Rogán Antal, akihez sok minden más mellett az e-közigazgatás is tartozik, miniszterjelölti meghallgatásán közölte: a jövő feladata lesz, hogy minden magyar állampolgár digitális személyazonosítóval rendelkezhessen. Ennek legfontosabb jellemzője, hogy a kártyához speciális tárolóelem tartozik, így alkalmas az elektronikus személyazonosításra, ezáltal az elektronikus ügyintézésre is. Multi-applikációs eszköz, használatához több szolgáltatás is kapcsolódik.
A hatalom nem győzte felvonultatni az érveket, milyen jó és előnyös ez mindenkinek. Tökéletes és hibátlan találmánynak festette le, minden szegmenst beleértve. Valójában ezer sebből vérzik, de ezekről egy árva szót sem közöltek a közvéleménnyel. Viszik is ezt az igazolványfajtát, mint a cukrot. Pedig nagyon komoly aggályok sorolhatók fel ellene. A társadalmat olyan pitiáner és bagatell kérdések, mint a demokratikus szabadságjogok, az önrendelkezési jog, a saját adatok védelme nem hozza lázba. Ha ezekből valamilyen joghátrány származik, akkor utólag kell majd gondolkodni, pedig talán jobb lett volna előre. Az ahogy esik, úgy puffan szindróma sosem szokott jó tanácsadó lenni.
Sok más demokratikus jogállammal szemben nálunk a személyes adatok védelme gyerekcipőben jár. Főleg az orbáni rezsim léte óta. Az a gátlástalan hatalmi adatéhség, ami a hatalmat jellemzi (az Unió egyetlen egy tagállama sem akar ennyi mindent tudni az állampolgárairól) az általuk gyártott törvényi túlkapásokban is megnyilvánul. De nem teszünk ellene, inkább dobunk a tűzre néhány lapáttal. Aki nincs tisztában az önrendelkezési jogával, az önként és dalolva osztja meg adatait másokkal. Ezért még inkább aggályos az adatvédelem sérülékenysége. Az e-igazolvány minden állami rendszerhez hozzáfér, ezáltal a különböző adatbázisok összekapcsolása személyiségprofilt épít mindenkiről. Egészségügyi állapot, vagyoni helyzet, költekezések, közlekedési szokások stb., amelyek már egyetlen kártyachipből kiolvashatók lesznek. Mindez olyan mértékű adatkoncentrációhoz vezet, amely még jobban kiszolgáltatottá teszi az embereket az állammal szemben. Bár cáfolták, de ez akkor sem megnyugtató. Már nem egy alkalommal, amit először letagadtak, az vagy igaznak bizonyult, vagy megvalósult. Egyébként is csak célhoz kötötten lehet a polgárokról adatot gyűjteni, de ez sérül, ha ezeket az adatbázisokat összekapcsolják.
Az e-igazolvány tagadja az adatvédelmi elveket. Relativizálják a személyes adatok továbbításának és a különböző célú adatkezelések összekapcsolásának tilalmát. A nagy mennyiségű összekapcsolt adat, amelyről az érintett legtöbbször nem is tud, kiszolgáltatottá teszi őt, egyenlőtlen kommunikációs helyzeteket hoz létre, amelyben nem tudhatja, hogy (adott esetben) az állam milyen információkkal rendelkezik róla. Az állami adatkezelők hatalma mértéktelenül megnő, ez növeli az adatalanyokkal szembeni információs egyenlőtlenséget. Egy olyan rendszerben, ahol a személyes adatokat automatikus adattovábbító és elemző rendszerek közreműködésével kapcsolják össze és dolgozzák fel, az emberek egyre kevésbé tudják átlátni saját adataik sorsát, megérteni a rendszer működését, és egyre kevesebb ráhatásuk lesz arra, hogy mi történik az adataikkal, miközben az adatkezelők egyre több lehetőséget kapnak az adatalanyok életének megismerésére, elemzésére, befolyásolására.
Ha pedig az e-igazolványt a nem állami szférában is használhatják, ez az ottani adatkezelőknek is hatalmat ad az érintett felett, de az állam további hatalomnövekedéséhez is vezet: még messzebbre terjed ki az adatokon keresztüli ellenőrzés lehetősége, megteremti az információs köz- és magánhatalom szoros együttműködésének technikai lehetőségét. Ezáltal az e-igazolvány a totális ellenőrzés eszközévé válhat. Hiszen lehetőség nyílik arra, hogy egy speciálisan képzett „összerendezési kóddal" egy adott személyről az összes adatot együtt láthassák. Nem nehéz ezáltal belátni az adat-összekapcsolás és a polgárok szabadságát veszélyeztető profilalkotás veszélyét és akkor még nem beszéltünk az adatbiztonsági (adatlopás, adatvesztés) kockázatokról. Az e-kártya birtokosai kiszolgáltatottá válhatnak az állam és a magánszféra számára. Az e-igazolványt valahányszor elkérik és leolvassák, arról egy naplóbejegyzés rögzül. Ezáltal az állam nyomon tudja követni az állampolgárok életét, mozgását, ténykedéseit.
Súlyos következményekkel járhat, ha ezek az adatok illetéktelenekhez kerülnek. Hát még ha rábízzák a kormányra. Adják-veszik majd az adatbányászattal kinyert adatainkat, felkínálják a biztosítóknak, bankoknak, munkaadóknak, titkosszolgálatoknak. Ellenőrzés nélkül. De ez az rendszer engedély nélküli megfigyeléseknek is táptalaja lehet. A bűnözés új ága a személyazonosság-lopás. Az adathordozó szuperkártyával együtt járó nagy állami adatbázis vonzó célpontot kínálhat az erre utazó kiberbűnözőknek. Ennyi már elég a terrorveszélyhez. Az állam részéről ez direkt felhívás a keringőre. Aztán egyszer csak olyan események fognak történni, amelyeknek egész más lesz a logikájuk.
