Utolsó esély

Publikálás dátuma
2018.06.23 08:15

Fotó: /

A végső győzelemre is esélye lett volna az ellenzéknek a parlamenti választáson, ha nem külön-külön, hanem egységesen indul a 2002 óta minden voksolást megnyerő vagy elcsaló kormányzó erővel szemben. De mit sem ér a parlamenti győzelem, ha az államfőt nem sikerül megbuktatni, akinek az elcsalt tavalyi alkotmánymódosító referendum gyakorlatilag korlátlan hatalmat biztosított: akár azt is, hogy a parlamentet ignorálva dekrétumokkal kormányozzon. Ám az elnök is legyőzhető lett volna, ha nem több kihívója van, hanem azzal a személlyel kell megbirkóznia, aki a legnagyobb lakossági bizalomnak örvend, nem pedig a legnagyobb ellenzéki párt támogatását élvezi.

Az elmélet azonban a török ellenzéknek is gyengéje, s bár a közvélemény-kutatások szerint a második fordulóban akár le is győzheti Erdogant, szinte borítékolható, hogy ez nem történik meg. Ugyanis teljes és feltétel nélküli összefogás szükségeltetne, túl kellene lépni minden világnézeti különbségen, régi-új sérelmen, és nem utolsósorban meg kellene nyerni az ország lakosságának 25 százalékát kitevő kurdok bizalmát.

A kurdok szavazata nélkül elképzelhetetlen a rezsimváltás Törökországban, márpedig ezért egyetlen ellenzéki párt sem törte magát. Azért sem tiltakoztak, hogy a kurd párt, a HDP vezetőit, parlamenti képviselőit, polgármestereit sorra börtönözte be terrorváddal Erdogan elnyomó gépezete, és azért sem emeltek szót, hogy a török hadsereg célpontjai lettek az Iszlám Állam elleni háborúban elévülhetetlen érdemeket szerző szíriai és iraki kurd milíciák.

Hogy a 2013 óta tartó, fokról-fokra durvuló erdogani illiberalizmus, a 2016. júliusi puccskísérlet után nyíltan tomboló, tízezreket bebörtönző, százezreket meghurcoló, már egyáltalán nem leplezett diktatúra minek köszönheti, hogy akár szabad választáson is képes megszerezni a többség támogatását, s hogy a nyugati demokráciákban élő emigránsok zömét is maga mellé állította?

Erdogan nem tett mást, csak még időben, a kezdeti gazdasági sikerek fényének árnyékában, fokról-fokra kezdte kiiktatni a „fékek és ellensúlyok rendszerét”, bebetonozta a hatalmát, saját képére és érdekei szerint alakította a törvényeket és állami berendezkedést, majd a média lenyúlásával együtt jött az agymosás és a „merjünk nagyok lenni!”, szembemenni a világgal, visszaszerezni az egykori történelmi dicsőséget, és újra naggyá tenni a török nemzetet és az országot. Ha bejött ez Oroszországban, Magyarországon és még Amerikában is, miért ne működne a Boszporusz partján?

Sajnos működik, de ha mégsem, azt a minimálisan szükséges néhány százalékot kitermeli valahonnan a rezsim - egy kis áramszünet, a számítógépes rendszer összeomlása, jól időzített pánikkeltő hírek a megszállt médiában, stb. Nem nagy ügy egy ilyen gépezetnek. Az ellenzéknek viszont igen, hiszen a léte a tét. Nekik ugyanis ez lett volna az utolsó esélyük arra, hogy megakadályozzák, újra szultanátussá váljon a modernizáció útján elindult országuk.

Segíteni nem tudunk. De legalább okulhatnánk a hibáikból a Volga, Duna mentén.

2018.06.23 08:15

Patkányok ideje

Gyermekkorom emlékeit idézik a hírek: egyre többször tűnnek fel patkányok a fővárosban. A ’60-as évek elején a Bajcsy-Zsilinszky úti öreg bérház világítóudvarában kiskölyökként tacskónyinak látott patkányokkal nézhettem farkasszemet, és bevallom, jobban féltem tőlük, mint fordítva. Később már Budán, a Bocskai úton laktunk, és a srácokkal a környező mellékutcákban fociztunk az úttesten. Olykor egy félidőt is lejátszhattunk úgy, hogy egyetlen gépkocsi sem zavarta meg a meccset, csak az időnként elsurranó patkányok miatt tartottunk némi kényszerpihenőt.
Azután a ’70-es évektől ezek az intelligens és némely emberi társdalommal ellentétben kiválóan együttműködő jószágok eltűntek kedvelt élőhelyükről, a csatornahálózatból is. A Bábolna Bio Kft., illetve jogelődje ugyanis 1971-től 2018 nyaráig gyakorlatilag patkánymentes övezetté tette Budapestet. Egy időben közelről ismerhettem a tevékenységüket, és tudom: már akkor rengeteg pénzt, időt és energiát fektettek a kutatásba, fejlesztésbe, amikor ez még nem volt divat. Kiváló szakemberekkel dolgoztak, jó néhány külföldi városban is sikeresen vetettek véget a patkányinváziónak. 
A fővárosi önkormányzat viszont az idén nyáron nem hosszabbította meg a bábolnaiakkal a szerződést. Ehelyett közbeszerzést írt ki a testület, és a nyertessel, az RNBH Konzorcium nevű vállalkozással kötött szerződést. Szóljon, aki már korábban is hallott felőlük! A váltás okáról nem sokat tudni.
Eszembe sem jut feltételezni, hogy esetleg azért kellett lecserélni egy majd’ fél évszázada közmegelégedésre dolgozó céget, mert valamelyik Fidesz-közeli vállalkozói kör rájött, hogy nagy pénz van a rágcsáló irtásban. Is. Mindenesetre tény, hogy jövőre a fővárosi önkormányzat két és félszeres többletpénzt fizet az új patkányfogóknak. 
Ismét eljött a patkányok ideje. És nem csak a csatornákban.
2018.12.13 08:40
Frissítve: 2018.12.13 08:44

Terminátor

Az „Orbán bulldogjaként” is emlegetett Palkovics miniszter elszánt és kitartó ember hírében áll, aki tűzön-vízen keresztülviszi akaratát. A Magyar Tudományos Akadémia finanszírozásának és az akadémiai kutatóhálózat átszervezésének tervével azonban nagy fába vágta a fejszéjét - bár az, hogy végül sikerül-e a rönköt felaprítania, még a jövő kérdései közé tartozik. Mert tény: az akadémikusok részéről nem várt ellenállásba ütközött. 
Egy autoriter rendszerben a tudomány államosítására és a központi akarat szolgálatába állítására tett kísérletek senkit nem érhettek váratlanul. A népet akkor lehet a leghatékonyabban kizsákmányolni, ha a józan ész helyett az ostobaság, a nyitottság helyett a bezárkózottság, a tájékozottság helyett a tudatlanság kerekedik felül. Ez egy jól bevált történelmi recept. A közmédia pártpropagandává silányításával, a független média felszámolásával, az iskolák, egyetemek uniformizálásával, a szabad hangok elfojtásával, a „másként gondolkodók” démonizálásával, a bűnbakkereséssel és nem létező ellenségek üldözésével lehet a legegyszerűbben elérni, hogy szabadságjogaikat önként feladják a derék választópolgárok, s hogy a jogállamiság és a demokrácia a legnagyobb üdvrivalgás közepette múljon ki. 
Miért pont a tudomány működhetne szabadon? A magyar tudományosság fellegvárát, az Akadémiát néhány hónap alatt le akarták darálni. Palkovics terve az volt, hogy már az idei év végére feláll az új rend. Ennek tettek keresztbe a tudósok, és ennek köszönhető, hogy a miniszter most bosszúálló terminátor üzemmódba kapcsolt: az akadémikusok akadékoskodása miatt csúsznak a tervek, az „átmeneti időszakban” ezért csak a felét kapják meg a nekik járó összegnek. A kormányzat számára fontosabb az erőfitogtatás, mint az, hogy közben kutatások állhatnak le, tudományos munkák lehetetlenülnek el. Az állítólagos nemzeti-keresztény kurzus számára Széchenyi örökségének meggyalázása sem jelent gondot. Egy a lényeg: az akarat diadalát semmi nem gátolhatja.
2018.12.13 08:39
Frissítve: 2018.12.13 08:45