Közöd?

Publikálás dátuma
2018.06.25. 08:13

Ismét megbizonyosodhat mindenki, mennyit ér a mai hatalom folyamatos hivatkozása a nemzetre, a népre és legfőképpen az emberek véleményére. Mostantól már törvényben is rögzítenék, hogy nem készülhet többé hangfelvétel a kormány ülésein. Ez persze korántsem mai probléma. A választópolgárok - akiknek jóvoltából pártunk újra kétharmados többséggel uralkodhat - eddig is megelégedhettek annyival, amennyit éppen a tudomásukra akartak hozni. A többséget jelentő kisebbségnek ez elég is volt. Minden úgy van jól, ahogy bölcs vezetőnk és az őt körülvevő kevésbé bölcs, de mindig jókor bólogató csapat akarja.

Később azonban - amikor napjaink története már a történelem részévé válik - esetleg páran szeretnék megtudni, mi miért történt. Ahogy mostanában egyre hatásosabban tárják fel a múlt eseményeit (bűneit), majd a jövőben is utána akarnának nézni, hogyan is működött ez a rendszer. Persze, tudjuk, nagyon jól, ez nem is kérdéses, de a kutatók ennél mélyebbre is ásnának. Hangfelvétel azonban nem lesz a kormányülésekről, legfeljebb írásos összefoglaló. Azokból majd nyomozhatják, milyen dicsőséges, avagy netán dicstelen szerepet játszottak egyesek.

Az urakat az sem zavarja, hogy így titkok lengik körül az egészet. Már az is furcsa, hogy az új tervet gondosan (?) elrejtették. Hiszen a rögzítés tilalma a jövő évi költségvetést megalapozó javaslatban szerepel. De lényegesebb, vajon miért nem akarják, hogy utólag - majd amikor az amúgy is érvényes titkosítást feloldanák - bármi kiderüljön. Netán attól tartanak, hogy bármilyen okból rossz fény vetülhet jelenlegi ténykedésükre. És ha mégsem - mint ahogy remélhető -, akkor a nagyfokú szerénységen kívül mi lehet a magyarázata az elzárkózásnak?

A kormányüléseken elhangzottak rögzítéséről szinte a rendszerváltás óta vitáznak. Már állást foglalt az Alkotmánybíróság, az adatvédelmi biztos, de véleményük kevéssé izgatta az éppen hatalmon lévőket. Orbánékra ez fokozottan érvényes. Az ő értékrendjükben egyetlen szóval jellemezhető, mennyire értékelik a nyilvánosságot: közöd?

Szerző

Kártyajáték

Publikálás dátuma
2018.06.25. 08:09

Ahol vágják a fát, ott bizony hullik a forgács! Emellett köll a bevétel az ország kasszájába. Megmondta a miniszterelnök, hogy válság közeleg. A pénzügyminiszter, Varga Mihály is hűen visszhangozta a Főnök szavait és proletár őszinteséggel a keményen dolgozó kisemberek szemébe vágta, hogy korábban nagyon meg voltak adóztatva, azért kaphatták a cafetériát. Ma már sokkal kedvezőbb az adókörnyezet - szerinte -, így nincs már szükség a pénzkímélő, részben adómentes, részben kedvezményesen adózó, béren kívüli juttatásokra. És valóban, a bruttó és a nettó bér közötti különbség, az úgynevezett adóék 47 százalékról immár alig több, mint 43 százalékra csökkent, s ezzel ugyan a régióban a legmagasabb ez az arány, de legalább valamiben az elsők vagyunk.

Az idén még dőzsölhetnek a dolgozók, jövőre már coki nekik. Tetszik vagy sem, jövőre búcsút inthetünk még a kedvezményes cafetéria elemek többségének is. A miniszterelnökséget vezető nagy tudású új és ifjú miniszter szerint persze a dolgozók nem járnak rosszul, hiszen magasabb bért kapnak, mert az ő pozíciójuk most jobb a munkaerőhiány miatt. Jó pap holtig tanul, így van rá esély, hogy az ifjú kormánytag megismerkedjen a bérköltség útvesztőivel, és magától is rájöjjön, hogy a cafetéria pótlása bérként, a megnövekedett adóterhek miatt 25-30 százalékkal csökkentheti a munkavállalók jövedelmét.

Persze a kormányfő mint jó családapa és hű barát, gondolt a hozzá közel állókra. Így a SZÉP kártya, amely a vendéglátásban, kereskedelmi szálláshelyeken, a belföldi turisztikában használható, marad. Nem kell hát fájjon a feje a turisztikai, szállodaiparba is belekóstoló, saját lábunkon álló leányának és gyerekkori cimborájának, a nemzet gázszerelőjének amiatt, hogy esetleg kevesebb milliárd csengene a kasszájukban. Ebben a partiban – is - náluk az adu.

Szerző
Témák
cafeteria

Másként kell segíteni

Publikálás dátuma
2018.06.25. 08:07

Február 12-én volt fotója

A "rezsicsökkentés", azaz a rezsitámogatás bevezetése alapvetően a Fidesz-kormány hatalmi pozícióinak megerősítését szolgálta, szolgálja. Ezt természetesen el is érték, hiszen az emberek általában nem fognak tiltakozni amiatt, hogy valami lényeges dolgot vagy szolgáltatást a korábbiakhoz viszonyítva olcsóbban kapnak meg. Ugyanerre szolgált, amikor Palkovics László kormánytag a rezsitámogatás növelésének lehetőségét vette fel.

A rezsitámogatás bevezetésének és megtartásának viszont társadalmi szempontból két alapvető és kiküszöbölhetetlen hibája, kára van. Az egyik: társadalmi szempontból rendkívül igazságtalan. Aki több természeti erőforrást fogyaszt, azzal arányosan nagyobb rezsitámogatást kap. Azaz a rendszer elsősorban és jelentősen a gazdagokat támogatja. (Ez persze a Fidesz-kormánytól nem meglepő.) A szegények, a létminimum alatt élők (a lakosság harmada) pedig csak alig, vagy jóformán nem részesülnek a támogatásból.

A másik nagy hibája, hogy nem ösztönöz a rezsi mögött lévő természeti erőforrásokkal való takarékosságra, sőt a gazdagok esetében a pazarló magatartást erősíti. Nem szolgálja az érintett természeti erőforrások fenntartható felhasználásának kialakulását, és ez a jövőben egyre súlyosabb problémává válik.

A mostani rezsirendszer helyett – a hatalmi politikai haszonszerzést félretéve – a következő szisztémát kellene megvitatni, illetve bevezetni.

1. A természeti erőforrásokkal való takarékosság egyre égetőbb kérdés lesz. A piacgazdaságokban – ilyenben élünk – a takarékosságot és így a hatékony felhasználást döntően a termék vagy szolgáltatás ára határozza meg. A természeti erőforrásoknál a takarékos, hatékony felhasználásra az ár csak akkor ösztönöz, ha az igazodik a már meglévő, de az időben előre haladva egyre drasztikusabban megjelenő szűkösséghez. Ez pedig azt kívánja meg, hogy a politikai hatások által akár globálisan is kiváltott ingadozásokat kiszűrve, minden fogyasztó, felhasználó a szűkösséget kifejező, takarékosságra ösztönző árat fizesse meg.

2. A szegény, létminimum alatt élő családokat pedig pénzbeli támogatásban kell részesíteni. Ha a kormányzat részéről a szándék megvan, könnyen tud ehhez forrást teremteni, például az improduktív beruházások csökkentésével és az ingyen juttatott óriási összegű támogatások felszámolásával.

Egy ilyen rendszernek kettős haszna lenne. Valóságosan ösztönözne a perspektivikusan egyre szűkösebbé váló természeti erőforrásokkal való takarékosságra. Ténylegesen hozzájárulna a fenntartható fejlődéshez, melytől unokáinak, lényegében a nem távoli jövő nemzedékeinek emberhez méltó élete függ. A létminimum alatt élők pénzbeli támogatása pedig csökkentené a szegénységet és ebből a szempontból az országunk kettészakadását is. És természetesen hozzájárulna ezen honfitársaink emberhez méltóbb életfeltételeik kialakításához.

Szerző
Témák
rezsi