Színházi jövés-menés

Publikálás dátuma
2018.06.23 07:48

A színházi átigazolásokat tekintve, most is lesznek változások a társulatokban következő szezonban, például Nagy-Kálózy Eszter a Nemzetiből a Centrálba, Bányai Kelemen Barna pedig Szombathelyről a Katona József Színházba szerződik.

Miközben egyre több olyan produkció jön létre, amikor az adott darab színrevitelére szerveződik a stáb, a kőszínházi társulatoknak még mindig nagy a presztízse, illetve az egyeztetés szempontjából biztonságot ad, ha egy színész szerződésben áll egy teátrummal. Minden évben van azért mozgás, persze az is minősít egy társulatot, mekkora a jövés-menés. Az elmúlt évtizedekben a Vígszínházban maradtak talán a leghűségesebbek a színészek a teátrumhoz, többen harminc-negyven éve kötődnek a Vígszínházhoz. Az utóbbi években viszont nagyobb a fluktuáció. Tavaly például még a bulvárlapok is cikkeztek az elszerződésekről. Most kevesebben ugyan, de néhány alapember kilép a társulattól. Távozik például a sokat játszó Tornyi Ildikó, Telekes Péter és a fiatal tehetségek közé tartozó Medveczky Balázs. Még év közben vált meg a színháztól Várnai Péter művészeti titkár, aki évtizedeken át a Szent István körúti teátrumhoz kötődött. Érkezik  Balázsovits Edit, Waskovics Andrea (Szegedről), Gyöngyösi Zoltán (Szegedről) és Szántó Balázs, aki gyakorlatát is a Vígszínházban töltötte már. 

A Vidnyánszky Attila által vezetett Nemzeti Színházból a legendás színésznői hármasból – Básti Juli, Nagy-Kálózy Eszter és Udvaros Dorottya – most Básti után Nagy-Kálózy is átszerződik a Centrál Színházhoz, pedig a színésznő a társulat szavazatai alapján az évadzárón vehette át a Szörényi Éva-díjat. Nagy-Kálózy a Nemzetiben játszott többek közt a Cyranó De Bergerac című darabban és a Szentivánéji álomban. Valószínűleg mégis több nagyobb feladatra vágyott. Udvaros Dorottya viszont maradt a Nemzetiben és Csehov Meggyeskert című drámájának a főszerepére készül Silviu Purcarete rendezésében. Nem lesz társulati tag Tompos Kátya sem, de megtartja a szerepeit. Olt Tamás szintén elszerződik, Kaposváron lesz művészeti vezető, A. Szabó Magda stratégiai igazgató pedig nyugdíjas éveit kezdi meg. Öt férfiszínésszel bővül a Nemzeti társulata, tag lesz Csurka László és négy fiatal - Mészáros Martin, Szép Domán, Herczegh Péter és Nagy Márk - a Színház és Filmművészeti, illetve a Kaposvári Egyetemről.

A már említett Centrál Színháztól, amely egy ideje magánszínházként működik, elszerződik Ágoston Katalin, az ő szerepeit nagyrészt Sztarenki Dóra veszi át.

A Katona József Színházhoz igazol Szombathelyről Bányai Kelemen Barna, aki Spiró György Széljegy című darabjában már bemutatkozott a Kamrában. Rajta Kívül a Katona tagja lesz a Fullajtár Andrea Zsámbéki Gábor osztályában a Színház- és Filmművészeti Egyetemen most végzett Vizi Dávid. Az Örkény Színházban ahová az elmúlt évadokba érkezett Tenki Réka, Csákányi Eszter és Bagossy Lászlónak a színművészetin végzett több növendéke most nem lesz változás az együttesben, mint ahogy a József Attila Színházban is változatlan marad a társulat.

A Radnóti Színházban csupán egyetlen változás lesz: a Színház és Filmművészeti Egyetemen most végzett Vilmányi Benett jön, aki a Nagymező utcai teátrumban töltötte a gyakorlati évét és A játékos című darabban főszerepet kapott.

A Pesti Magyar Színházból Ágoston Péter megy el és a társulathoz kötődik egyelőre még elvarratlan szálakkal: Telekes Péter, Végh Péter, Hartai Petra és Döbrösi Laura.

A Thália Színházból Fodor Annamária megy el és Mórocz Adrienn érkezik.

A Budapesti Operettszínházban  Drucker Péter karigazgató körülbelül fél évvel ezelőtt adta be a felmondását. Őt Szabó Mónika váltja a karigazgatói pozícióban.

A vidéki teátrumokra rátérve a már szintén említett Szombathelyi Weöres Sándor Színházban Jordán Tamás tájékoztatása szerint Bányai Kelemen Barnán kívül elmegy a társulattól Mertz Tibor és Bánfalvi Eszter, aki anyai örömök elé néz. Mindhárman játszanak az Alföldi Róbert által nemrég színre vitt A salemi boszorkányok című drámában, amelyet a nagy érdeklődés miatt a tervek szerint a következő évadban is műsoron tartanak, Bányai Kelement és Mertzet egyeztetik, Bánfalvi Eszter helyett pedig keresik a beugró szereplőt. Az említetteken kívül nem Szombathelyen folytatja a pályáját Vas Szilárd, a vas megyei társulat tagja lesz viszont Gubik Ágnes, Nagy Bakonyi Boglárka és az eddig is megbízással a színházhoz tartozó Dunai Júlia.

A legnagyobb átrendeződés Szegeden lesz, ahol új vezetéssel indul az évad. A társulatból a már említetteken kívül távoznak Hodu Péter, Tolnai Hella, Szigeczky Bence, Szabó Gabi, Olasz Renátó, Pataki Ferenc és Sorbán Csaba. A szegedi együtteshez szerződik: Menczel Andrea, Ágoston Katalin, Szegezdi Róbert, Rétfalvi Tamás és Medveczky Balázs.

Székesfehérváron megszűnik a színház tánctagozata, a helyét a fizikai színházi tagozat veszi át. Új tagként Ballér Bianka, Osváth Judit és Kovács Tamás színművészek csatlakoznak a Vörösmarty Színház társulatához, míg Blaskó Borbála, Gál Gergely, Gál Horváth Bernadett és Láposi Réka művészeti főtitkár távoznak.

A Miskolci Nemzeti Színház a társulat tagja lesz jövőre Litauszky Lilla, illetve Láng Annamária is több produkcióban szerepel a következő évadban. Az eddigi tagok közül nem megy el senki.

Kaposváron új művészeti vezetés mellett csak kisebb változás lesz a társulatban. Hüse Csaba szabadúszó lesz és távozik Hornung Gábor. A Kaposvári Egyetemről Uray Péter osztályából viszont érkezik két fiatal színész: Szabó Nikolett és Benedek Dániel.

Új művészeti vezetők
A kaposvári teátrumban Bozsik Yvettet Olt Tamás követi, mint művészeti vezetői poszton. A Nemzeti Színház volt színésze szeptember 1-től lesz a kaposvári színház tagja. Babarczy László osztályában végzett 2006-ban a Kaposvári Egyetemen. Évek óta a Nemzeti Színházban láthattuk több szerepben. A Thália Színházban, mint arról már beszámoltunk Csányi Sándort Schell Judit váltja a művészeti vezetői poszton. Várhatóan új művészeti vezető lesz Zalaegerszegen is, hiszen, mint már szintén megírtuk, Sztarenki Pál közös megegyezéssel távozik a zalai megyeszékhelyről. Besenczi Árpád emberi okokra hivatkozva küldte el munkatársát.



Szerző
Témák
színház

Családi kör 2019: az Alvilág inkább családi dráma, mintsem bűnfilm

Publikálás dátuma
2019.02.23 13:45
Úgy alakul, hogy a feleségnek kell a kezébe vennie a gyerekek
Fotó: RTLKLUB.SAJTOKLUB.TV
Látunk biztató jegyeket, de színvonal emelkedés szükséges ahhoz, hogy az Alvilágnak komoly jövője legyen az RTL Klubon.
Egyik szemem sír, a másik nevet. Elvégre, papírforma szerint örülni kell annak, ha egy magyar tévéadó saját sorozatot gyárt, méghozzá van hozzá mersze, hogy kockázatosabb zsánert próbáljon be a mindig kedvelt komédiázás helyett. Az RTL jelen esetben, Alvilág címmel egy igazi bűn-drámát ígér, melynek alapjait a hazai szcénán már lefektette a HBO az Aranyélettel, melyet lehetett kedvelni vagy valóságtól elrugaszkodottnak tartani, mégiscsak volt a három évadnak egy íve: a magyar maffiózó család a nulláról eljut a nullára és boldogok, hogy nem kell korruptnak és gazdagnak lenniük. Az Alvilág hasonló dramaturgia felállással kezd: adott egy nagyon nem átlagos család („apa, léci adj egy húszezrest”), melynek középpontjában Veres Zoltán (Schmied Zoltán) rossz családba házasodott be (és nemzett három gyereket), ám nagyon szeretne nem nagymenő lenni. Sógora, Ervin (Hevér Gábor), azonban most megtette, amit nem kellett volna: bizonyos Schneider nevű rettegett figurától ellopott egy csomó kokaint. A rész végén van egy nagy cliffhanger, melynek kapcsán egyértelművé válik, hogy innentől kezdve a feleségnek, Nórának (Balsai Móni) kell majd a kezébe vennie az irányítást. Ami ezen felül kiderül az első részből, az már sokkal inkább klasszikus szappanopera, van itt lagzi, nagymama, nagypapa, piti gengszterbarát, önértékelési problémákkal küzdő tinik és fiatalemberek. Az, hogy ez a széria sokkal inkább családi dráma lesz, mintsem bűnfilm, arra már az alapokból kiindulva tudok következtetni: az Alvilág ugyanis a holland Penoza című széria (mely Fű és fehér por címmel ment a FilmBox-on) átirata, ez pedig igazi melodramatikus nyavalygás volt. Sőt, a holland eredeti amerikai átirata, a Vörös özvegy is totális középszer volt, így nagyon kíváncsi vagyok, hogy a hazai sztáríróink – Köbli Norbert és Biodzsár Márk – mit kezdenek ezzel a folyamatosan biztonsági játékra hajazó alapokkal. Miképpen az is a képernyő előtt tart egyelőre, hogy egy olyan vizionárius mozifilm rendező, mint Ujj Mészáros Károly mit kezd a sorozatmatériával. A pozitívumok mellé kell még sorolni Balsai Mónit, aki ad absurdum a pestmegyei telefonkönyvet is szenvedéllyel tudná interpretálni. Ahhoz azonban, hogy végig maradjak az évad során, komoly minőségi emelkedésre lenne szükség, mert, ha csak az első részt nézem, akkor ez nemhogy a szegény ember Aranyélete, hanem a koldusok Sopranos-a. Info:  Alvilág S01E01 Bemutatja az RTL Klub
Frissítve: 2019.02.23 13:45

Elesett a művészvilág - interjú Florian Henckel von Donnersmarck, Oscar-díjas filmrendezővel

Publikálás dátuma
2019.02.23 12:00

Fotó: AFP/ FILIPPO MONTEFORTE
A mások élete című, 1984-ben, Kelet-Berlinben játszódó filmje egy lehallgatott íróról 2007-ben megnyerte a legjobb külföldi film Oscar-díját. Tizenkét év után Florian Henckel von Donnersmarck ismét jelölt a kategóriában a Mű szerző nélkül című drámájával, melyben egy festő harcol a náci és a kommunista rendszerek ellen.
Mi a művészetekkel kapcsolatos első emléke? Bármilyen meglepő, erre most pontosan tudok válaszolni, mert magam is sokat törtem ezen a fejem. aztán beugrott: nyolcéves voltam, amikor New York-ból Berlinbe költözött a családom. Ennek örömére édesanyám elvitt egy kiállításra, melynek a címe Zeitgeist volt. Rettenetesen éreztem magam, mert Berlint a világ legócskább helyének éreztem Amerika után. 1981-et írtunk és brutális felismerés volt, hogy a mozifilmek kétéves csúszással érkeztek meg. Szóval, ott volt ez a tárlat, pont a berlini fal mellett a Martin Gropius Bau épületében. azt hittem, hogy valami dögunalmas festmények lesznek, erre mér a rögtön az ajtóban egy agyagból készített hegy fogadott. Ekkor kezdtem el gondolkodni, hogy mi is a művészet? Illetve mitől lesz az egy kupacnyi agyag? Persze, a tárlaton volt ott még Andy Varhol munkaiból is, meg csomó olyasmi, mely a szexet figurázta ki így vagy úgy, ennélfogva eléggé menőnek gondoltam hirtelen az egészet. Ez a hatás azóta is tart? Miért pont egy művész szemszögéből mutatja meg a Mű szerző nélkülben a nácizmus és kommunizmus kegyetlenségeit? Valóban a híres német festő, Gerhard Richter volt a minta a filmjéhez? Nem feltétlenül fogalmaznék így, hanem mondjuk úgy: olyan filmet szerettem volna forgatni, melyben meg tudom mutatni az emberi kreativitás különböző formáit. Pontosan azt, amikor a szenvedésből és a frusztrációból valami csodálatos születik meg. Sokáig azt gondoltam, a film főhőse egy operaszerző lesz, akinek a magánélete összeomlik és a fájdalmát egy színpadi műben dolgozza fel, mely azt meglepő sikert arat. Ez az ötlet akkor bukott meg, amikor rájöttem, hogy a zeneszerző, akivel ezen dolgoztam, azt gondolta, hogy valami slágeres dallamokra van szükségem, ő pedig persze gigantikusan sok pénzt kér ezért. Akkor döntöttem amellett, hogy a központi figura egy festő lesz, amikor egy kollégája eljött hozzám, hogy készítsen velem egy nagyinterjút, hogyan látom így évekkel később A mások életét. Nagyon sokáig beszélgettünk és lassan azon kaptam magam, hogy inkább én kérdezek tőle, mint ő tőlem. Kifaggattam, hogy mivel foglalkozik és mondta, hogy épp kivett egy év szabadságot, hogy könyvet írjon Gerhard Richterről. „Minek?” – kérdeztem vissza, hiszen, erről a fickóról már annyi mindent leírtak. Ekkor ugrott be Richter híres festménye, melyen gyerekként a nagynénje tartja őt nagy szeretettel a kezében. Nos, azt mindenki tudja, hogy Richter nagynénjét megölték a nácik, azt viszont ez az újságíró nyomozta ki, hogy a fickó tulajdonképpen az egyik legbrutálisabb SS orvosnak a lányát vette el. Elképesztő – gondoltam – hiszen ez akár egy olyan drámai felállást is teremthet, hogy gyilkos és áldozat él egy fedél alatt, miközben ez számukra nem is egyértelmű. Ez alapján írtam meg, az egykori náci, kegyetlen orvos karakterér, aki a lánynak a szerelmét egy gyenge és káros alaknak tartja, ezért egy orvosi beavatkozással meddővé teszi a lányát, hogy ne szüljön utódot egy ilyen elemnek. Aki azonban, egyszer csak, a művészetének az erejével bosszút áll. A Mű szerző nélkül játékideje még három óránál is több, igaz, nagyon sokat megmutat a náci, majd a nyugati és a kommunista Németország történelméből. Miközben ma is vannak országok Európában, melyek kulturkampfban gondolkodnak. Nem gondolt arra, hogy tovább mesélje a sztorit és még hosszabb filmet készítsen? Pontosan értem, hogy egy magyar újságíró miért teszi fel így ezt a kérdést. Tulajdonképpen egyet is értek vele: a történelmet felidézni a leghitelesebb módja annak, hogy a jelenünkről fogalmazzunk meg tényeket. Ha megmutatjuk azt, hogy ugyanazokat a hibákat követtük el a múltban, a néző is jobban érti mit akarunk mondani, mert minden jelenkori dolog túl sok szenvedély termel. Nem látjuk a fától az erdőt. Nézze, ha már a kulturkampfra utalt: ma senki sem gondolja azt, hogy a náciknak a művészetpolitikája és esztétikai hitvallása helyes vagy elfogadható volt, mivel semmilyen értékes nem született meg ebben az időszakban. Hasonló volt a helyzet a kommunizmusban is: azt mondták, majd most mindent másképp tesznek, de végül a szocreál üressége és értéktelensége ugyanaz volt, mint a náciké. Ez pedig ma sincsen másképpen. Ha bármiféle politikai erő vagy kormányhatalom bele akar szólni a művészetbe, akkor az már egyszerűen nem az. Elesett a művészvilág. Miközben pontosan érthető, hogy a hatalom miért akar manipulálni, hiszen a művészet képes megszólítani az embereket. Illetve lehet felháborító liberális értékeket kritizálni, de ezt a káoszt el kell fogadni. Különben lemondhatunk az igazi csodákról, egyetemes alkotásokról. Igaz, hogy a brit festő, David Hockney véleményezte a forgatókönyvet? Igen, a forgatókönyv hozott minket össze, azóta barátok vagyunk. Ő is a szabad művészet híve. Kellett egy olyan alkotó véleménye az egész életében szabad világban dolgozhatott Richter életútjával ellentétben – akit befolyásoltak a nácik, majd a kommunisták és sokáig kereste a saját hangját. Úgy tudom, a szülei nem tartják „értékes” művészetnek a filmrendezést. Mint ahogy az újságírást sem. Gondoljon csak bele, mennyire hasonló a kettőnk munkája: történeteket mesélünk el másoknak. Rendezőként pontosan ugyanúgy készülök fel, mint egy zsurnaliszta a cikkírásra. Ön is, én is azt az utat tesszük meg, mely felszabadít minket mások véleményei és manipuláció alól és kialakítjuk a saját mondandónkat, felelős véleményünket. Légy szabad – mondják sokan. De valójában mennyi ember tudja ezt megvalósítani? Szóval, igen, voltak vitáim a szüleimmel, de ma már értik, miért készítek filmeket. Hiszem, hogy minden ember művész, de nem tud mindenki kimagaslót alkotni. De ez nem is baj. Második filmjét, Az utazót nagyon sok kritika érte, miközben A mások élete zsenialítását senki sem kérdőjelezte meg. Mondhatjuk azt, hogy Hollywoodban megégette magát? Az utazót sok újságíró és kritikus utálta – gondolom, ön is. Talán azért, mert mindenki egy olyan filmet várt tőlem, mint A mások élete és nem egy akció-thrillert, melyben, elismerem nem volt sem elég akció, sem elég thriller. Én teljesen elégedett vagyok az utazóval és sajnálom azokat a kritikusokat, akik véres steak helyett egy finom, sok szeretettel készült desszertet kaptak és ezen felháborodtak, mert egyszerűen nem erre számítottak. De, hogy ne térjek ki a kérdés elől, sokkal jobban szeretem prezentálni A szerző nélküli műalkotást, mert sokkal intelligensebb diskurzust kreál, akár e interjú keretein belül, mintha Johnny Depp körszakállát vagy Angelina Jolie megközelíthetetlenségét kellene elemeznem. Baromira nem érdekelnek a szupersztárok, Hollywood egy kicsit untatott. Ki kellett próbálnom, gondoltam, miért ne rendezhetnénk valami vicceset, de meg kellett tanulnom, hogy rendezőként nem érdemes arra bazírozni, hogy melyik forgatókönyv talál meg, hanem a történeteket neked magadnak kell kitalálni. A mások élete és a Mű szerző nélkül viszont olyan beszélgetéseket kreálnak, melyek során sokszor újdonságot fedezek fel önmagammal kapcsolatosan. Akkor, muszáj megkérdeznem: a Mű szerző nélkül műalkotás főgonoszát, az egykor SS orvos karakterét miért nem büntette meg igazából? Ezzel arra akart utalni, hogy a bűnöseink mindig megússzák? Ha hiszünk az igazságban, illetve a szeretetben, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon súlyosan megbüntettem, hiszen magára marad és egy életen keresztül retteg. Mindemellett, úgy gondolom, ennél reálisabb sem lehettem: az emberiség legnagyobb gazembereit általában nem sikerült az életük során elítélni. 

Névjegy

Florian Henckel von Donnersmarck (Köln, 1973. május 2. –) német filmrendező, forgatókönyvíró és producer. Családjának még Mátyás király adományozott nemesi címet egy törökök elleni hadjárat támogatásáért. A Stasi módszereiről szóló A mások élete című filmjét 2007-ben a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjjal tüntették ki. Következő rendezése, a 2010-es Az utazó nagyot bukott, de a Mű szerző nélkül című, a tavalyi velencei fesztiválon debütált alkotása versenyben a magyar idő szerint hétfő hajnalban zajló 91. Oscar-díjkiosztón a legjobb idegen nyelvű film kategóriában.

Kinek készült?

 Az Oscar-jelölések kihirdetése kapcsán megjelent egy portrécikk Florian Henckel von Donnersmarckról a New Yorker magazinban, amelyben Gerhard Richter is megszólalt. Jelesül, hogy kétszer is találkozott a rendezővel, akinek ezek után kvázi megtiltotta hogy róla szóló filmet készítsen. Noha, elismeri, hogy a kész művet nem látta, állítja: „visszaél az élettörténetével és gusztustalanul eltorzítja azt”. Donnersmarck reakciója az alábbi volt: „Talán a film mindenkinek készült, csak neki nem.”

Frissítve: 2019.02.23 12:00