-ben megalakított új pártjával, a világi iszlamista Igazság és Fejlődés Pártjával (AKP), 2002 óta minden választást megnyert. Kezdeti gazdasági sikerei, valamint a lakosság vallási érzelmeire való építés hatalmas többséget hozott össze számára, ami 2013-ig fennmaradt. Ekkor robbant a bomba, amikor kiderült, hogy már nemcsak a párt legfelsőbb köreit, hanem az elnöki családot is a korrupció uralta el. Erdogan gyorsan és brutálisan lépett, megkezdődött a tisztogatás a bűnüldözési és igazságszolgáltatási rendszerben, az utcai tüntetéseket felszámolták az erőszakszervezetek. 2015 júniusában az AKP ekkor elveszítette abszolút többségét, és önállóan már nem tudott kormányt alakítani. Erdogan novemberre előrehozott választást erőszakolt ki, amelyen megkérdőjelezhető körülmények között biztosította a kormányalakításhoz szükséges többséget, és nekifoghatott a régóta óhajtott prezidenciális rendszer megvalósításához. A tavalyi referendumot viszont nemzetközi megfigyelők és a török ellenzék szerint már egyértelműen csalással nyerte meg, az így összehozott 51,41 százalék azonban elegendő volt saját teljhatalmának biztosításához. Jelenlegi mérések szerint választási csalás nélkül nem tud első fordulóból győzni, esélyeit 43-48 százalék körül mérték júniusban, míg májusban néhány intézet 50 százalék fölött látta.

2. Muharrem Ince

Amennyiben sor kerül második fordulóra, vélhetően a szociáldemokrata (CHP) Muharrem Ince lesz Erdogan ellenfele. A fizikatanár Ince 1964-ben született, gyújtó hangú beszédeivel ő lett a kampány meglepetésembere, legjobb ellenzéki mozgósítója. Kétszer indult a CHP elnökségéért, mindkétszer alulmaradt, Erdogan ellen akkor lenne esélye a második fordulóban, ha a kurd lakosságot egységesen maga mögé tudná állítani. Ő volt az az elnökjelölt, aki meglátogatta börtönben lévő kurd ellenfelét.

3. Meral Aksener

Meral Aksener az elnökválasztás egyetlen női szereplője. Az Erdogannal szövetséges, jobboldali nacionalista MHP-ből 2017 októberében kivált volt belügyminiszter a 2013-as Gezi parki korrupcióellenes tüntetések idején vált ismertté, ekkor szállt szembe először Erdogannal. A közvélemény-kutatók szerint alig 1,5-2 százalékkal marad el Erdogan mögött, de vélhetően nem ő, hanem Ince lesz a második fordulós ellenzéki jelölt. Aksenernek ugyanis kevesebb esélye van megszerezni a kurd szavazatokat, mivel a legvéresebb kurdellenes kormányzati fellépések idején, 1996-97-ben ő állt a belügyminisztérium élén. Az 1956-ban született, konzervatív Aksener a kampányfinisben úgy nyilatkozott, visszaküldené hazájába a Törökországban tartózkodó közel 4 millió szíriai menekültet.

4. Selahattin Demirtas

A legfiatalabb elnökjelölt az 1973-ban született kurd Selahattin Demirtas, a kurdbarát baloldali HDP társelnöke, aki 2016 novemberétől börtönben van. Ő egyike azon HDP-politikusoknak, akiket terrorváddal küldött rácsok mögé a puccskísérlet utáni tisztogatás során a rezsim. Kampányát is a börtönből vitte végig az ügyvéd végzettségű politikus, a hatalom egyetlen televíziós szereplést engedélyezett számára, azt is a cellájából, múlt héten, a kampányrendezvényeken viszont nem vehetett részt. Demirtas nem először indul elnökválasztáson, 2014-ben közel 10 százalékos támogatottságot ért el.

5-6. A konzervatív Temel Karamolllaoglu 1-2, a baloldali Dogu Perincek 1 százalék alatti támogatottsága nem tudja befolyásolni az elnökválasztás kimenetelét.



Szerző

Utolsónak hitt önkormányzati esély

Publikálás dátuma
2018.06.21. 07:08
KIES TÁJ Megélhetés, állandó jövedelem kell az emberek NÉPSZAVA FOTÓ
Vidéken életmentőként várják a falvak beígért fejlesztési csomagját, bár a polgármesterek és a kormány sem tudja, mit kellene belepakolni a programba.

Kimondva, kimondatlanul a Fidesz kétharmados győzelméhez, a vidék kistelepüléseinek politikai letarolásához szükség volt arra a helyi vezetőket nyugtató levélre, amiben Orbán Viktor négy nappal a választás előtt szent fogadalmat tett, hogy sehol nem fognak önkormányzatot felszámolni, minden településnek lehet helyhatósága, „még annak is, ahol csak négyen élnek”. Az üzenetben meghirdette a megyei jogú városok fejlesztési csomagja mellé a „nagyjából kidolgozott” középvárosi programot és beharangozta a falvak megújításának terveit is. A voksokat a kormánypártok bezsebelték, de ahogy április elején nem tudtunk semmit a Modern falvak programról, úgy most, június második felében is csak ködszurkálás folyik, ha a kérdés szóba kerül. Közben erősödik az érzés: a falvak megmentő csomagja körül nincs minden teljesen rendben.

Egyrészt közismerten ellenzéki, baloldali vezetésű települések maradtak ki a miniszterelnöki címlistából, nem tudni miért. Az azóta megszűnt Együttből a Momentumba tavaly átigazolt Juhász Béla, Sződliget polgármestere és Angyal Jenő, a Nógrád megyei Vizslás szocialista vezetője is azt felelte érdeklődésünkre, hogy semmilyen levelet nem kapott a miniszterelnöktől, csak a megjelent hírekből tudják, hogy valamilyen vidékfejlesztési csomagot ígért be társaiknak. Nekik és községeiknek nem jár majd a pénzből – kérdezik.

Azt is többen megjegyezték, hogy ugyan jól hangzik a Modern városok program megvalósítása mellett a falufejlesztési csomagért is felelős, kormányzati szerepben most bemutatkozó Gyopáros Alpár ígérete, hogy a lehető legszélesebb kör bevonásával akar társadalmi egyeztetést kezdeni az elképzelésekről, mégis érdemes elgondolkodni: vajon az elmúlt nyolc évben hány kérdés megvitatásába vont be a Fidesz-kormány szakmai és érdekvédelmi szervezeteket, mikor változtatta meg terveit az érveik hatására? Az egyeztetés-sorozat elhúzódására pedig nyugodtan lehet majd hivatkozni, amikor a konkrétumokat kéri számon az ellenzék és a sajtó.

Ráadásul a Miniszterelnökség újdonsült államtitkára máris elkezdte a hátrálást, amikor a napokban azt nyilatkozta, először a 2021-es költségvetésben tart elképzelhetőnek nagyobb kifizetéseket a Modern falvak program keretében. Az ugyanakkormár megágyazna a következő évi választásnak, addig pedig az államtitkárság fenntartási költségein túl nem kell mélyen a zsebébe nyúlni a kormánynak, mégis napirenden lehet tartani a kérdést. Erre már önmagában az önkormányzati szövetségek lelkesedése is elegendő biztosíték.

Három héttel ezelőtt négy szövetség fontosnak tartotta válaszlevelet küldeni a miniszterelnöknek, amelyben felajánlották segítségüket a program elkészítéséhez. A Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) nevében Schmidt Jenő, a Magyar Faluszövetséget vezető Szabó Gellért, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke, Gémesi György, valamint a Községek és Kistelepülések Országos Önkormányzati Szövetsége nevében Csomor László elnök látta el kézjegyével az írást. A levélben jelezték, hogy a térségek integrált, komplex fejlesztésében gondolkodnak, amibe beleértik a Modern városok és a Modern falvak programok egyes elemeinek koordinálását is.

SORREND A kormányzati propaganda a legkisebb településekre is elér, de a pályázati pénzek már nem mindig - FOTÓ: VAJDA JÓZSEF

SORREND A kormányzati propaganda a legkisebb településekre is elér, de a pályázati pénzek már nem mindig - FOTÓ: VAJDA JÓZSEF

Ez utóbbi megjegyzést annak fényében fricskaként is értelmezhetjük, hogy a TÖOSZ elnöke szerint a Modern városok keretében elfogadott fejlesztések többségének nincs térségi hatása, nemhogy az elvárható 30 kilométeres körzetben, de már a szomszéd faluban élők sem élvezhetik majd a beruházások nagy részének előnyeit. Schmidt Jenő ráadásul többször is lehetetlennek nevezte az összes kistelepülés fejlesztését, a leszakadt térségek felzárkóztatását tartotta reális célnak a program keretében. Ezt azonban a kormány vélhetően nem meri majd felvállalni, mert az rontaná politikai esélyeit a következő ciklusra. Így vélhetően inkább ad majd valamit a majdnem háromezer szóba jöhető településnek, de ez a valami nem biztos, hogy érzékelhető változást tud hozni a községek életében. Szabó Gellért számára elfogadhatatlan, hogy legyenek a fejlesztésekből kimaradó térségek.

A Miniszterelnökség eddig azt az idilli képet vázolta, hogy a program alkalmas lesz a falvak népességének megtartására, az elvándorlás megállítására, sőt visszafordítására. A nemzetközi trendek alapján azonban a TÖOSZ elnöke elismerte, hogy legfeljebb lassítani lehet a városokba áramlás folyamatát, megállítani nem.

A Faluszövetség vezetője arra figyelmeztetett, hogy nem szabad folytatni a Modern városok programnak azt a torzítását sem, hogy a pénzek nagy részét útépítésre költik. Szabó Gellért szerint nehéz kontrollálni, hogy egy állam által kiválasztott cég miért pont annyi pénzért végzi el a munkát. Nem véletlen, hogy az utóbbi napok hírei alapján várhatóan épp ezen a ponton bele is akar nyúlni az új kabinet a megyei jogú városok fejlesztési csomagjába.

Máris ráléptek a fékre

A Népszava kormányzati körökből származó információi szerint Gyopáros Alpár államtitkár egyik legfontosabb feladata a teljes Modern Városok Program felülvizsgálata, amire azért van szükség, mert az építőiparban – egyebek mellett a rengeteg állami beruházás hatására is - elszálltak az árak. Az építőipari cégek válogathatnak a megrendelések között, és a kormány szeretné kicsit visszafogni a túlárazásokat.

Informátorunk ennél is fontosabbnak nevezte,hogy az összesen 3400 milliárdos csomagban több százmilliárd forintot lehetne megspórolni, ha nem annyira fontos, de a kampányban jól hangzó beruházásokat elhagynak a közelgő gazdasági válságra hivatkozva. Állítólag az M4-es gyorsforgalmi út 2020-ra ígért befejezését érinthetik a változások. Gulyás Gergely kancelláriaminiszter is szóba hozta a kérdést a kormányinfón, ám ő a Miskolcot Kassával összekötő autópályát említette példaként. A jelzésekből egyértelmű, hogy az útépítési terveket újragondolja a kormány.

A Magyar Faluszövetség elébe ment a kormány programjának, amikor a tavaly júniusban Szentkirályon tartott közgyűlésén megfogalmazta „elvárásait és ajánlásait” a kistelepülési közösségekért. Ezek közt a legfontosabb, hogy a vidék lakossága az „elérhető életminőség tekintetében semmi hátrányt ne szenvedjen”.

A TÖOSZ önálló munkacsoportot hozott létre májusban, amelynek tagjai elkezdték összegyűjteni a Modern falvak program keretében megoldásra váró feladatokat és ezek rendezésének javaslatait.

A szövetségek vezetői egybehangzóan állítják: biztos megélhetés, állandó jövedelem kell az embereknek, hogy megmaradjanak a vidéki településeken. Az állam feladata pedig a helyi gazdaság működési feltételeinek javítása. Szabó Gellért szerint a fiatalabbaknak az is fontos, hogy kiszámítható legyen, hova tudják majd iskolába járatni a gyermekeiket. Az egészségügyi ellátás javításához mindenképpen állami segítségre lenne szükség, mert ma épp azokon a kistelepüléseken kerül sokkal többe az önkormányzatoknak a háziorvosi körzet vagy az ügyelet fenntartása, ahol a leggyorsabban nő a beteg, idős lakosság aránya.

Mindketten azt hangsúlyozták, hogy a pontos lista csak sok-sok egyeztetés után állhat össze, a megoldások pedig több kormányzati ciklust igényelnek. A falvak felemelése nem lesz olyan egyszerű, mint a megyei jogú városok sportközpontjainak megépítése. Schmidt Jenő első találkozásukon félig tréfásan meg is jegyezte Gyopáros Alpárnak, hogy neki jutott ennek a ciklusnak a legnehezebb feladata. Ha megoldja, magasra juthat, ha nem, belebukhat.

A miniszterelnöki ígéretekre épülő kedélyes optimizmus az ellenzéki sződligeti polgármester kelléktárából még mindig hiányzik. Juhász Béla fideszes politikusokkal a napokban folytatott beszélgetéseire hivatkozva állítja: a kormány mégsem tett le arról, hogy a kétezer fő alatti településeken jövőre már ne tartsanak önkormányzati választást.

Munka nélkül megszűnik a falu

Magyarlukafa az egyik legapróbb település Baranyában, a festői Zselici dombság peremén. Polgármestere, Gregorics Csabáné azt mondja, papíron 101 lakosa van a falunak, de valójában csak 67 magyar ember él itt állandóan. A többiek hét nemzet állampolgárai, hollandok, belgák, norvégok, németek, akik nyugdíjasként az év egy részét töltik a községben vásárolt házaikban.

- Ha megkérdezik, mi kellene leginkább a falu fejlődéséhez, mit felel majd?

- Ide mindenképpen normális út kellene, mert ami most van, az förtelem. Tán még soha nem újította fel senki, mindent kimosott a víz, két autó nem fér el egymás mellett, ez mindenkit elriaszt tőlünk. Ráadásul, akinek nincs autója, alig tud kimozdulni Magyarlukafáról, mert naponta csak három busz fordul ide, hétvégén meg egy.

Ha lenne jó út, az miben segítené a falut?

- Van egy gyönyörű tájházunk, de senki nem látogatja. A térség más településeivel összefogva turisztikai csomagot állítanánk össze, hogy ide csábítsuk a kirándulókat. Aztán a falubuszunk közlekedését is megkönnyítené, aminek a használata nélkül megállna itt az élet.

Mire használják a falubuszt?

- Ez viszi iskolába a gyerekeinket Pécsre és Somogyhárságyra, ahová orvoshoz is járunk. 2013 óta Mozsgón működik velünk együtt hét falu közös önkormányzati hivatala, ami 17 kilométerre van tőlünk, ügyeket intézni is visszük az embereket. Nálunk nincs bolt, de még italbolt sem, vagy a busszal mennek bevásárolni az emberek, vagy összeírják a listát és a falugondnok megvesz nekik mindent. De bármit teszünk, a fiatalok menekülnek innen, mert nincs munka.

- Tudnának munkahelyet teremteni?

- Ötletünk van, egy zöldségfeldolgozót tervezünk, de csak a Start programból jutunk segítséghez, más forrásból nem, így lassan halad az előkészítése. Azt kellene belátni a kormánynak, hogy hiába van rengeteg pályázat, az ilyen egészen apró falvak nem tudnak elindulni rajtuk, mert a 10 százalékos kötelező önrészt sem tudják előteremteni.



Témák
önkormányzat